Magyar Katolikus Lexikon > M > magyar irodalom


magyar irodalom:

I. A kezdetektől 1600-ig.

1) A magyarság irodalma a 16. sz-ig (mint ált. Eu-é) túlnyomórészt latin nyelvű volt, s a mo-i lat. nyelvű irod. a 18. sz. végéig tekinthető a ~ részének. Eddig az időpontig a „magyar” irod. nehezen választható el a „magyarországi” irod-tól. A régi Mo. irod-ának művelésében a m. mellett több más nép is tevékenyen és eredményesen vett részt. A rendi állam keretei (szemben az etnikai, nyelvi különbségen nyugvó nemzetállamokéval) nem elkülönítették, hanem szoros egységbe fogták a különböző nemzetiségeket. Emiatt létezik az a mo-i irod., mely közös alkotása a régi Mo-on élt népeknek, s kulturális öröksége a nemz. irodalmaknak. Ennek a mo-i irod-nak a létét különösen támogatta az a tény, hogy a latin mint közös nyelv. A különböző nemzetiségű írók e nyelven született alkotásai ugyanazt a magyar állami, rendi, hungarus, sőt egyh. tudatot képviselték. Nemcsak a hazai nemzetiségek, de külföldről ideköltöző írók is szervesen illeszkedtek lat. nyelvű munkásságukkal a mo-i irod. kereteibe. Az anyanyelvűség sem jelentett minden esetben nemz. elkülönülést, az anyanyelven író szerzők sokszor több nyelven dolgoztak. - A régi ~ e sajátságai egyfelől azt eredményezték, hogy a vezető eu. irodalmak fejlődésétől, irányaitól a ~ bizonyos fokban elmaradt; másfelől a modern közép-eu. irod. kialakulásában jelentős szerepe lett. Némi időbeli eltolódással, de szervesen kapcsolódott az ált. eu. fejlődéshez, így tört-e a nomád kultúrának megfelelő ősköltészet (kb. 1200-ig) után az eu. művelődés korszakai szerint tagozódott középkori (kb. 1000-1530), reneszánsz (kb. 1450-1640) és barokk (kb. 1600-1770) irod-ra. Az egységesnek mondható ősköltészet után a kk-ban az egyh. és világi irod. rétegei jelentkeznek; a reneszánsz a humanista, prédikátori és a deák irod. elkülönülésének kora; a barokkban az udvari, nemesi, polgári és népies irod. irányai válnak külön. -

2) Ősköltészet kb. 1200-ig. A honfoglaló magyarok költ-ét a szóbeliség és a folklór-jelleg határozta meg. Bár a 'betű' és 'ír' szavaink ősi eredete bizonyítja, hogy az írás ismert volt, csak kőbe, fába róható rövid közlemények, adatok rögzítésére használták. Az ősi m. költészet egyetlen egykorú emléke sem maradt fenn. Híradások, kései feljegyzések és a m. folklórban megőrzött ősi elemek azonban tanúskodnak gazdagsága felől. A költészet legősibb típusai vsz. a természetfölötti erőkkel kapcsolatot kereső rituális énekek (→sámánének), →munkadalok és →siratóénekek. A karácsonyi →regölés eredetét ált. a szláv hagyományra vezetik vissza. - A minden nép körében ismert ráolvasásokat, bajelhárítók első m. emlékét (Bagonyai ráolvasások) 1488: jegyezték föl; megörökítése: Bornemissza Péter Ördögi kísértetek (1578). A Gasztonyi János humanista által 1520 k. följegyzett „Szelestei ráolvasás” ma is a vers illúzióját kelti. - Az ősi verses epika (hősi ének) istenekről v. hősökről szólt. Kezdetben állandósult szöveg nélküli, improvizatív próza volt, később lett kötött, hagyományozható, folyton megújuló szövegű. A hősi ének (mint a közösség tört-ének élő emlékezete) forrásértékű alkotásait a meginduló ker. tört-írás is felhasználta; a krónikák és legendák sok hősi ének témáját és meséjét őrizték meg. A m. folklór azonban epikus éneket nem tartott életben. -

3) A honfoglalás kori epika. A 10. sz. elbeszélések és hősi énekek tárgyai vsz. totemisztikus eredetmondák, az új területszerzéssel kapcsolatos tört-ek (→magyar törzsszövetség hadjáratai) s a vezérek hőstettei lehettek. Közülük csak az Árpád-nemzetség eredetmondáját, az ún. Álmos-mondát ismerjük (→Anonymus). Fennmaradt viszont az egész m. nép totemisztikus elemeket őrző eredetmondája, a csodaszarvas-monda (Kézai, →Képes krónika). A fehér ló-monda (Képes krónika) Árpád hódításának jogosságát alapozta meg. A többi honfoglaló vezér tetteiről szóló énekek létezéséről Anonymus beszél. Így a Töhötöm vezér erdélyi hadjáratát elbeszélő jokulátor-ének 2 sorát lat-ra fordította: „Omnes loca sibi aqirebant, et nomen bonum accipiebant” (Mindnyájan földet foglaltak, Maguknak jó hírt - nevet szereztek). →Lehel (Lél) és a →Botond-monda mellett ismert a Kerekes Izsákról szóló népballada, melynek motívumai az eu. folklórban ismeretlenek, de a török népeknél gyakoriak. - A hősi ének továbbélése a kereszténység első szakaszában. Az államalapítás után a tovább élő epika hősei az új rend kiemelkedő képviselői, kir-ok, ill. vezéreik lettek. Az udvari szolgálatban álló →jokulátorok a régi, ismert énekeket időszerűsítettek, formáltak át. Jellegzetes példája ennek a csodaszarvas-monda Szt István kir. személyéhez kapcsolt változata, de a csodaszarvas motívuma Szt Imre és László mondai hagyományában is fölbukkan. - Régebbi hősi ének alkalmazása lehetett a László kerlési harcáról szóló egykori ének is László és a leányrabló kun viadaláról (Képes krónika). Hősi ének volt a forrása Csanád vezér tört-ének (nagyobb Gellért-legenda); az Endre kir. és öccse, Béla között lezajlott várkonyi jelenetnek; a Salamon valamint Géza és László közötti viszály elbeszélésének is (Képes krónika). A nomád típusú hősi ének virágzása a 11. sz. végéig tartott. - Nagyobb epikus kompozíció. Arany János föltételezését egy „naív eposz” esetleges létezéséről még nem sikerült bizonyítani, de cáfolni sem. A krónikák költői, irod. jellegű részei alapján egy elveszett nagyobb epikus művet 3 témakörben lehetett föltételezni: a kunok tört-ével, a honfoglalás eseményeivel, ill. a 11. sz. dinasztikus küzdelmekkel kapcsolatban. Az első kettőben nem, de a harmadik témakörben egy elveszett nagyobb epikai mű körvonalainak a rekonstrukciója nem látszik reménytelennek. A 12. sz. elején írt krónikában, a Gesta Ladislai regisben (László kir. tettei) megtalálhatók a naiv epika elemei lat. szövegbe olvasztottan. Mivel a krónikásnak írott forrás a kutatás mai állása szerint nem állt rendelkezésére, a hősi énekek alapvető szerepe a Gesta Ladislai regis létrejöttében nem vitatható. Ugyanakkor a Gesta Ladislai regis a legjobb esetben is egy eredeti költői kompozíciónak csak a körvonalait tartalmazhatta. E körvonalak azonban határozottan előtűnnek. Az események emberi, lélektani, végzetszerű mozzanatokon nyugvó összefüggései ugyanis nem krónikás, hanem költői jellegűek. Mint ahogy az is, amint a Salamon és a hg-ek küzdelmeit ábrázoló epikus költemény bővelkedhetett a naiv hősi epika stílusjegyeiben. A 11. sz. végi nagyobb epikus kompozíció kérdése tehát nem tekinthető véglegesen tisztázottnak. Az viszont nem kétséges, hogy az ősi m. költészet a 11. sz: a fejlődésnek viszonylag magas fokán állt, és komoly hatással volt az ekkor bontakozó ker. irod-ra. -

4) 1000-1530. a) Ált. Az, hogy a →középkorban a magyarság az eu. lat. kultúra részese lett, nagyrészt a →bencéseknek köszönhető. A kk. műveltség másik nagy meghatározója a →lovagi kultúra volt. A hivatásos énekmondók, zenészek természetes összekötő kapcsot alkottak a lovagi kultúra és a népi műveltség között. Ez a kulturális egymásrahatás a kk-ban mindvégig megmaradt. Végül a 11. sz-tól bontakozó polgári-városi kultúra a kk. műveltség harmadik összetevője lett. - E hármas tagolású kk. műveltség az antik, óker., bizánci, ősi germán és nomád hagyományokból merített, mégis rövid idő alatt valamennyi kat. orsz-ban egységes arculatot kapott, épp a kat. egyh. és a lat. nyelv egységesítő erejének köszönhetően. Bár az erős feudális áll-ok egy-egy nemzetiség körül kristályosodtak ki, a mai értelemben vett nemzetek a kk-ban még nem voltak; s így az egyes országok, népek műveltsége is inkább az egyetemes kk. kultúra provinciáinak tekinthető. Az anyanyelvűség fokozatos térnyerése következtében az irod. lett a művészeteknek az az ága, amelyen belül a leghamarabb indul el a kk. egyetemesség nemzeti változatokra való szakadása. - A m. középkori kultúra és irod. eu-itól eltérő jegyei: Mo-on a latin nyelv erősebben és hosszabban maradt az irod. nyelve, mint Eu-ban; az egyh., lovagi és városi kultúrából csak az egyh. tudott igazán fejlődni; a lovagi a kir. udvarra korlátozódott; a városi csak a kk. legvégére érett be. A városi fejlődés késése miatt a világi értelmiség nem a polgárságból, hanem a nemességből került ki, s e tény évszázadokra meghatározta a m. művelődés és irod. alapvetően nemesi jellegét. -

b) Korszakai: 1000-1200: a m. ker. irod. születése, főként a bencések vezetésével; 1200-1450: a ker. szemléletű udvari-lovagi irod. megjelenése; 1450-1530: a kolostori irod. alkonya, a nemesi világi irod., a →reneszánsz és a →humanizmus megjelenése. - A kk. magyar és mo-i latin irod. emlékeinek tud. vizsgálata 1750 k. indult, nem annyira irodtört., mint inkább nyelvtud., egyhtört., tört-tud. szempontok szerint. Az irodtört. szempontú kutatás 1900 k. bontakozott ki →Katona Lajos munkásságában; a szintézis Horváth János műve (A m. irod. műveltség kezdetei, 1931). - A latin nyelvű irod. legfontosabb emlékei (az okl-ek és törv-ek mellett) a m. tört. tudat kialakulását is elősegítő m. szentek legendái: 1060 k. (B.) Mór pécsi pp.: Szt Zoerard és Benedek; 1077 k. Szt István nagyobbik legendája; a 12. sz. elején Szt István kisebbik legendája, Szt Imre legendája, az ún. Hartvik-legenda (Hartvik győri pp. a két István-legendát egybekomponáló munkája) és Szt Gellért nagyobb legendája; a 13. sz. első évtizedeiben Szt László legendája; Szt Gellért kisebb legendája. A lit. ének-költészet fejlődése a 13. sz: vett nagyobb lendületet. Témájukat a szentek legendáiból merítették, Keletkezésükről közelebbit nem tudunk, mert csak 14-15. sz. másolatokban maradtak fenn. - Név szerint egyetlen himnuszköltőt ismerünk, a budaszentlőrinci Tatai Antal OSPPE-t. Lit. énekek maradtak fenn Szt Istvánról (Corde, voce, mente pura..., 'Szívvel, szóval, tiszta ésszel'), Szt Imréről (pl. Plaude parens Pannonia..., 'Újjongj anyánk, Pannónia') és Szt Lászlóról (pl. Novae laudis attollamus..., 'Új énekre nyíljon ajkunk'), Szt Erzsébetről, Szt Margitról, Remete Szt Pálról (→verses zsolozsmák). - A →himnuszköltészet formát és keretet adott más mondanivaló számára is. Így a kk. mo-i lat. költészet szép emléke, a Planctus destructionis Regni Hungariae per Tartaros (Siralomének a tatárdúlta Mo-ról) az első hazafias versünk, ismeretlen dalmáciai szerző műve (1242). - Az első tört. följegyzések Mo-on az egyh. intézmények megszervezésével egy időben keletkezhettek (→annales, →gesta, krónika). A 11. sz: keletkezett az első tört. feldolgozás, az ún. ősgesta. Ez zárt folytonosság kezdete is lehetett, amit későbbi tört-írók folytattak: kiegészítve, átdolgozva v. elhagyva bizonyos részeit. Ugyanakkor önálló kis monográfiák lehettek a folytatások, melyek a m. tört-nek csupán egy-egy fejezetét dolgozták fel. Az ősgesta létére, kérdésére nincs egyértelmű felelet. Keletkezésének idejét a kutatók I. András (ur. 1046-60) v. I. (Szt) László (ur. 1077-95), esetleg Salamon (ur. 1063-74) idejére teszik. A ~ vezető műfaja a 13-14. sz: is a tört-írás maradt (→Gesta Hungarorum, →Ákos mester, →Lehel kürtje, →Botond-monda, →Kézai Simon). Károly Róbert (ur. 1308-42) és I. (Nagy) Lajos (ur. 1342-82) krónikásai ferences szerz-ek voltak. A m. kir-ok IV. Béla (ur. 1235-70) óta vonzódtak a rend tagjaihoz. Lehet, hogy velük kapcsolatos a gesta megjelölés eltűnése és a krónika szó elterjedése. Ettől az időszaktól kezdve nem monográfiákat, hanem a magyarság múltját összegző nemzettörténeteket írtak. Közülük a legelső - minden későbbi 14-15. sz-inak az alapja - az 1330-as évek elején írt Chronica Hungarorum. Szerzője, az ismeretlen minorita szerz. korábbi tört. munkákat egészített ki újabb eseményekkel. - A 14-15. sz. krónikaváltozatok a Chronica Hungarorum kiegészítései, v. nagyobb szerkesztmények kiszakadt részei. Önálló mű a 15. sz. végi Dubniczi krónika (1345-55); szerzője vsz. az I. (Nagy) Lajos kir. környezetéhez tartozó →Kétyi János minorita. Nagy Lajos korának szelleméhez hozzátartozott a törekvés egy reprezentatív m. tört. létrehozására, melyben kifejezésre jut a m. uralkodónak a hun Attilától az Árpád-házon át az Anjoukig tartó folytonossága, s melyben központi helyre kerül Szt László alakja. Az e céloknak megfelelő Képes krónika kk. miniatúráit Meggyesi Miklósnak tulajdonítják. - A m. lovagkor utolsó, de a többiektől különböző tört-írója →Küküllei János (1320-94), élete nagy részét a kancellárián töltötte. Munkája, a Nagy Lajos kir. életrajza mintegy lezárása a lovagi szellemű m. gesta- és krónikairod-nak. - A késő-kk tört-írója, →Thuróczy János folytatta Küküllei örökségét, az okl-írás és krónikaszerzés nála is egységben fonódott össze. A kk. m. tört-írás szintézisén, Chronica Hungarorum (Brünn 1488, Augsburg 1488) c. művén 12 é. dolgozott. Eredetileg folytatni és kiegészíteni akarta a korábbi krónikákat. Drági Tamás ösztönzésére írta meg szkíta-hun tört-ét, a teljes m. tört-et Attilától Mátyás kir-ig. Történelemszemlélete nem dinasztikus, nem is lovagi célzatú, hanem Kézai nemesi communitas-fogalma alapján a nemesség nemzeti küldetését és egységét igyekszik bizonyítani. - A Decretum maius (Nagyobb törvénykönyv, 1486) elkészülte Mátyás kir. (ur. 1458-90) érdeme. Werbőczy István →Hármaskönyvét megelőzve ez a m. jog első kodifikációja. A középkori mo-i latin irod. fejlődését világi téren Thuróczy krónikája és a Decretum maius zárják le. Ugyanez a kat. vallásos irod-ban →Temesvári Pelbárt OFM és →Laskai Osvát OFM életműve. - A m. kk. legjelentősebb íróprédikátora, a kései kolostori irod. legnagyobb alakja, Temesvári Pelbárt (1440-1504) íróként Budán dolg. haláláig. Pomerium sermonum (Szentbeszédek gyümölcsöskertje; Hagenau, 1499) c. műve a hagyományos egyh. tanítást igazolja prédikáció formájában. Forrásai kompendiumok, exempláriumok; egyházatyák, egyh. írók művei; gör., lat. klasszikusok; ókori héber és arab irod.; m. népmese- és mondavilág; példái erkölcsi célzatúak. Temesvári zsoltárkommentárja az Expositio libri Psalmorum Hymnorum et Soliloquiorum (Fejtegetések a zsoltárok könyvéről, a himnuszokról és az elmélkedésekről; Strassburg 1487); az Aureum Rosarium Theologiae-t (Az isteni tud-nak aranyos rózsakoszorúja; Hagenau, 1503) rendtársa, Laskai Osvát fejezte be. Életműve lezár egy korszakot, könyveiből a m. kódex-irod. gazdagon merített. - Laskai Osvát politikusabb alkat, kevesebb benne a szépirod. indíttatás. A hun-m., hun-szkíta azonosság emlegetése mellett beszél a török veszélyről, mely a bűnök megsokasodása miatt fenyegeti a magyarságot. Bűneink között található az eretnekség és az elvilágiasodás. - A →Karthauzi Névtelenként számon tartott szerző az →Érdy-kódexet 1524-27: Mohács válságos éveiben írta. Lat. nyelvű előszavában kimondja, hogy a lutheri tanoknak gátat vetni csak „az írás, a beszéd és a tanítás új nemével” lehet. Ezen az anyanyelvi közlést és a Bibliához való visszatérést érti. Az anyanyelv nem segédeszköz, nem a latin mellékterméke, hanem az irod. eljövendő nyelve. A m. szent kir-ok legendáiban tört. és társad. korrajzot ad. Az egyh. prózairodalom azokban a műfajokban érte el fejlődése tetőpontját, amelyek legközvetlenebb módon kapcsolódtak Isten, Jézus, Szűz Mária és a szentek személyéhez. A hozzájuk intézett kérés, hálaadás, a nekik szóló discőítés és a róluk írott értekezés célja Isten v. az imádkozók meggyőzése. Ezért ezek a szövegek bizonyítanak, indokolnak, vitatkoznak, amellett hasonlattal, példával megvilágosítanak. -

5) Magyar nyelvű irod. Az egyh. irod. műfajai közül a prédikáció és az imádság volt az, melyek révén az egyh. a néppel érintkezett, s így először jelentkezhetett m. nyelven. A m. nyelvű prédikáció és imádság vsz. egyidős a mo-i kerséggel; a lat. minták nyomán készült m. szövegek írásos rögzítésének időpontja vsz. a 11. sz. vége. A legrégibb fennmaradt m. nyelvű szövegemlék, a →Halotti beszéd és könyörgés (→Pray-kódex) temetési szert. latin szövegébe van beékelve. - A →beginák és a ferences, domonkos apácák életében fontos szerepe volt az anyanyelvű éneknek, lelki olvasmányoknak - legenda, elmélkedés, imádság, prédikáció, s ez gazdag fordításirod-at teremtett. - A m. nyelvű vers első fennmaradt emléke, egyben az egész finnugor nyelvcsalád első fennmaradt lírai emléke, az →Ómagyar Mária-siralom. Az eredetileg fr. szekvencia m-ra fordítva laikus jellegű ének (cantio, cantilena) lett, fordítója szabad átköltést készített misztikus beleérzéssel Szűz Mária fia elvesztésén érzett fájdalmáról, mely az eredeti ritmikáját az ősi m. vers két ütemű kötetlen szótagszámú soraival őrzi. - E korból az Mária-siralom mellett csupán a →Königsbergi Töredék és Szalagjai (14. sz. közepe) maradt fenn. Szt Margit legendájának m. fordítása a 14. sz. elején készült (→Ráskai Lea OP). A lat. legenda 1276-os kanonizációs jegyzőkönyvek anyagával kibővített változata, a misztikus szt életének hiteles, tárgyias leírása. - A 14. sz. m. nyelvű irod. másik emléke Assisi Szt Ferenc legendája. 1370 k. fordíthatták m-ra, későbbi másolata a →Jókai-kódexben, a legrégibb teljesen m. nyelvű könyvben. - Összesen 1510 példa (tanulságos kis tört-ek, erkölcsi célzatú rövid elbeszélések, a kk. ember novellái) és legenda maradt fenn különféle 1500 k. m. nyelvű kódexekben (→Példák könyve, →Bod-kódex, →Kazinczy-kódex, →Lobkowitz-kódex, →Sándor-kódex, →Teleki-kódex, →Tihanyi kódex). - A latinnyelvűségtől a nemzeti nyelvű irod. megszületéséig vezető úton fontos állomás a →szentírásfordítások. A m. nyelvű bibliaszövegek a m. szöveghagyomány első, több évszázadon (13. sz-tól a késő kk. kódexeken át a humanizmusig és reformációig) átívelő folyamatát jelentik (→Huszita Biblia, →Báthori László OSPPE, →Jordánszky-kódex). - A dráma és a líra a kk. katolikus vallásos irod-ban a lat. liturgia gyümölcse. A kk. utolsó szakaszában a latin nyelvű liturgikus drámából vallásos színjáték (→misztériumjáték), a latin himnuszból a nép által énekelt vallásos ének lett. A liturgikus dráma (11. sz. vége) a templomi szertartás szerves része volt, később bőv. szöveggel a tp-n kívül is előadták. A lit-ból kiemelt színjátékot nevezték misztériumnak. Lat-ul, majd két nyelven, később anyanyelven mutatták be. Legnépszerűbb a passiójáték lehetett. A prófétajáték a megváltás előzményeit tartalmazza az „égi per” jeleneteiben, s a reformáció korában eltejedt vitadráma egyik előzménye lett. - Az első lépés a m. dráma megteremtésének útján a Három körösztény leány (Sándor-kódex), mely már nem misztérium-szövegekre épül. - Kk. verses emlékeink egyik csoportja liturgikus énekek fordításából áll. Közülük többnek a szövege nem verses volt, hanem gregorián dallamra recitált ritmikus próza. Ezeket m-ra is prózában fordították, mert a cél a szöveg értelmének pontos visszaadása volt, és nem önmagában a verselés, költőiség. - A himnuszokon kívül a kor irod-ának része a megverselt szabálygyűjtemények (Istenes élet regulái; Példák könyvéből); imádságnak szánt költemények (oratio rythmica); legendafordítások (Katalin-legenda, Szt Bernát doktornak imádsága). - A m. költészet fejlődése szempontjából a verses olvasmánynál nagyobb szerepe volt a késő kk. vallásos éneknek. A →cantiók eleinte lat-ul, később anyanyelvre fordítva, majd anyanyelven szerezve egyre szaporodtak. Mivel nem a papság, hanem a nép énekelte őket, az anyanyelvű cantiókat →népénekeknek nevezik. Egyes kk. népénekeket a prot-ok is megtartottak és nyomtatott énekeskv-eikbe fölvettek. Közülük több (folklorizálódva) a 17. sz. derekáig életben maradt, s bekerült a nyomtatott kat. énekeskv-ekbe (→Cantus catholici, 1651; →Cantionale catholicum, 1676). - A kk. vallásos költészet első, név szerint is ismert szerzője →Vásárhelyi András. Az Angyaloknak Nagyságos Asszonya (1508) kezdetű éneke a kötött latin sorfaj és az ingadozó szótagszámú régi m. vers keveredése. Bár a költészet fejlődésének útja az ősi énekverstől halad a dallam nélküli önálló szövegvers felé, a m. költészet kk. fejlődésében átmenetileg az ének jelentette a magasabb fokot. - A m. nyelvű lovagi epika (az ősköltészethez hasonlóan) csak rekonstruált fejezete a ~ tört-ének. Egykorú, hiteles szöveg nem áll rendelkezésünkre, létezésének mégis kétségtelen bizonyítékai vannak: m-ból fordított délszláv szövegek, lovagi epikára visszavezethető népballadák. A m. Trója-regény Anonymus Trója-históriájának a fordítása lehet. A Nagy Sándor-regény első fordítását (12. sz. vége-13. sz. első fele) a 14. sz: „korszerűsítették”, kiegészítették, annak érdekében, hogy az olvasó Nagy Sándorban a m. lovagkir-ra ismerjen. Az említett két munkán kívül - bizonyíthatóan - más regények is lehettek olvasmányok az udvari-lovagi elit körében. Fordítóik művelt egyh. emberek voltak; az ő feladatuk lehetett a felolvasás is. - A m. lovagi epika szinte nemzetivé vált emléke, a Toldi Miklós 14. sz. főúr köré fűződő mondai hagyomány. Ez a fr. lovagi hősi ének a 11-12. sz: virágzott. A folklór és az irod. határán állt. Élőszóban, írásban is megörökítették. Fejlődéstört-ileg megelőzi a lovagi eposzt (Roland-ének), ill. a lovagregényt. Toldi tört-ét Ilosvai Selymes Péter verses históriája (1574), majd Arany János örökítette meg. - A 13-15. sz: nem szűnt meg a hagyományos m. hősi ének művelése sem. A korábbi jokulátor-epika egyes darabjai tovább éltek az →igricek, diákok, galádok tolmácsolásában. A m. tört. tárgyú epikáról biztos adat csupán az egyes főurak tetteiről készült énekek: Zách Felicián merényletéről (1330); a Zsigmond kir. ellen lázadó Kont Istvánról (1388); Ozorai Pipóról; Rátoldi Tar Lőrinc túlvilági útjáról. - A lovagi epikával hozhatók összefüggésbe azok a 14. sz. verses elbeszélések is, amelyeket részben 16. sz. históriás átdolgozások, részben kései népballadák tartottak fenn. A m. népballadáknak van egy olyan archaikus csoportja, mely szoros kapcsolatot mutat fr. balladákkal, s amelyek csak a fr-ból való átvétel útján válhattak a magyarság körében ismertté. Ilyenek: Görög Ilona, Halálratáncoltatott leány, A rossz feleség, A szégyenbeesett leány, Kádár Kata, Molnár Anna. A balladákban megőrzött tört-ek közül egyesek 16. sz. históriás énekekben is megjelentek. A Kádár Katáéhoz hasonló tört-et örökített meg a Telamon históriája (1570. k.). Históriás ének és ballada egyaránt megőrizte Szilágyi és Hajmási tört-ét, de nem fr., hanem vsz. délszláv forrásból. -

a) A deák-műveltség a m. késő kk. (már nem lovagi és még nem humanista) világi kultúrája, melynek hangadója, hordozója a világi értelmiség, a deák (literátus) réteg volt. A kk. utolsó periódusában a hagyományos énekköltést művelő lantosok és hegedűsök, valamint a deák-énekszerzők működése során új típusú és nagy jövőjű epikus költészet kezdett formálódni, mely azután a 16. sz. derekán virágzott ki. Kétféle hagyományból alakult az új históriás ének, mely a régebbi, népszerű tört. epikát a literátusok műköltői szintjére emelte, a líriai hangvételű időszerű propagandaéneket pedig az epikum irányába fejlesztette tovább. Az énekmondók hősi elbeszélő költészetének témái között uralkodó helyet az időszerű események (Hunyadi János és Mátyás tettei, a török elleni harcok) kaptak. Egyetlen késő kk. tört. epikus ének illik bele a m. elbeszélő költészet fejlődésrendjébe, a Pannóniai ének. Szerzője (esetleg följegyzője) Csáti Demeter OFM 1526 k. a m-ok tört-ét mondta el a Szkítiából való kijövetelüktől a honfoglalásig. - A 15-16. sz. fordulóján a propagandaénekek (veszedelemének) vetítik előre az új műköltői modor terjedését az elbeszélő költ-ben. A fennmaradt verstípus 3 emléke katonai v. pol. eseményhez kapcsolódik. Legrégibb Gergely deák éneke Jaksics Demeter veszedelméről. Törökellenes ihletésű és teljes szövegű a Cantio Petri Beriszlo (1515). Szerzője a Beriszló Péter veszprémi mpp., horvát-szlavón bán szolgálatában lévő Szabatkai Mihály deák. Az ének Beriszló 1515: tervezett törökellenes vállalkozásában való részvételre buzdítja a hallgatót. A Mohács előtti időből megmaradt utolsó propagandavers, a Geszti László éneke az 1525-ös rákosi országgyűlés után készült, összefogást sürget a török ellen, Mátyás kir. országát állítja példaképül. E 3 deák-ének versalakban az egyh. latin költészetet utánozza, ugyanakkor az iskolában tanult versgyakorlatokat, a rekordálás alkalmával előadott énekek tapasztalatait is hasznosítja. Itt jelentkeznek először a hazai verstani irod-ban „magyaros verselés”-nek, „nemzeti versidom”-nak nevezett ritmusfajták, melyek egy-két évtized múlva kiszorítják a kötetlen szótagszámú és ingadozó cezúrájú sorokat mind a vallásos, mind a világi költészetből. - Az elvilágiasodott egyh. költészet jellegzetes megnyilvánulása az epitáfium (sírvers) műfaja, melyet még a kk-ban kialakult hagyomány és vallásos gondolkodás szellemében, de már világi-földi igénnyel műveltek. Jellemző példája →Lászai János (1448-1523) gyulafehérvári főesp. saját verses sírfelirata. A műfaj egyh. és világi deákos, kevert jellegét, tematikai és formai fejlődését legmeggyőzőbben a De Sancto Ladislao ének szemlélteti (1460-70). M. ford-a, az Ének László kir-ról (Peer-, Gyöngyösi kódex) a m. nyelvű egyh. költészet elvilágiasodási folyamatának kezdetén áll, annak nyító darabja. Mátyás kir-ra írt siratóvers a Néhai való jó Mátyás kir. (Gyöngyösi kódex) lit. kifejezésekkel, bibliai utalásokkal teszi ünnepélyessé a szöveget. - A költészet egyháziból a világiba, latinból a m-ba való átmenetét a →rekordáció és →mendikálás érzékelteti. A vízkereszti lat. dialógustöredék (In Epiphaniam, 1450 u.) a háromkir-okat jeleníti meg verses képsoraiban. Az egyetlen hiteles m. nyelvű rekordáló-emlék a Laus Sancti Nicolai pontificis (1529) Pécsi Ferenc plnos, kazári iskolamester műve. -

b) A vágáns (kk. vándordiák, vándorénekes) költészetben a világiság kibontakozása érte el tetőpontját. A gyökerek azonban itt is a lat. himnuszköltészethez vezetnek vissza. A 14. sz. elején írt mo-i Planctus clericorum (Papok siralma) a biblikus és himnikus stílust némileg a szatirikus ábrázolás eszközévé változtatta. A vágáns szatíra eszmei és formai-stiláris hagyományait a →reformáció magyar irodalma (Szkhárosi Horváth András) értékesítette a köv. korszakban. -

c) A m. szerelmi énekköltés kialakulását homály fedi. A 15. sz. végénél régebbi m. szerelmi költészetről (virágénekek) azonban semmit sem tudunk. A kk. utolsó évtizedeiből 3 virágének-töredék maradt fenn; legkorábbi a kétsoros Soproni virágének (1490); az ötsoros Körmöcbányai táncszó (1505) a gunyoros típus első képviselője; az 1505-42: följegyzett Zöldvári ének (zöldvár = erdő) vágáns típusú táncdal. -

6) Reneszánsz, kb. 1450-1640. A reneszánsz egyik szellemi áramlata, a humanizmus részben segített fenntartani a műv-ek és a tud. kk-ra jellemző, nemzetek feletti egységét, másrészt kozmopolitizmusa ellenhatásaként a nemzetté válást készítette elő. Az anyanyelv előtérbe kerülése Eu. számos országában előkészítette a talajt a reneszánsz polgárság vallásos mozgalmának, a reformációnak. - A reneszánsz irod-ára ált. jellemző, hogy a 15. sz: a lat. nyelvű humanizmusé, a 16. sz: a nemzeti nyelveké a vezető szerep; egyházellenessége a latin fázisban erősebb; a 16. sz: uralkodó törekvése a kerséggel való összebékülés. - Az első m. reneszánsz udvar I. (Hunyadi) Mátyás körül alakult ki. A kir. és →Vitéz János kezdeményezésére m. diákok egyre többen látogatták a padovai, a bolognai, ill. bécsi egy-et. A →Corvina könyvtár a kor szinte egész tud-anyagát képviselte. A Mátyás-kori humanizmus fil. megalapozása a Mediciek és Marsilio Ficino újplatonizmusában található, Mo-on →Janus Pannonius, a hazai lat. nyelvű humanista költészet megteremtője gyökereztette meg. Az érdeklődés a neoplatonizmus iránt a Jagelló-korban is megmaradt, a humanista nemzeti ideológia a patria (haza) fogalmával szemben a natiót (nemzet) helyezte előtérbe, s új elemként a lingua (nyelv) fogalmat hangoztatta. A m. nyelv ekkor vált a m. nemzetnek egyik meghatározó jegyévé. - Buda a Jagellók idején már nem tudott reneszánsz kulturális közp. maradni. Mátyás kezdeményezéseit a főpapok folytatták: Báthori Miklós Vácot, Váradi Péter Bácsot, Bakócz Tamás Esztergomot, Váradi Ferenc Gyulafehérvárt emelte kulturális központtá. Törekvéseiket a 16. sz. elején már világi főurak (Báthoriak, Perényiek) is követték. - A mohácsi csatát (1526) követő 15 évben a reformáció akadálytalanul hódított; vele együtt terjedt az anyanyelvű irod. is. A templomi képzőművészetet bálványozásnak nyilvánító reformáció kíméletlenül pusztította a kk. művelődés és művészet hagyatékát: festményeket, szobrokat, kódexeket, ötvösműv. tárgyakat. E pusztítást az országra egyre jobban kiterjedő török megszállás tetőzte be. Mindezek következménye, hogy a kk. ~ból és műv-ből alig maradt meg valami. - A lutheri irányzatot hamarosan háttérbe szorította a →kálvinizmus, majd az antitrinitarizmus (→unitarizmus), mely az 1560-as években Erdélyben túlsúlyra jutott. A 17. sz. elejére a ref. egyh. fölénye vitathatatlanná vált az egész m. nyelvterületen. Ezen csak az →ellenreformáció változtatott később. - A prédikátorok sok új isk-t szerveztek, szélesedett az olvasóközönség, változott az olvasmányigény, Debrecenben, Sárospatakon, Kolozsvárott főisk-k jöttek létre, s a m. kultúra és irod. tűzhelyeivé váltak. Az iskolázás és a →könyvnyomtatás kiszélesedése lehetővé tette a m. nyelvű irod. virágzását.

a) Latin humanista irod. Janus Pannonius hagyatékát Mátyás kir. megbecsülte, a köznemesség pedig a nemzeti dicsőség példáját, mintáját látta benne (a 18. sz. végén ismét nagy hazai példaképnek számított, s Petőfiig ő volt az egyetlen ismert és elismert m. költő). Janus Pannonius meghonosította a humanista költészetet, és a latinul verselő m. költők példaképe lett. Már kortársai között is akadtak jeles mo-i verselők, műveik többsége azonban elveszett. Szinte csak a neve maradt fenn Fodor Kristófnak, Bakócz Ferenc győri és Báthori Miklós váci pp-nek. Valamivel többet tudunk Garázda Péter költői működéséről, aki a legtehetségesebb Janus-követő lehetett. - A 16. sz. elejének költője az erdélyi szász patrícius származású →Piso Jakab (1470?-1527), Miksa cs., majd II. Ulászló diplomatája és II. Lajos m. kir. nevelője, az első mo-i erazmista (→Erasmus). Költeményeinek inkább azt a részét ismerjük, melyet halála után barátja, Wernker György Bécsben adott ki Schedia, 'Rögtönzött versek' címen. - →Hagymási Bálint (Valentinus Cybeleius) prózai műve az Opusculum de laudibus et vituperio vini et aquae c. deklamáció ('Művecske a bor és víz dicséretéről és kárhoztatásáról'). A morvao-i ném. származású Stephan Stieröxel (1480 k.-1519) Taurinus István néven írta meg Dózsa György parasztfelkelésének tört-ét: Stauromachia, id est cruciatorum servile bellum ('Keresztesháború, avagy a keresztesek rabszolgaháborúja', Bécs, 1519). Jelentős humanista költő volt Nagyszombati Márton (Martinus Thyrnavinus) OSB apát. Egyetlen költői alkotása maradt fenn, a disztichonokban írt Ad regni Hungariae proceres ('Mo. főuraihoz', 1523). - A 16. sz: a latinul író humanista szerzett verseket is, ezek barátokat köszöntő költemények voltak. Az erdélyi szász Christian Scesaeus (†1585) Ruinae Pannoniae ('Pannónia romlása') c-mel eposzt írt Vergilius modorában. Zsámboki János (Johannes Sambucus, 1531-84) Poemata (Padova, 1555) és Emblemata ('Emblémák', Antwerpen 1564) c. köt-ei közül az utóbbit fr-ra és flamandra is lefordították, s embléma-magyarázataiból Shakespeare is merített. -

b) A tudományos irod. A reneszánszban régi tudományágak újultak meg, s újak jöttek létre. A tudós karaktert (homo doctus) a költőtől is elvárták. A külföldi egy-en végzett m. humanista olvasmányai a korabeli tud. egészét átfogták. A humanista tört-írás kezdetei Mátyás udvarában bontakozott ki, s témájával, irod. színvonalával és értékeivel a következő századok m. nyelvű szépprózájának egyik ihletője lett. Galeotto Marzio (1427-97, Janus Pannonius ferrarai iskolatársa) többször is megfordult Mátyás udvarában; friss, megfigyelésekben gazdag, művelődéstört-ileg kútfő értékű kv-e szinte már szépirodalom: De egregie, sapienter, jocose dictis ac factis regis Matthiae ('Mátyás kir. találó, bölcs, tréfás mondásairól és cselekedeteiről', 1485). - A m. tört-tud. számára jelentősebb Antonio Bonfini (1427-1503). 1486: lett Beatrix kirné magántitkára. 60 évesen kezdte meg a m. tört. humanista szellemű feldolgozását. Hungaricarum rerum decades IV et dimidia ('A m. tört. négy és fél kv-e') c. munkája a a m. tört. első és egyben nagyarányú humanista feldolgozása a kezdetektől 1496-ig. Műve jelenkori része tört. szereplőktől, szem- és fültanúktól összegyűjtött, megrostált és ellenőrzött, valamint közvetlenül is tapasztalt históriai anyag humanista formába öntve; munkája tehát minden ízében tört. opus rhetoricum, mely századokra meghatározta tört-írásunk útját és a m. múlt tört. felfogását. Munkájáért Bonfini m. nemességet kapott. A 16. sz. közepén ném-re ford., 1575: Heltai Gáspár átdolgozásában m-ul is megjelent Chronica az magyaroknak dolgairól (Kolozsvár) c-mel. - A 16. sz. utolsó harmadáig virágzó humanista emlékirat a lat. nyelvű nemzeti tört-írás fejlődésében jelentős szerepet töltött be. Oknyomozó módszerével és a modern tört-írás stílusának alkalmazásával a Bonfini által elindított nemzeti tört. szintézis folytatását könnyítette meg (pl. Forgách Ferenc és Istvánffy Miklós). Bonfini munkája után a nemzeti tört. újraírása nem volt időszerű, de időszerűvé váltak a jelen és a közelmúlt eseményeinek leírásai, amelyek a Bonfini-művet kiegészíthették. Ezekkel az élményalapú, személyes írásokkal született meg a humanista emlékirat. Művelői diplomata-főpapok voltak. Brodarics István (1470 k.-1539) mintegy félszáz levele maradt fenn, egyetlen nagyobb műve a mohácsi csatáról készített emlékirat: De conflictu hungarorum cum turcis ad Mohatz verrissima descriptio (Igaz leírás a m-oknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról; Krakkó, 1527). Kancellárként jelen volt a csatában, a török ágyúkig rohamozó seregben. Liviusra emlékeztető stílusú munkájának az ad egyéni ízt, hogy a szükségképpen elfogult szemtanú küzd benne a tágyilagos tudósítóval. Az oknyomozó monográfia műfaji kezdeményezésével mintát adott Oláh Miklósnak, Verancsics Antalnak, Zsámboki Jánosnak lat., Mindszenti Gábornak és Zay Ferencnek m. nyelvű visszaemlékezésük megírására. - Oláh Miklós (1493-1568) esztergomi érs. történeti-földrajzi munkáit fiatalon, Németalföldön írta. A Hungarica és az Attila (1536-37) azonos alapeszméjű, szerkezetileg összefüggő kompozíció két része. A törökkel szemben összefogásra képtelen vezetők tehetetlenségét kárhoztatja. A pusztulás okait keresve tört. és erkölcsi példát állított. Attilát is azért aktualizálta, hogy az anarchiába süllyedt országot a hun dicsőséggel megmentésre sarkallja. - A Mohács utáni főpap-humanisták képviselője, Verancsics Antal (1504-73) sok diplomáciai küldetést teljesített. Költeményeinél jelentősebbek a tudatosan a nyilvánosságnak és az utókornak szánt a levelei. A diplomata művei ezek, aki tudta, hogy leveleivel tört-et ír. Brodarics István példájától is ösztönözve, tört-írói tervet érlelt magában. Ehhez régészeti stúdiumot folytatott. Összeállította Erdély, Moldva és Havasalföld római emlékeinek leírását, és a leleteket a De situ Transylvanie, Moldaviae et Transalpinae (Erdély, Moldva és Havasalföld jellemzése) monográfiában dolgozta fel. Az 1530-as évek közepétől tudatosan készült Bonfini nemzeti tört. szintézisének folytatására. A terv élete végéig foglalkoztatta, de az adatgyűjtésen túl a feldolgozásra nem maradt ideje. A megfogalmazott részletek jelentős munkát ígértek. Racionálisabb tört-író, mint Bonfini. Érdeklődésének középpontja az ember, annak cselekedetei és a természet. Néprajzi, régészeti, geográfiai, természetrajzi megfigyeléseit rögzítette. Több lat. és m. nyelvű emlékirat, valamint tört. feljegyzés Verancsics ösztönzésére készült el. - Szerémi György emlékirata az Epistola de perditione Regni Hungarorum ('Emlékirat Mo. romlásáról'). Visszaemlékezéseit 1545-47: készíthette el Verancsics Antal számára; nyers, szókimondó, rossz latinságú írása nehezen érthető. Szerémi nem folyamatos tört-et írt, hanem jeleneteket. Tudatos anyaggyűjtést nem végzett, bár értesüléseit és élményeit gyűjtött anyaggal is kiegészítette. Nem törekedett a hiteles tört. adatok rögzítésére, hanem az eseményekről és személyekről a közvéleményt örökítette meg. A valóság mellett ott találjuk a pletykákat, jóslatokat, babonákat, rémtörténeteket, kitalált epizódokat is. Visszaemlékezései igazolják, hogy a Mátyás-kultusz élt a szegénység, a kiszolgáltatott emberek tudatában is. - A Verancsics-hagyatékban néhány m. nyelvű visszaemlékezés is fennmaradt. Köztük legterjedelmesebb a Verancsics-évkönyv, amely a 16. sz. elejétől 1566-ig mondja el az eseményeket. - Bornemissza Tamás budai polgártól származott az a néhány lap, amely arról számol be, hogyan hiúsult meg 1541: Izabella terve, hogy Budát Ferdinánd kezére juttassa. - Az Landor Fejirvár elveszésének oka e vót és így esött c. monográfiát (1530 k.) Zay Ferencnek (1505-70) tulajdonítják. Leginkább szépirod. hatású a Mindszenti Gábor diáriuma öreg János János kir. halálárul c. emlékirat. A tört-írás, a jogtud., valamint a filológia ter-én született hazai eredmények olykor az eu. értékrendben is kitüntetett helyet jutattak egy-egy alkotónak, így a filológia ter-én Matheus Fortunatus Pannoniusnak (1480 k.-1528) és Zsámboki Jánosnak (1531-84). -

c) Bibliafordítás és nyelvművelés. A nemzeti nyelvű Biblia terjesztésének tudós körökből kiinduló kívánalma nálunk találkozott a laikusok Szentírás-olvasásának igényével és a kolostori irod-ban jelentkező előreformációs törekvésekkel. Már a Jordánszky- és az Érdy-kódex előszava a teljes bibliafordítás szükségességét hirdette. Az ÚSz ford-a elősegítette a m. nyelv és irod. profán irányú fejlesztését is. Az erazmista bibliafordítók közül →Komjáti Benedek pozsonyi knk. munkája Epistolae Pauli lingua hungarica donatae. Az szenth Pál levelei m. nyelven c-mel 1533: a krakkói Vietor Jeromos nyomdájában jelent meg; ez az első teljes egészében m. nyelvű nyomtatvány. Erazmus Újtestamentumának és a Vulgata szövegének figyelembevételével készült. A levelek szövege helyenként megegyezik a Döbrentei-kódex részleteivel. - →Pesti Gábor (Gabriel Pannonius) a bécsi „katolikus párti” erazmisták köréhez tartozott. Első kiadott munkája, az Újtestamentum (Bécs, 1538) a 4 evang-ot tartalmazza. Ford-ához az Erazmus-féle Novum Testamentum-ot használta, ahol ez nem tért el a Vulgata szövegétől, ott a korábbi m. bibliafordításokból (Müncheni-, Jordánszky-kódex) merített. Pesti tudatában volt annak, hogy munkájával a ~at is műveli: nyelve közelíti az élőbeszédet, magyarosabb a későbbi fordításokénál. Esopus fabulái (Bécs, 1536) c. műve, 185 mese ford-a az első nyomtatott m. nyelvű szépirod. emlék. Lat. előszavában a humanista író feladatai között a m. nyelv és irod. fejlesztését nemzeti kötelességként említi. Utolsó munkája egy 6 nyelvű (lat., ol., fr., cseh, ném., m.) szótár (Nomenclatura sex linguarum, Bécs, 1538), melyet főként ném. és cseh isk-kban használták. - →Sylvester János (1504 k.-?) munkája, az Új Testamentum m. nyelven, mellyet az görög és diák nyelvből újonnan fordítánk, az m. nípnek keresztyén hütben való íppülisíre (Újsziget, 1541) nem Erazmus lat. Bibliáját vette alapul, hanem a gör. szöveget. A ford. közben a m. nyelv szerkezeti sajátosságait is vizsgálta (miben tér el a latintól és miben egyezik vele), s önállóan is rendszerezte a m. nyelvi jelenségeket, főként azokat, amelyeknek nincs lat. megfelelőjük (névelő, birtokos személyragok, tárgyas igeragozás). Így lett Sylvester latin nyelvtana egyúttal az első m. nyelvtan is: Grammatica Hungaro-latina ('M-latin nyelvtan', Újsziget, 1539). -

d) Alkalmi, iskolai latin szépirodalom. A lat. nyelvű humanista költészet a városi humanisták (tisztviselők, lelkészek, iskolamesterek, nevelők) által lassanként a gyakorlati élet, alkalmi igények szolgálatába állt. Írásra ösztönző alkalmaik között a legfontosabb az iskola igénye volt. Ebből az igényből sarjadt az isk. színjátszás, melyben a misztériumdrámát az antik vígjáték (Plautus, Terentius) és a humanista isk-dráma váltotta föl. Utóbbi korai képviselője Bartholomeus Francofordinus Pannonius budai, városi isk-mester. Wagner Bálint már bibliai tárgyú isk-drámát is írt lat. nyelven. Az alkalmi humanista lat. költ. számtalan lírai műfajjal gazdagította költészetünket: epistola; panegyricus (dicsőítő ének); epitalamium (a házasének lírai változata); epicedium (dicsérő és elsirató gyászvers); az előbbinek változata az epitáfium (találó jellemzést adó sírvers), mely valójában az epigramma egyik válfaja; a kép (festmény) alá írt epigrammából fejlődött ki az embléma-költészet (rejtett értelmű kép jelentésének megvilágítása); vallásos elégia; querela (panaszvers); adhortatio (buzdító vers). Tiszta epikus költemény alig akad a hazai lat. alkalmi verselők munkái között (16. sz. 2. fele). Az alkalmi epikusok egyike Csabai Mátyás kassai isk-mester, aki megénekelte Eger 1552. évi ostromát és Dobó István hősiességét (Encomium arcis Agriae, 'Az egri vár dicsérete', Wittenberg, 1556). Az epika fejlődése szempontjából jelentős gyűjtemény a Zrínyi-album (De Sigetho, Hungariae propugnaculo... Wittenberg, 1587), melybe Zrínyi Miklósról írt lat. költeményeket gyűjtöttek össze Wittenbergben tanuló m. diákok verseiből. - A reformáció új írótípusa a prédikátor-író, aki egybeolvasztotta a kolostori, a deák és a humanista irod. számos elemét, mindazt, ami alkalmas lehetett a hit új tanainak a propagálására. A reformáció irod-ának sajátos vonásait az agitatív célzat határozta meg. Ez hozta magával a szóbeliség és írásbeliség határán álló műfajok (ének, dráma, prédikáció) előnyben részesítését is. Ez az irod. nem hagyott hátra Janus Pannoniuséhoz hasonló remekműveket, de érdeme, hogy az irod. magyarnyelvűséget néhány évtized alatt elterjesztette. - A „magyar Luther”-nek nevezett →Dévai Bíró Mátyás (†1545) m. nyelvű helyesírási tankönyve az Orthographia Ungarica, azaz igaz írás módjáról való tudomány (Krakkó, 1538 előtt). Javított kiadása (1549) maradt ránk (→reformáció magyar irodalma). -

e) A deák-irodalom virágzása a Mohács utáni fél évszázadra esett. Ez volt az az időszak, amikor nálunk ez a műveltségtípus a társad. egészét átfogta s az átlagszintet jelentette, miközben a végvárak világával gazdagodott. A várakban élő, harcoló vitézek nagy közösséget alkottak, külön szokásokkal, hagyományokkal. Helytállásukhoz a kerség és a szülőföld védelmének a gondolata adott erőt. Az egyetemes ker. gondolat humanista (haza, vitézség, emberség) és reformációs (a török Isten büntetése; zsidó-m. tört. párhuzam) elemekkel bővült. A vitézi réteg a 18. sz-ig fenntartója volt ennek a műveltség-típusnak. Képviselői már a reformáció szellemében nevelkedtek, éppen ezért eszméinek terjesztői, szövetségesei voltak. Éppúgy megszólaltattak vallásos (bibliai) témát, mint ahogyan a prédikátor-írók világi, „deák-témát” is fölkaroltak. Azonban minden vallásosságuk ellenére érdeklődésük alapvetően világi természetű maradt. Működésükkel előmozdították a humanizmus és a reneszánsz terjedését. - Vezető műfajuk az epikus históriás ének lett. A versek dallamra készültek, szorosan összefüggtek előadásukban is a zenével. Melódiákat a régi egyh. latin énekköltészetből, a kk. vágáns ének dallamkincséből, valamint a 15. sz. óta kialakult deák típusú m. énekes gyakorlat műköltői és műzenei formáiból kölcsönözték. A velünk kapcsolatba került sokféle népelem (tör., ném., rum., rác, horvát, cseh, lengy., ol.) dallamai is hatással voltak a deák-ének dallamvilágára és ritmusára. Az énekek élőszóban, kéziratban és nyomtatásban terjedtek, de a szóbeli előadásnak is nagy szerepe volt még. - A hivatásos énekmondók típusai: lantosok (modern, művelt, író, olvasó énekmondók), hegedősök (írástudatlanok közül emelkedtek ebbe a csoportba azzal, hogy megtanultak írni, olvasni), írástudatlan énekmondó. - Az irod. magyarnyelvűség megszilárdításában a a deákságnak megvolt a szerepe. A m. nyelvű reneszánsz líra és epika a deák-énekből nőtt ki, és továbbfejlesztésével emelkedett eu. magaslatra. - A historiás ének (Tudósító énekek) sajátosan 16. sz. műfaj. Így nevezték nemcsak a tört., hanem a novellisztikus, regényes, mondai, mesés, sőt vallásos, bibliai témájú elbeszélő énekeket is. Virágkora az 1530-as évek végétől a század utolsó évtizedéig tart. Témaköre szerint lehet vallásos história, tudósító ének, históriás ének, regényes história. - A tudósító ének első és legnagyobb művelője →Tinódi (Lantos) Sebestyén (1505/10 k.-1556), akinek életműve (fm: Cronica, 1554) a m. eposz megteremtésének útját egyengette egészen Zrínyi Miklós Szigeti veszedelméig. - A krónikás énekek és regényes históriák megtörtént eseményt beszéltek el (forrásokra hivatkozásokkal), s hasznos tanulságot is hordoztak. A m. tört-ből szívesen írtak azokról, akik a lovagi irod-nak, sőt a kk. énekmondásnak is hősei voltak (Zsigmond kir., Hunyadi János, Mátyás kir., Kinizsi Pál stb.). M. tárgyú tört-et hagyott ránk Nagybáncsai Mátyás (Az vitéz Hunyadi János vajdáról, 1560), Görcsöni Ambrus (Mátyás kir., 1567-68), Bogáti Fazekas Miklós (Mátyás kir., 1577), a Nikolsburgi Névtelen (Kenyérmezei viadalról, 1568), Temesvári István (az előbbi tört-et írta meg), Temesvári János (Béla kir-ról és a tatárokról, 1571), Gosárvári Mátyás (Az régi m-oknak első bejövésekről, 1579 előtt). A nem m. tárgyú krónikás énekek görög-római-perzsa v. bibliai témáról szólnak. - A regényes, költött elbeszélések az 1560-as években előzték meg a vallásos tárgyúakat. Ettől kezdve a középkorival szemben a reneszánsz felfogás terjesztőivé váltak. Tinódi és Ilosvai után Valkai András (1540-87) az időszak harmadik világi énekszerzője. Többrészes M. krónikája elveszett. Bánk bán históriája (1567) viszont a ~ tört-ében fontos helyet kapott. - A históriás ének az eu. irod. m. nyelvű közvetítésének, népszerűsítésének talán leghatásosabb formája volt, mert a külf. epikus, prózai és verses művek, sőt a drámák is históriás ének alakját vették magukra. - A deák-irod-ban a líra és epika határai kissé elmosódtak, sok átmeneti jött létre. Az énekek különböző elemeket egyesítettek, emiatt nehezen osztályozhatók. Mégis megkülönböztethetünk a virágénekek mellett házas-énekeket, alkalmi oktató-mulattató verseket, szatírákat és hegedős-énekeket. Oktató, intő, feddő, példát mutató szándékukkal, komoly v. tréfás, humoros, esetleg ironikus, gúnyos, szatirikus hangnemükkel és modorukkal a társad. szűkebb köreiben (házastársak, család, rokonság, alkalmi baráti v. társas együttlét, vendégség, keresztelő, lakoma, esküvő stb.) fejtették ki hatásukat. Szokásokat, erkölcsöket, ízlést formáltak, finomítottak, kiegészítve az epika által megcélzott országosan ált. és egy-es törekvéseket. - Az egyh. prózaírásban Telegdi Miklós (1535-86) pp. irod. munkássága az ellenref-t szolgálta. Szorgalmazta az anyanyelvű tp. éneklést, gyűjtötte a késő kk. kat. népénekeket. Prédikációgyűjteménye evang. szakaszok magyarázatai (Az evangeliumoknak... magyarázatja I-III. Bécs-Nagyszombat, 1577-80). - Telegdi mellett a vallásos vitairat műfajának kiemelkedő művelője volt Monoszlóy András (1552-1601) veszprémi pp. - A m. nyelvű egyh. prózairod. népszerű műfaja, a vigasztaló könyv (pl. Balassi Bálint: Füves kertecske) főként ném. mintákat követett, s a híveket a halál ker. fogadására, Istennel, emberrel való számadásra készítették föl. Heltait, Balassit követte a műfajban Károlyi Péter, Kulcsár György. Sibolti Demeter (†1589) evangélikus prédikátor Lelki harc (Galgóc, 1584) c. irata a bűnös ember és a Szentírás dialógusa. -

f) A reneszánsz fénykorának népszerű irodalma. Az írás ismerete a 16. sz. utolsó harmadában lett az élet nélkülönözhetetlen eszköze. A köz- és a magánéletben is megsokasodott az írásbeli tevékenység, jegyzőkönyvektől és rendeletektől a családi és baráti levelezésig. Mindez az egységes írt köznyelv kialakulásához vezetett, amit a kv-nyomtatás kifejlődése és a sok azonos irod. szöveg terjedése is támogatott. A korábbi deák-kultúra széles körű közműveltségben oldódott fel, az énekirodalom virágzása mellett fokozatosan kibontakozott a népszerű irod. prózai ága is, főként a szórakoztató elbeszélés és az önéletrajz/krónikás emlékirat irányában. Vsz. 16. sz. eredetű a Mankóczi István viselt dolgairól c. kéziratos töredék. A szórakoztató próza első terméke, a trufa (ol. 'tréfabeszéd') Mátyás kir. és a 16. sz. főurak udvarában egyaránt kedvelt volt, s hamarosan a nemesség és polgárság körében is elterjedt. Nyomtatásban m. nyelven az első szólás- és trufagyűjtemény 1577: jelent meg Kolozsváron Salamon kir-nak, az Dávid kir. fiának Markalffal való tréfabeszédeknek rövid könyve c. Hasonló hozzá Laskai János debreceni isk-mester kv-e: Az Aesopus életéről, erkölcséről, minden fő dolgairól és haláláról való história (Debrecen, 1592). Sokáig eredeti m. műnek gondolták Az kopaszságnak dicséreti (Kolozsvár, 1598) c. írást. - Az önéletrajz új műfajában az én, az egyéniség öntudata, jelentősége nyilatkozott meg. Az első ismert önéletírás, Martonfalvay Imre (1510-91?) deák, Török Bálint belső emberének visszaemlékezése nem olvasmánynak készült. Olvasásra szánt önéletírás viszont Wathay Ferenc (1568-1606 után) székesfehérvári vicekapitány konstantinápolyi fogságában keletkezett szövege. - A tört. próza (krónikás emlékirat) a polgárság körében talált művelőkre. Borsos Sebestyén marosvásárhelyi polgár emlékiratát (Chronica a világnak lett dolgairól, 1562) Nagy Szabó Ferenc marosvásárhelyi szabómester folytatta 1658-ig. Közvetlen folytatása egyik prózai műfajnak sem volt. - A históriás ének bibliai, tudósító és krónikás változatai elsorvadtak. A verses história regényes ágának fejlődése azonban folytatódott. Változott a témája: a lovagi elbeszélést reneszánsz novellák, késő görög szerelmi kalandregények, klasszikus szerzőktől (Ovidius, Vergilius, Hérodotosz) megverselt antik tört-ek váltották fel. A korszerű tematika továbbra is énekelt, verses formájú és oktató szándékú maradt. A moralizáló törekvést lassanként szorította háttérbe a szórakoztató, szépirod. jelleg. - A tanító szándékú, valláserkölcsi célzatú elbeszélések jó része prédikátor-szerzőktől való. Az egyh. személyek közül legismertebb Bogáti Fazekas Miklós neve és életműve. Öt énekének tárgyát vette „pogán históriákból”. - A verses szerelmi elbeszélések közül kiemelkedik a História egy Árgirus nevű királyfiról és egy tündér szűzleányról c. munka. Első kiadása ismeretlen; lőcsei 17. sz. kiadásának csak csekély töredéke maradt meg; első fennmaradt teljes kiadása: Buda, 1749. Szerzőjének nevét a versfőkből többféleképpen értelmezték, vsz. Gergei Albert. Műfaja tündérmese, tehát kk. és nem reneszánsz időből való. Szó szerint kell értenünk a szerző kijelentését, hogy a mesét „olasz krónikából” fordította. Népszerű ponyvakiadások ültették át a m. népköltészetbe, s Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjének is ihletője lett. - A politikai és háborús eseményekkel kapcsolatos költészet a 16. sz. végén (→tizenötéves háború) föllendült és műfajilag differenciálódott: kialakult belőle a pol. propaganda-vers, önállósult a vitézi buzdítóvers és az ország sanyarúságát panaszoló ének (hazafias jeremiád). A lírai katonaének a haza védelmére buzdított. A török elleni harcok vitézi énekei (főként →Balassi Bálint versei) a m. reneszánsz irod. igen értékes részét képezik. - A késő reneszánsz irodalma (manierizmus). A 17. sz. első évtizedei a kultúra és irod. terén átmeneti korszakot képeztek. Az új barokk műveltség a jezsuita rend és a kat. egyh. keretein belül maradt, az arisztokrácia csak a sz. 3-4. évtizedében mondhatta magáénak. A késő reneszánsz irod-át az addig elkülönülő rétegek egymásra találása, egysége jellemzi. Bár a korszak eszmei és ízlésbeli áramlatai (sztoicizmus, ortodox kálvinizmus; manierizmus) továbbra is meghatározott társadalmi-művelődési körön belül érvényesültek, kisugárzásuk más rétegekre is átterjedt, a lokális (Ny- és K-mo-i, erdélyi) és felekezeti különbségek feltűnőbbé váltak. Az Eu-szerte divatossá vált újsztoikus fil. népszerűségét erkölcsfilozófiájának köszönhette (→sztoikusok). Epiktétosz (K. u. 1-2. sz.) Enchiridionját (Kézikv.) a 17. sz. elején m-ra fordították. A sztoikus tanok alkalmazása időszerű erkölcsi és pol. problémákra a németalföldi humanista, Justus Lipsius (1547-1606) munkája volt, aki élete végén kat. lett, s tanait az ellenreformáció szolgálatába állította. De constantia (1584) c. műve az állhatatosságról szó, mely az ember belső függetlenségének alapja. Pol. elméletének lényege: a békére való törekvés, megalkuvás a körülményekkel és az ellentétek elsimítása a viszonyok konzerválása által (Politica, 1589). Mo-on a sztoikus nézetek korai előfutárai Zsámboki János és Christian Francken voltak. A 16/17. sz. fordulóján az újsztoikus fil. terjedését segítette, hogy összeegyeztethető volt a ker. tanításokkal. - A kor másik jelensége, hogy a kiegyensúlyozott műv-et Eu-szerte fölváltotta a →manierizmus, a tiszta formák fellazulása, egyes elemek kifejező (expresszív) túlhangsúlyozása stb. Egyes elemei korán jelen vannak mind a hazai lat. nyelvű (Zsámboki embléma-költ-e, Istvánffy Miklós, Brutus János Mihály tört. munkái), mind a m. nyelvű (Balassi Célia-versei) irod-ban. A manierizmus mo-i kibontakozása a sztoicizmus elterjedésével kapcsolódott össze. Sem a sztoikus fil., sem a vele összefonodó vallásos elmélyülés nem kedvezett a szoros értelmű szépirod-nak. Leszűkítette a líra érzelmi skáláját; a mulandó világi dolgok értéktelensége megkérdőjelezte a földi életet tükröző epika létjogosultságát, helyébe az érzelmeket feloldó és elfojtó reflexió (elmélkedés), valamint az önmagáért való ábrázolást kiszorító →allegória került. Népszerű lett az embléma: jelképes értelmű rajz verses v. prózai magyarázata; v. a verses certamen (vetélkedés): ellentétes erkölcsi alapelveket megszemélyesítő allegorikus szereplők szónoki párbaja. -Valamennyi műfajban érvényesült a →retorika, s megjelenési formája a szónoki körmondat, melynek megértése az intellektuális motívumot, az irod. alkotás tudós voltát hangsúlyozta. A műköltészet elszakadt az „ének”-től, a tudós irod. csak a szövegverset ismerte el. - A sztoicizmus az ellenreformációt, a manierizmus a barokk stílust készítette elő. A barokk irod-ban a manierizmus díszítő gazdagsága (retorikus bonyolultsága) alárendelődött a nagyarányú kompozíciónak. A tudós irod. a 17. sz. első felében lat. és m. nyelvű maradt, de a maradandó alkotások többsége m. nyelvű volt. A latinnak elsősorban közvetítő és kezdeményező szerepe élt tovább. - Rimay János (1570 k.-1631) Balassi Bálint tanítványa, barátja, hagyatékának gondozója volt. Életművében először mutatkozott meg az irod. manierizmus és a barokk néhány korai vonása, valamint a mai értelmű hazafiság, azaz valamely meggyőződést kifejező nemzeti öntudat és büszkeség. Gyűjtötte és sajtó alá rendezte Balassi verseit, udvarházában kis irod. közp-ot létesített. Költői művének jelentős részét bölcselkedő és vallásos lírája alkotja. - Az újsztoicizmusnak volt köszönhető a mo-i államelméleti tudományosság alapvetése, valamint az első világi jellegű filozófiai-moralizáló művek m. nyelvű megírása. A 16. sz. utolsó évtizedeitől kezdve megnövekedett az érdeklődés a vallásos erkölcstanító és elmélkedő munkák iránt. Ezeknek az iratoknak a nagyobb része fordítás, szerzői fordítók és főnemesek (Ecsedi Báthory István) v. prédikátorok (Mihálykó János). A források között gyakoriak a kk. hagyományokat folytató 16. sz. latin nyelvű, papi munkák (→Pécsi Lukács). A kk. apácák használatára készített kódexek után ebben a korban jelentek meg ismét irod-unkban nők számára írt lelki, épületes olvasmányok. - A 17. sz. első évtizedeinek protestáns egyh. (hitvitázó-teol.) irod-ában legnépszerűbb műfaj a vitairat, melyet részben kat-ok, részben egymás ellen írtak. A deák-irod. műfajai a 17. sz. első évtizedeiben átalakultak, az udvari és a prédikátor-költészet formáival vegyültek. A reneszánsz motívumainak és stílusjegyeinek az alacsonyabb polgári, félparaszti, sőt paraszti rétegek világába való leszivárgása a népszerű reneszánsz ízlés kialakulásához vezetett, és valamennyi műv. ágra kiterjedt. - E költ. jellemzője az alkalomszerűség, a közvetlen szükségletek kielégítése: hadjárat, országgyűlés, összeesküvés; szerelem, lakodalom, halál. - A 17. sz. elejének énekeskv-ei nem irod. célból keletkeztek. Tartalmukat leírójuk személyes érdeklődése szabta meg. A lejegyzők személye ált. ismeretlen. Vegyes tartalmúak, vallásos énekek keverednek politikaival (Lipcsei-kódex, 1615; Kuun-kódex, 1621-47), v. politikaiak szerelmi dalokkal (Borbély-kódex, 1630 k.). Ritkaság a homogén tartalmú kv.: Teleki-énekeskönyv (1655 k.), Sebes agynak késő sisak (1630 u.). - A népszerű költészet velejárója a szövegek állandó változása a pontatlan másolgatás miatt, de tudatosan is. Több szöveget későbbi kéziratos gyűjt-ek őriztek meg romlott, átalakult, esetleg folkorizálódott változatban: Vásárhelyi-daloskönyv (1672 k.), Mátray-kódex (1677 u.), Komáromi-énekeskönyv (1701), Szentsei-daloskönyv (1704). Ez a költészet átmenet a műköltészet és folklór között. - A m. nyelvű politikai költészet első nyomait a Jagelló-kori deák propaganda-énekben találhattuk meg. Mohács után a kezdeményezés folytatás nélkül maradt; a propaganda-versből a históriás ének tudósító változata nőtt ki. Az 1600 k. eseményekről írt versek azonban az egész magyarság érdekeit képviselő pol. célok (az ország egységének helyreállítása, a török kiűzése) mellett a napi pol. és bizonyos csoportok szándékairól beszéltek: hatalmi villongásokról Erdélyben, ogy. vitákról Mo-on és meg-megújuló függetlenségi harcokról. Az ekkor kifejlődő népszerű politikai költészet a már meglévő műformákat (históriás ének, katonavers, gúnyvers, halotti búcsúztató) alakította át s használta föl új mondanivaló kifejezésére. Mindez Erdélyben kezdődött, összefüggésben a kibontakozó központosítással. A népszerű pol. költészetnek hivatásos művelője Debreceni Szappanos János (†1614 k.), vsz. a nagyváradi kápt. levtárosa. - A pol. versszerzés legsajátosabb műfaja a paszkvillus (személyeskedő prózai v. verses gúnyirat) lett. -

II. Barokk és rokokó, kb. 1600-1772. A barokk Spo-ban, Port-ban, majd Itáliában fejlődött ki, itt érte el legnagyobb virágzását. Kialakulásában és elterjedésében szerepe volt az ellenreformációnak s a jezsuita rendnek. A coimbrai (Port.) és salamancai (Spo.) egy-en formálódott a megújuló kat. egyh. újskolasztikus ideológiája. Feladata lett a szintézis megteremtése a kk. megállapodottsága és a reneszánsz mozgékonysága, a földi változások és a vallás kinyilatkoztatáson nyugvó változatlan rendje között. Az ellentmondásokkal való küzdelem eredménye a barokk műv. - A szépirod-ban úgyszólván minden a hatásosságnak lett alárendelve: rímtechnika, költői képek, hasonlatok (merész képzettársítással), rokon értelmű v. rokon hangzású szavak; az erős érzelmi tartalmú jelzős kifejezések; a bonyolultságot áttekinthetővé, rendezetté tevő körmondatok. Retorikai, stilisztikai eszköze, a „concetto” (meglepetés, csodálkozás kiváltása) merész képzettársításon alapul. A barokk új műfajokat hívott életre és éltetett; fejlesztette az irod. nyelvet; új kompozíciós formákat alakított ki; a hősiesség, a nemes pátosz, a könnyedség, a kecsesség, a valóságábrázolás új megoldásait fedezte föl. Eu. képviselői a port. Camoens, a sp. Cervantes, Lope de Vega, Góngora, Calderón, az ol. Tasso és Marino, a fr. Corneille és d'Aubigné, az ang. Milton, a ném. Gryphius és Grimmelshausen, a horvát Gundulic, a lengy. Potocki, a m. Zrínyi Miklós. - Irod. jelenségre elsőként Riedl Frigyes alkalmazta a barokk kategóriát A ~ főirányai (1869) c. értekezésében. - A barokk kor az anyanyelv fejlődésében is külön egységet alkotott Mo-on. Az írott köznyelv normáinak reneszánszbeli fejlődése és terjedése a 17. és 18. sz: nem folytatódott hasonló lendülettel; a nyelvjárások nyelvi egységesülése helyett az elkülönülés irányába mozdult el. Ebből következett, hogy az ÉK-i nyelvjárás elemeiből kialakított írt nyelvi norma helyébe egy Ny-i, K-mo-i és erdélyi írt köznyelv lépett. A prot. (Károlyi, Szenci Molnár alkotta) helyesírás mellett élni és hatni kezdett a Pázmány-Káldi művek nyomán alakított kat. helyesírás. Ugyanakkor a világi tud-ok, a jog, a tört-írás, a pol., a nemesi közszereplés nyelve túlnyomórészt a latin maradt. A mo-i barokk irod-nak a katolikus restauráció készített utat a 16. sz. 2. felétől; sikeressé a 17. sz. elejére vált. Nagy szerepe volt ebben a jezsuita →Szántó Istvánnak (1541-1612), →Forgách Ferenc (1564-1615) esztergomi érs-nek, s főként →Pázmány Péternek (1575-1637). Világi munkatársuk volt Ferenczffy Lőrinc (†1640). - Az ellenreformáció jezsuitái nem személyes mondanivalót közöltek - mint pl. Ecsedi Báthory István v. Rimay János -, hanem térítettek, vállalták a küldetést. A m. jezsuiták az új stílus elemeit lat., ol., sp. egyh. művek példájára fejlesztették ki. - A kat. megújulás, s egyben a m. barokk irod. korai szakaszának legnagyobb alakja, Pázmány Péter az irod-at Egyháza szolgálatának tekintette. A korabeli kat. egyházi irod. minden ágában fontosat alkotott: Imádságos könyve (Grác, 1606) még élete folyamán további 3 kiadásban (1610, 1625, 1631) jelent meg. →Kempis Tamás Krisztus követésének (Imitatio Christi) fordítása (Bécs, 1624) írásművészetének líraiságát mutatja. A Keresztyéni felelet ... (Grác, 1607) c. írásában a fölkészültségbeli fölényen túl először jelenik meg Pázmány humora és iróniája. Mindez fokozódik az Egy keresztyén prédikátortul (...) íratott öt szép levél ” (Pozsony, 1609) c. vitairatban: gúny, humor, sőt stílusparódia sziporkázik fordulataiban. Legmerészebb műve Az nagy Calvinus Jánosnak Hiszek-egy-Istene... (Nagyszombat, 1609) c. munkájában kimutatta, hogy írásaiban Kálvin az apostoli hitvallás minden hitágazatának az ellenkezőjét tanítja. A dolog nagy felháborodást keltett a prot. rendek körében. Az ogy-en Pázmányt perbe akarták fogatni. Zvonarics Imre csepregi ev. prédikátor és társai támadó írásaira Szyl Miklós álnéven felelt. - Az Isteni igazságra vezérlő Kalauz (Pozsony, 1613, 1623, 1637) mintái a kortársi jezsuita hitvédelem nagy könyvei, főleg Bellarmino Disputationes de controversiis christianae fidei adversus huius temporis haereticos (1581-93). A Kalauz a ~ első hatalmas, átgondolt, szervesen megalkotott gondolatépítménye, eredeti alkotás, a m. teol-fil. műnyelv fejlődésének jelentős állomása. - Pázmány Prédikációi művészi szempontból a legjelentékenyebb alkotása (Pozsony, 1636). A beszédeket szószéken is elmondta; s velük nem gyönyörködtetni akart, hanem építeni. Nyelvi érdeme, hogy a m. élőbeszédet emelte szónoki művészetté. - Pázmány Péter írói munkássága a 17. sz. m. próza egyik nagy értéke. Műveinek hozama az anyanyelvűség erősítése, továbbá hagyomány megalapozása a 18-19. sz. ~ (Faludi, Batsányi, Kazinczy) számára. Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső is merített a forrásból. - Pázmány mellett a m. jezsuiták első nemzedékének több tagja, valamint az ő szellemükben megszólaló világi papok is folytattak írói tevékenységet. Céljuk gyakorlati volt: a kat. hitigazságok védelme és népszerűsítése, terjesztése. Ebből eredően a prózai műfajokat (vitairat, prédikáció, ájtatossági kv.) művelték. Az első jezsuita írók, a kolozsvári jezsuita koll. növendékei, a barokk egyh. irod. markáns képviselői voltak: →Dobokay Sándor (1565-1621), →Forró György (1571- 1641), →Vásárhelyi Gergely (1561-1641), →Balásfi Tamás (1580-1625). →Káldi György (1572-1634) Pázmány munkatársa volt. Bibliafordítását (Bécs, 1626) ellenfelei is becsülték, Bethlen Gábor pénzadománnyal támogatta kiadását. Egyh. beszédeinek kötetei, Az vasárnapokra való prédikációknak első része 1631: jelentek meg Pozsonyban. Mértéktartó józansága a felvilágosodás és a későbbi utókor elismerését is megszerezte. - A korszak íróinak jó része prot. származású volt, s legtöbbjük ifjúkorában kat. lett. Így a baranyai ref. lelkészi családból származó →Veresmarti Mihály (1572-1645) 1610: lett kat. Irodtört. hírét a térítő jellegű írások mellett (Tanácskozás, melyet kelljen a különböző vallások közül választani, Pozsony 1611; Intő s tanító levél, melyben a régi keresztyén hitben a bátaiakat erősíti apáturok, Pozsony 1639) a kéziratban maradt Megtérése história c. (Turócszentmárton, Matica-kvtár) művének köszönhette, mely távoli előzménye a későbbi erdélyi emlékiratoknak. A barokk széppróza alakulásában műve átmenet a retorikus-értekező és szépirod. jellegű írások között. - A barokk széppróza azokban a művekben bontakozott ki, amelyek nem vitatkoztak, nem térítettek, hanem a kat. híveknek nyújtottak épületes olvasmányt. Ezek az írások a képzeletre, érzelmekre hatottak, ezért gazdagon éltek a szépirod. korszerű retorikai-stilisztikai eszközeivel. Lépes Bálint (1570-1623) pp., kalocsai érs. művei (Az halandó és ítéletre menendő teljes emberi nemzetnek fényes tüköre; Pokoltól rettentő és mennyei bódogságra édesgető tükör, Prága 1616-17) a végső dolgokról elmélkednek. →Hajnal Mátyás SJ (1578-1644) könyvecskéje a mennyei boldogság élményével közelített olvasóihoz. - A költészet az 1640-es évekig nem lépte túl a vallásos tematika határát. A sztoikus-manierista udvari költészet első m. barokk költője Nyéki →Vörös Mátyás (1575-1645). A bűnbánó lélek belső harcairól írt vallásos költeményei, moralizáló versei és Mária-énekei az alakuló stílus első lépései voltak, még reneszánsz és manierista többlettel. Barokk elmélkedő-oktató verseit a Dialogus (Prága, 1623) és a Tintinnabulum (Pozsony, 1636) tartalmazza. Legérettebb alkotása, a Siralom az halandóságrul c. költeménye, a barokk halálszemlélet teljességének foglalata. Nyéki Vörös Mátyás versei a 17-18. sz: népszerű olvasmányok voltak. Kat. és prot. kiadók egyaránt szívesen adták ki. A mulandó világtól való bulcsuzat az örökkévalóságért c. verse a barokk kor legnépszerűbb, félig-meddig folklorizálódott éneke lett. - A m. barokk dráma tört-e a Comico-tragoedia (Várad, 1646) c. munkával indult. Szerzője ismeretlen. Gondolatvilága Nyéki Vörös verseiéhez hasonlít. Énekelhető verses formája az új stílus érvényesülését bizonyította. - A kat. egyh. már a kk. végén megengedte a m. nyelvű templomi éneklést, de nagyobb elterjesztésében vitathatatlan a reformáció szerepe, s a kat. megújulás is fölkarolta. Így a rekatolizáció erősödése az anyanyelvű kat. egyh. ének virágzásának az időszaka lett. - A m. nyelvű kat. ének a 17. sz. első éveitől kezdve elszórtan prózai kéziratok v. nyomtatványok függelékeként mutatkozott meg. Pápai János SJ Oltáriszentségről írt kz-os teol. művébe illesztett bele 3 vallásos éneket (1607-08). Pázmány Imádságos könyvében olvasható Nyéki Vörös egy-két Mária-himnusza. Vásárhelyi Gergely katekizmusához csatolt himnuszford-okat (1615). Az énekek kz-os gyűjt-e a Gyöngyösi-toldalék (1628-29), Erdélyben Petri András csíkszentkirályi rektor gyűjt-e (1630-31), a →Kun-kódex Mária-énekei (1634). Az első nyomtatott gyűjt. Hajnal Mátyás kv-e függelékeként jelent meg Istenes és ájtatos hymnusok c-mel (1629). A nagyszombati zsinat (1629, 1638) hivatalos kat. énekeskv. előkészítésével is foglalkozott. - E hosszú előzmények után született meg a m. nyelvű kat. énekek első reprezentatív gyűjteménye, a Kisdi Benedek egri pp. nevéhez fűződő →Cantus catholici. A 17. sz. első évtizedeiben készült kat. énekek legértékesebb része kk. lat. himnuszok fordításai. A Cantus közli a lat. szöveget is. Ezen örökség felélesztése a barokk műv. és gondolkodás egyik jellemző vonása. A másik vonás (a képzeletre és érzelmekre hatás) Mária és Krisztus szenvedéseinek ábrázolásában uralkodott. - A felvirágzó kat. énekköltészetből két út nyílt: a barokk vallásos műköltészet és a folklorizálódó népénekek felé. A m. barokk irod. legszínesebb ága a vallásos költészet volt, eredményeit a világi barokk költészet is kamatoztatta. - A főnemesi-udvari irod. a reneszánsz folytatása. A reneszánsz udvari kultúrának a barokkba való átmenete elsősorban a mo-i főúri családok körében ment végbe. Kialakításában a kezdeményező →Esterházy Miklós (1582-1645) volt. A nagy muzeális magángyűjt-ek ekkor keletkeztek Mo-on. Az arisztokrácia állandosuló tevékenysége lett fegyverek, ötvösmunkák, érmek gyűjtése, képtárak (Eszterházyak, Batthyányak, Zrínyiek, Nádasdyak), kvtárak (Zrínyi Miklós, Rákócziak, Nádasdy Ferenc) alapítása, a →kertkultúra ápolása. A kat. főúri udvarok szoros eszmei, művelődési közösségben álltak a főpapi és jezsuita közp-okkal. Ezt a kapcsolatot szilárdították az ugyanitt működtetett nyomdák. A jezsuiták által kezdeményezett kat. restaurációs irod. egybeszövődött a főnemesi irod-mal, abból sok mindent átvett. Ezért a barokk udvari irod. erőteljesen kat. szellemű és szemléletű, gyakorta a prot-ok is igazodtak hozzá. A főurak támogatták, de művelték is az irod-at. Az anyanyelvű barokk levél népszerűségét annak köszönhette, hogy lehetővé tette a mondanivaló szabad, kötetlen áradását, a rábeszélés személyesebb módját. A főnemesi írók új irod. kezdeményezéssel is felléptek: az eposszal, a pol. értekezéssel, a művészi memoárral. - A barokk udvari kultúrában és irod-ban létrejött a reneszánsz művelődési örökségének, valamint a barokk életformának és stílusnak a szintézise. Az arisztokrácia Habsburg-kötődése és a külföldi irod. és művészeti példák követése a 17. sz: nem jelentett eltávolodást a hazai hagyományoktól. Sőt, a legjelesebb főurak ekkor látták legnagyobb szükségét a m. ősök kultuszának. Zrínyi Miklós eposza, Nádasdy sárvári freskói, Kemény János hivatkozása Hunyadi legendás Kemény Simonjára, mind a m. múlttal való kapcsolatot tanúsítják. A m. barokk udvari iránya 1640-90: gyökeresen m. szellemű volt, s különösen irod. termése által. Ennek tanúja a régi ~ kimagasló alkotása, →Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem c. műve. Irod. munkásságának egészét és értékét tekintve Zrínyi Miklós századának, sőt a régi ~nak legnagyobb alkotója. Élete és munkássága sokirányúsága ellenére is zárt egységet alkot. Mindent egyetlen célnak rendelt alá: a m. nemzet felemelésének. Ő nyitotta meg a nemzet ébresztőinek a sorát. - Az udvari kultúra világában élt →Gyöngyösi István (1629-1704) is, aki véglegesen polgárjogot szerzett a világi jellegű szépirod-nak. - Zrínyi és Gyöngyösi mellett a 17. sz: a világi epikának, lírának és drámának számos főúri, ill. főúri szolgálatban álló művelője akadt. Beniczky Péter (1603-64) Rimay János elmélkedő modorát folytatta. Kz-ban maradt szlovák versei helyet biztosítottak számára a régi szlovák irod. tört-ében. - A 17. sz. közepének tehetséges lírikusa Balassa Bálint gr. (1626-84). Balassinak nem közvetlen leszármazottja; a költő nagybátyjának, Balassi Andrásnak családjából származott. Szerelmi költeményei tipikus barokk alkotások. - A barokk nagyúri költő jellegzetes alakja Esterházy Miklós nádor fia, →Esterházy Pál (1635-1712). Ifjú éveiben Zrínyi Miklós mellett katonáskodott, s 1663: részt vett a téli hadjáratban, ott volt Kanizsa ostrománál és a szentgotthárdi csatában. Műveltségét és udvarát a 17. sz. barokk m-os szelleme járta át. Kitűnt zenei ismereteivel, csupa m. táncból, nótából és énekből (köztük Balassi verseiből) álló „repertoárját” még jegyzékbe is foglalta. Harmonia coelestise ('Mennyei harmónia', Bécs, 1711) az egyetemes zeneműv. nagy kincse. Költőként Zrínyi Miklós utánzója lett. Leíró versei a legsikerültebbek: Égi madarakról való versek, Az nyárról való ének, Az őszről való ének, Az télről való ének. Tanulságosak gyermekkoráról és iskolaéveiről írt m. nyelvű visszaemlékezései, s az 1663-64-es háborúról írt lat. tört. munkája, a Mars Hungaricus. Lat. és m. nyelvű vallásos művei a Mária-kultuszt terjesztették (a Patrona Hungariae buzgó és tudatos képviselője volt). - Az udvari líra 17. sz. fejlődésvonalát Esterházy kortársának, →Koháry Istvánnak (1649-1731) a költészete zárja. Nem tartotta magát költőnek, raboskodása előtt nem is írt verset. Később is a betegség v. az öregség tétlensége ösztönözte erre. Munkái hely és szerző megnevezése nélkül 1720-26: füzetekben jelentek meg, vsz. Nagyszombatban. Műveinek a magányosság érzése biztosította a hangulati egységet. Fogságának versei vallásos elmélkedések és imádságok állhatatosságának erősítésére. A bezárt ember képzeletének mozgása tette őt a látomásos, allegorizáló barokk álomköltészet képviselőjévé. - Kőszeghy Pál (†1703) Gyöngyösi félig epikus, félig epithalamium (lakodalmi költemény) művészi hagyományát folytatta. Bercsényi Miklós titkáraként sokat járt Bécsben, Pozsonyban, udvari modorát, műveltségét itt csiszolgatva. Leányáért, Zsuzsannáért a rodostói száműzetésben Mikes Kelemen epekedett reménytelenül. Bercsényi Miklós életéről írt trilógiájából csak a Harmadik könyvet ismerjük. Kőszeghy Pálnak szinte az utolsó pillanatban sikerült képet festeni a m. szellemű barokk udvari életről. - Gyöngyösi hatósugarába tartozik (esetleg éppen az ő szerzeménye) a Florentina, v. Igaz barátságnak és szíves szeretetnek tüköre, a 17. sz. barokk udvari dráma egyetlen ránk maradt emléke. A mű a korabeli drámairod. több sajátosságát is láttatja. Verses előadásmódú; a m. barokk dráma a reneszánsz korival szemben ezt kedvelte. A felvonások közötti közjátékok az iskoladrámákból kerülhettek az udvariba. - A barokk udvari irod. emléke az ún. Rákóczi-eposz, mely inkább nagyobb igényű históriás ének II. Rákóczi György 1653-as és 1655-ös moldvai vállalkozásáról, majd a szerencsétlen lengy. hadjáratról. Vsz. ismeretlen erdélyi szerző műve. - Egy-két fennmaradt költemény őrizte meg Pázmány Miklós (Pázmány Péter unokaöccse), Barakonyi Ferenc, Keglevich Miklós, Zichy Péter nevét. - A tört-írás a barokk korban háttérbe szorult, jellege megváltozott; a tört. csupán példatár, a szónoklat, a pol. elmélet, a vitatkozás segítője v. száraz szaktudomány. Kedvező feltételeket a barokk a személyes tört. műfajoknak, a naplónak és az emlékiratnak teremtett. Tört. forrásértéke a naplónak van, míg az emlékirat inkább művészi érték. A reneszánsz-humanista hagyományokat őrző erdélyi tört-írás a 17. sz. közepén is termett értékes alkotást. Bethlen János (1613-78) Rerum Transylvanicarum libri quatuor ('Az erdélyi történelem négy könyve', Szeben, 1663) c. munkája Erdély tört-ét beszélte el Bethlen Gábor halálától (1629) a kv. megjelenésének idejéig. Bethlen Farkas (1639-79) Historiarum Pannonico-Dacicarum libri decem ('A m. és erdélyi történelem tíz könyve', Keresd, é. n.) c. műve a 16. sz. eseményeivel foglalkozott. - Az emlékirat típusú tört-íráshoz képez átmenetet Szalárdi János (1601-66) Siralmas m. krónikája Bethlen Gábor és a két Rákóczi György uralkodásáról. - Az önéletrajzos barokk emlékirat kezdeményezője a Bethlen Gábor udvarában nevelkedett erdélyi fejed., Kemény János (1607-62) lett. A rabság, a tétlenség, az önvizsgálat, a messzetekintő pol. tervek és az események személyes átélése késztették főművének, Önéletírásának (1657-58) elkészítésére. Művében a hangsúly a korra, a kortársakra, a tört-re esett, szemben Bethlen Miklós Önéletírásával és Rákóczi Ferenc Vallomásaival, melyekben a személyes elem több, mint a közéleti. - Az emlékirat-kísérletek közé tartozik Kornis Gáspár (†1683 u.) erdélyi kat. főúr, I. Apafi Mihály (1629-90) fejed. és Thököly Imre (1657-1705) írása is. Utóbbi szorgalmas naplóíró volt. - A kat. restauráció érdekében kibontakozó egyh. irod. 1640-90: két irányban fejlődött tovább. A barokk jegyeket jobban hordozó ága az udvari irod. szerves részeként formálódott. Vele párhuzamban élt az egyszerű embereknek szóló, népszerű iránya. Az előbbit a jezsuiták, az utóbbit a ferencesek tartották kézben. Ugyanakkor a prot. egyh. irod-ban polgárias és nemesi szárnyat lehetett megkülönböztetni. A kat. egyh. irod. műfajai közül a barokkot hatásosan szolgáló jezsuita iskoladráma kapcsolódott szorosan az udvari élethez. A tanév végén szokásos bemutatókon kívül a püspökszentelés, a házasság, a főúri látogatás is lehetőséget nyújtott a színi előadásokra. 1651 farsangján például a Zágrábba látogató Zrínyi Miklós tiszt-ére mutattak be drámát (S. Gallicanus Martyr et miles, 'Szt Gallicanus mártír és katona'), 1666: Sárospatakon I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona esküvőjén játszották a Comedia epithalamicát (Esküvői színjátékot). Rendi feljegyzések szerint a 17. sz-ból mintegy 100 Mo-on előadott jezsuita iskoladráma címe volt ismert. A bemutatók helyszíne: Nagyszombat, Pozsony, Kassa; tárgyuk: Ó- és ÚSz, szentek élete, az egyetemes és m. történelem. A bemutatott színművek ált. külf. jezsuiták művei voltak, m. jezsuiták közül →Belleczy Péter (†1649), Csákányi Péter (1631-1703), →Berzeviczy Henrik (1652-1713) neve ismert. Sajnos, a darabok szövege általában nem maradt meg. A drámák lat. nyelvűek voltak, a m. nyelv e ter-en a barokk kor végén jelent meg. - Az 1640-es évektől kezdve mind több hitbuzgalmi kv-et fordítottak v. írtak: →Tarnóczy István SJ (1626-89): Titkos értelmű rósa (Nagyszombat, 1676), →Malomfalvay Gergely OFM (1616-69): Belső képen indító tudomány (Bécs, 1653). A legnépszerűbb a Mária-officium volt (Officium Beatae Mariae Virginis, Pozsony, 1643). A barokk sztoikus irod. első képviselője Kéri Sámuel OFM Keresztény Seneca (Bécs, 1654) c., Batthyány Ádámnak ajánlott kv-e. - A kat. restauráció újabb hullámát Báthori Zsófia s vele a Rákóczi-ház katolizálása tette lehetővé. Pártfogásukkal kezdett vitát →Sámbár Mátyás (1617-85) és →Kiss Imre (1631-83) SJ a prot. ellenfelekkel, főként kálvinista lelkészekkel: Czeglédi Istvánnal (1619-71), Pósaházi Jánossal (1628-86), Matkó Istvánnal (1625-93). A prédikáció ref. képviselői közül kiemelkedett Tofaeus Mihály (1624-84) erdélyi pp., Apafi Mihály fejed. udvari papja, Nagyari József (1650 k.-1694). - A polgári jellegű szellemi mozgalmak képviselője Apáczai Csere János (1625-59). Munkásságában egységet alkotott az eu. enciklopédizmus, a puritanizmus, a modern racionalizmus és a karteziánus fil. Tanításának eredményeit a kz-ban maradt Philopsophia naturalis foglalta magában. - A közművelődés népszerűsítői között Tótfalusi Kis Miklós (1650-1702) nyomdász Amszterdamban képezte magát, s dolg. a pápai udvarban, a firenzei nagyhercegnél, angol és svéd megrendelőknek. Amikor 1680: időszerűvé vált a m. Biblia új kiadása, Tótfalusi Kis Miklós vállalkozott a feladatra. Alapos szöveggondozási, helyesírási és nyomdászati előkészítés után 1685: Amsterdamban jelent meg a teljes, új Biblia 3500, 1686: az ÚSz és a Zsolt külön kiadása 4200-4200 pld-ban. Számos más kv-et saját kezdeményezésére, olykor a maga költségén adott ki. - A barokk nemesi költészet korai alkotásai Zrínyi Miklós pol. hagyatékához igazodva török- és németellenesek voltak. Az ún. kuruc költészet (Thaly Kálmán által bev. fogalom) az 1660-1730: írt verseket foglalja magába. Ezen belül a 17. sz. prot-nemesi barokk irod. részét alkotó hazafias-pol. versek együttesét kuruc nemesi költészetnek nevezik. A költemények tematikailag és műfajilag nehezen osztályozhatók, mert a pol., a harc, a vallás, a szerelem, a bölcselkedés, a személyes sors nem válnak szét élesen, s az ezekről elmondott vallomások közösségi, nemzeti távlatot kapnak. Miközben a publicisztikus versek lírával telítődtek, a hagyományos reneszánsz versek propagandisztikus irányt vettek, a kuruc költészet lirico-agitatív jellegű lett. Ez a folyamat látható a halotti emlékező versekben: Zrínyi Miklós búcsúvétele Mo-tól (Hölischer-kódex). A pol. mondanivaló a katonaének típusú verset is átalakította. Ezt Petkó Zsigmond Katonaéneke (1666, Balassi-kódex) szemlélteti legjobban. Vsz. Petkó munkája a Gondolkodjál, szegény magyar... kezdetű költemény (1660-as évek vége, Balassi-kódex), mely a vitézi serkentő ének politikussá alkalult nemesi változata. - A humanista és zsoltáros elemekből összerakott reneszánsz bujdosóvers is propagandisztikus politikummal telítődött (Nimród ágyékából...; Kolozsvár, Egy. Kvtár). A prot. jeremiád 1670-től reneszánszát élte. A hagyományos verstípusok szenvedélyek alakította modern változata lett az óda és elégia. A 17. sz. nemesi költészet alaphangja a panasz, a jajongás. A versek címében is gyakran szerepel a „siralom” v. a „jajszó”. A keserű, pesszimista hang a legharciasabb költemény szövetében is benne van. - A barokk nemesi költészet a m. költői terminológia és stílus fejlődésének is állomása. a nemzet sorsát jelképező képek, hasonlatok, a biblikus hagyomány, az ószövetségi terminológia innen származik, az ókori tört. és mitológia elemei nemzetivé asszimilálódtak, kiteljesedett a nemzeti hősök galériája: Attila, Árpád, Mátyás mellett megjelenik Bocskay, Bethlen, Zrínyi, majd II. Rákóczi Ferenc. Ez a költ. kötötte össze Zrínyi hagyatékát a későbbi nemzeti költ-tel. - A politikummal átitatott barokk nemesi irod-nak terjedelmes része a szatíra, ált. verses művek. Közérdek, a nemzet ügye szólal megbennük, de átszínezi az egyéni indulat, a személyes sérelem és a bosszú. - A paszkvillus (személyeskedő gúnyirat) a 17. sz. 2. felében lett a politizáló nemesség népszerű műfaja; szerzői igyekeztek névtelenek maradni. Leggyakrabban a hatalom ellen irányul, de a fordítottjára is van példa. A szatirikus dráma emlékei Comoedia Erdély siralmas állapotjáról (1668) c. gúnyirat és az Actio curiosa v. Gaude av. Csernel Istvánnak beszélgetése (1678) c. szatíra. - A 17. sz. m. regényes próza valamennyi alkotása fordítás, mégpedig kk. eredetű, Eu-ban ismert szövegekből. A legnépszerűbb s legtartósabb életű 17. sz. szépprózai alkotás szerzője Haller János (1626-97) erdélyi főúr fogságban írt Hármas istóriája (Kolozsvár, 1695), mely kk. szépprózai tört-eket népszerűsített 1494-es és 1508-as lat. alapszövegek nyomán. A kv. a 20. sz. elejéig olvasott népkv. volt, Arany János is megemlékezett róla, mint ifjúkori olvasmányáról. - A népszerű barokk irod. kezdeti formálói elsősorban a ferencesek voltak. A képzeletre, az érzelmekre kívántak hatni szépirod. eszközökkel. A barokk a népi kultúra legkülönbözőbb ágaira hatott, különösen a kat. parasztság körében. Legfőbb területe azonban az irod., ezen belül a költ. volt. Jellegzetessége, hogy átmenetet képez a mű- és a népköltészet között. A barokk népiesség igazi kiterjedése a 18. sz: következett be, s előkészítette a ~ 19. sz. népies irányzatát. - A 17. sz. 2. felének értékes kz-os versgyűjteményei: →Petri András-énekeskönyv, Czerey-énekeskönyv (1634-51), →Kájoni-kódex, →Zemlény János-énekeskönyv, →Mihál Farkas-kódex. A népszerű olvasmányok nyomtatva a kalendáriumokban és a ponyvanyomtatványokban jelentek meg (vásárokon ponyvára rakva árulták őket). Az énekeskv-ek és a ponyvakiadványok egyaránt a korábbi korszakok egy-egy irod. alkotását tartották életben a barokk koron át. - Az 1650-es években a török elleni harcok megújulásával a hagyományos énekköltés megélénkült. A népszerű énekszerzésből a pol. mondanivalójú költészet az irodalmiság fokán feljebb lépett, és a nemesi barokk része lett. Ami megmaradt és hangot kapott, az a török elleni harcokhoz, a háborús pusztításhoz és elemi csapás okozta szerencsétlenséghez kapcsolódott. A históriás ének a 17. sz. 2. felében egyrészt megmaradt az események, tények száraz, költőietlen elbeszélésénél, másrészt a panasz, a siralom lírai megjelenítésével összeolvadt a jeremiáddal és a halotti siratóval. Eredeti formájában inkább Erdélyben élt tovább Köröspataki B. János mezőcsávási pap énekeiben. A siralmas históriának sajátos változata a halotti búcsúztatókból fejlődött ki (pl. Czeglédi István haláláról írt ének). A halotti búcsúztatók egyik faja a végvári vitézek körében alakult ki, buzdítás és a harci eseményekre emlékeztetés céljával. Vsz. ismeretlen prédikátor írása Kádár István éneke: Szörnyű nagy romlásra készült Pannónia... (1658. Petrovay-énekeskv., Mihál Farkas-kódex, Thoroczkai-énekeskv., Bathó Mihály-énekeskv.). - Epika és líra a népszerű költészetben nem választható el határozottan. Némelyik históriás ének erősen lírai jellegű. Ugyanakkor a versek egy másik csoportja önálló lírai kompozíció; közülük több a végvári harcok környezetében született. - A szerelmi költészet fejlődését nehéz nyomon követni a 17. sz. 2. felében, mert a fennmaradt énekeskv-ek (Vásárhelyi-daloskv.) a reneszánsz szerelmi verseinek változatait őrzik. - A népszerű kat. szépirodalom az énekköltészetben és a drámában mutatott fel maradandót. →Kájoni János (1629-87) tartományfőnök a ferencesek csíksomlyói rendházát kulturális központtá fejlesztette, s felállította benne Erdély első kat. nyomdáját. Ny-Mo-on →Illyés István (1650-1711) esztergomi knk. Soltári énekek és halottas énekek (Nagyszombat, 1693) c. gyűjt-e sok prot. szöveget tartalmaz, de az énekelhetőség szempontjai szerint korszerűsítve. A népies kat. ének a 17. sz. 2. felében kialakította és állandósította a kat. népének stílusát, tematikáját. - A kat. irod. másik eszköze a színjátszás volt. A lat. nyelvű reprezentatív jezsuita iskolai színjátszással ellentétben a népnek előadott játékok anyanyelvűek voltak. A térítő szándékú műveket a jezsuiták a városok piacain mutatták be, szövege egynek sem maradt fenn. - Az ünnepi alkalmak misztériumjátékait nagypénteken, Úrnapján a jezsuiták rendezték. A ferencesek inkább úrnapi és betlehemes játékokat adtak elő, olykor passiójátékot is. Jézus, Mária gyermeke c. úrnapi színjátékuk az 1650-es évekből maradt fenn Erdélyben; betlehemes játékuk szövege (Czerey-énekeskv.) ennél is korábbi. A népies kat. szépirodalom a kk. vallásos örökségét és a barokk kat. megújulás eredményeit közvetítette a néphez, melynek vallásos irod. műveltségét évszázadokra meghatározták a 17. sz. 2. felében elterjesztett ének- és drámaszövegek. - A dialógus műfaját Gyirva Vencel újította fel (vsz. azonos Teseni Vencellel, a Szép Magdolna fordítójával). Dialógusait németből fordította: Krisztus urunknak szent Péterrel való beszélgetése (Lőcse, 1649), Az Sybillának jövendöléséről és Salamon kir-nak bölcsességéről (Uo., 1649) Szép beszélgetés, két asszonyember, Ágota és Borbála között (Uo., 1650). - A 17. sz. 2. felének igen ritka műfaja az ironikus dicséret, mely a kialakult értékrendszer tréfás fejtetőre állításával, értéktelen tárgyak, jelenségek ironikus magasztalásával érte el célját, a társad. visszásságok bírálatát v. a szórakoztatást (Laus podagrae; h. n., 18. sz. eleje). Gyakoribb műfaj a vetélkedés (Bor és Víz, a feljebb való méltóságaért és annak elnyeréseért egymás között pántolódnak). - 1690-1740: a ~at a korszerű nemzeti törekvések és a konzervatív felfogás ellentétének, sőt harcának kifejezése jellemezte. Az egyh. és vallásos irod. ebben nagy szerephez jutott. A ~ tört-ében ez az utolsó szakasz, amelyben az egyh. műfajoknak és a különböző vallásos áramlatoknak fontos szerepük van. A heroikus szemléletet fölváltotta a misztikus, spirituális, érzelmes-kegyes látásmód, s ez behatolt a világi irod-ba is, melyben időszerű nemz., pol. erőfeszítések találkoztak össze a személyes vallásossággal. Bethlen Miklós (1642-1716) erdélyi államférfi a Zrínyi és Kemény János típusú főnemesi politikus-irod. továbbvivője. Példaképének Zrínyi Miklóst tekintette. Pázmány Péter és Zrínyi Miklós után a régi m. próza az ő életművében, elsősorban emlékiratában érte el újabb tetőpontját. - A világiak vallásos prózaíró v. fordító tevékenységében az áhítatos elmélkedés és az imádság állt előtérben. Az előbbinek a hagyatékai (Rákóczi fr. és lat. eredeti elmélkedéseit kivéve) fordítások, az imádságok többsége eredeti alkotás volt. Hieronymus Drexel (1581-1638) SJ Heliotropium ('Nap után forgó virág') c. művét a ref. Komáromi János (Thököly titkára) és Újhelyi István (id. Apafi Mihály udvari embere) fordította m-ra. - A prot. imádságos kv-ek szerzői között az ev. Petrőczi Kata Szidónia (1662-1708) az első jelentős m. költőnő. - A Rákóczi-kor politikai irod-a a Zrínyi-örökséget, a kuruc nemesi hazafiságot fölelevenítve a m. politikai irod. tört-ében új szakaszt nyitott, amennyiben a nemesi történelemszemléletet és ideológiát össznemzetivé tágította. Ugyanakkor a társad. rétegek, felekezetek és nemzetiségek nézőpontja szerint differenciáltan és rugalmasan érvelt. A közérdekű írások a külföld felé a m. politikai nemzet (natio Hungarica) fogalmát, a m. etnikum társadalmilag tagolt részei számára a nemzeti egység jelszavaként a magyarság kifejezést hangsúlyozták; s az országon belüli más nemzetiségek megnyerésére a közös haza gondolatát erősítették föl. A kuruc publicisztika formái a pátens (kiáltvány) és az ogy. propozíció (javaslat, indítvány), melyeket irod. jellegük, a szónokiasság kapcsolt össze. - A szabharc publicisztikajának első emléke a Bercsényi kézírásában fennmaradt Breznai kiáltvány, melyben Rákóczi és Bercsényi 1703. V. 6: lengy. földről hadba szólította a m-okat. A legnevezetesebb pátens Rákóczinak a szabharc okairól és céljáról a ker. világhoz intézett Recrudescunt inclytae gentis Hungarae vulnera... (Debrecen, 1704) kezdetű kiáltványa. Az író-munkatárs Ráday Pál (1677-1733) szép latinsággal megfogalmazott szövegét Rákóczi sajátkezűleg javította. - A publicisztika legsajátosabb formája, a hírlap Eu-ban a 18. sz. eleje óta virágzott már. Mo-on Eszterházy Antal honosította meg II. Rákóczi Ferenc és Ráday Pál közreműködésével. Az újság a Mercurius Hungaricus c-et kapta, első ismert száma (1705. V. 30., Eger) a külföldet tájékoztatta a szabharc legutóbbi eseményeiről. A bel- és külpol. alakulása és a diplomácia történései vitára és állásfoglalásra késztették a fejedelmet. Ezeknek vált hordozójává a vitairat és a pol. elmélkedés. A katonai és hadtud. munkák Zrínyi katonai irod-ának folytatásai. Egyik csoportját a szabályzatok (regulamentumok, ediktumok) alkotják. Az előbbiek a csapatok szervezésére, fenntartására vonatkozó előírásokat foglalták össze, az utóbbiak a katonák erkölcsi-pol. magatartását írták le. Az elméleti igényű hadtud. irod-nak Forgách Simon gr. (1669-1730) és II. Rákóczi Ferenc fejed. volt jeles művelője. A 17. sz. végén a naplóírás a konzervatív nemesek szokása lett, kisebbik hányada a szabharchoz kapcsolódott, s a kuruc politikai irod. része lett. Rákóczi Ferenc életét Beniczky Gáspár és Szathmáry Király Ádám írta meg. A Rákóczi-szabharc első tört-ét Brenner Domokos Histoire des révolutions de Hongrie (A mo-i forr-ak tört., 6. köt., Hága, 1739) c-mel írta meg. -

a) →Rákóczi Ferenc (1676-1735) a m. barokk 1690-1740-es periódusának legjelentősebb személyisége. Életét és írói karakterét az a meggyőződése határozta meg, hogy Isten akaratát hajtja végre. Írásainak 2 csoportja, az imádság és a szónoki beszéd, közel van egymáshoz. Imádságai hazafisággal teltek, alkalmasak a nemz. és társad. sorskérdések irod. kifejezésére, beszédei fohászként szárnyaltak. A kuruc sereg számára írt Alázatos imádságát (Debrecen, 1703) m., ném., lat., cseh nyelven nyomtatták ki. Imáinak javarésze prózába öntött líra. Egy fennmaradt verse (8 soros fr. nyelvű madrigál) valószínűsíti a hagyományt, hogy a fejed. más verseket is írt. Közülük legfontosabb Rákóczi Ferenc buzgó éneke (Mária-tiszt-ről) és a Győzhetetlen én kőszálom... (Rákóczi Ferenc bús éneke; 2002: is énekeljük; Hozsanna 145, ÉE 210). Beszédei katonáknak mondott tábori beszédek, ogy. szónoklatok és üdvözlő beszédek (válaszok). Kettőnek ismert a szó szerinti szövege: Ütközet előtt mondott beszéde; Gyömrői beszéd (1705. VII. 3.). Irod. tevékenységéhez tartozik hatalmas lat., fr. és m. nyelvű levelezése. Fr. kv-eket tanulmányozott a levélírás művészetéről, miután Cicero és ifj. Plinius episztoláit isk. tanulmányaiból már megismerte. Irod. érdekességű Sieniawska hgnővel váltott fr. nyelvű szerelmes levelezése. - Önéletrajzát 1716 karácsonyán kezdte írni a Szt Ágoston-i vallomás és a szentgyónás formájában. A szabharc kezdetén pol. megfontolásból fr. nyelven, tárgyilagos tört-elbeszélő stílusban folytatta. A szabadságharc eseményeiről külön kv. (Mémoires, 'Emlékiratok') készült. Az emigráció éveiről ismét lat-ul, a korábbi önéletírás modorában írt, befejezve ezáltal Confessiones ('Vallomások') c. munkáját, mely kz-ban maradt (Párizs, Bibliothéque Nationale). A két mű tartalmilag kiegészíti egymást. - 1718 végén (v. 1719 elején) megírta első vallásos elmélkedését a Szt Ágoston-i soliloquia (Istennel való magánbeszélgetés) műfajában, 1721: elmélkedő-sorozatot készített Meditationes super scripturam sanctam ('Elmélkedések a Szentírásról') c-en. Az ÓSz kv-eiről kezdeményezett elmélkedések lat. és fr. nyelven maradtak meg. Ekkor már az élet legfőbb javának a meditációt, legnagyobb boldogságnak a magányt tartotta. - Állambölcseleti írásai az eu. pol. irod. tört-ébe illeszkednek. Aspirationes Principis Christiani ('Egy ker. fejedelem fohászai') c. kz-os munkája átmenet a vallásos és a pol-állambölcseleti elmélkedések között. Két állambölcseleti munkája 1722-25: keletkezett: Réflexions sur les principes de la vie civile et de la politesse d' un chrétien ('Egy ker. elmélkedései a polgári élet és az udvariasság elveiről'); Traité de la puissance ('Értekezés a hatalomról', Troyes-i Kvtár); utóbbihoz függelékként csatolta Szt István Intelmeit fr-ul. E két mű 1732-es végrendeletével együtt később Testament politique et moral du Prince Rakoczi ('Rákóczi fejedelem pol. és erkölcsi végrendelete'; Hága, 1751) c-mel jelent meg. - A Rákóczi-szabharcot követő évtizedekben több számvetést készítettek az egyéni életút és a tört. idő rajza mögött azzal a szándékkal, hogy az utókor számára az önmaguk rajzolta arcképet hagyják örökül. Nem korábbi tetteik helyességének a bizonyítására törekedtek, hanem a múlt új érdekeik szerinti átszabására. Ezeknek az önéletíróknak képviselője volt Károlyi Sándor (1668-1743), Rákóczi tábornoka; Ottlyk György (*1656), Rákóczi udvarmestere; az erdélyi ifjú Teleki Mihály (1671-1720), az egykori erdélyi kancellár fia; Vargyasi Dániel István (1684-1774) erdélyi úr. - Az utolsó irod. értékű önéletírás szerzője, s egyúttal a nemzeti szellemű kegyességi irány utolsó érdemes képviselője Bethlen Kata (1700-59), Bethlen Miklós kancellár unokahúga. 250 fennmaradt levele Rákócziné Lórántfi Zsuzsanna, Apafiné Bornemisza Anna, Thökölyné Zrínyi Ilona levélhagyatékának folytatása. Csonkán fennmaradt Önéletírása (218 fej.) nyomtatásban is megjelent; művészi újdonsága az önmegfigyelésből megszületett irod. lélekrajz. Az önéletírás az 1690 utáni időben a főnemesi írók legkedveltebb önkifejezési formája lett, s a m. széppróza fejlődésének az útját hathatósan egyengette. - 1690-1740: a „nemesi Magyarország” kialakulásával vált a nemesség a nemzeti élet fontos tényezőjévé. A latin nyelvű egyh. irod. a nemesi Mo-on a 18 sz. első felében virágkorát élte. Hatalmas hagyatékából a kifejezetten teol. művek már nem tartoznak bele az irodtört-be. A világi olvasóknak szánt lat. jezsuita literatúra viszont fejlődéstört. okokból fontos részévé vált az 1700 k. évtizedek ~ának. →Nádasi János SJ-t (1614-79) erkölcsnevelő kv-ei eu. hírűvé tették, bár munkáit Mo-on csak a 18. sz: adták ki, amikor a lat. a m. nemesség második anyanyelve lett. A jezsuita ismeretterjesztés hazai képviselője →Szentiványi Márton (1633-1705). 1675-től haláláig szerk. a nagyszombati kalendáriumot (Calendarium Tyrnaviense), melynek legváltozatosabb tárgyú cikkeiből állította össze élete főművét: Curiosa et selectiona variarum scientiarum miscellanea ('Érdekes és válogatott írások gyűjt-e mindenféle tud. területéről összeszedegetve', Nagyszombat, 1689-1702). A 3 köt-es munkát Szentiványi →enciklopédiának nevezte. Szövegkiadói gondozásba vette Werbőczy Hármaskönyvét és az ogy. törvénytárat, melyet ő nevezett először Corpus Juris Hungarici (A m. jog gyűjteménye; 'Magyar törvénytár', 1696). - A jezsuita aszketikus irod. képviselője →Hevenesi Gábor (1656-1715) tartfőn. Moralizáló elmélkedései (Diarium adolescentis studiosi; 'A tanulóifjú napi elfoglaltsága', Bécs, 1697) szentéletű ifjak példáin mutatják be, hogyan kell a napját beosztania a jezsuita isk-ban nevelkedő fiatal nemesnek. Naptárakat szerk.: Calendarium eucharisticum ('Naptár az Oltáriszentség tiszt-ére'; Bécs, 1707); Flores quotidiani ('Mindennapi virágok a szüzesség megőrzésére', Bécs, 1714), Ars bonae mortis ('A jó halál művészete'; Uo., 1695). A Calendarium Marianum (Grác, 1685) a kat. fegyvereknek Mária segítségével elért győzelmeiről szól. Naptárainak egyik csoportját a jezsuita sztek életéből és irataiból rakta össze. Több kv-e a szentek életrajzának számát gyarapította: Amores Josephini ('Szt József szerelmei'; Bécs, 1692). A m. szentek életrajzi gyűjt-ében (Ungaricae sanctitatis indicia, 'Szt életű m-ok', Nagyszombat, 1692) Mo-ot a kat. egyh. szentélyének nevezte (ezzel 17. sz. rendtársát, →Inchofer Menyhértet idézte). E munka hiányosságait tapasztalva kezdte el a hazai tört. források összegyűjtését, s ennek érdekében Modus materiae conquirendae, pro annalibus ecclesiasticis regni Hungariae ('Anyaggyűjtési útmutatás Mo. egyhtört. évkv-eihez') c-mel felhívást bocsátott ki. Bár Hevenesi egyhtört-et tervezett, arra is gondolt, hogy az anyag a pol. irod-ban is használható legyen. Ezért ösztönzött a felhívásban a földr., közigazg,, katonai, család- és művelődéstört. adatok gyűjtésére is. A korábban hozzá nem férhető levtárak is megnyíltak az iratmásolók előtt, munkájuk 140 köt-et eredményezett, s a gyűjt. lett a jezsuita tört-írás forrása. Műveit ném-re, fr-ra is ford. - →Timon Sámuel SJ (1675-1736) Celebriorum Hungariae urbium et oppidorum topographia ('Mo. nevezetes városainak és mezővárosainak helyrajza', Nagyszombat, 1702) c. kv-ében a korabeli Mo. városainak leírását adta. Műve rendtársa, Hidi Gergely munkájának (honfoglalás előtti topográfia) második részeként jelent meg. Timon Sámuel tört. kronológiája Epitome chronologica rerum Hungaricarum ('Kronológiai kivonatok a m. történelemből'; Kassa, 1736) c-mel jelent meg, új benne az 1577-1676-ig terjedő részek krónikája; a hátralevő évszázadot →Rost Tamás SJ (1695-1765) írta meg. Rost átd. és kiadta Timon földrajzi művét Imago antiquae Hungariae és Imago novae Hungariae ('A régi Mo. arculata; Az új Mo. arculata', Kassa, 1733-34) c-mel, 2 köt-ben. Timon kutatásainak adatai már a maga korában is érdeklődést keltettek, mivel a forráskutatásról és a forráskritikáról világosabb fogalmai voltak, mint elődeinek. - A lat. jezsuita irod. képviselőin túl a hazai írók sokasága írt és adott ki jezsuita-nemesi álláspontot sugalló polemikus, moralizáló, aszketikus, pol. műveket. A jezsuiták és más szerzetes-írók a prózában népszerűsített gondolatokat előszeretettel megverselték. A legkedveltebb költői műfaj az epika volt, amelynek elbeszélő jellegét az allegóriához közelítették. A Regnum Marianum-gondolat is allegorikus cselekményben kapott költői formát a Vetus Hungarorum in Magnam Dominam pietas ('A régi m-ok Mária-tisztelete', Nagyszombat, 1728) c. költeményben. A költemény alapeszméje: az ország csak akkor lesz ismét boldog, ha helyreáll a régi Mária-tiszt. - Az allegorikus, szimbolikus költői feldolgozási mód kedvezett a kiseposznak. A hősköltemény formai jegyeit viselő rövid elbeszélő költeményeket füzérekké kapcsolták össze. →Árvai György SJ (1697-1759) Hunyadi János 7 győzelmét énekelte meg Columen orbis Christiani Joannes Hunniades victoris ... ('Epikus vers a török hatalom fölött győzedelmeskedő Hunyadi Jánosról, a ker. világ oszlopáról', Nagyszombat, 1724) c. munkájában. - A jezsuita epikusok kezdeményezése a m. őstört. költői feldolgozása, a honfoglalási eposz. →Repszeli László SJ (1703-63) műve, a Hunnias, sive Hunnorum e Scythia Asiatica egressus ('Hunnias, vagyis a hunoknak az ázsiai Szkítiából történt kivonulása', Nagyszombat, 1731) isk-t teremtett. Ennek felhasználásával írta meg →Ádány András SJ (1716-95) a Fastorum Hungariae pans-t ('M. naptár', I-II. rész, Kassa, 1742). Alaptézisei: a m. föld utolérhetetlenül termékeny, lakói kegyesek, katonai erényekben erősek. - A jezsuita költészet költői levele, a heroida ovidiusi eredetű műformáját a m. reneszánsz alkotói is kedvelték. A jezsuitáknál szentek, hősök írtak fiktív leveleket egymásnak, de kortárs hős és allegorikus alak is levelezhetett. Ilyen munka pl. →Raab István SJ (1686-1757) 10 heroidája Hungarides epistolae et elegiae ('M. levelek és elégiák', 1714) c-mel. - A tájköltészet a m. föld felfedezése volt a szépirod. számára. Ovidius mintájára a hazai hegyek, folyók, helységek eredetmondáját verselte meg nemzeti büszkeséggel bevonva, s a helyi mondáktól függetlenül. A Metamorphosis Hungariae ('Mo. átváltozása', Nagyszombat, 1716) írója, →Schez Péter (1691-1756) Mo. egész geológiáját, földr-át és tört-ét foglalta verses mitológiai formába. - A piarista dráma és költ. nem maradt el a jezsuitákétól, főként →Mösch Lukács (1651-1701), →Szlavkovszky Benedek (1684-1748) és →Halápy Konstantin (1698-1752) munkásságában. A jezsuita lat. iskoladráma előadásai tömegjelenséggé váltak, s a főurak helyett a művelt nemesek nevelésére és szórakoztatására irányultak. A jezsuiták mellett a piaristák is felkarolták a színpadi játékokat. Feldolgoztak m. tört. eseményeket, a magyar szt háromkirályok (István, Imre, László), a Hunyadi-ház életéből vettek szemelvényeket. Az iskoladrámák kz-ainak nagy része elveszett, nyomtatásban csak kevés jelent meg közülük. Az elérhetőkből a művek tipikus vonási azonban megállapíthatók: allegorikus elő- és utójáték, verses forma, zenével, kórussal színesített előadás, tömörítés - cselekmény, tanulság - szimbolizálással, sok váratlan fordulat; a hely és idő egysége mellékes. - A lat. nyelvű szerz. költészet (művek, feldolgozási mód, műfaj, téma) a század 2. felének m. költészetét erőteljesen befolyásolta. A lat. nyelvű egyh. irod. kibontakozásával és virágzásával egy időben a vallásos irod. hagyományos műfajait (imádság, prédikáció, ének) továbbra is m. nyelven művelték a különböző papi, főként jezsuita szerzők. Munkásságuk folytatása a Pázmány és társai által kezdeményezett kat. vallásos barokk irod-nak. A m. nyelvű hitvitázó írások helyett a vallásos, morális tanulságú tört-ek, példák, szentek életrajzai kerültek előtérbe. - A m. nyelvű barokk egyh. irod. sokoldalú képviselője, →Illyés András (1637-1712) a jezsuita aszketikus irod-on nőtt fel. Első nagy műve a szentek életrajzának 5 köt-es m. nyelvű kiadása (A kerestyéni életnek példája és tüköre, Nagyszombat, 1682-83; 1705-07, 1742, 1771). Művét ol. forrásokból állította össze. Énekeskv-ei a Novae spirituales ac morales duarum linguarum cantiunculae ('Lelki és erkölcsi vonatkozású két nyelvű új énekecskék', Nagyszombat, 1696), és a Jóra intő énekecskék (Nagyszombat, 1702). Egyh. beszédeit Megrövidített ige (Nagyszombat-Bécs, 1691-96) c. 5 köt-ben adta ki. - A századforduló imádságoskv-ei közül a fontosabbak: →Baranyi Pál SJ (1657-1719): Lelki paradicsom (Nagyszombat, 1700); a Jézus Szíve-tiszt-et terjesztő Két atyafi szent szűzek Gertrudis és Mechtildis imádságos kv-e (Buda, 1737) és a Jóillatú rózsakert (Pozsony, 1734), mely Alacoque Szt Margit (1647-90) Jézus Szíve-ájtatosságait tartalmazza; a Mindennapi ájtatos gyakorlás (Pozsony, 1748) egy klarissza apáca imái az Oltáriszentséghez; Igaz és köteles szívbéli ájtatosság a szentséges Szűz Mária Szívéhez (Pozsony, 1732). A m. nyelvű imádságok fordításában, szerkesztésében és kiadásában nők is részt vettek: Almási Ágnes: Lelki virágoskert (Nagyszombat, 1712); Viczay Anna Terézia: Elmélkedéseknek és lelki foglalatosságoknak kv-e (Uo., 1720); Apponyi Miklósné Pongrácz Eszter: Igaz isteni szeretetnek harmatjából nevekedett, drágakövekkel kirakott arany korona (Uo., 1719: a 20. sz. elején is megjelent). A jezsuita lelkigyakorlatos kv-ek fordításai közül fontos a Paolo Segnerinek (1624-94) tulajdonított Vera sapientia, melyet Igazán való bölcsesség c-en 1705: Bécsben, 1740: Kassán adtak ki; Nicolaus Elffen Szt Ignác nyomán szerk. 8 napos lelkigyakorlatos kv-ét Nagy tűz kis szikrája (Bécs, é.n.) c-en →Kecskeméthy János (1633-1713) tolmácsolta. - A vallásosságot regényességgel tápláló életrajzok és anekdoták a latinhoz hasonlóan a m. nyelvű irod-ban is virágkorukat élték. Főként a szerzetes-szentek tört-ét és legendáit fordították m-ra: a jezsuitákét →Lestyán Mózes (1720-74), a domonkosokét Füssi Pius (1703-69), a pálosokét →Orosz Ferenc (1697-1771). Ennek az irod-nak külön ága a csodák elb-e. Ezek sorát Esterházy Pál nádor kezdte meg a mo-i csodatevő Mária-képek gyűjt-ével. A kegyes tört-hez kapcsolt elmélkedés m. nyelvű példáját Baranyi Pál adta a Szentek lajstroma (Nagyszombat, 1713) c. kv-ével. Az elmélkedések alapjául szolgáló épületes tört-ek a legönállóbban →Taxonyi János SJ (1679-1746) Tükör néven ismert gyűjt-ében jelentkeztek. Munkáját világiak olvasmányának szánta, és erkölcstani útmutatást adott benne. - Az egyh. beszéd terén kitűnt a jezsuiták közül →Landovics István (1635-90), →Csete István (1648-1718), →Szabó István (1695-1753), ill. →Padányi Bíró Márton (1693-1762). A szónokok törekedtek az értelmi meggyőzésre, de nagyobb jelentőségűnek tartották az érzelmi hatást. Hangoztatták, hogy korukban, a „művelt században” az emberek több bűnt követnek el az érzelmek romlottsága, mint a tudatlanság miatt (Csete István: Sacri sermones, Kolozsvár, 1750). Az uralkodó típus emiatt a moralizáló beszéd lett. - A kat. egyh. ének fejlődése az első nagy gyűjtemény, a Cantus catholici (1651) megjelenése után két ágra szakadt. Egy népszerű, a folklórral is érintkező szárnyra, és a művelt körök ízléséhez igazodó egyh. műköltészetre. Utóbbi fejlődése a századfordulón érte el tetőpontját. Énekeit az újabb Cantus catholici köt-ek őrizték meg. A kassai jezsuiták Cantusa (1674) 550, köztük kb. 420 m. (az 1651-es kiadástól jórészt független) éneket tartalmaz. 1675: adták ki Nagyszombatban, a kassai fölhasználásával, az első Cantus catholici új, bővített változatát (1703, 1738: is megjelent). Voltak énekszövegek imádságoskv-ekben is (pl. Baranyi: Lelki paradicsom), és akadtak kéziratos énekeskv-ek is (pl. →Szoszna Demeter énekeskönyve). →Náray György (1645-99) esztergomi knk. →Lyra coelestise (Nagyszombat, 1695) 100 új éneket is tartalmaz. - A naplóírás a családi Bibliába rótt genealógiai feljegyzésekből, a levtár rendezésének jegyzeteiből, a nemzedékeken átnyúló perek állásának szinopszisaiból, gazd. elszámolásokból, a birtokállomány regestrumaiból fejlődött ki. Ezeket az iratokat a családfő örököseire hagyta, akik folytatták apáik följegyzéseit. A naplóírók másik csoportja tört. eseményeket örökített meg: ide tartozik az országgyűlési napló, a követek hivatalos feljegyzése. Az alkalmi naplóírók között a legjelentősebb munkát az erdélyi →Wesselényi István (1674-1734) hagyta hátra. Élményeit akkor jegyezte föl, mikor apósával, Bánffy György gubernátorral együtt a kurucok elől Nagyszebenbe húzódott (1704-05, 1707-08). A naplók mint köz- és művelődéstört., s mint a köznemesi gondolkodást kifejező források jelentősek. Irod. jelentőségük abban áll, hogy az önéletírás és a tört. összefoglalás kiindulópontjává váltak. - A naplóírásból kifejlett tört. összefoglalások ált. lat. nyelvűek. A sz. első felének legnagyobb adatgyűjteménnyel dolgozó historikusa Kolinovics Gábor (1698-1770). A nemesi történészkedés igazi ter-ét a rokonsági kapcsolatok felderítése képezte. Mikola László pl. nyomtatásban adta ki famíliájának eredetét; a Historia Genealogica Transylvanica az erdélyi családok származástört-e (1731). - A 18. sz. első felének legjelentősebb m. nyelvű históriáját a ref. Cserei Mihály (1667-1756) írta Erdély tört-éről I. Apafi Mihály fejedelemségétől 1712-ig. - A 18. sz. első felében kelt életre a lírai hangú életkép, mely a kedélyesen mulatozó társaság közös élményét örökítette meg: vadászatokat, kirándulásokat, kávézásokat, kártyacsatákat (Radvánszky György). Legnagyobb bőségben a névnapok, eljegyzések, házasságok alkalmi versei, valamint a temetésre írt halotti búcsúztatók termettek. A lassan elsekélyesedő gúnyvers, a paszkvillus igazi ter-e is az ogy. lett. A legnagyobb terjedelmű „életművet” Palocsay (Horváth) György (†1730) hagyta hátra. Sajátos ter-e a verses anekdota. A nemesi erkölcs felmutatása nála jelentkezett érett formában. - →Amade Antal (1676-1737) írt szórakoztató, politikai, szerelmes és vallásos verseket. Házasélete válságát is végigkísérte verseiben (Tűznek és víznek ábrázolása). - A 18. sz. első évtizedeiben, különösen a →szatmári béke után a népies kat. irod. részben a magasabb szintű egyh. műfajokat (prédikáció, imádság) népszerűsítette, részben a korábbi műfajokat (ének, misztériumdráma) művelte tovább. →Csuzy Zsigmond OSPPE (1670-1729) az irod. nyelv szóláskészletének gyarapítója, nyelvújító is volt (ma is élő szóösszetételei: napóra, rövidlátó, majomszeretet, hazafiúi; képzései: javasol, lebilincsel, elhibáz, udvarias). Prédikációit élete végén kiadták Pozsonyban: Zengedező sípszó (1723), Evangelioni trombita (1724), Lelki éhséget enyhítő... három kenyér” (1724), Kosárba rakott aprólékos morzsalék (1725), Egész esztendőre való hármas prédikációk (1725). - Mezővárosi és falusi környezetben tevékenykedett Kolozsváry Pál SJ, →Gyalogi János SJ; Egyed Joachim SJ, →Alexovics Vazul OSPPE, Kovács Péter OFM, Rusvay Lőrinc OFM. →Kelemen Didák OFMConv (1683-1744) beszédei 2 köt-ben (Búza fejek, Kassa 1729, 1734) jelentek meg. - A kat. restauráció által már a 17. sz: feltámasztott kk. misztériumdráma a 18. sz: érte el népszerűsége tetőfokát. A legkiemelkedőbb szerepet a csíksomlyói kolostor játszotta, melyet Kájoni János már korábban a népies barokk irod. egyik közp-jává tett. 1721-84: csaknem évenként adtak elő, főként nagypéntek és pünkösd szombatján misztériumdrámát, s egész Székelyföldről zarándokoltak Csíksomlyóra, hogy lássák a nagypénteki játékokat. A ktor egy másolatgyűjteménye 48 nagypénteki misztérium szövegét őrizte meg. A kk. misztériumdrámákra, régi moralitásokra emlékeztető darabok többségét a csíksomlyói isk. tanárai (Fodor Patricius, Csergő Crysogonus, Potyó Bonaventura, Szabó Ágoston, Kézdi Grácián) írták v. állították össze az elődök kéziratos műveiből. A szerepeket a tanulók játszották. A darabokat előadásra kölcsönadták más rendházaknak és isk-knak is: Mikháza (1762), Gyergyószárhegy (1767), Baja, Gyöngyös, Szombathely, Zombor. - A kat. imádságokat és énekeket, a minél sikeresebb terjesztés érdekében, ponyvakiadványokban juttatták el a hívőkhöz, a kv-eket a búcsúkon árusították. Ismertebbek: Lelki patika, Üdvösséges zengedező sípszó, Vigasztaló balzsamok. Énekeskv-ek: Istenes énekek, Szép keserves énekek, Böjti üdőre való énekek. -

b) A késő barokk (rokokó) irod. (kb. 1740-72) számos helyi, nemzeti változatot alakított ki (pl. ol. settecento). De (az egyh. rendeltetésű alkotásokat nem számítva) a rokokóban a vallásos témák eltűntek, helyüket a földi boldogság keresésének megfogalmazásai, az élet aprólékos megfigyelésének kifejezései, a pszichológiai irányulású portrék rajza, csendéletek, s változatos szerelmi jelenetek foglalták el. A mitológia elveszítette patetikus szerepét, emberibbé, földivé vált. A m. →rokokó irod. művelésének kezdeményezője a vagyonos középnemesség lett, alkotói az „alacsonyabb” arisztokráciából kerültek ki. Az egyes művek vallásosságát a lassan szétáradó racionalizmus hűtötte le. Bár az erkölcsi kérdések ismét előtérbe kerültek, de a rokokó morálja a vallást profanizálta és a felvilágosodást készítette elő. - A jezsuita barokk világkép átformálása több vallásos és világi áramlat összhatásaként ment végbe: Lodovico Antonio →Muratori (1662-1750) művei; a kései janzenizmus; Jean Frédéric Osterwald (1663-1747) neuchteli pap nézetei; a kései →pietizmus sorolhatók ide sok más mellett. Az olvasó, művelődő emberek életbölcsességének fő forrása azonban a lat-ul s főként jezsuita pártfogás alatt meghonosodott ker. sztoicizmus lett, melynek terjedését már m. nyelvű kiadványok is gyorsították. A rokokó évtizedeiben talált utat Mo-ra a késő-barokk udvariság egyh. szerzők által művelt, de erősen világias irod-a, mely a helyes viselkedésre, előkelő, úri magatartásra, az udvari intrikák között való érvényesülésre oktatott, ügyelve arra, hogy a gyakorlati követelmények ne ütközzenek a vallással és a ker. erkölcstannal. - A sp. Baltasar Gracian SJ (1601-58) művei (melyeket →Faludi Ferenc SJ és írók sora ford. m-ra) hozzájárultak a magyar nemesség erkölcsi-eszmei szemléletének elvilágiasodásához. A nemesi rokokó egyik új vonása a többnyelvűség és ezen belül a m. nyelv fokozott megbecsülése. Az erősödő nemzeti öntudat, ha nem is a lat. helyébe, de a ném. és fr. mellé helyezte azt mint az „úri” nyelvek egyikét. A nemesi író a tud. munkát hallgatólagosan az értelmiségre hagyta, s írásaiban a szórakoztató műfajok kerültek előtérbe: dal, epigramma, pásztori idill; prózában az anekdota, novella.

c) A m. rokokó írói között →Mikes Kelemen (1690-1761) Rákóczi Ferenc legbenső kíséretéhez tartozott, urának halála után (1735) ő lett végrendeletének a végrehajtója. Leveleinek első kiadója, Kulcsár István keresztelte el (1794) a bujdosó író fiktív leveleinek gyűjt-ét Törökországi leveleknek. A Leveleskönyv eredeti címfelirata: Constantinapolyban Groff P... E... irott leveli M... K.. Mikes a P. E. kezdőbetűk mögé rejtett elképzelt erdélyi hölgyhöz, a hozzá hasonló korúnak gondolt „édes néné”-hez 1717. X-1758. XII: 207 keltezett levelet írt töröko-i tapasztalatairól, legszemélyesebb gondolatairól. 12 prózai munkát, köztük janzenista szelleműeket ford. fr-ból (kb. 6 ezer kz-lap). Írói hagyatéka több évtizedes lappangás után jutott Mo-ra (az OSZK-ban őrzik). - A ~ra a rokokó jótékony befolyással volt, soknyelvű (lat., fr., ném., m.) verselése a m. költ. megerősödését támogatta. Az énekköltészet továbbfejlesztője és a rokokó dal megteremtője, →Amade László (1703-64) vallásos énekei Buzgó szívének énekes fohászkodási (Bécs, 1755) c-mel, dallamok kíséretében jelent meg. Világi énekei tárgya a szerelem. Több szóalkotását (szívláng, remeteszív, tűzszív, szívdiadalom) a romantika átvette. Toborzóéneke („A szép fényes katonának arany gyöngy élete...”) bekerült →Kodály Zoltán Háry Jánosába. Világi énekeit maga gyűjtötte össze és másolta köt-be (Amade-kódex), de kinyomtatni már nem tudta. - →Orczy Lőrinc (1718-89) a vallásos moralizáló költeményeinek első gyűjteményét az 1760-as években Barkóczy Ferenc érs. kívánságára állította össze. Életbölcsességének alapja a ker. sztoicizmus volt. - Ráday Gedeon (1713-92) a metrikai és műfaji kísérletezés mellett egy honfoglalási eposz tervével is foglalkozott. A jezsuita költők lat. művei után az Árpádról írandó bajnoki éneknek kezdete (1750 k.) az első nemesi kísérlet e téren. - Fekete János (1740-1803) a gáláns költ-et művelte, majd →Voltaire hatására a →felvilágosodás hirdetője lett. - Faludi Ferenc SJ (1704-79). kora legműveltebb férfiai közé tartozott. Prózai ford-ai moralizálva oktató művek, előadásmódjuk párbeszédes. Prózai munkáinak másik csoportja tömör rövidséggel megfogalmazott életszabályokból, maximákból áll. Ezek között a legjelentősebb a Bölcs és figyelmetes udvari ember Baltasar Gracian El oraculo manual (1647) c. műve nyomán; a 3000 rövid tételt tartalmazó Szent ember (Pozsony, 1773) és a Bölcs ember (Pozsony, 1778). Szórakoztatás a célja a Téli éjszakák (1778) keretes elbeszélés-gyűjt-nek. Verseinek jelentős része énekszöveg. Vallásos tárgyúak mellett (Szt István királyhoz, Szt Imre hg-rül, Szűzek, ifjak sírjatok) többségük világi vonatkozású (Szerencse, Forgandó szerencse; Erdő; A hajnal; Tündérkert). Az énekek egy másik csoportjában típusokat jellemzett (Remete, Szakácsének, Nincsen neve, Útra való). Pásztori verseiben Vergilius eklogáinak hagyományát követte. A Halotti beszéd először Faludi olvasatával jelent meg (1770). Prózájáért „M. Ciceró”-nak, verseiért a „m. poéták csudájának” nevezték. Verseit Batsányi János adta ki (1824). - A moralizáló széppróza műfajai: a →maxima, mely az →apophtegma patrum újkori változata; a rövid, választékosan megfogalmazott elmélkedés; az elbeszélő széppróza fajai között az oktató mese és az életbölcsességre tanító anekdota; a tanulsággal szolgáló novella; továbbá a regény közéleti szereplésre nevelő típusai: a politikai és a hősi-gáláns román. Ez a kor nem látott elvi különbséget a moralizáló és elbeszélő szövegek között, mert a tanítás és gyönyörködtetés egysége és egyensúlya a maximában éppúgy érvényesült, mint a regényben. -

d) Az elvilágiasodó egyházi és iskolai irodalom. 1760 u. az egyh. értelmiség elvilágiasodásában fontos szerepe volt az egyház- és iskolapol-nak, mely II. József (ur. 1780-90) alatt már nyíltan a vallásos, de csakis hasznos munkát végző alattvalók nevelését tűzte ki célul (→józsefi egyetemi reformok). Az 1773: feloszlatott jezsuiták helyett a szellemi (okt. és társad.) élet irányítása a piaristák feladata lett, akiknek skolasztikaellenes és eklektikus fil-ja gyorsította az elvilágiasodást. Abból indultak ki, hogy az arisztotelészi fil. a természettudományos felfedezések és a korszerű mat. ismeretek idején nem állja meg a helyét. Tankv-eiket Galilei, →Descartes, →Newton, →Leibniz, Wolff tanaiból állították össze. A hit és tud. között kompromisszumot kereső szerzők a vallásnak sohasem fordítottak hátat, sőt a hitvita helyébe lépő nemzetközi hitvédelmi irod-ba is bekapcsolódtak, elsőként Teleki József, →Csapodi Lajos SJ (1729-1801), s a ref. Segesvári István. - A felemás helyzet az egyh. értelmiség nemzeti tudatában is megmutatkozott: állampatriotizmusukat fölváltotta a nyelvi, kulturális patriotizmus. →Sartori Bernát OFMConv, Bod Péter ref. pap, Ribing János ev. tanár a m. nyelv kiválóságáról és fejlesztésének szükségességéről írtak. A hungarus-tudat átalakulásának másik útja volt a feloldódás az összbirodalmi, osztrák állampatriotizmusban. Ez tartalmilag a Habsburg-országok egységének, az uralkodóházhoz tartozásnak a kifejeződése. A felvilágosodott abszolutizmusnak az volt a törekvése, hogy Mo. a monarchia egyik tartománya legyen. A törekvés hazai származású képviselője Kollár Ádám (1718-83), a magát szlováknak mondó történész. - Az elvilágiasodó egyh. és isk. értelmiség szépirod. alkotásait a klasszicizáló, deákos rokokó jellemzi: áttekinthetőség, rend, fegyelem, csiszolt forma, élcelődő szellemesség, derűs, ironikus, gyakorlatias szemlélet, szabályosság a drámában, pátosz és allegorizálás mellőzése. - A történetírók egy része katolikus egyháztörténetet írt: →Péterffy Károly SJ (1700-46) a zsin. határozatok forráskiadványát, →Prileszky János SJ (1709-90) a m. szentek életrajzának új változatát szerk., Koller József SJ (1745-1832) a pécsi egyhm. tört-ét állította össze. A m. világi történelem feldolgozására vállalkozott →Fridvalszky János SJ (Reges Ungariae Mariani, 'Mária-tisztelő m. királyok', Bécs, 1775). Az adatgyűjtők sorát Kaprinai István SJ (1714-85) zárta; a jezsuita forrásgyűjt-ből készítette →Katona István (1732-1811) a Historia critica regum Hungariae ('A m. királyok kritikai tört.', 1779-1817) c. 42 köt-es művét. - →Pray György SJ (1723-1801) 1761-től csak tört. kutatással foglalkozott. A rend feloszlatása után kir. történetírói c-et kapott. Munkásságának súlypontja a világi történelem. Először a m. őstörténetet írta meg: Annales veteres Hunnorum, Avarorum et Hungarorum (Bécs, 1761). Fő műve, a m. történelem első szakszerű összefoglalása: Annales regum Hungariae I-V. ('A m. kir-ok története', Bécs, 1763-70). - Az erdélyi Bod Péter (1712-69) tevékenységében az egyház- és literatúra-tört. irányzat teljesedett ki. Szépirod. jellegű kv-e (Szt Hilarius, 1760) a rokokó moralizálását tükrözi. Egyháztörténeti műveivel Pápai Páriz Ferenc és Debreceni Ember Pál, világi történelemben az államismereti isk. követője. Megújította és kibővítette Pápai Páriz szótárát (Szeben, 1767). M. nyelvű írói lexikona 500-nál több szerzőt ismertet (M. Athenas, Szeben 1766). Irodtört-e forrásértékű, számos elveszett kv-ről Bod Péter leírásából tudunk, egyik újdonsága a nemzeti szempont előtérbe kerülése. - A kor összefoglaló írói lexikonát: Memoria Hungarorum et provincialium scriptis editis notorum (' Mo. és a melléktartományok íróinak emlékezete', Bécs, 1775-77) →Horányi Elek Piar (1736-1809) szerk. Ő készítette a piar. rend íróinak egyetemes lex-át is: Scriptores Piarum Scholarum I-II. (Buda, 1808-09). - Mo. első folyamatos irodtört-ét Wallaszky Pál (1742-1824) szlovák ev. lelkész írta: Conspectus rei publicae litterariae in Hungaria ('Mo. irodalmának áttekintése', Pozsony-Lipcse, 1785; Buda, 1808). - A historia litterariát tört-ének utolsó szakaszában széles körű szövegkiadó tevékenység egészítette ki. Anonymus és Kézai gestája volt a legnépszerűbb olvasmány, a deákos divat miatt fölfigyeltek a lat. nyelvű humanista irod-ra: Bonfini, Istvánffy, Forgách Ferenc munkái, Mátyás kir., Váradi Péter levelei és Janus Pannonius művei keltek új életre. A nyelvészet ekkor kezdett szaktud-nyá fejlődni. →Sajnovics János SJ (1733-85) a Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum idem esse (A m. és a lapp nyelv azonosságának bizonyítása, Koppenhága 1770, Nagyszombat 1770) c. kv-ében szó- és nyelvtani egyezések alapján bizonyította a m. és lapp nyelv rokonságát. A szakszerű kutatással egyidejűleg indult meg az olvasóknak szánt tud-os ismeretterjesztő irodalom fejlődése. Művelői - néhány világi szerzőtől eltekintve - a laicizálódó egyh. értelmiség képviselői, jobbára jezsuiták. - A földrajzi könyvek között a jezsuita szerzők a leírásokat morális tanulságokkal egészítették ki. Morális földrajzíró volt →Bertalanfi Pál (1706-63), →Szuhányi Ferenc (1742-1824), Baranyi László (*1729). - Molnár János SJ (1728-1804) írt lelki olvasmányt, egyh. beszédet, hitvitázó, ismeretterjesztő, nevelő-moralizáló kv-et, a m. nyelv ápolásának és az anyanyelvű irod. fejlesztésének igényével. Világi tud-ok magyarosítását célozták A régi jeles épületekről (Nagyszombat, 1760); A természetiekről Newton tanítványainak nyomdoka szerént (Pozsony-Kassa, 1777) c. kv-ei. A M. könyv-ház 1783-1804: megjelent 22 köt-e valójában időhöz nem kötött folyóir. - Az elégiát →Makó Pál SJ (1724-93), az ódaköltészetet →Hannulik János Krizosztom Piar (1745-1816) honosította meg. A kor legjellemzőbb műfaja az epigramma lett, főként →Babai Ferenc SJ (1742-78), →Bielek László Piar (1744-1807), →Szerdahelyi György Alajos SJ (1740-1808) munkásságában. - A lat. nyelvű költ. 1760 k. magyarosodni kezdett, az 1770-es évek végére a m. nyelvű időmértékes verselés irányzatává, deákos isk-vá fejlődött. A kései barokk népiesség kat. jellege meggyengült (jóllehet a kat. művek száma nem lett kevesebb), s a népszerű mezővárosi, falusi világban a protestáns alkotók aktivitása erősödött. -

e) A népnevelő irodalom szerzője, Kiss István OFM (1733-96) főként az alföldi mezővárosokban munkálkodott. Szentföldi éveiről (1766-69) számolt be Jeruzsálemi utazás c. kv-ében. A ref. értelmiségiek közül népnevelő írással Weszprémi István, Losonczi István, Szikszai György és Szőnyi Benjamin emelkedtek ki. - A népszerű énekszerzésben a 18. sz. 2. felében a lírai műfajok vannak túlsúlyban, s a fejlődés a rövid dalok irányában halad. A hagyományos verstípusok közül a katonavers, a szerelmi ének és a vágáns-örökség újjáéledtek; s új verstípus is keletkezett: a parasztének. Az elbeszélő irod., a népszerű kisepika, melyből a nevelő célzat hiányzott, a rokokó évtizedeiben az egyszerű embereknek is kedvelt olvasmánya lett. - A kor epikájában a legtöbb konzervatív elemet a verses históriákban találjuk. Ezek ugyanis az analfabetizmusból éppen kiemelkedők érdeklődését elégítették ki. Hazai v. külföldi eseményekről tájékoztattak. Lovagok és antik hősök helyett a történetet és a szereplőket is a parasztok, valamint a cigányok életéből vették. Hangsúlyozták az igazmondás kötelességét. Kalendáriumok toldalékában v. önálló nyomtatványokban voltak olvashatók a mulatságos rövid történeteknek nevezett kis prózai elbeszélések. Belőlük a művelt irod-ban a novella és a regény, népszerűben a mese és az anekdota bontakozott ki. A ford-ok által terjedő, írott anekdota mellett szóbeli is virágzott. Az első anekdotafüzért Kolumbán János állította össze (Néhai tordai hadnagy Vida György facéciáinak históriája, H.n., 1759). -

III. A ~ a felvilágosodás után (kb. 19. sz. első fele). A felvilágosodás és a megújuló nemzeti mozgalom Eu-szerte meghatározta a köv. évtizedek irod-át. A műv-ek nemz., társad. feladatainak tudatosodása az ideológus, programalkotó írókat állította reflektorfénybe. →Bessenyei György (1747-1811) az új ~ hangját is kereste klasszicista tragédiáiban (Hunyadi László tragédiája, 1772; Ágis tragédiája, 1772; Buda tragédiája, 1773) Eposzában (Hunyadi, 1772) Mátyás alakját keltette életre. Verses és prózai műveivel (Az embernek próbája, 1772; A holmi, 1779) a m. nyelvű világi fil-t hozta létre. - A nyelvművelés programját az 1790-es években a ref. Kármán József (1769-95) tágította az eredetiség követelményével. 1794: indította az Uránia folyóir-ot. Fordítások helyett eredeti művek szükségességét hangsúlyozta, s ezzel a romantika előfutára lett. Programját később Kölcsey Ferenc elevenítette fel. Fő művét, a Fanni hagyományai c. szentimentális levélregényét azzal a szándékkal írta, hogy a nőt, akire rá van bízva a következő nemzedék nevelése, rávezesse feladata fontosságára. - Kazinczy Ferenc (1759-1831) iskolafelügyelőként támogatta II. József intézkedéseit. Az első m. színtársulat megalakulása drámafordításokra ösztönözte, Goethét, Shakespeare-t, Lessinget, Schillert, Moliere-t ford. A felvilágosult műveltség helyébe gondolkodásában a kifinomult ízlés lépett, a Bessenyeinél és Kármánnál még differenciálatlan, a tudományt is magában foglaló irod. helyébe a tiszta szépirod. Bessenyei programjából nála került az első helyre a nyelv művelését célzó törekvés. Számára a nyelv nem csupán műveltségközvetítő eszköz, hanem maga is műalkotás. Levelezésével Sátoraljaújhely melletti falusi otthonát irod. központtá tette. Életműve elősegítette a folyamatot, melyben a nyelvújítás a 19. sz. második évtizedeire a ~ közp. kérdése lett. A ~ későbbi fejlődése szempontjából jelentős volt kritikai tevékenysége. - A regény, az új műfaj legnépszerűbb művelője →Dugonics András Piar (1740-1818), a mat. egyetemi tanára lett. Bár a regény közkedveltsége napról napra nőtt, a verses epika jelentősége a 18. sz. végén még fölülmúlta a prózáét. A példakép változatlanul Gyöngyösi István. A kor legjobb m. elbeszélő költeményét, a népmesei ihletésű Lúdas Matyit Fazekas Mihály (1766-1828) írta. Diószegi Sámuellel együtt írta meg a M. fűvészkönyvet (1807), a m. botanika teljes terminológiáját és nomenklatúráját kidolgozták benne. - A kor költészetének nagy eredménye a formaújítás. A 18. sz. 2. feléig a m. költészetben csak a hangsúlyon alapuló ritmust ismerték. A változást az időmértékes (a szótagok időtartamán alapuló) ritmika hozta. A hagyományosan Ny-európainak mondott rímes-időmértékes, főként jambikus forma a 19. sz. első évtizedeitől vált uralkodóvá. Első művelői: Ráday Gedeon, Orczy Lőrinc, →Barcsay Ábrahám. A klasszikus versforma a 16. sz. próbálkozások után →Baróti Szabó Dávid SJ (1739-1819), Rájnis József SJ (1741-1812) és Révai Miklós Piar (1750-1807) verseiben jelent meg, s →Virág Benedek OSPPE (1754-1830) költ-ében talált igazi klasszicitásra. Horatius életművének m-ra fordítójaként saját művészetében is horatiusi életérzést, hangulatokat szólaltatott meg. - A személyes (szentimentális) líraiság első jelentős megszólaltatói →Ányos Pál OSPPE (1756-84) és Dayka Gábor (1769-96). Szentjóbi Szabó László (1767-95) Mátyás kir-ról drámát írt, Rousseau Émile-jéből részleteket ford., lírája a népdalok hangját közelítette meg. - →Verseghy Ferenc OSPPE (1757-1822) költészetében találkozott a rokokó dalköltészet, Haydn és Mozart zenéjére írt versek, a kor pol. harcairól szóló művek, a szerelmi tárgyú alkotások. Elsőként ford. m-ra Mozart Varázsfuvolájának szövegét és a Marseillaise-t. - →Batsányi János (1763-1845) Der Kampf c. ódája (neve nélkül) 1803: megjelent Herder folyóir-ában (Adrastea), majd 1810: a tübingeni Cotta kiadónál. - →Kisfaludy Sándor (1772-1844) költészete előkészítője lett a romantikába való átmenetnek. Himfy álnéven kiadott kötete (A kesergő szerelem, 1801) az új ~ első sikeres szerelmi verskötete: a 200 dalból álló ciklust 20 epikus ének tagolja, mintegy regénykeretbe illesztve a lírát, s közelebb hozva a költészetet a készületlen olvasókhoz. Ihletője Petrarca volt, s szinte összegezte a m. szerelmi költ. eredményeit a 16. sz. széphistóriától Amadéig, Ányosig, Daykáig. - Csokonai Vitéz Mihály és Berzsenyi Dániel költészével emelkedett a m. líra (a 16. sz. Balassi Bálinttal egyszer már elért) világirodalmi színvonalra. Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) költészete a debreceni diákköltés talajába kapaszkodott. Az 1790-es évek eszméitől ihletett alkotásai a m. felvilágosodás költőjévé tették. A Konstancinápoly c. verse Voltaire, Az estve Rousseau hatását hordozza. Líráját kezdettől fogva színezte népköltészeti hatás, s tudatosan vállalt fő tárgyköre a szerelem. Több versében próbálgatta a népdal hangját, s ábrázolta zsánerszerű jelenetben a népet (Parasztdal, Szegény Zsuzsi a táborozáskor, Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz). Anakreoni dalai az életmű szintézise. Utolsó verseit költői realizmus uralja (Tüdőgyulladásomról). Vígeposza (Dorottya, 1799) a kulturálatlanság és nemzetietlenség szatírája. Írt bölcseleti költeményt A lélek halhatatlansága, elkezdett egy eposzt a honfoglalásról (Árpád vagy a magyarok megtelepedése). - Berzsenyi Dánielt (1776-1836) az irodtört. hosszú ideig „m. Horatius”-nak nevezte. Hazafias versei a napóleoni háborúk idején születtek. Ódáiban (A felkölt nemességhez, Az ulmai ütközet, A magyarokhoz, Forr a világ) a tárgytól független indulati feltöltés az erkölcsi tisztaságot és az erények dicséretét (bátorság, szabadság, vitézség, hősiesség) szolgálja. Személyes témájú versei a klasszicizálásba, antik verselésbe menekülés példái, s ennyiben a romantika felé mutatnak. Kazinczy ösztönzésére gazdag gondolatiságú episztolákat is írt (Barátnémhoz, Vandal bölcsesség, Dukai Takács Judithoz, Vitkovics Mihályhoz, A pesti m. társasághoz). - Az 1820-30-as évekig az irod., a nyelvművelés helyettesítette a politikát. Az eu. forr-ak (sp., nápolyi, piemonti) nyomában azonban új irod. törekvések sarjadtak. Erőforrása a m. történelmi múlt, irod. eszközei a (politizáló) epigramma, a regény, a fr. romantikus dráma lett. A szépirod. polgárosodása új hang és műfajok (szépprózai elbeszélés, egyfelvonásos, románc) születéséhez vez. (Kisfaludy Károly, Fáy András). - Az ország irod. közp-ja Pest-Buda lett. →Széchenyi István művei (Hitel, Világ, Stádium) a nemesi közvéleményt akarták fölrázni a nemzet érdekében. →Kossuth Lajos 1841: az érdekegyesítésért kezdett munkájának eredménye volt a Petőfi vezetésével alakult írócsoport, mely forradalmi úton kívánta megszüntetni az ország függőségét és társad. elmaradottságát. E törekvéseket a →reformkor foglalta össze. -

IV. →új magyar irodalom (19-20. sz.). M.F.

Irod. lex. Szerk. Benedek Marcell. Bp., 1927. - Hóman-Szekfű I-V. - Thienemann Tivadar: Irodtört. alapfogalmak. Pécs, 1931. - Szabolcsi Bence: A zene tört. Bp., 1940. - Babits Mihály: Az eu. irod. története. Uo., 1957. - Szerb Antal: ~történet. Uo., 1958. -: A világirod. tört. 1-2. köt. Uo., 1958. - A ~ tört. 1. köt. 1849-ig. Uo., 1964. (2. kiad.); 2. köt. 1849-1905. Szerk. Király István, Pándi Pál, Sőtér István. Uo., 1963. - A ~ tört. 1-6. köt. Főszerk. Sőtér István. Uo., 1964-66. - Gombrich, E. H.: A művészet tört. Uo., 1975. - Horváth János: A ~ fejlődéstört. Uo., 1976. - Keresztury Dezső: A ~ képeskv-e. Uo., 1981. - A ~ tört. Szerk. Klaniczay Tibor. Uo., 1985.