🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > D > Descartes
következő 🡲

Descartes, René (Lahaye, Fro., 1596. márc. 31.-Stockholm, Svédo., 1650. febr. 11.): filozófus. - La Flèche-ben a jezsuitáknál kezdte tanulm-ait, majd 16 é. Párizsba került, ahol mat-t tanult. 1617: katona lett, s részt vett a fehérhegyi csatában. Katonaként is állandóan tanult, s kereste a módot az abszolút biztos tudás megszerzésére, 1624: visszatért Fro-ba. 1628: Holl-ban telepedett le, s mindenkitől távol fil. rendszerén dolgozott. Krisztina kirnő hívására 1649: Stockholmba költözött. - ~ erősen kritikus, mat. módszerekkel kutató gondolkodó. Megalapította a fil. →racionalizmust, melyben a tárgy igazságáról a tapasztalattól független tiszta gondolkodás ítél. Sokat merített a ker. hagyományból, s alapvetően ágostonos beállítottságú. Haláláig hűséges volt kat. hitéhez. - ~ a reneszánsz törekvését tartalmilag és módszerben célba juttatta. Kora termtud-ának nézeteit - a múlt, főleg a →skolasztika megtagadása, kritikus önállóság, a szubjektumból való kiindulás, ismeretkritika, mechanikus világkép - fil. formába öntötte. Tanítása Holl-ban az egy-eken, Fro-ban a szabad akad-kon az →oratoriánusok és a janzenisták (→janzenizmus) jóvoltából gyorsan terjedt. 1656: Holl-ban a ref-ok zsin-a, 1671: Fro-ban kir. dekrétum tiltotta el ~ tanait, s a jezsuiták is ellene fordultak. 1663: indexre került, mert gondolatrendszere többek között az →átlényegülést is kizárta. - Főbb tételei: 1) A módszeres kételkedés valóssá válik, s az öntudat győzi le. Elismeri az öntudat tényét, és a külvilág kritikus megismerését. Az ált. elveket kritika nélkül fogadja el. A „gondolkodom, tehát vagyok” kiindulási ponthoz tér vissza minden következtetés. Az igazság szubjektív kritériuma révén ~ hatott a modern szubjektivizmusra is. - 2) A fizikai testek azonosak a matematikaiakkal. Lényegük a kiterjedés. Nincs üres tér, célszerű mozgás, belső erő, sem a szubsztanciától valósan különböző járulék. Elsőként próbálta a világ káoszból való kialakulását mechanikus mozgással, vibrációval magyarázni. - 3) A lélek lényege a gondolkodás, bizonyos fokig minden képesség erre vezethető vissza. A lélek tiszta szellem, halhatatlan, nem formája a testnek, ismertebb, mint a test. A test és a lélek 2 teljes szubsztancia, egymásra nincsenek hatással. A vegetatív és szenzitív megnyilvánulások mechanikusan magyarázandók, mint a növények v. állatok esetében. A szellemi megismerés nincs oksági kapcsolatban az érzékeléssel. Tagadja az →akaratszabadságot, s akarat-értelmezése az intellektuális →determinizmussal rokon. Az érzelmi életet 6 ős-érzésre vezeti vissza. - 4) Az oksági istenbizonyítékok mellett vallja az ontológiait is. Etikai kérdésekkel keveset foglalkozott. - M: Oeuvres complètes. 1-12. köt. Párizs, 1897-1910. B.P.

Bartók György: D. sorsa Mo-on. Kecskemét, 1938. - Vigilia 1950:582. (Belloc Hilaire: D. és Pascal) - Kalocsai Dezső: D. etikája. Bp., 1964. - LThK III: 244. - Rozsnai Ervin: Filozófiai arcképek. D., Vico, Kierkegaard. Bp., 1971. - Europe 1978:87. (Köpeczi Béla: La politique des Cartésiens en Hongrie et en Transylvanie) - Acta Philosophica 1979:278. (Szilágyi László: D. értekezése).

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.