racionalizmus: filozófiai irányzat, mely az →észben látja a szigorú tudományosság követelményeit kielégítő ismeretmódot, ezért minden ismeret forrásának az észt tekinti (nem a tapasztalatot, →empirizmus). - Eszménye a matematika, ill. a geometria, amely néhány önmagában nyilvánvaló elvből, axiómából szigorú logikai eljárással vezeti le a további ismereteket. - Megalapítójának →Descartes-ot tekintik. Védi az ész autonómiáját a →pozitivizmussal és →szenzualizmussal szemben is. A ~ a kinyilatkoztatásból (Biblia, hagyomány, dogmák) és a vallási valamint egyh. gyakorlatból csak azt fogadja el, amit összeegyeztethetőnek tart az →ész és értelemmel. Így kérdésesnek tekinti a →csodákat, az →imádságot és a →szertartásokat. A ~ visszhangra talált a teol-n, különösen a prot. teol-n belül; egyenlővé tette a kinyilatkoztatást az ésszel, és így az előbbit az ész utólagos igazolásának tekinti. A biblikus ~ az egész Szentírást merőben emberi, irod. alkotásnak tekinti, s úgy is értelmezi. - A kat. Egyh. elítélte a ~t (DS 2901-14, 3031 sk.) R.Z.

II. János Pál p.: Fides et ratio enc. a hit és ész kapcsolatának természetéről. Ford. Diós István. Bp., 1999.