Magyar Katolikus Lexikon > K > kert


kert, kertművészet (lat. hortus): különös gonddal ápolt zöld terület (→föld, →földművelés). - Minden kor minden kultúrája kialakította a maga ~jét a magasabb életigények kielégítésére, ill. a birtoklásban rejlő bensőségesség megnyilvánulásaként. Díszítése nagy lehetőség a társművészetek számára (szobrászat, építészet). A magyar ~ szó átkerült a mai oszét (alán) nyelvbe. - A ~ fajtáit 2 szempont szerint lehet rendszerezni: 1. az ember milyen fokon alakította át a természetes tájat a maga elképzelése szerint: a →tájkert inkább őrzi az eredeti természet jegyeit, a geometrikus (építészeti szempontoknak is alárendelt) ~kultúra inkább az emberi kéz alkotása; 2. a tulajdon szerint: magán~ és köz~ (szent →liget, tp. körüli sír~, közparkok stb.). -

I. A Szentírásban a ~ a teljességhez, boldogsághoz szükséges javak foglalata. Isten az embert →Éden, ill. a →Paradicsom ~jébe teremtette (Ter 2,8.15). E ~ben áll az →élet fája és a →jó és rossz tudásának fája. A →bűnbeesés után az ember elvesztette e ~ gazdagságát, harmóniáját és békéjét. A →kiűzetés a Paradicsomból e ~ elvesztését, ill. fölcserélését jelentette egy olyan földdel, mely „tövist és bojtorjánt terem” (3,18). A próféták az eszkat. boldogságot az ősbűn miatt elveszett ~ visszanyeréséhez kötötték (Iz 51,3; Ez 36,35). - Az ÓSz-ben a ~ a →víz, az →áldás jele, a termékenység és szépség megtestesítője (Ter 13,10; Ez 28,13; 31,8; Jo 2,3). Létesítésének föltétele a víz (MTörv 11,10; Én 4,15; Iz 1,30; 58,11; Sir 24,30-31). A ~ ált. völgyben (Én 6,2.11), folyó, patak mellett fekszik (Szám 24,6). Amint a ~ héb. neve (gan, a 'megóvni, megvédeni' jelentésű ganan igéből) jelzi, a ~et Palesztinában ált. körülkerítették (vö. Siral 2,6); a magántulajdon jele volt (Én 4,12), megélhetést is biztosított (Jer 29,5.28;. Bár 6,70). A Szentírásban szó van veteményes-, ill. zöldséges~ről (MTörv 11,10; 1Kir 21,2; Lk 13,19), diófásról (Én 6,11), a ~ gyümölcseiről (4,16; Ám 9,14). A gondosan telepített →szőlőskert Izr. házának képe, gazdája a mindenható Isten (vö. Iz 5). Kir. palota közelében ismert a dísz~ (Eszt 1,5; Dán 13). Ezek azonban ismételten tiltott pogány, kultikus ünnepek színhelyéül szolgáltak, s fölkeltették Jahve haragját (Iz 1,29; 17,10; 65,3; 66,17). A ~ jelentőségét mutatja a K-i ember életében a ~ képeiből merített sok hasonlat (Szám 24,6; Jer 31,12; Én 4,12). A ~eken át vsz. nagyobb nehézség nélkül ki lehetett menekülni az ostrom alá vett városból (2Kir 25,4; Jer 39,4; 52,7). Jeruzsálemben a kir-okat a ~jükben temették el. - A városok körül voltak ~ek, de a városon belüli ~létesítést vallási tilalmak akadályozták: a falak közt nem volt szabad megtűrni tisztátalant, így a ~eket trágyázni nem lehetett, csak rózsák ültetését engedték meg. Salamon palotájának egyik termében a belső díszítés plasztikus és festett lombbal, virággal készült. - Az ÚSz-ben a →keresztáldozatra készülő Jézus imádságának és →vérrel verítékezésének helye egy ~ (Jn 18,1.26), ill. major (Mt 26,36; Mk 14,32; →Getszemáni, →Jézus az Olajfák hegyén). Sírja is ~ben volt (Jn 19,41), és e ~ volt a föltámadás helye is, ahol a próf-k eszkat. jövendölésének beteljesedése elkezdődött. A ker-ek számára ezért az újjászületés jele is a ~: a földjében elhalt mag bő termést hoz (vö. Jn 12,24). - A lelkiségi irod-ban a Jn 20,15 alapján a lélek maga is ~, →kertésze Jézus Krisztus, ill. a lelkiismeret (vö. pl. Sziénai Szt Katalin: Dialógus, Levelek). Az egyházatyák az Énekek éneke „zárt ~”-jének képében a Bold. Szűz Máriát látták (→hortus conclusus), aki bűntelensége által sohasem vesztette el a paradicsomi ~ gazdagságát. Mária előképe Zsuzsanna, akinek tört-e, ártatlansága jeleként, gyümölcsös~ben kezdődik (Dán 13). -

II. A m. szóhasználat. 1) A régi nyelvben a ~ a faluközösség konkrét céljait szolgáló, elkerített föld a határban. Később alakult ki a magánélet (családközösség) céljait szolgáló ~ a házak körül, mely a →magántulajdon egyik alapvető jelképe. - 2) A sír~ elnevezés alapja nemcsak a →temető ~szerű gondozása, hanem a Szentírás képe is a →magról (emberi test), melynek el kell halnia, hogy bő termést hozzon a föltámadásban (vö. 1Kor 15,35-49); ezen kívül Jézust is ~ben temették el. - 3) Állatok téli tartózkodási helye is ~ a nép nyelvén: a falvak körül hatalmas elkerített hely, ahol a legelőről beszorult jószág aklokban, ólakban telelt, de itt tanyázott és hált a jószággal együtt a férfinép is. Amikor az állattartás csökkent, lassan az ólak is bekerültek az →udvarba, de az ősi szokás tovább élt abban, hogy az udvarbéli ólat nem a lakóház végébe, hanem oda építették, ahol a jószágot könnyen szemmel lehetett tartani. - 4) Az Alföld állattenyésztő városaiban ~nek mondták a gazdasági udvart, a lábas jószág helyét. Az ólas ~ kerítése ősi hagyomány szerint trágyából készült, ezért földje igen alkalmas volt veteményezésre. Hajdúszoboszló ólas ~jeiben 18. sz. följegyzés szerint tököt és hagymát termeltek. A domb- és hegyvidéki falvak (az alföldi ~es városoktól eltérően) hosszúkás beltelkűek, a hosszú telek hátsó, csűr mögötti része gyümölcsös-, ill. konyha~, melyben főként a háztartás számára termeltek hagymát, káposztát, petrezselymet, murkot, mákot, káposztát, tököt, krumplit stb. A vetemény számára rendesen a térszínnél magasabb ágyakat, ágyásokat csináltak, virágot és fűszernövényt (tárkony, majoránna) különrekesztett kis ~be ültettek. Gyógyítás céljára is ültettek növényeket (kígyóhagyma, fülfű). Az Alföldön a városon kívül voltak a trágyával bekerített, árokkal körülvett szőlős~ek, melyekben a szőlőn kívül konyha~i növényeket és gyümölcsöt is termeltek.

III. Története. A ~ ősi formái a növénytermesztés kezdetén alakultak ki, a kóborló állatok miatt körülkerített és megművelt kis földdarabokon. A ~ és a kerítés szó gyökere sok nyelvben közös. Az ember vsz. korán megfigyelte, hogy az egyes növények nagysága, helyszükséglete szerint az ültetésben, sorok alakításában létesített rend megkönnyíti a ~ ápolási munkáit. E rendre törekvés következetességet, szabályosságot vitt a ~ képébe, esztétikai értéket adott, amit idővel mind fontosabbnak éreztek a gazdasági haszonnal szemben. Ezzel elvált egymástól a haszon~ és a dísz~. A ~művészet minden további eredménye a rend igényéből született, mígnem a ~ korokat és kultúrákat jellemző műalkotássá, eszmeiségek, stílusirányzatok kifejezőjévé lett. - A két főtípus évszázadok művészi törekvéseiben aszerint alakult ki, hogy a ~ mennyire a természet, ill. az emberi kéz és kultúra műve. E két felfogás váltakozott mindvégig: az emberkéz, ill. a természet alkotta (táj~), az építészeti, ill. a festői hatásokat érvényesítő ~típus, s ezek alakították a koronként és vidékenként többé-kevésbé geometrikusan szabályos v. laza, tájképszerű ~eket. Egyes műv-tört. kutatók a tájképi ~ megalkotóinak a hettitákat tartották, mások e típust egész Ázsiára nézve jellemzőnek tartották. Az ember munkáját inkább tükröző ~ek őstípusa azonban biztosan egyiptomi. -

1. Egyiptomban a Nílus évenként szabályosan visszatérő kiöntései miatt korán kialakult a ~ jellegű növénytermesztés. Innen maradt fönn a ~re vonatkozó első pontos évszám (Kr. e. 4241). Ültetvényeket az áradástól nem érintett magasabb helyeken, lejtőkön, dombhátakon létesítettek, s a Nílus adta példa szerinti mesterséges öntözést is kialakították: szövevényes csatorna- és gátrendszerrel vezették el a folyó vizét az ültetvényekre, s már az ősidőkben használták a „saduf” néven ismert (gémeskútszerű) vízemelő berendezést. Különösen kedvelt volt a költ-eikben is gyakran említett szikomorfa. Az egyik írástudó sírfeliratában (1500 k.) 20 féle fa szerepel, melyeket életében ültetett. A természetes erdők hiányoztak Egyiptomban, ezért nagy ligeteket ültettek, melyeket szentnek tekintettek, már csak az ültetésekkel járó fáradság és a fák nagy értéke miatt is. A fák értékére jellemző, hogy a legyőzött ellenséget azzal tudták a legérzékenyebben sújtani, ha faültetvényeit elpusztították. Ősidők óta művelték az egyiptomiak a szőlőt, az ábrázolások szerint lugas formájában faállványokon, amiből az új birod. idején gazdagon díszített sétalugasok, a ~ elengedhetetlen tartozékai lettek. A tell-el-amarnai ásatások adatai szerint IV. Amenofisz (Kr. e. 1375) palotájában a Nílus felőli oldalon virágos teraszok álltak, s a palotát vsz. hatalmas ~ek, parkok vették körül, mint atyja, III. Amenofisz thébai palotáját is (1500 x 300 m-es medencéjében csónakokkal ünnepi felvonulást rendeztek). - A templomok mellett nagy szentelt ligetek voltak. Hatsepszut kirnő (Kr. e. 1495) hatalmas tp-ának kapui előtt az ásatások föltárták azokat a kifalazott négyszögletes gödröket, melyekbe fák számára nílusi földet tettek a gyors fejlődés érdekében, s a gödrök talaját oldalról bevezetett csövekkel öntözték. Az oszlopcsarnokok gazdag feliratai és ábrázolásai szerint Ammon isten megparancsolta a kirnénak: létesítsen részére Deir el Bakhari-ban nagy ~et. A kirnő expedíciót szervezett, és az isten parancsa szerint a mai Szomália és Abesszínia ter-éről hozatott ritka növényeket, főként illatos fákat (tömjént, mirhát). Az ábrázoláson látható, amint a kirnő küldöttei a legbecsesebb 32 tömjénfát (földlabdával) a hajóra szállítják. - III. Ramszesz fáraó a Nílus deltájában épített új tp-a körül ~eket létesített: „tágas helyet, ahol sétálni lehet, ahol édes gyümölccsel terhelt fák állnak, szent úttal, ahol minden ország virágai pompáznak, ahol annyi a Lotus és Papyrus, mint a homok”. - Bizonyos vonatkozásban minden ~ és fa vallásos tisztelet tárgya volt. Van olyan ábrázolás, amelyen egy paraszt terményeiből áldozatot mutat be egy szikomorfának. Az egyiptomi ember, amikor fát ültetett, azt remélte, hogy lelke majd halála után is részesedni fog a ~ örömeiben, a forró évszakokban sírjából kilépve, a fa ágain, árnyékában üdülést fog találni, ~jének illatos virágait lelke is élvezni fogja. - Az egyiptomi ~ a szimmetria hangsúlyozásával elsősorban emberi alkotás volt, ami magától értetődőnek tűnik, ha meggondoljuk, hogy a sivatagos környezet nem szolgáltatott számukra természetadta ~mintákat. ~jeik létesítése során a hasznosságra és a szépségre egyaránt törekedtek. A számukra oly fontos építészet a ~ben is éreztette hatását: a ~-képeken erősen érvényesülnek az elvont geometrikus formák. A természetből vett elemek felhasználásával egyenes vonalakból, szabályos mértani idomokból olyan létesítmény jött létre, mely alapelveiben az építészeti műhöz hasonló emberi alkotás. -

2. Mezopotámia ~kultúrája az egyiptomival kb. egyidőben született a Tigris és Eufrátesz mellett a sumérok, babilóniaiak és asszírok munkájának eredményeként (Kr. e. 3000-600). Irod., műv., s így ~művészeti emlékei az egyiptomiaknál jóval későbbiek. Mezopotámia (a két folyó köze) természetes erdőivel, gazdag növényi életével mintát állított az ember elé: a babilóniaiak tehát a ~ben meg tudták alkotni a természetes táj művészi kultúráját. Uralkodóik palotáit erdők vették körül. A Gilgamesz-eposz ápolt erdőkről, gyönyörködtető erdő-részletekről, cserjékről, illatos aljnövényzetről beszél. Haszonnövényeket is kezdettől fogva ápoltak. A szőlőről az első említés Kr. e. 2340-ből Guclea sumér kir-tól származik. A korábbi ábrázolásokon a szőlő elterül a földön, az Asszurbanipal idejéből (Kr. e. 668) való emlékeken már fák között fut fel. A →virágok nem játszottak olyan szerepet, mint Egyiptomban. Kultúrtört. szempontból az isteneknek ajánlott szt ligetek (parkok) a legfontosabbak: igen korai emlékeken látható a mindig ősi, vallásos, hagyományos formában ábrázolt fa, gyakran 2 mellette imádkozó szellemmel. Az első parkról szóló említés Kr. e. 1100-ból való: Tiglatpileszer asszír kir. országának leghíresebb díszei voltak a meghódított országokból hozott fák (cédrus, puszpáng). Kr. e. a 9. sz-ig fáról, pálmáról, szőlőtőről inkább csak stilizált, vallásos jelkép-ábrázolás maradt fenn. 750 utániak a parkokat megörökítő domborművek. Szárgon fiának, Szanheribnek a parkja hatalmas teraszon épített palota mellett volt, de terjedelmes ültetvényeket létesített a város két szélén alattvalói számára is. A fákat sziklába vágott, kerek, 1,5 m mély gödrökbe ültették kb. 3 kh nagyságú területen. Közöttük nagy vízgyűjtő medencéket építettek. Az ásatások feltárták a romok körül a szabályos négyzetes hálózat szerint elhelyezett fagödröket. - A függő~ a babilóniaiak és asszírok találmánya. Gör. történetírók Szemirámisz kirnénak tulajdonították. Mások szerint egy asszír kir., ill. Nabukodonozor babilóniai kir. épített függő~et felesége, Amythisz részére, aki a hegyekkel teli Médiából származott, s a függő~ volt hivatott számára a babilóniai síkon pótolni hazája hegyeit. Az ilyen ~ valóságos hegy volt: 480 m oldalhosszúságú négyzet alapon emelkedtek lépcsőzetesen a mind kisebb méretű teraszok, melyek alatt fejedelmi pompával kiépített termek voltak felső világítással. A legfelső terasz volt a ~ főrésze. A teraszokon hatalmas tömegű földrétegbe ültették a növényzetet, a nagy fákat. A növényeket az Eufrátesz magasra fölemelt vizével öntözték, ugyanúgy táplálták a palota fürdőit is. A gazdagon beültetett teraszok a ~et erdővel benőtt hegyhez tették hasonlóvá. Ásatások nem hoztak fel maradványokat, de domborműveken több példát ismerünk oszlopokon és boltíveken emelt ~ekről, s tudjuk, hogy gyakran építettek teraszos, zömök tornyokat. A függő~ek a teraszos ~alakítás első példái, megtalálhatók Perzsia ter-én is, sőt mintaképül szolgáltak Eu-ban az Isola Bella ~jeihez is (Lago Maggiore, 16. sz.). A babilóniaiak parkjaiban kedvelt volt a mesterséges kilátóhegy, lejtősen felvezető úttal (eu. utánzásai: Villa Medici, Róma, 16. sz.; No., 17. sz.). Bár írott források szerint az ültetvényekben a fák szabályos rendben állnak, az ábrázolásokon a határvonalak nem feltűnőek, inkább a tájjal egybeolvadónak mutatják a ~et. -

3. A perzsák ~kultúráját a gör. történetírók szerint a fák kultusza határozta meg. A fa, melynek tövéből forrás ered, a perzsák számára is szinte vallásos áhítat tárgya, az örök élet jelképe volt. Xerxész kir. utazása során egy gyönyörű platánfát aranyláncokkal és karperecekkel ékesített, s őröket rendelt ápolására. A fák tisztelete a nép körében annyira elterjedt, hogy Artaxerxész katonái kis-ázsiai hadjáratuk során inkább szenvedtek a fagytól, de nem vágtak ki élő fát, még a kir. engedélyével sem. A fa mint sírok dísze is nagy jelentőségű volt. Irod. emlékek szólnak a Cyrus kir. sírja mellett létesített ligetről, amelynek őrzése egy papi család feladata volt (a fák közelébe való temetkezés szokása később is fennmaradt, a híres kk. perzsa költők, Szádi és Hafiz sírjai is falakkal körülvett kis ligetben állnak). - A hatalmas fásított ter-eket, parkokat (13 ezer emberrel tarthattak vadászatokat és seregszemléket bennük) különösen tisztelt személyekről nevezték el, és a legnagyobb gonddal ápolták. A fákat szabályos rendbe ültették. Cyrus kir. büszkén említette, hogy palotájának ~jét maga rendezte el, sőt számos fát sajátkezűleg ültetett. A faültetés, a kertészkedés az ifjúság neveléséhez tartozott, benne a királyi hg-ek is részt vettek. A birod. különböző részeiben létesített parkok a kir-ok féltett kincsei voltak, a lázadások elsősorban ezeket tarolták le, mert tudták, hogy ezzel sebezhető a zsarnok. A pompásan kialakított, gazdagon díszített kir. parkhoz képest a benne épült palota háttérbe szorult, s az egész kir. székhelyet a ~ nevével paradicsomnak mondták. Dárius kir. perszepoliszi palotájában hatalmas külső lépcsők vezettek egyik teraszról a másikra. A falakon domborművekben ábrázolt fasorokból következtethetünk a palota környékének szabályos ~jeire. Míg az egyiptomi tp-ok lejtős feljárói a támfalra merőlegesen álltak, itt a lépcsők váltakozva futnak a támfalra merőleges irányban s a támfalhoz simulva. A különböző szintmagasságú teraszokat összekötő szabadtéri lépcsőzetek kialakításának módja a ~művészet fontos problémája, ezért figyelemre méltó a kérdésnek ilyen korai, fejlett megoldása. - A perzsák virágszeretetének bizonyságai a szőnyegmintáik, melyek virágok özönét mutatják. A perzsa szőnyegszövés motívumainak nevében ma is szerepelnek ~re emlékeztető szavak. Óriási (30 x 20 m) virágdíszes szőnyegeket készítettek, télidőben ezen ült a perzsa uralkodó. Ez arra utal, hogy a keletiek nemcsak díszítő jelleggel vették magukat körül virágokkal (~tel), hanem azoknak a lélekre gyakorolt hatását is becsülték (télen a nyárra, fényre, vidámságra emlékeztetnek). Hérodotosz említi Midasz kir. 60 szirmú rózsáját, ismertek oltás- és nemesítési módokat. -

4. India ~kultúrája a Ny-ázsiai országokéval rokon. A városlakók hatalmas ~jei az üdülés és szórakozás céljára voltak berendezve. Kedvelték a ~ben a kőből, márványból készült szabályos alakú vízmedencéket, fürdőket. Parkokban éltek a remeték is, a ~ a „visszavonulás, a magányos szemlélődés helye” volt, melyet a Buddha tanaihoz megtért gazdagok v. kir-ok adományoztak. Óriási virágtömegeket használtak áldozatul, ünnepeken a magas kupolás épületeket elborították virágfüzérekkel. Miniatűrök megőrizték tető~jeiket: a fák ágainak összefonása a növények mesterséges alakításának első példái. A ~ekben sok állatot, díszmadarat (páva) tartottak. Az indiai ~kultúra legszebb példája a 17. sz. Tadzs-Mahal (Agra) ~je. -

5. Kína történelem előtti ~jeiről mondáik beszélnek (Kr. e. a 2. évezred, Csin császárok vadas~jei). A Han-dinasztia alatt (Kr. e. 206-tól) készítettek a ~ben mesterséges dombokat palotákkal, melyeket hidak kötöttek össze. Városok építésénél az épületeket csillagképszerűen elszórva helyezték el. Az első emlékek szinte kizárólag csak a császári udvarok ~jeiről szólnak. Pekingben a Ming dinasztia ~jei D-en, a Mandzsú dinasztiáé É-on vannak. Leghíresebb a Mennyország ~je 200 palotával, melyeket mesterséges hegyek választanak el egymástól. - Marco Polo (1272-93) Kublaj mongol kán pekingi ~jeit dicsérve kiemeli bujaságukat, gazdagságukat és az eu. ~ektől elütő eredetiségükként a festőiséget. - A kínai és japán ~műv. jellegzetessége, hogy a ~építést a tájképfestés egyik ágának tekinti. Ahogyan az eu. ember egy-egy szép tájnak a festett képét a szobája falára függeszti, úgy alakítja a kínai és japán ember egy-egy elismert szépségű táj kicsinyített mását lakószobájának ablaka alatt, verandája előtt. Az ilyen ~ nem sétára való. A kínaiak a ~et egy meghatározott nézőpontra, sőt egy bizonyos napszakban adódó megvilágításra számítva alakítják ki. Nagyobb ~ekben több ilyen nézőpontot vesznek alapul, mindegyiken ~i pavilont építve. A pavilon a társasélet színhelye; úgy építik, hogy ülve lehessen csöndben szemlélni a mesterségesen kialakított tájat. A szemlélet Lao-cse (Kr. e. 6. sz.) tanítására épül (→taoizmus), mely a természettel és a világ folyamataival szemben passzivitást hirdet, s amely szerint a boldogság a nyugalomban, a mozdulatlanságban található meg. Ez a forrása annak a tiszt-nek és misztikus együttlétnek is, amit a kínai ember a hegyekkel, sziklával, kővel él meg. - A hagyományos formákat mintakönyvekben adták át akkor is, amikor a vallási tartalom már kiveszett. A kínaiak természetszemlélete szimbolikus, a természeti jelenség mögött mélyebb értelmet keresnek, az egyes természeti tárgyak és az emberi élet között misztikus kapcsolatot tételeznek föl. Ábrázolásaik jelképek, a beavatottak számára különös jelentőséggel. - A régi kínai nyelv megkülönbözteti a szem és a lélek látását, s ez érvényesül ~művészetükben is. Különösen kedvelték az azúrkék színű, szeszélyes alakú, vízmosta köveket. Fontos elem a ~ben a víz, melynek folyásiránya, öblei, tószerű kiszélesedései jelentőségteljesek: a K-ről Ny-ra folyó víz és az ötágú vízfolyás szerencsét hoz; az öt fenyőből álló csoport elűzi a rossz szellemeket, az őszibarackfa a halhatatlanság jelképe. - Híres tájak mását azzal a céllal is előállítják ~jükben, hogy a szemlélő fantáziáját a szimbólumokkal megmozgassák (van ~, melyben a régi és új japán főváros, Kiotó-Tokió közti híresen szép tájnak 36 részletét valósította meg a tervező). - A ~i kép elemei a mesterséges domb, a tó, sok pavilon (esetleg szigeten), zegzugos út és lépcső, patak híddal, fák és kövek. A K-i oldalon szinte elengedhetetlen a vízesés. A tavak elmaradhatatlan rejtett öbleit félig bambuszbozót fedi. A ~ horizontján kicsi erdő van gránátalma-, citrom- v. narancsfákból. Kedvelt a mesterséges barlang (szoba gyanánt rendezik be), az útvesztő, a változatos alakú hidak (gyakran igen magas diadalkapukkal, tetejükön pavilonnal). - A ~i képben három fő jelleget különbözetnek meg: „nevető”, „nagyszerűen borzalmas” és „romantikus idilli”. Fontos, hogy legyen a ~ben olyan hely, ahonnan az összes motívumot egyszerre, összefoglalva lehet áttekinteni, s ez a hely lehetőleg a veranda v. a fő ~i pavilon legyen.

A ~ tulajdonosa a természeti szimbolikára, a jó és rossz szellemekre tekintettel, valamint társad. állásának megfelelően választja meg a hagyományos szabályok, a thong-sui előírásai szerinti ~típust. - A ~i képet a rendelkezésre álló hely nagyságával arányban kell megalkotni, esetleg a motívumokat kicsinyíteni kell, de hagyományos szabályok utasításai arra is céloznak, hogy ügyes perspektivikus hatások által a kicsinyített ~ nagyobbnak, esetleg természetes nagyságúnak lássék. A kicsinyítés olyan méreteket ölthet, hogy egy-egy csészében, ládában egész ~et készítenek törpe (miniatűr) alakban. A fákat nagy kertésztechnikai tudással törpe növésűekké nevelik, sokszor 30-150 éven át, s így arasznyi növényeknél öreg, deformált fák alakját állítják elő. E drága dísztárgyak, játékszerek szépsége a költészet témája is. - A lakóházak melletti udvar~ek főként az edényes növények helye, de építészeti jellegű részleteik is vannak (lugas). A kínaiak a növények egyedi szépségét értékelik elsősorban, a virágokat kis csoportokba ültetik, de ismerik a szabályos fasort is, amely határozottan, egyenes vonallal egy célra (pl. tp. kapujára) irányul. - Nyilvános ~jeik a tp-ok ~jei s az ősök sírja köré ültetett fákból alakított ~. Legnevezetesebb a sokat dicsért Hsi-hu tó szigete, melynek meglátogatása a kínai számára a természet élvezetének csúcsa. - A kínai ~ek hatása Ny-on 1750 u. jelentkezett, de a kínai és japán ~ek iránti rajongás felszínes divat maradt. Alkotóik a K-i ember gondolkodásmódját nem tudták elsajátítani és tükrözni, így nélkülözték azt az őszinteséget és bensőséget is, ami a művészi tevékenység alapja. A 20. sz. végén a világturizmus terelte ismét a figyelmet Kelet kultúrkincseire: Eu. virágüzleteiben, képzőművészeti alkotásain megjelentek az →ikebanák, de ez az érdeklődés is csak az egzotikumnak szólt. -

6. Japán ~jei táj~ek, de nem egészen hű másai a természetnek. A művész átalakítja, idealizálja a természeti mintaképeket, csak a leghatásosabb vonásokat használja föl. A ~ szimbóluma, jelképe a természetes tájnak. Alkotója romantikus hatásokra törekszik és a hagyomány szabályai szerint jár el. Nagyon emeli a ~ értékét, ha réginek látszik. Eu. ember számára a japán ~ek zsúfoltnak tűnnek, nincs bennük a nagy távlat, ami a Ny-i ~kultúra fő törekvése. - A japán ~kultúra kínai hatás alatt áll a →buddhizmus (Kr. e. az 5. sz.) megjelenése óta. A kompozíció elve, hogy miként a tao-filozófia szerint a világon mindenben két egymásnak megfelelő ellentétes erő hat, a ~ben is ennek, az aktív és a passzív lényegnek kell kifejezésre jutnia: kontraszt és arány van a mesterséges dombok formáiban, a széles koronájú fa és a karcsú lámpa, az álló és a fekvő kő ellentétében. A hegy-motívum a japán ~ben a szt hegy, a Fuzsijama (Fuzsiszani) utánzata és szimbóluma. A köveket istenségek neveivel látják el, s kiforrott szabályok szerint helyezik el a ~ben. - A jelentősebb kövek közül legalább 5 kell a legszerényebb ~hez is, de megkülönböztetnek 138 eltérő jelentőségű követ. Gyakori motívum a 9 kőből (5 álló és 4 fekvő) álló, bajelhárító csoport. Fölhasználják a természeti szépségek v. tört. események folytán nevezetes helyekről származó köveket, növényeket. - A ~ minden elemének neve és jelentősége van. Ezekből a 13. sz. óta Josicsune Cokiogoku kv-e szerint valóságos formatant fejlesztettek ki erkölcsfil. tartalommal. - A japán ~ sajátsága, hogy réginek kell látszania: kell, hogy az idő nyoma (szabi) látható legyen rajta: a fák és kövek mohosak legyenek, a vastárgyak rozsdásak, a bronztárgyak zöldek. - A lakóházak ~jei mellett külön ~típust alakított ki a 15. sz: meggyökeresedett japán teakultusz. A különleges teafajták ízlelésére rendezett társas összejövetelek évszázados, szigorú előírások szerint külön teaházakban folynak, melynek két elkülönített részből álló ~je van. Itt különösen becsülik a régiség látszatát. - A legújabb kor városi köz~jei mellett Japánban is a tp-~ek voltak nyilvánosak a Heian-korszak óta (800-1150). A ~ típusát a tulajdonosnak a rendi társad-ban elfoglalt helye szerint kell megválasztania, és a lakóház más-más rendeltetésű helyiségének ablakai alá a megfelelő ~et kell kialakítania. A ~ek 2 csoportja a dombos és sík ~; a kidolgozás foka szerint van vázlatszerű (szó), közepesen kidolgozott (gijó), teljesen kidolgozott (sin). A mai japán ~ben legtöbbször nincsen gyep, csak sima döngölt föld v. fehér homok. - A japán ~ben meghatározott rend szerint helyezik el a köveket: az őrkő őrszemként a ~ közepén van, kísérője a vízesés előtt a szirt; a tisztelet köve központi helyen, az istentiszteletnek szentelve áll; a látkép köve v. a két istenség köve a tájkép egyik fontos pontja; a várakozás köve gondosan elrendezve a tó legmagasabb vízállásának megfelelő helyzetben van; az odvas kő az őrkőhöz hasonlít, néha azt helyettesíti; a kövek a Folyóban a tipegőkhöz hasonló elhelyezésben vannak; a holdfény árnyékának köve homályt, titokzatos tisztaságot jelképez, a díszhelyet elfoglaló kő a legelőkelőbb helyen, a lomha magasabb és alacsonyabb kő. -

Hasonló jelentőségű a fák elrendezése: a főfa az őszinte szellem fája, tölgy v. más lombos fa, kiválóan szép példány, szerepe, hogy az első pillantást magára vonja. A ~ben áll még a kilátás-fa (fenyő), a magányosság fája, a vízesés-fa, a lenyugvó nap fája (ált. juhar, s a ~ Ny-i oldalán olyan helyre kell kerülnie, ahol a vörös lombon a lenyugvó nap éppen átsüt), az elidegenedés fenyője, 7. fekvő fenyő. - A vízfelület körvonala is meghatározott (teknősbéka, daru stb.). A középen vízesés van, a víz csak K-ről Ny-ra folyhat, sekélyen, de gyors folyással, forrásból eredve, v. láthatóan hosszú mederben kell közelednie, messziről. - A ~ földjére nem lépnek, csak a kiemelkedő tipegőkövekre, amelyek kanyargós ösvényt képeznek a verandától a ~ hídjáig. A verandánál díszes vizesedény áll fával, lámpával gondos kompozícióban. A japán ~ kelléke a kőlámpa, mely a buddhista tp. ~jében mint áldozati ajándék szerepel; a ~ekben is áhítatot ébreszt. Gyakori járulék a ~ben a tori (eredetileg a sintó vallás tp-ának kelléke, ahol madárülésként szolgált): két egymás felé dőlő oszlop, fent két vízszintes gerendával összekötve, amelyek közül a felsőnek a két vége túlnyúló és felfelé hajló. - Jellemző a japán ~művészetre, hogy a kiemelkedő alkotók nemegyszer tájképfestők és a költészet hatásaira fogékony szellemek is. Így pl. Szoami (1470 k.) „Ezüstpavilon” mellett létesített ~jeinek szimbolikus, költői emlékeket és hangulatokat ébresztő neveket adott: A víz törvénye, A tajtékzó folyó, Az illat lényege, A sárkány kapuja, A hegyi szellemek hídja, Az arany homok völgye, A holdra néző domb. -

7. A görögök ~kultúráját (Kr. e. 30. sz.-2. sz: a Balkán félsziget D-i részén, a környező szigeteken, Kis-Ázsiában és a Földközi-tenger távolabbi vidékeinek gyarmatain, pl. Szicíliában) kezdetben a városállam védelmi szempontjai erősen meghatározták. Az ásatások szerint a mükénei kultúra (→görög kultúra) hatalmas kőerődöket emelt a legszorosabban tömörített helyiségekkel, melyekben a ~nek nem jutott hely. Emellett a városállam őrködött azon is, hogy a középrétegen belül egyesek kiemelkedő gazd. hatalomra, azaz kiváltságos életszínvonalra ne jussanak, a magán~ viszont ennek egyik velejárója. A palotákat vsz. terjedelmes és gazdag növényzettel kialakított ~ek vették körül, de régészeti nyoma ennek nincs. Számos ábrázolás mutat kis kerítéssel v. kőfallal körülvett fát. - A krétai eredetű →labirintus a ~művészet kedvelt motívuma lett négyzetes v. kör alaprajzzal. A krétaiaknak magas szintű virágkultusza volt a feltárt paloták freskói szerint (liliom, jácint, nárcisz stb.). - A homéroszi idők (kb. Kr. e. 10. sz.) ~jeiről már irod. adatok vannak: Homérosz ismerte a haszon~et, de nem említ ~i virágokat, dísznövényeket, koszorúkat. Alkinosz kir. ~jeibe tüskéből font kerítések között zöldségféléket, olajfát, almát, körtét, fügét és szőlőt ültettek szépen rendezett sorokba, amint ezt a költemények is kiemelik. A vízmester a források vizét gátak között összegyűjtötte és a ~ekbe vezette, melyeket a nők, háziasszonyok gondozták. - A gör-ök lakóháza mindaddig, míg a K-i luxus nem éreztette hatását, néhány kisebb helyiségből állt. Az első udvar kövezett volt, gyakran itt volt a kút, a további udvarokon a nők lakosztályai mellett bizonyára sok helyen álltak árnyékos fák az irod. források szerint. E korszak ~jei nem hasonlítottak az egyiptomi v. babiloni ~ekhez. - A Kr. e. 5. sz: Athénben fölhagytak a gabonatermeléssel, és csak a jövedelmezőbb kertészkedéssel foglalkoztak; a gabonát a gazdagon termő Krímből és a mai Ukrajna ter-éről hozták be. A virágkertészet és nagy ~ek ismerete Perzsiából került Görögo-ba. - A szent ligetek fái között csak erdei fajokat említenek, de egyes szép fapéldányokat külön tiszt-ben részesítettek: így híres volt a dodonai tölgy, melynek lombjai közül Odüsszeusz a jóslatot hallotta. Az áldozati oltárt árnyas fa alatt helyezték el, rendszerint forrás közelében. - Homérosz leírása híressé tette a →nimfák szentélyét Ithaka szigetén: díszesen keretezett kútja volt, a víz a magas sziklafalon habosan zuhant alá, körülötte nyárfák álltak, a körön belül oltár, amelyen áldozataikat a vándorok bemutatták. A ~művészetben a nympheum kialakulásában nagy szerepe volt e leírásnak. Homérosz költeményeiben az érintetlen táj egyes elemeit is kiemeli, így Kalüpszó nimfa barlangját, amely a vad természet csodája. -

A Kr. e. 6. sz-tól jelentek meg a ~ekben a virágok (rózsa, ibolya, liliom, krókusz, jácint) és a belőlük készített koszorúk. Hérodotosz (Kr. e. 5. sz.) említi Midasz 60 szirmú rózsáját, Demoszthenész a rózsa~eket, melyekben sok fajtát ültettek. Halottaik sírjára virágokat ültettek, melyek jó illata a holtak üdvözülésének jele volt. A szt ligetekben is ültettek virágokat, melyeket az ibolyával koszorúzott Aphrodité védelmezett. - A görögök virágkultuszának érdekessége az ún. Adonisz-kertecske, mely (Bálint Sándor kutatásai szerint) a →lucabúza pogány ősképe. A korán elhunyt szép királyfi emlékére a kezdet és a vég, a keletkezés és elmúlás jelképéül a gör. nők a nyári →napforduló táján (jún. 23-25) törött agyagedényekbe gyorsan kikelő és hervadó növények (búza, árpa, saláta, ánizs) magjait ültették, és a háztetőre helyezték. E kultikus népszokás gyermekek játékaként élt tovább évszázadokig, de benne a szobanövények ápolásának, dísznövények cserepes kultúrájának első példáit is láthatjuk. -A gör. félszg-en a városok növekedésével és gazdagodásával együttjárt szt ligetek növekedése és a közterek kertesítése. Az agórát sok városban oszlopcsarnokok vették körül, a köztük lévő teret fásították (Athénben Kimon idején [†449]). A szt ligetekben az egyszerű oltárok helyett pompás tp-okat emeltek, környéküket ~szerűen alakították és ápolták. A Homérosz utáni időkben a hősöknek is szenteltek ligeteket (Héróon), tölgy-, olaj-, ciprusfákat. - Egy-egy nemzetség ősapjának, a város alapítójának sírjára rendszerint fákat ültettek, kerítéssel vették körül, s e fák halálbüntetés terhe alatt sérthetetlenek voltak. A versenypályák gyepes tisztások voltak, vsz. szabályosan ültetett fasorokkal körülvéve. A →gimnáziumok közül a leghíresebbet, az athéni Akadémiát park vette körül hatalmas nyár-, szil- és platánfákkal. Spártában a város közepén volt a kerek, szigetszerű, két hídon át megközelíthető, platánokkal beültetett gyakorlótér. Az akadémiák nyilvános ~nek vehetők, hiszen nemcsak sportpályák, hanem polgárok gyülekezőhelyei is voltak. Milétoszban Hippodamosz városépítő tervei szerint valóságos ~város alakult; a parti sétány két fasorának maradványait az ásatások feltárták. - A gimn-ok és ~ek, parkok fogalma később elválaszthatatlan lett (ásatásokból ismert →Delphi kisebb gimn-a, a Kr. e. 3. sz-ból Pergamon gimn-a: a legterjedelmesebb az ismertek között, domb oldalában, pompás teraszokon). A gazdag polgárok magán~jei olykor magángimn-okkal és fürdőkkel létesültek. Nagy ~jében elsőként Platón, majd Epikurosz rendezett be isk-t. - A gör. városok köz~jei, az agorák és a gimnáziumok ültetvényei a mai értelemben vett dísz~ek első példái. Az egyiptomi ~ekben ugyanis (a tp-ok ~jeiben is) a növények hasznossága volt irányadó, a babiloni és perzsa ~ek pedig elsősorban vadas~ek voltak. A gör. polgárság köz~jeit nem haszonnövények nevelése céljából telepítették, hanem önmagukért, kizárólag a felüdülés szolgálatára. - Nagy Sándor hadjáratai során (Kr. e. 336-323) ismerkedtek meg a gör-ök Babilon, Perzsia és India ~jeivel. A babiloni ~ekbe Nagy Sándor próbálta áttelepíteni a gör. föld növényeit (a Tilia és a Buxus sikerült). Nagy Sándor utódai Egyiptomban megismerkedtek a hajtatással. A virágdíszítés nagyon terjedt, a helyiségeket is virágfüzérrel díszítették, a padlót virággal szórták tele. A hellénisztikus kor városainak óriási felduzzadása és gazdagsága köz~ek fejlődésével járt. - Plinius a házi~ „feltalálását” Epikurosznak (Kr. e. 341-270) tulajdonítja. A ~i motívumok közt kedvelt volt a gyakran mesterséges sziklából épített barlang, melyet ciprus- és mirtuszbozótok, virágos ~ek vettek körül. A gazdagabbak életük nagyrészét a ~ekben töltötték, s még hajó fedélzetén is létesítettek ~et. - A hellénisztikus korban megindult ~műv. bizánci hatásra (az eredeti tartalom elvesztése miatt) a túlzott pompa, a motívumok zsúfolása, drága anyagok és a technikai bravúr alkalmazása irányában fejlődött. -

8. A rómaiak (Kr. e. 8. sz.-Kr. u. 5. sz.) ~művészete a földművelésben gyökerezik, mely eredetileg az uralkodó réteg foglalkozása s az állam jólétének alapja volt. Ennek megfelelő védelemben részesült: megbüntették azt, aki földjeit elhanyagolta, fáit nem ápolta szabályszerűen. Az előkelő rétegek ragaszkodása a vidéki birtokhoz kedvezett a ~műv-nek. A köztársaság vége felé a gazdagok sok kisebb birtokot szereztek a hegyek között és a tengerparton, s gazdag dísz~eket létesítettek lakóházaik mellett. Cicero sokat foglalkozott írásaiban a ~ekkel. A ~ek berendezésénél a gör. gimn-ok példáit követték, a ~ egyes részleteit akadémiának, líceumnak, palaestrának nevezték (bár ezek nem sportversenyek céljára szolgáltak). A lejtős ter-et teraszokká alakították, fasorok, pergolák, oszlopcsarnokok (porticus) voltak bennük. Kedvelt növényeik voltak a platán, mirtusz, babér. A ~eket tarka virágágyakkal, gör. szokás szerint szobrokkal, kényelmes padokkal, pihenőágyakkal gazdagították. A római ~ elengedhetetlen része volt a víz (tó, patak, vízesés, medencék), olykor felső megvilágítású, cseppkövekkel, lyukacsos tufával, kagylókkal, mohával burkolt barlangokban (grotta, nymphaeum). - A lakóház ~je. A régi itáliai ház atriuma kövezett előcsarnok volt, világítását a mennyezet nyílásán át kapta: itt növények nevelésére nem volt lehetőség. A gör. háztípus térnyerésével azonban az oszlopos folyosóval körülvett udvar (peristyl, melyből a lakószobák nyíltak) alkalmas volt a ~esítésre. Bokrok, buxussal szegett virágágyak, márvány medencék, szökőkutak díszítették az épület e részét. A ház végében a kerítésfal előtt hagytak egy kis (gyakran csak 4-5 m-nyi) szabad területet szalagágy, lugas, falrafutó növények számára. Néha a kerítésfal mellett emelt teraszt létesítettek, rajta virágágyakat és szobrokat helyeztek el. - Ahol a helyhiány miatt nem tudtak ~et létesíteni, falra festett képekkel pótolták. Terjedelmesebb ~es villákban is díszítették a falakat ~részletek képeivel, főként a fürdőben és a földbe mélyített  cryptoporticusban. Néha a ~re való kilátást ábrázolták a képeken, rendszerint festett architektúra keretében; meglevő építészeti részletek folytatását is gyakran megfestették. Máskor kis ~ háttere gyanánt szolgált a festett ~részlet. Rómát átszőtték a köz~ek és a néha igen terjedelmes magán~ek, a gazdagok lakóhelyei. A ~ek jelentőségét mutatja, hogy e lakóhelyeket hortusnak, ~nek mondták, tehát nem a benne épült palotaméretű építményről, hanem a ~ről nevezték el őket. Fontosabb ~ek Rómában: Caesar ~jei (végrendeletében a népnek hagyta, s ezzel nyilvánossá lettek), Sallustius történetíró, Antonius ~jei, Agrippina, Domitia ~jei (a Tiberis mellett); É-on a „collis hortorum”-on (~ek dombjain) az előkelők ~es házai álltak. Lucullus ~jei később Messalina, a 4. sz: a Pincia család ~jei lettek (a ~es villákkal borított domb ma a Monte Pincio). - A cs. palota Augustus óta a Palatinus dombon állt, aránylag kis ~tel. Nero ezt összekötötte az Esquilinius dombbal az 54 ha-nyi hatalmas ~ek, s köztük paloták építésével. A főépület, Nero aranyháza a Fórumra nyílt. A cs. a legértékesebb ter-eket foglalta le ~jei számára (a város közepén óriási ter-et zárt el a forgalom elől). A pompás császári ~ek közvetlen szomszédságában már a szegények negyedei álltak, ezekben ~ről szó sem lehetett. Tetőkön, erkélyeken, ládákba, agyag- és kőedényekbe ültettek virágokat, naposabb falakra fölvezettek egy-egy futónövényt. A várost viszont jelentékeny szélességben ~es öv vette körül. -

9. Az óker. építészet első köz~je a tp-ok fallal kerített előudvarában néhány fával, bokrokkal létesített szerény, ún. paradicsom~ volt. Így nevezték később is a tp-okhoz közvetlenül csatlakozó ~eket. - A ~ek tört-ében nagy szerepe volt a szerzetességnek. A dísz~ lehetőségét kezdetben a klastromok →kerengője, ill. a →kolostorkert teremtette meg. Eu. egyik legkorábbi ~művészeti dokumentuma a 9. sz., Sankt Gallenben talált tervrajz, mely nemcsak az egyes ~részek egymáshoz való térbeli viszonyát mutatja, hanem néhány növénynevet is fölsorol. Ez alapján bizonyos, hogy a kerengőudvar térfelosztása következtében előálló utak metszéspontjába ültetett nehézszagú boróka (Juniperus Sabina L.) Krisztus jelképe, és örökzöld mivolta miatt a föltámadás és az örök élet jelképe. A korai kk. írásos forrásai ~művészeti utalásokban szegények. Mindössze Walahfrid Strabo és Hrabanus Maurus műveiből következtethetünk arra a virágkultuszra, amit korábban Tertullianus, majd később a klérus is erőteljesen tiltott a pogány beidegződések miatt. - A kk. várkastélyban (mely védelmi célból [→népvándorlás] megközelíthetetlen magas csúcson épült, vagy a síkon vizesárok vette körül) a ~ számára hely csak a várúrnő ablakai alatt, a nagy torony közelében volt: kisebb, kerítéssel, rózsasövénnyel elkülönített ter., melyben fűszer-, illat- és gyógynövényeket neveltek. A lakóhelyiségekkel nem volt közvetlen összeköttetése. A dísz~ szerepét ezen kívül a gyümölcsös~ töltötte be. - A keleti ~kultúra a →keresztes hadjáratok során jutott Ny-ra. Nagy Károly növényeket kapott a bagdadi arab kalifától. Rómában 1030: már kertész-céh működött, s ezek a 12. sz: K-Eu-ban is elterjedtek. Köz~ek a városban ált. nem voltak, a tereken egy-egy fa, gazdagabb növényzet a tp-ok körüli temetőudvarokban volt. Kivétel csak az ún. város mezeje volt (Pratum commune, Firenze 1290, Siena 1309; Prado, Madrid; Prater, Bécs; Prato della Valle, Padova stb.). E fasorokkal, itt-ott mesterséges tavakkal kialakított ter-en népünnepélyeket, vásárokat rendeztek, nyíllövészek és labdajátékosok használták mint a mai sportlétesítményeink ősi példáit. - A parasztok lakóházai mellett a ~ ősidők óta természetes volt: a ház előtt kis dísz~ ülőhellyel, esetleg lugassal, a ház mögött a haszon~. - Itáliában a 16. sz. a ~műv. virágkora. A ~et a ház bevezetőjének tekintették, amiből a kettő egységben való megformálása, építészeti motívumok átvitele következett (→reneszánsz kertművészet). A barokk tovább erősítette az építészet hatását. A kor építésze, Ammanati szerint „a ~ben a falazott dolgoknak kell vezetniük és uralkodniuk az ültetett dolgok felett” (→Róma kertjei). Spo. arab emlékeket őrző, zárt udvar~jei is ol. mesterek (a firenzei Cosimo Lotti, s utóda, Baccio del Bianco) keze nyomán kezdtek változni. Az Escorial óriási épületkomplexumában sírtemplom, ktor és kir. palota egyesül. - A →harmincéves háború után, 1648: Fro-nak jutott a pol. és kulturális vezető szerep. A ~műv. XIV. Lajos kir. (ur. 1643-1715) alatt érte el fénykorát, a műv-ek közötti vezető szerepét. A kor legnagyobb ~művésze André Le Notre (1613-1700), fő műve Párizs mellett a →Versailles ~jei. A fr. barokkban a ~i és építészeti elemek (palota és ~, sokszor a főtengely lezárására rendelt külön építmény, kis kastély, gloriette) szembenállásából bizonyos feszültség keletkezik, ami a barokk együttes legnagyobb hatóereje. A ~ tengelyei a figyelmet egy pontra, a kastélyra, ennek is az építészetileg szintén kiemelt középterére vetítik, így a ~, a táj csatlakozik ahhoz az architektonikus rendszerhez, amely egy pont erőteljes érvényesítésének érdekében jön létre. - Bécs ~művészete a török idők után (1683) kezdett bontakozni. →Savoyai Jenő az elsők között építette meg Belvedere kastélyát, ahol a ~ek mestere Girard (1713-36). A hosszas téglalap alakú, kissé lejtős ter-et keskeny végein, fent és lent egy-egy kastély zárja. A felső csak fogadótermekből áll, az alsó a lakópalota. Szép lépcsőzetek és lejtős feljárók kötik össze az egyes szinteket. - A környezettel való kapcsolat szerint a ~ típusai: a) nyílt tengelyeken épült ~, melyből a kilátás a végtelenbe nyílik (Versailles példája szerint ilyen Fertőd, külf-ön Nymphenburg, a Grosser Garten Drezda mellett, Charlottenburg Berlin mellett, Schwetzingen Heidelberg mellett, Het Loo Holl-ban, Hampton Court Angliában, Nagy Péter cár volt nyaralója a tenger partján); b) lezárt főtengellyel, sík vidéken kialakított ~, a főtengelyt kis kastély, lugas v. boszké, esetleg erdő zárja (Schleissheim München mellett, Brühl Köln mellett, Drottingholm Svédo-ban); c) lezárt főtengellyel hegyes vidéken kialakított ~, ahol a középvonal egy-egy kis kastélyra v. külön erre a célra létesített dekoratív építményre irányul (Schönbrunn, Belvedere Bécsben, Wilhelmshöhe Kassel mellett, Caserta Nápoly mellett, La Granja Spo-ban); d) a ~ nem a kastély főtengelyének irányában, hanem oldalt bontakozik ki (Kismarton, Sanssouci Potsdam, Hellbrunn Salzburg, Veitshöchheim Würzburg mellett). -

10. Az iszlám ~művészete a perzsákéban gyökerezik. A kalifák egymással versengve alapított városainak (Bagdad) élete jelentős öntözőművek létesítésével kezdődött. A bőséges öntözés nyomán mindenfelé ~ek nőttek ki a földből, villákkal, csarnokokkal, tavakkal, játékterekkel. A kövezett udvarokat edényes növények díszítették. Az uralkodók palotáikat rendszerint folyó mellé, szigorúan tengelyes elrendezésben építették. Az első ilyen palotát az arabok Szamarában, a Tigris folyó mellett emelték (9. sz.). - Az arabok kedvelt fája a datolyapálma volt, az oázisok becses növénye, kedvelték az egyazon alanyra oltott különböző gyümölcsöket, szőlőfajtákat. A ~ekben kioszkok, díszes kis ~i házak álltak. A ~ legfontosabb dísze a víz volt a különleges (pálma lombjai közé rejtett, faalakú stb.) szökőkutakban, melyekből ünnepélyes alkalommal finom italok folytak víz helyett. A paloták oszlopos csarnokait nem választotta el egymástól zárható ajtó, így a víz a díszes csatornákon, fali- és szökőkutakon végigfolyhatott udvarokon, ~eken, termeken át. Gyepfelületeket is elárasztottak vízzel. Gyanútlan vendéget vízijátékokkal tréfáltak meg. - Az épületekkel v. fallal teljesen körülzárt udvar~ek középen kút volt, az utakat, gyakran az egész udvart drága márványlapokkal burkolták, lugasokkal fedték. A virágágyak kőszegélyt kaptak, mirtusz, babér, rózsa, zsálya és más illatos növények, később dinnye és gyümölcsfák is álltak bennük. A bokrokat, sövényeket erősen nyírták, virágokból kanyargós díszítéseket, egész feliratokat alakítottak ki, fától fáig futónövényeket vezettek. Virágházaikban különleges virágokat neveltek. A termekben a függönyök mögött tüzeltek, hogy a D-ről származó növények északabbra is életben tarthatók legyenek. - Az arab műv. emlékei D-Spo-ban (Granada) megmaradtak (756-1492). A kalifák virágzó villa-életet fejlesztettek ki. A toledói palota különlegessége egy ~i pavilon volt, amit vízfüggöny vett körül. Az arab építőműv. legszebb emléke a granadai Alhambra szellős termekből, kisebb-nagyobb árnyékos, ~es udvarokból álló építménye. ~művészeti szempontból a legfontosabb része a Mirtusz-udvar, középen hosszúkás téglalap alakú medencével, melyet 2 végén szökőkutak, hosszanti oldalain mirtusz-sövények díszítenek. Az Oroszlán-udvar szökőkútját (oroszlánok-hordta nagy csészéből áll) egykor 4 mezőben ~ vette körül. -

11. Az ún. gyűjteményes ~ekbe (1800 u.) távoli földrészek növényeit igyekeztek ültetni. 1820-50: Kínából, 1829 u. a tropikus vidékekről jött sok növényfajta, 1850 u. évelők és egynyári virágfajták kerültek nagy számban piacra, részben behozatal, részben nemesítés folytán. Ekkor terjedtek el az alpesi növények és jöttek divatba a szikla~ek. A ~kedvelők között szinte gyűjtőszenvedély lett úrrá, figyelmüket főként a fajtagazdagság kötötte le. E kor ~jei a tulajdonképpeni ~műv. tevékenység tekintetében igénytelennek minősíthetők, ugyanakkor a mesterségbeli fogások tekintetében nagy fejlődést hoztak. A virágkultusz a régebbi parkok viszonyaihoz képest fellendült, azonban a virágok alkalmazásában különösen művészietlen irány kapott lábra. Apró virágok ezreiből mozaikszerű összeállításban ún. szőnyegágyakat létesítettek. Az egzotikus növénycsoportok között tisztásokon, elszórtan, egymáshoz v. a házhoz való minden művészi kapcsolat nélkül, geometrikus mintákat, sokszor figurális rajzokat állítottak össze, sablonok szerint, mintakönyvek alapján. A ~létesítés mint téralakító műv. megszűnt, pusztán növénytermesztői, kertésztechnikai feladattá vált. A 20. sz. ~művészete szembefordult ezzel, s a szőnyegágyak helyett olyan ~et alakított ki, amely az épülettel kapcsolatban, azzal egységben született, s a lakásnak a szabadban való folytatása volt. - Végül a 20. sz. 2. felében a városiasodás következtében, a falusi lakosság kényszerű városba áramlásával (→lakótelep) a ~ és a ~műv. tevékenység kiváltságosok kedvtelése lett. A munka- és életstílus hajszoltsága nem hagy időt ~i tevékenységre. A természettől való elszakadás, annak tönkretétele, az iparosítás és technikai vívmányok erőszakos terjedése a köz~ek, város közepén létesített parkok rossz levegőjében, gondozatlanságában, olykor riasztó állapotában is mutatkozik. Emellett a közbiztonság rohamos romlásával e közterek, főként alkonyat után, szinte látogathatatlanok. A népesség döntő többsége számára pedig a magán~ lehetősége teljesen megszűnt.  

IV. Mo. ~művészete. A kk-ból megbízható adat nincs. A kolostor~ első nyomai Pannonhalma korai tört-ében bukkannak föl, de itt a kerengő által körülvett teret leszámítva, inkább gazdasági jellegű ~ek lehettek, művészi kialakítás igénye nélkül. A domonkosok margitszigeti ktorában talált nyolcszögletű, vízköpőkkel díszített kút alapján és a fr. hatást mutató gótikus építészeti alaprajzból arra lehet következtetni, hogy a 13. sz: az apácáknak a keresztfolyosós udvar ~jén kívül 3 ~jük volt. A mo-i és Ny-eu. kolostorok közötti szoros kapcsolat folytán ezek a kolostor~ek a telepített növények és a kertészeti technika szempontjából a nyugatiakkal azonos fokon álltak. -

Világiak ~jeiről az első utalás: IV. Béla kir. (ur. 1235-70) a Hont vm-i Szúd községben 1256: kir. (házi és gyümölcsös) ~eket adományozott. Csallóközben híres gyümölcsös volt az „Arany~”. - Buda vár~jét IV. Béla 1250 k. kezdte építeni. Zsigmond kir. (ur. 1387-1437) idejétől kezdve az átépítésben művészi igények is érvényesültek. - Nagy Lajos kir. (1342-82) korától kezdve az egyh. és világi előkelőségek kiterjedt földbirtokaik jövedelme miatt a várban nem voltak rákényszerítve a gazdálkodásra, így a korábbi haszon~ek lassan dísz~ekké alakultak. A Ny-i lejtő hortus conclususa I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458-90) idejétől ismert. A 16. sz. ábrázolások (Erhard Schön 1541, Siebmacher 1572, stb.) egyértelműen mutatják a tőle D-re fekvő Aula marmorea helyzetét, valamint a kőfallal zárt, egymás mellé épült ~eket (Mönchsgart). Közép-olasz reneszánsz stílusjegyei itáliai mesterek befolyásáról tanúskodnak. A vár alatt a Ny-DNy-i lejtőkön terültek el a királyi ~ek. A kor ~jeire Bonfini, Oláh Miklós és Taurinus leírásaiból következtethetünk; Bonfini részletes leírásai alapján föltehető, hogy a Plinius-párhuzamok nem véletlenek, s hogy a kir. ~eket Mátyás Plinius ~je alapján akarta megépíttettni. Budán a kir. ~ek a Ny-i oldalon (Krisztinaváros) a Tabánig terjedtek. A kőfalakon belül tornyok emelkedtek, mint ~i pavilonok, ezüstmázas cseréppel fedve, szép kilátással. Oszlopos bejárat mögött xystus, palaestra, labirintus, cryptoportikus volt, kövezett utak vezettek a virágos, pázsitos részeken és a gyümölcsösön át; díszkutak, nagy madárház (aviarium), benne sziklák, fácskák, bokrok gazdagították a ~et. A budai ~ művi elemeiből csak a DNy-i fal kis maradványa látható a mai Dózsa Gy. tér Rácz fürdő felőli sarkán. Buda bevételekor a szultán is megcsodálta a ~ek pompáját. - Mátyásnak Óbudán és Pesten ~je, Nyéken (Hűvösvölgy) vadas~je volt. Utóbbi falmaradványait és kpnáját az 1930-as években tárták föl. - Visegrád palotájának építését IV. Béla kezdte, Mátyás alatt nagyobb lendületet kapott az építkezés és erősebben érvényesült az itáliai reneszánsz befolyása. A kapu a Duna felőli oldalon volt, s a 200 lépés hosszú és 100 lépés széles udvarra vezetett. A K-i oldalon régi szőlő és gyümölcsös, a Ny-in dísz~ terült el. A ~be 40, széles lépcsőfok vezetett, a lejtős terephez támfalak kapcsolódtak nagy kockakövekből; a pincék bejárója fölött függő~, tornácok (ballusztrád) voltak. Két díszes kútja közül Cupido szobrával az egyik vörösmárványból készült, a másik alabástromból, oszlopokkal. A virágos, pázsitos ~hez liget, hársfasor, fűzfacsoport csatlakozott. Az É-i oldalon föltételezhető a (Bonfini által említett, de ásatás hiányában nem bizonyított) Plinius mintájára épített hippodrom. - Esztergomban Vitéz János érs. alapított ~et. A Pozsonyban és Csepel-szg-en a kirné részére létesített ~ekről annyi följegyzés maradt, hogy a mohácsi vészig (1526) viruló élet folyt bennük. Bár e ~ek a tör. hódítás korában elpusztultak, a tör-ök bécsi közvetítéssel hoztak is a magyar kertészetnek új szőlőfajtákat, gyümölcsöket, nagyvirágú hagymás, gumós virágokat. A virágkultusz a 16. sz. végén teljesedett ki (a tulipán mo-i megjelenése sem tehető a 16. sz. elé). - Batthyány Kristóf élénk növénycsere-kapcsolatait mutatja az a levél, melyben Choron Frakszia 1560: rozmaringot kér tőle, amit ő narancsfával viszonoz: „Én is megküldtem kegyelmednek az narancsfát, mikor az rozymarynth meghozták.” Az 1650 u. elterjedt hortus italicusok korai példája jelenik meg e levélben, s adatokat Erdélyben is találunk rá. Francesco Baviera, az Aldobrandini család rokona, vsz. VIII. Kelemen p. (ur. 1592-1605) megbízásából a Vatikánnak készített jelentésében arról tudósít, hogy Erdélyben a 16. sz: citromot és narancsot is termesztenek. - Batthyány Boldizsár németújvári és szalónaki ~jének kialakításában szerepet játszhatott a németalföldi polihisztor botanikus Carolus Clusius (Charles de l'Escluse) is, aki a gróf vendégeként a környék flórájának első ismertetője (Atrebatis rariorum aliquot stirpium per Pannoniam Austriam et ... observatarum historia. Antwerpen, 1583.), elsőnek írja le Mo-ról az akkor divatos, balkáni közvetítéssel hozánk került, ~be ültetett vadgesztenyefát és a Vas vm. erdeiben vadon élő sásliliomot (Hemerocallis Lilio-asphodelus L.). - A 16. és 17. sz: a virág lett a fő ~i dísz. Mo-on ekkor terjedt el a szimmetriatengely két oldalán elrendezett, négyzetes virágtáblákból álló reneszánsz ~. Ilyen ~jei voltak Török Bálintnénak Csurgón (Fehérvárcsurgó, Fejér vm.) és a Rákóczi családnak Borsiban (Zemplén vm.), amit Lorántffy Zsuzsanna ápolt. Ő gondozta a porumbáki (Fogaras vm.) ~et, melyről leírás van. Hasonló lehetett Zrínyi Ilona ~je Szatmáron, Apafi Mihály ~je Huszton (Máramaros vm.), Kemény Jánosé Vásárosnaményban (Bereg vm.). Ábrázolások maradtak ránk Kismarton (Sopron vm.), Galánta (Pozsony vm.), a Sopron vm. Kisfalud, Sopronkeresztúr és Lakompak ~jeiről. Vöröskőn (Pozsony vm.), Sárváron (Vas vm.) a Nádasdyaknak is voltak nagyobb ~jeik. -

A botanikus ~ első példái a felvidéki polgarság tulajdonaként jöttek létre: ismert Purkircher György orvos és Heindel Ferdinánd ügyvéd ~je (1651: katalógust nyomtattak róla). Fönnmaradt a pozsonyi Nádor ~ kertészének szerződése, melyből a ~ fejlettségére következtethetünk. Az első írástudó kertész, akiről tudomásunk van, Kerty István diák Sárváron (16. sz.); más neves kertészek e korban: Székely György, Kertész János, Németh János. - A 16-17. sz. középnemességének ~jeit a grandiózus térkompozíció helyett inkább a gyakorlatiasság határozta meg. A gyümölcsös- és zöldséges~ek némely táblás kiosztásából azonban arra lehet következtetni, hogy ezekben a ~ekben is megjelent a művészi térképzés igénye. - A művészi szempontok szerint alakított ~ben az árnyékot biztosító →lugas szigorúan illeszkedik a geometriai elrendezéshez. Szerkezete szerint lehet támasztóvázas és támasztóváz nélküli, fedett v. nyitott, oldalról zárt v. árkádos. Legfontosabb növényei a →szőlő, a jól alakítható (gyümölcs)fák, később a →rózsa. A lugas szó okl-ben 1284: fordul elő először, nem egészen azonosítható jelentéssel (a Pápai-Páriz szótár alapján fára futtatott szőlő is lehet). Annyi bizonyos, hogy a m. kertműv-ben a 15. sz. előtt megjelent a lugas. Meghatározó kompozíciós szerepet kapott a  középnemesi udvarházak, kastélyok ~jeiben is, de amíg főúri ~ekben idővel kiszorultak a haszonnövények (szőlő, gyümölcs) a lugasból, itt a telek- és a jövedelmi viszonyok szinte kényszerítették a tulajdonost, hogy a dísz~et és elemeit ezekből építse meg. - A halastó már a kora kk. kolostor~ek tervrajzain a ~rendszer fontos része, s így előfutára a későbbi sz-ok ~i medencéinek és medenceszerű vízi architektúráinak. Az eu. ~ben a víz különösen fontos szerepet kapott, a reneszánsz ~ekben lineáris (vízsugár), a barokkban térszerű (víztömeg, zuhatag) megjelenésben. Az első, ~i léptékkel is jelentős halastó- és kút-kompozíció Lippay György érs. ~jében jelent meg. Bár a „halastó” okl-ben először 1269: fordul elő és a 14-15. sz: is szerepel, az első, valóban dísz~i rendszerbe foglalt, nem elsősorban halgazdasági funkciójú halastó, minden bizonnyal Bonfini leírása alapján, a budai királyi vár~ben lehetett, melynek kialakításában Petrus de Crescentiis művének (Opus ruralium commodorum, 13. sz.) hatása érezhető. Ugyanez mondható a visegrádi és tatai vár~ekkel kapcsolatban is. Lényeges adat van halastóról az Orsz. Levtár Nádasdy-gyűjteményében (1544), de a 17. sz. levtári anyaga sokkal bővebb leárásokat tartalmaz: pl. Porumbák inventáriumában a halastó egy filagóriás (nyári lak) virágos~ben található. A filagória és a tó ~i kapcsolatát az 1670-es években két összeírás is említi: 1671: a kaszai várhoz tartozó dísz~ben a filagóriás hársfa előtt kövekkel szegélyezett halastó volt. Az illavai uradalomhoz tartozó Ludány kastélyának dísz~jében is volt halastó. Kompozíciója hasonlít a bollyári udvarház 18. sz. elején készült összeírásában szereplő ~hez, ahol egy nagy dísz~i rendszeren belül több kisebb egység (minden esetben virágos~) tagolta a teret. Az egyik kis virágos ~ben a halastó mesterséges medencéje volt virágtáblákkal körülvéve, ami egyben e szó időközbeni jelentésmódosulásának is bizonyítéka. -

A →filagória jellegzetes magyar dísz~i építménynek tekinthető, bár 1570-1600: Németalföldön is nagy változatosságban élt. Hazánkban a filagória mint dísz~i elem különös hangsúlyt kapott, főként a nem dísz~i funkcióval készült ~ekben. Volt veteményes~ben (Csetnek, Gömör vm. 1636; Terjékfalva, Sáros vm., 1712: konyha~ben; Lengyelfalva, Abaúj vm., 1672), gyümölcsös ~ben (Tiszaújhely, Ugocsa vm., Vajdahunyad, Hunyad vm., Felsőmicsinye kastélya, Zólyom vm.). - Munkács (Bereg vm.) 1634-es inventáriuma szerint a vár~ben az egyik, kerek alaprajzú, folyosós filagória a meggyes ~ben, a másik a lugas~ közepén állt. A filagória a 17. sz: egyh. építményekhez tartozó ~ekben is megjelent (Lőcse, a jezsuiták ~jében a gyümölcsös~ben). - A szőlős~ben a filagória ritka, de a szőlőlugasok metszéspontjában v. végében előfordult. A gerendi (Torda vm.) kastély 1653-as inventáriumában a hosszú szőlőlugas metszéspontjában épült emeletes filagória: „Ez filegoria három részben gyalult deszkával padlott, kinek felső részére nyílik az grádicsról egy béllett festett ajtó.” A filagória virágos~ben is megjelent (füzéri vár, 1620; zétényi kúria, Zemplén vm., 1672). 1689: a vágbesztercei (Trencsén vm.) filagória falait festmények díszítették. A filagória mint tengelylezáró motívum előfordul olyan ~ekben, ahol a lugas hosszirányban uralja a ~et (Szentmiklós, Bereg vm., 1673: a lugas végén 2 filagória). Városi polgárok ~jeiben is volt (Eperjes, Sáros vm., 1676). Ahol a ~ helyzete v. mérete nem engedte meg, hogy filagória épüljön benne, előfordulhatott, hogy ez az építmény a ~től függetlenül, de azonos funkcióval jelent meg. - Vsz. a filagória ősibb típusát kell látnunk azokban a leírásokban, melyekben hársfába épített v. a hársfa ágaiból kiképzett nyári tartózkodó helyekről szólnak. A zborói (Sáros vm.) kúria 1671-es leltárában szereplő filagória pl. úgy készült, hogy 3 hársfa ágait alakították olymódon, hogy abban filagóriát lehessen építeni. „Hársfák, mellyek karfákra igen szépen ki vannak tervezve. Első körül deszkázva ... másik körül vesszővel font ... az karfaközi harmadik csak az karfái vannak deszka nélkül. N[ota] B[ene]. Az kastély előtt való hársfát boldog emlékezetű első Rákóczy György kegyelmes fejedelem urunk ő nagysága még uraságában ültette.” Az 1684-es sárosi összeírás szerint: az „öreg hársfán lévő filagória elpusztult.” -

A kor legjelentősebb ~művészeti alkotása Lippay György érs. nyaraló~je Pozsonyban. Az 1660-as években készült, s Lang Mauritz metszetsorozatának 5 db-ján fennmaradt. Már Oláh Miklós és Verancsics Antal is dolgozott a ~en, igazi megalapítója azonban Forgách Ferenc bíb. (1614-15). A ~et K-ről a nyári rezidencia határolja, Ny-ra néző, a halastó felőli oldalról reneszánsz ballusztrádos homlokzattal. Bár stílushatásában az ol. későreneszánsz hatások nem zárhatók ki, kialakításában az a sajátos felvidéki építőstílus játszott szerepet, ami más hasonló épületek homlokzatában is megmutatkozik (Zólyomradvány kastély udvari loggiái; sopronkeresztúri Nádasdy- és Esterházy-kastély árkádos udvara; lakompaki Esterházy-kastély udvari homlokzat kétszintes, loggiás-árkádos megoldása; Erdélyben a fogarasi várkastély pilléres-loggiás udvari homlokzata). A prímási ~ nyári kúriáját összevetve a városi érs. palota egykorú leírásaival, megállapítható, hogy elképzelésében a nyári kúria alig különbözött a korábbi érs. épülettől, melyet 1581: Bernardus Magnus érsekújvári építész átépített, s ez az állapot élhetett Lippay érs. idejében is. Az épület Bél Mátyás leírásában elő~es, É-i és D-i oldalát a kúria oldalszárnyai fogják közre; ezek közül a D-i egyben a kastély kpnája is. A főhomlokzat a ~re néz, a főkapu egyben meghatározza a ~ középső, K-Ny-i tengelyét. A ~ fele táblás kiosztású, a reneszánsz mellérendelő elv szerint megvalósított „viridarium”, melyben a korszak ~jének legjellegzetesebb művi elemei kaptak helyet. A bejárattól jobbra nyírott puszpángból álló labirintus, mellyel az épület szimmetriatengelyéhez viszonyítva kompozicionális egyensúlyt képez a piscina (díszmedence) a Szt György-szoborral (a ~ egyetlen ma is látható emléke Pozsonyban). A ~ épület előtti tengelyétől jobbra, balra álló, toszkán mintájú 2 díszkút vízköpőiből ünnepeken bor folyt. A táblák nélküli gyümölcsösben a fákat szabálytalan rendben ültették. E ~rész É-K-i sarkában volt a hortus italicus, melyben a nem honos, délszaki, elsősorban mediterrán gyümölcs- és díszfák kaptak helyet. A ~ teleltetőháza angol mintákra vezethető vissza, a ~ alaprajza hasonlít Montpellier botanikus ~jének hasonló rendeltetésű ~részére. - A ~et az érs. testvére, →Lippay János SJ (1606-66) írta le Posoni ~ c. művében. Ez az első magyar nyelvű kertészeti szakkv. Hangsúlyozza a tervezés szükségességét, valamint a ter. jellegzetes négyzetes, táblás felosztását, a reneszánsz ~tervezés legfőbb elvét. - A külf-ön is méltán híres ~et Lippay utódai elhanyagolták, s amikor a prímások Pozsonyból visszaköltöztek Esztergomba, végképp pusztulásnak indult. - Az átépített vár mellett fr. barokk stílusú ~ épült Pozsonyban (1751-67), ahol nevezetes volt még a Pálffy, Aspremont, Erdődy és Grassalkovich családok ~je. -

A 18. sz: számos főúri és nemesi család épített új kastélyt s vele ~et, különösen a töröktől visszaszerzett ter-eken: Savoyai Jenő Ráckevén (Pest vm.), Pálffy tábornok Királyfán (Pozsony vm., 1712). Ezen kívül nagyobb ~ek létesültek Féltoronyban (Moson vm., 1724-25), Nagycenken (Sopron vm., 1754), Köpcsényben (Moson vm.), Óbudán (1746-57), Gödöllőn (Pest vm., 1723), Jászón (Abaúj vm.), Hotkócon (Szepes vm.), Bonchidán (Kolozs vm., 1750 u., 400 holdon), Gernyeszegen (Maros-Torda vm.), Edelényben (Borsod vm., 1720-27), Héderváron (Győr vm.). Cseklész (Pozsony vm.) ~jének tervét →Fellner Jakab készítette, az építésben részt vett Wertinger Kristóf cseklészi kertész. -

Erdély barokk ~jeiben sajátos stíluseltérés mutatkozik. Míg Mo-on bécsi példákra a barokk stílusú ~ekben nem jut szerephez a fr. minta egyik főmotívuma, a középtengelyben elhelyezett, kiterjedt víztükör, addig Erdély több barokk ~jében megjelent ez a motívum, s ebben szerepet játszhatott a Bécs-ellenes politika, ill. az erősebben ápolt fr. kapcsolatok is. Ilyen ~ek leírása maradt ránk (1816) Fehéregyházáról (Nagy-Küküllő vm.) és Zsibóról (Szilágy vm.) Kazinczy Ferenctől. - Kismarton (Sopron vm.) reneszánsz ~jét 1754: barokk ~té alakították. A legfényesebb barokk ~ Eszterházán létesült (Sopron vm., ma Fertőd). Esterházy Miklós fro-i útjáról visszatérve 1766: kezdte telepíteni a ~et és építtetni a kastélyt. A ~ vázát 5 tengely képezte fasorokkal. A kastély és a ~ között a barokk stílusnak megfelelő szoros kapcsolat volt. Két oldalon az ún. giardini secreti ('titkos belső ~ek'), távolabb narancsház, Diana, Venus és Fortuna nevét viselő tp-ok, kínai ház és remeteség álltak. A parkban a kastélynál is nagyobb operaház (karmestere Haydn) és bábszínház is volt, továbbá vízesés, 5 szökőkút, 92 szobor. A nagy parterre 200 öl hosszú volt. -

Az első →tájkert Mo-on Tóváros parkja volt (Tata mellett, Komárom vm., 1783 k.). Mikovinyi Sámuel lecsapolási tervei után építették, eredetileg mocsaras ter-en. Új vonást jelentett a jegenyenyár és a hazánkban itt először ültetett, s Eu-ban is alig 80 éve ismert szomorúfűz. - A pfalzi származású Bernhard Petri 1793: jött Mo-ra. Több főúri parkot tervezett, fölhasználva a hangulatkeltés és az ellentétekben rejlő hatásfokozás lehetőségeit, mind a növények megválasztása, mind a felszerelés tekintetében. Kiemelkedő alkotásai Vedrőd (Pozsony vm.), Hédervár (Győr vm.), Ráró (Győr vm.), Pesten az Orczy-park. Utóbbi telepítése során a silány homoktalaj és a pusztító szárazság miatt csak ismételt ültetésekkel sikerült a kívánt eredményt elérni. Petri vsz. részt vett a török kiűzetése óta elhanyagolt budai Vár~ fölújításában is, ami 1794 u. indult. Az újjáépített palota közvetlen közelében parterre-eket, a Várhegy alsóbb részén táj~et létesítettek. E korban keletkezett Kisbér (Komárom vm.) táj~je is. - A korábban épült ~ek közül sokat átalakítottak tájképi ~té, mind Mo-on, mind Erdélyben. Ennek egyébek mellett gazd. és pol. okai is voltak. A fr. ~ek nagy fenntartási költségeitől szabadulni igyekezve örömmel fogadták a lényegesen olcsóbb táj~eket. A barokktól mint jellegzetesen udvari stílustól való elfordulás mögött talán a kor megújult szabadságvágya is meghúzódik, melyet a kötetlen, a szabad természethez igazodó tájképi ~ jobban tükrözött. Bonchida (Kolozs vm.) ~jébe Hermann Sámuel és László János halászkunyhót, a magány tp-át, Pán tp-át, gloriette-et, remetelakot stb. terveztek Keszthelyen. A kastély 1755. évi átalakításakor Hofstaedter Kristóf barokkos ~tervet is készített 4 szökőkúttal. A ~ mai tájképi körvonalait 1886-89: alakította ki H. E. Millner angol ~építész. A tájképi ~ek sorából kiemelkedik jelentőségével a régebbi barokk ~ helyén létesült Hotkóc (Szepesújvár) ~je, mert ennek leírása kapcsán fejtette ki nézeteit a táj~ekről Kazinczy Ferenc. A tájképi ~ terjesztésének érdekében ő fejtette ki a legbuzgóbb tevékenységet. A hotkóci ~ben voltak teraszok a fr. ~ idejéből, neogót stílust utánzó épületrészek, műbarlang, obeliszk, szobrok, síremlékek, jégverem egyiptomi síremlék formájában, ~i játékok a társaság szórakoztatására. Hotkóci látogatásának leírásában (1806) Kazinczy korán hangot ad annak a fölfogásnak, amely a táj~-elmélet egy korábbi képviselőjének, az angol Reptonnak álláspontjával azonos. Hangoztatja, hogy a tájképi ~ tervezésénél is elengedhetetlenül fontos a szép forma és a kompozíció, aminek az útvezetésben, a kilátóhelyek létesítésében, a lombszínek és lombhabitusok együtteseinek megalkotásában érvényesülnie kell. A ~ kompozíciójában is megkívánja a minden műalkotásból elengedhetetlen egységet. Minden ~ben szükséges, hogy „a hely valamely megállapított karaktert mutasson”. - A táj~ek igazi elterjedése a reformkorban teljesedik ki részben átalakítás, részben új alapítás révén. Így az Esterházyak kismartoni ~je a 19. sz. első éveiben tájképi ~ lett Charles Moreau tervei (1801) szerint. - A bpi Margitszigetet Sándor főhg. 1790: birtokcsere révén szerezte meg. Az évszázadokon át ártéri erdőként vadon burjánzó szg-en parkosításba kezdett. Főkertésze 1808-tól Tost Károly, kinek vezetésével sok külföldi fafajtát, főként platánt ültettek el a szg-en. A táj~ tört-ében m. földön jelentős szerepet játszik Alcsút (Fejér vm.), mely 1819: lett József nádor tulajdona; ezután létesült a kastély és a 90 holdas park, s lett a föllendülő növényhonosítási kísérleteknek egyik legfőbb színhelye. →magyarok földművelése

V. Ikgr. Első ábrázolása (Kr. e. kb. 1400) II. Amenofisz egyik hadvezérének thébai sírjában talált festmény: a négyzetes alaprajzú ~ elő~jébe nagy kapu vezet, a falak mellett fasor, a 4 téglalap alakú medencében vízirózsák, kacsák. A ~ közepéről négyíves szőlőlugas vezet a ~ hátsó részén álló házba, mely előtt 2 kis ~i pavilon van virágokkal. A házat fák veszik körül, s a ~ többi részét is egyenes sorokba ültetett szikomorfák és pálmák díszítik. Az alaprajzi elrendezés szigorúan szimmetrikus. - A Kr. e. 2500 (4-5. dinasztia) k. ábrázolások gyümölcs-, szőlő- és zöldséges~ekben folyó munkákat mutatnak. Az Újbirod. korából (Kr. e. 1552-1050) egész ~ek ábrázolásait ismerjük, melyeken fölismerhető a növények elrendezésében és csoportosításában megnyilvánuló tervszerűség is. Az áldozatbemutatás-képeken sokféle termesztett zöldség látható tetézett kosarakban. A középső birod. idejéből már egész zöldséges~eket is ábrázoltak négyszögletes ágyakkal, kerek medencével, csatornával, öntöző kertészekkel (megbecsülésüket mutatja, hogy egyesek nevét feliratokban is megörökítették). Az ábrázolások szerint edényekben is neveltek növényeket, fejlett volt a virágkultusz (gránátalma, krizantém, búzavirág, mák, tövisek, nád); a nagy természethűséggel megfestett, termesztett virágok többsége gyógynövény volt. A sírkamrák falát fák, virágok, ~részletek festményeivel díszítették (hogy a lélek a halál után is élvezhesse a ~ örömeit). - Míg Egyiptomban a képzőműv. alkotás tárgya mindig az ember volt, minden más csak az emberre utalt vissza, addig a babilóniaiakra jellemző, hogy megörökítésre méltatták a tájat: vannak domborművek, amelyeken az ábrázolás fő témája a táj, az emberalak csak kiegészítő, élénkítő elem. - A keresztény művészetben a ~ a 4-5. sz: jelent meg mint a →Paradicsom képe. A kk. ~jei kv-illusztrációkon szerepelnek. A 15. sz-tól kezdve gyakrabban fordulnak elő virágágyak, egyszerű mértani formákban, kővel szegve v. kis léckerítéssel körülvéve. A virágos mezőn azonban a növény, a virág szépsége az emberi kéz rendező munkája nélkül is érvényesülhetett, amiben a kk. ember természetszeretete és -csodálata nyilvánult meg. A ~et gyakran falak, rózsával, lonccal befuttatott rácsok osztották részekre. A →rózsakert valójában virágos mező rózsanövénnyel körülvéve. - A ~ ábrázolása a reneszánsszal lendült fel. Kialakult a virágok szimbólum-rendszere (a költ-ben: →virágének). A korábbi, gyakran kopár tájképi hátterek helyett megjelent a dús növényzetű táj, virágos rét, rózsalugas, sőt egész ~. Orcagna (14. sz.) falfestményének egyik részletén szép ~ látható fákkal (Pisa, A halál diadala a →Campo Santo épületében). - 1400 k. lett Mária-szimbólum: a zárt ~ a szüzesség (Én 4,12 alapján), a ~ben a →kalász (ált. a kerítés mellett) a szűzi anyaság, a termékenység képe. - ~ szerepel az ósz-i Zsuzsanna ábrázolásain, a →Jézus az Olajfák hegyén és a →Jézus sírbatétele képeken. A 14-16. sz. kv-illusztrációiban a fákkal, virágokkal, gyümölcsökkel teli ~ az erényes lélek szimbóluma. S.J.-**-F.I.T.

Takács Sándor: Magyar nagyasszonyok. Bp., é.n. - Pauer Arnold: Adatok a m. ~i kultúra tört-éhez, főtekintettel Szenczy herbáriumára. Szombathely, 1926. - Rapaics Raymund: A magyarság virágai. Bp., 1932. - Gombocz Endre: A m. botanika tört-e. A magyar flóra kutatói. Uo., 1936. - Rapaics Raymund: Magyar ~ek. Uo., 1940. - MN II:194. - Bíró József: Erdélyi kastélyok. Bp., 1941. - Kirschbaum II:77. BL:961. - Lipffert 1976:124. - MNL III:172. - A Kertészeti Egyetem Közleményei 1984:329. (Stirling János: Lippay György pozsonyi ~jének egy eddig ismeretlen ábrázolása 1663-ból) - Az építészet és múltja. Bp., 1988. (Zádor Anna: Az angol~ Mo-on) - Stirling János: Magyar reneszánsz ~ a XVI-XVII. sz-ban. Bp., 1996.