Magyar Katolikus Lexikon > D > Delphi


Delphi, Delphoi: az ókori görögök leghíresebb jóshelye a Parnasszosz hegység DNy-i nyúlványán. - Az ősi mondák szerint 1. birtokosa Géa és Daphné nimfák, majd Géa leánya, Themisz. Ő a testvérének, Phoebének ajándékozta, s tőle örökölte Apolló, aki mítosza szerint születése után helyet keresett tp-a számára, s a legjobbnak a kriszai síkot találta, melyet Géa gyermeke, egy Püthó (v. Delphüné) nevű sárkány őrzött. Megölése után Apolló delfinként egy krétai hajóhoz úszott, Kriszába vezette, s meghagyta a hajósoknak, hogy mint Delphiniusnak, emeljenek számára oltárt és gondozzák tp-át. - A jóshely fekvése mutatja, hogy földi isten sztélye volt: →adütonja barlang fölé épült, melyben egy hasadékból hideg kéngőz szivárgott, s ennek belélegzése hozta ihletbe a jósló Püthia papnőt. A hasadék fölött 3 lábú emelvényen egy áttört korongon állt Püthia széke, az emelvény előtt egy kúp alakú fehér kő, a gör. hagyomány szerint a föld közepe. - Püthiát fiatal ~i lányok közül választották. Apolló jegyeseként szűz maradt. Kr. e. a 4. sz. vége óta (amikor egy papnőt megszöktettek) kiválasztásakor 50 év felettinek kellett lennie, de leányként öltözött. Kezdetben csak egy Püthia volt, a jósda kibontakozásával 2 rendes és egy kisegítő Püthiát alkalmaztak. E papnőket passzív eszköznek tekintették, nem voltak tagjai ~ papi testületének, mely gyakran a legegyszerűbb néprétegből választotta papnőit. - ~ igazgatása előkelő családok kiváltsága volt. Papsága tagjait prophétai, 'jóspapok'-nak hívták. Közülük öten gondozták a tp-ot. Püthiát önkívületi állapotában a jóspapok figyelték, följegyezték összefüggéstelen szavait és kiáltásait, s rendszerint ünnepélyes hangvételű és kiszámítottan homályos versbe szerkesztették a "jóslatokat". A vallásilag művelt s a jóslatkérő viszonyait ismerő "próféta" elfogadható válaszokat tudott adni erkölcsi kérdésekben v. tanácskérés esetén; ha azonban a jövendőt tudakolták, jóslata ingadozó és tekervényes volt. Ezért voltak ~nek hivatásos magyarázói. - Kezdetben Püthia vsz. csak tavasszal, Apolló születésnapján adott jóslatokat; később a 3 téli hónap kivételével minden hó 7-én, v. ha más jel a napot kedvezőnek mutatta, máskor is kérhettek jóslatot ádozatbemutatás után. - ~ jelentőségét, amit már Homérosz is ismert, az alapozta meg, hogy a gör. törzsek szövetségi gyűléseiket ~ben tartották. A jóspapok művelt és pol-ilag tájékozott emberek voltak, kir-ok is fordultak hozzájuk jóslatért. Az 5. sz-ig ~ papjai a tiszta gör. szellem képviselői. Görögo-ban Püthia beleegyezése nélkül nem alapítottak várost, gyarmatot, új istentiszt-et, s nem rendeztek nemzeti játékot sem. ~ hatására tisztult az istenkép, s egyre fontosabb lett az erkölcsiség. A jóslatkérőtől ugyanis nemcsak fogadalmi ajándékot, hanem tiszta lelkületet is kívántak. A tp-hoz vezető csarnok falába vésték ~ 1. parancsolatát: az önismeretet (gnóti szeauton) és önmegtartóztatást (méden agan). - A perzsa háborúk után ~ tekintélye papságának romlása, s a növekvő szkepticizmus miatt lehanyatlott, de időről időre, különösen a Kr. u. 2. sz: felvirult. - Tp-a Kr. e. 430 k. épülhetett. Szt kerület vette körül csarnokokkal, kincsesházakkal, szobrokkal, oltárokkal. Az előcsarnok falain bölcs mondások, a tp-csarnokban az áldozati oltáron folyamatosan égett a tűz. Először Kr. e. 355: rabolták ki. Később gall és róm. csapatok fosztogatták, Néró 500 szobrot vitetett el. Végleg a 4. sz: Nagy Theodóziosz cs. pusztította el. **

Pecz I:533.