🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > buddhizmus
következő 🡲

buddhizmus: kora, jelentősége, elterjedtsége és hívei száma tekintetében a kereszténység után második helyen álló világvallás. - Kezdete a Kr. e. 6. sz. →hinduizmusban keresendő, amikor a →brahmanizmus →klasszikus hinduizmussá alakult. 1. Alapítója Sziddhárta Gautama, →Buddha. Nem sokkal halála (Kr. e. 480) után 500 szerz. zsin-ra gyűlt össze Rádzsagirhában, hogy rögzítse a mester tanítását: Upali fölolvasta a fegyelemre (vinája) vonatkozó előírásokat. Ezt az első kánoni gyűjt-t a fegyelem kosarának (vinája-pitaka) nevezték el. Anánda hasonló módon fölolvasta a mester tanító előadásait és példabeszédeit, ebből lett a tanítások kosara (szutrapitaka). 100 évvel később ismét zsin-ot tartottak Vaiszháléban, hogy elsimítsák a legidősebbek (szthavira) és a nagy közösség (mahaszánghika) között támadt ellentéteket - Kr. e. 245-ben Pataliputrában volt a 3. zsin., melynek eredménye az ún. Palikánon, mely 3 kosárból áll: az eddigi 2 kosárhoz egy harmadikat csatoltak, a tanításra vonatkozó kosarat (abhidhammapitaka), mely iskolás felsorolásokat és meghatározásokat tartalmaz. Ezt a buddhista kánont páli-nyelven írták, mely még kánon utáni szövegeket is hagyományoz, mindenekelőtt a milinda kérdéseit (milindapanha), teol. és bölcseleti magyarázatokat és krónikákat. A legidősebbeket theráknak nevezték, ezért therevada-~ a Ceylonban megszakítás nélkül megmaradt buddhista hagyomány, mely nagyon közel áll a „hinajana-~hoz”. - India többi részén a hinduista reneszánsz és mindenekelőtt az iszlám hatása háttérbe szorította és majdnem teljesen elnyomta a ~t, olyannyira, hogy alig van zárt hagyománya és emléke ennek a legrégibb ~nak. Nepálban találtak szanszkrit buddhista szövegeket kínai és tibeti fordításban, melyek jelentősen eltérnek a pálikánontól, nem is tartják magukat föltétlenül kánoninak. A kánonnál fiatalabb szútrák új üdvösségtant hirdetnek, mely régi szövegek mélyebb értelmezésén alapul. Tanításukat Buddhától származtatják, melyet titokban tartott, míg kinyilatkoztatásuk ideje el nem érkezett. Ezeket a tanításokat →nagy szekérnek (mahajána, 'az üdvösség nagy, jelentős útja'), míg a régi szerzetesisk-k üdvösségre vezető útját →kis szekérnek (hinajana, 'az üdvösség alacsonyabb útja') nevezték. - A Kr. u. 7. sz: felbukkant egy harmadik irányzat is, a →gyémánt szekér (vadzsrajana) v. tantrista szekér. Erősen befolyásolta a hinduista tantrizmus/saktizmus. Ennek az írásos maradványai is kínai, ill. tibeti fordításban maradtak fenn. - A források tekintetében nagy jelentősége lett Asóka kir-nak (Maurja-birod.), aki a Kr. u. 3. sz: először egyesítette hatalmas birod-má majdnem az egész Indiai-fszg-et, és a ~hoz csatlakozott. Sok tart-ban sziklákba vésette rendeleteit, melyek túlnyomó részben megmaradtak, és így a ~ legrégibb tört. okmányai. - 2. A kánon előtti ~. Az eredeti ~ nehezen rekonstruálható, mert Buddha és a ~ legrégibb írásos emlékei között több sz. telt el. A kutatások arra utalnak, hogy a therevada-, ill. a hinajana-~ a szerz-ek, a mahajana-~ pedig a laikusok ~a. A ~ kezdettől fogva →brahman-ellenes volt, de nem követte teljesen az akkoriban keletkezett aszkéta mozg-at. A ~ sikerének titka leginkább abban rejlett, hogy a különböző eredetű vallási elemeket úgy kapcsolta össze és töltötte meg új tartalommal, hogy új vallást alkotott, mely megszabadult a brahmanok kötelékeitől és már ismert elemekre épült. A ~ elutasította a →védák tekintélyét, átvette a brahmanizmus majdnem minden vallási elképzelését, de lényegében másként magyarázta. A ~ inkább új magatartás, mint új tanítás, a vallás demokratizálása és általánosítása, mely megszüntette a szociális és faji csop-ok megkülönböztetését és csakis az emberhez fordul; etikai elemeket szőtt a hagyomány mágikus és rituális sémáiba; a régi vallásos gyakorlatot szellemivé tette, a mértéktartás (középút) szellemét hirdette, mely minden szélsőséget elkerül; megmutatta az üdvösség elnyerésének gyakorlati útját és mindent elhagyott, ami nem föltétlenül szükséges. - Az eredeti ~ a sramanák, vándoraszkéták sok vonását átvette, velük együtt a →jóga-gyakorlatot is, de nem annyira az elmélkedés technikáját, hanem inkább a vele adott szoc. egyenlőséget. Mindenki megszabadulhat a szenvedéstől személyes érdemei, a tisztulás, szellemi és erkölcsi törekvésének eredményeként. A születés, a környezet körülményei és a papok hatalma jelentéktelenné lett. Épp ez a felfogás vonzotta a tömegeket és adott óriási erőt. A korai ~ is használta az árja kifejezést, de ez már nem a születés nemességét v. a kaszt tisztaságát, hanem a személyes, egyéni szentséget jelentette, amelyet a 2 főerény, a maitrí, 'barátság minden teremtménnyel' és a karuna, 'szolidaritás, együttérzés a fájdalomban' gyakorlásával lehet elérni. Ezért a korai ~ a szeretet és testvériség első nagy vallása! A papok és szert-aik helyébe a korai ~ a sramana szerz-rend közösségét állítja. Buddha nem volt spekulatív szellem, neki a gyakorlat, és nem az elmélet (a tanítás) volt a fontos; így érthető meg, miért hangsúlyozza annyira a szenvedést. A tanítványok nem őrizték meg ezt a radikalitást. A szakadás és a számos szekta bizonyítja, hogy az elméleti, Buddha szerint „hiábavaló” problémák fölötti vita választja el egymástól az embereket. - 3. A ~ lélekvándorlás-tana sajátos kozmológiát tételez föl: 3 egymásra rétegződő létszféra létezik: a legalsó a kívánságok világa (kámadhátu), magába foglalja minden létező alsó rétegét, a szellemek és kísértetek, emberek és állatok, s az alsóbbrendű istenek világát is. Ezek az élőlények testben élnek és szenvedélyeik miatt szenvednek. A felette lévő réteg, a látható formák szférája (rupadhátu) számtalan Paradicsomból áll, melyekben isteni lények laknak, akiknek teste még nem teljesen anyagtalan, még láthatók. Fényből vannak szőve és csak egy érzékszervük van: a látás. A harmadik réteg a dharma szférája (dharmadhátu), ez a legfinomabb, és láthatatlan, a kozmosz csúcspontja. Az emberi egyed is ebből a 3 elemből áll: a test durva anyagból van és a kámadhátuhoz tartozik; az érzékszervek éterből készültek és a rupadhátuhoz tartoznak; az öntudat a dharmadhátuból származik. Az ember öntudatával (vidzsnána) a dharmához, az abszolút maradandó valósághoz tartozik; nem lehet elképzelni, és Buddha nyilatkoztatta ki a világnak. -

4. A ~ban a megváltás az öntudat megszabadítása az újjászületés kényszerétől, mely a 2 alsóbb szférában érvényesül, de elérése csak a szerz. számára lehetséges, aki lemondott a világról. A laikus, ha a buddhista etika szerint igyekszik élni, a középső szféra Paradicsomainak egyikébe kerül, s ha érdemeinek gyümölcsét felélte, ismét a szamszárába esik vissza. Az üdvösség útjának 2 szakasza van: az etikai fegyelem (síla) és a misztikus elmélyülés (djána). Itt is van különbség a szerz-ek és a laikusok kötelességei között. A laikusoknak 5 kötelessége van: ne ölj, ne lopj, ne hazudj, részegítő italt ne igyál, ne élj ledér életet. A szerz-ek ezenkívül csak napkelte és dél között ehetnek; táncban, énekben, zenében és színházban nem vehetnek részt; koszorút nem hordhatnak, parfümöt, illatszereket nem használhatnak, ékszert nem viselhetnek; magas v. széles ágyat nem használhatnak; aranyat, ezüstöt nem fogadhatnak el; csak egy ruhájuk, övük, csészéjük, borotvájuk, tűjük, vízszűrőjük lehet; ételüket koldulással kell megszerezniök, tartalékot nem gyűjthetnek és szigorú nőtlenségben kell élniük. Az elmélyülés a szerz-eknek van fenntartva, célja, hogy eltávolítsa a durva elemeket az érzékszervek és érzelmek elnyomásával. További lépés a fogalmi gondolkodás csökkentése olyannyira, hogy csak az én és a nem-én közötti megkülönböztetés marad meg. Az utolsó lépcsőfok az öntudat teljes megszüntetése a megvilágosodás önkívületében. - Ennek érdekében alakult ki a szerz. napirend: reggel 4-kor a gondnok harangoz, a szerz-ek fölkelnek, megmosakszanak, s magukra öltik sárga ruhájukat: derekukra kötik a szabongot (alsónemű), felső testükre felöltik a ciivaunt és magukra terítik a szangkhaatit (köpeny). A padlón térdelnek, s a Buddha-kép előtti oltáron gyertyákat v. füstölő rudacskákat gyújtanak. Háromszor földig hajolnak és phadphiab tartásban leülnek. Ezután Buddha köszöntésére eléneklik a damhát és a szangát (tanítás és rend). Ezt követően buddhista szövegeket énekelnek. Az ének után a szerz-ek érdemeiket átruházzák az összes élőlényre, s testhelyzetüket elmélkedő ülésre váltják. Néhány perces elmélkedés után elhagyják kutijukat (lakás) és sétálnak. Általában kettesével mennek, s megvallják egymásnak, hogy mit vétettek a rendi fegyelem ellen. Kutijukba visszatérve leteszik felső ruhájukat és lepihennek. Napkelte után ismét felöltöznek és elhagyják a kolostort, hogy bögréjükbe alamizsnát gyűjtsenek a laikusoktól. 7 óra tájt visszatérnek és megreggeliznek kutijukban. Étkezés után áldást mondanak az adakozókra. Negyed kilenckor harangszó hívja őket a reggeli énekre egy közös terembe. Az idősebbek a fiatalok előtt ülnek, arccal az oltár felé. Fél kilenckor belép a terembe a kolostor főelöljárója és Buddha oltárán gyertyákat és füstölő rudacskákat gyújt, közben valamennyien letérdelnek és összekulcsolt kezeikkel a homlokukat érintik. Azután köszöntő énekeket és szútrákat énekelnek. 9 óra tájban a cav-avaad (apát) részleteket mond a szerz-eknek a rendi szabályzatból és tanításból. Fél óra múlva elhagyják a helyiséget, a kutijukba mennek, hogy fölkészüljenek az esti tanításra. Tizenegy és féltizenkettő között kezdik a fő étkezést a gyűjtött alamizsnából v. frissen készített ételből. Pihenés után fél ötig olvasnak, megfürdenek és pihennek. Hatkor a harang újra a közösségi terembe szólítja őket. Kettesével mennek a terem felé, s közben megvallják egymásnak a szabályzat ellen reggel óta elkövetett vétkeiket. Az esti áhítat ismét különböző szútrák énekléséből és érdemeik minden élőlényre átruházásából áll. Kb. 3/4 óra múlva visszatérnek kutijukba. Fél 8-tól fél 10-ig tart az esti dhamma-kurzus, melynek végén a tanító szerz. feladatokat ad. Az esti oktatás után a fiatalok fölkereshetik az öregebbeket és kérdezhetnek tőlük. Azután mindenki visszatér a kutijába, s készül a másnapi oktatásra. Elalvás előtt (legkésőbb éjfélkor) még elmélkednek és ájtatosságot végeznek Buddha-képük előtt. - Ez a rendszer hasonlít a jógához, de nem használja a hatha-jóga gyakorlatokat, hanem ebben is a középutat választja. A legvégső cél az örök halhatatlanság (acjuta pada). A →nirvána elképzelése újabb keletű, mert nem szerepel sem az Asóka-rendeletekben, sem a Palikánonban. - Kezdettől fogva megvolt a Buddha-kultusz is, olyannyira, hogy a ~ annyit emlegetett ateizmusa legföljebb néhány hinajana-spekulációra vonatkozik, de nem érinti a ~ kánon előtti formáját. - 5. Az utolsó évtizedekben óriási változás történt a ~ban, amit részben a pol. átalakulás (a legtöbb országban, ahol nagy szekér-~ volt, időközben a kommunizmus került uralomra), részben a Ny-tal való érintkezés idézte elő, mely mindkét irányban hatott és a vallásosság felélesztéséhez vezetett. - A 19. sz. óta megnőtt az érdeklődés Ny-on a ~ iránt. Századunk utolsó évtizedeiben a buddhista misszió valósággal „elárasztotta” Eu-t és Amerikát. Mindenekelőtt a radikális elmélkedésgyakorlatot végző zen-~nak van sok követője a kerség területén, s nem annyira a ~t keresik, mint a „tiszta tanítást” és az „elmélkedés” technikáját, úgy, amint az Japánban szokás. A tömegturizmus az ázsiai országokat is programjába iktatta, fölkeresték a pagodákat és kapcsolatot teremtettek a buddhista népszokásokkal, amely így divatossá lett. No-ban pl. több buddhista közp. van, és a buddhista hagyomány gazdag pszichológiai és szellemi isk-ját egyre több ember értékeli - nem is szólva a buddhista műv. nagyszerűségéről, mely a sok képeskv. segítségével azok számára is megközelíthető, akik nem utazhatnak. Japán hatásra keletkezett e század elején a Hawaii-szk-en az új szekér (navajána), a szigetlakók gondolkodásához igazított, dogma nélküli buddhista irányzat. Gautama Buddha halála 2500. évford-jának ünnepségei (1956) óta buddhista ökumenikus mozgalom indult: a Buddhára hivatkozó egyes buddhista irányzatok eltéréseit akarják háttérbe szorítani, és helyette kiemelik azt, ami mindegyikben közös. Egyáltalán nem túlzás a hinduista reneszánsz mintájára a ~ reneszánszáról beszélni. **

Kecskés 1943:32. - König 1985:222. - Az illusztrációk Szabó T. gyűjteményéből Virányi Zoltán felvételei.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.