Magyar Katolikus Lexikon > U > udvar


udvar (lat.): 1. szoros értelmében az ókorban a lakóház része (→átrium), az újkorban főként lakóházhoz tartozó, bekerített v. épületszárnyak között üresen hagyott tér. – 2. tágabb értelemben lakóhelyhez v. épülethez tartozó terület, →porta (2); az Egyh-ban összetartozó közösség (→beginák, →szerzetesek) lakóhelye (→begina-udvar, →kerengő). – 3. átvitt értelemben uralkodók és főurak lakóhelye a hozzájuk tartozó családdal és személyzettel együtt: királyi ~, pápai ~, mennyei ~, →aula. – 4. Czuczor szerint kölcsönzött idegen szójárás alapján nagy urak v. hölgyek körüli tisztelgés, hódolat. Ebből ered az udvarol és az udvarlás, udvarias, udvariasság. **

Czuczor VI:571. – MN I:114. – MNL V:396.

udvarbíró (lat. comes curiae parochialis): a várnépek bírája. – Kezdetben csak a vár népének pörös ügyeiben bíráskodott. 1291 u. a comes curialis nemes ember, a vm. módos családjából való, míg 1291 előtt a nemesek fölött még nem ítélkezett, várjobbágy is lehetett. A 13. sz-i istenítéletekkel kapcsolatos váradi tüzesvaspróbákon ~ is szerepelt, mint bíró. A 14. sz-tól az ~ valóságos alispán, a 4 választott vm-i nemes (quatuor judices nobilium, a későbbi →szolgabirák) fölöttese. A 16–17. sz-i végvári harcok idején a kir-i várakban a m. vártartás szerint a ~ egyértelmű a várnagygyal, csakis jónevű és birtokos nemes ember lehetett. Rangban a várkapitány után következett.  88

M. Gazd.tört. Szle 1901. (Utasítás a murányi udvarbíró részére 1602-ből); 1904. (Kárffy Ödön: Az ecsedi udvarbíró elleni vizsgálat utasítása. 1615.) – Turul 1901: 1. sz. (Wertner Mór: Az árpádkori ország- és udvarbirák genealogiája); 1912: 1. sz. (Váczy János: Kazinczy Ferenc ősei 1-2. r.); 1918: 21. sz. (Hóman Bálint: Péterfalvi Nagy Albert ugocsai alispán nemessége (1514); 1929: 3/4. sz. (Juhász Kálmán: Dezső, csanádi pp.); 1937: 3/4. sz. (Holub József: Az Atyusz nemzetség) – Takáts Sándor: Rajzok a török világból. 1916. II:93.