Magyar Katolikus Lexikon > V > Voltaire


Voltaire, François-Marie, Arouet (Páris, Fro. 1694. nov. 11.–Páris, 1778. máj. 30.): szabadgondolkodó, író. – Jezsuiták nevelték. Írói tehetsége juttatta az előkelő szabadgondolkodók Temple társaságába. Röpiratai és gúnyversei miatt 2x is bebörtönözték (1717: a Bastille-ben raboskodott), 1726: Angliába száműzték, ahol nemcsak az angol kultúrával, hanem a termtud-okkal, Newton fizikájával is megismerkedett. 1729: hazatért, a kir. udvar történetírója, 1746: az akadémia tagja. nagy sikerű drámákat és eposzokat írt, köztük a Jeanne D’Arcot gúnyoló Pucelle-t. – 1750: Nagy Frigyes meghívta berlini udvarába, ahol magas évjáradékot és kamarási rangot kapott. 1753: innen Ferney-be (Genf mellett) menekült. Drámákat, fil. tanulmányokat és cikkeket írt az Enciklopédiába. 1778: Párizsba ment. Élete vége felé súlyos betegségében papot kért, meggyónt, de az Egyh-zal való kibékülés nélkül halt meg. – ~ a →felvilágosodás korának legnagyobb hatású szabadgondolkodója volt. Bölcseleti felfogása felszínes, de a tagadás vakmerősége, szellemessége és az Egyh. iránti gyűlölete kortársai körében nagyon népszerűvé tette. Jelszavai: teljes polgári és lelkiismereti szabadság, vallási türelem (azaz a vallástalanság megtűrése a kirság részéről), anyagi és szellemi haladás. ~ szerint az Isten-eszmére a nép fékentartásához szükség van. A →kinyilatkoztatást tagadta, Jézus közönséges embernek, az erkölcsöt az élvezetek kultuszának tartotta, ezért gyűlölte a kereszténységet, mely korlátozza az élvezeteket. **

KL IV:485. – Hajdú Pál: Egy fejezet a JT ~ elleni küzdelméből. P. Claude François Nonnotte (1711–1793). Bp., 1935. – LThK 1993. X:881.