Magyar Katolikus Lexikon > H > Hannulik


Hannulik János Krizosztom, Nep. Szt Jánosról nev., Piar (Predmérvölgy, Trencsén vm., 1745. júl. 22.-Nagykároly, 1816. szept. 3.): tanár. - 1764. X. 3: Privigyén lépett a r-be, 1765. XI. 17: Rózsahegyen ünn. fog-at tett. 1767: Korponán tanított, 1768: Nagykárolyban fil-t tanult. 1770/71: Máramarosszigeten tanított, 1772-75: Nyitrán teol-t tanult. 1776: Magyaróvárt a poézis, retorika, 1777-1816: haláláig Nagykárolyban a fil., logika, metafiz. tanára, ahol 1800-05: gimn. ig., közben 1802: rektor is. 1806-10: tényl., utána haláláig tb. rfőn. - Kora egyik kiváló, legnagyobb hatású lat. nyelvű költője, Baróti Szabó Dávid Magyarország Horatiusának nevezte. Berzsenyire is hatott a klasszikus formát alkalmazó költészete. A határokon túl is ismerték: a szentpétervári tudós társ. fölkérésére írta 1803: az I. Sándort dicsérő ódáját (Ode ad Alexandrum Russorum imperatorem). A róm., a svéd, a no-i tudós társ. vál. tagjául. Metastasiót ford. lat-ra. Lat. nyelvű elégiái és ódái elsősorban pártfogókhoz s az uralkodóház tagjaihoz szóltak. Gyűjteményes kiadása nincs. - M: Lyricorum libri. 2-4. köt. Nagy-Károly, 1780-81. - Selecta latini sermonis exemplaria. Buda, 1810. D.J.

Szinnyei IV:434. - Vargha László: ~, a 18. sz. Horatiusa. Debrecen, 1938. - Filol. Közl. 1956:4. (Csekey István: ~ oroszo-i kapcsolatai)