Magyar Katolikus Lexikon > M > Magyar Katolikus Egyház

Magyar Katolikus Egyház: I. Előzmények. a) Régészeti emlékek. A korai és kései (onogur) avar sírokban találtak mellkereszteket, s néhány szőlőfürtöt csipegető galambpárral díszített övet. E sírok egy-egy temetőn belül nem külön csop-ban, hanem a többi közt találhatók, s egy-egy nagycsaládon belül is csak egy kereszt volt. Vsz. amikor az eltemetettek karjait, kezeit összekulcsolták, ker-eket temettek el (ebben az esetben jelentősen megnőne az avar kori ker-ek száma, s feltehető, hogy köztük a nyakban a kereszttel eltemetettek lehettek a papok). - Külön csop-ot alkotnak a balkáni kapcsolatokra valló, ker. jellegű korongos fibulák. Vsz. a K-ről jött →onogurok között sok ker. volt, számos követője lehetett az ortodoxiától eltérő ker. tanoknak is. Amikor ui. a frank zsin-on fölmerült az Avarországban élő ker-ek kérdése, megkülönböztették azokat, akiket a Szentháromság nevében kereszteltek meg, azoktól, akik Jézus Krisztus nevében kapták a keresztséget, s elrendelték az utóbbiak újrakeresztelését. A térítő, újrakeresztelő pp-ök egyike lehetett az a Cundpald, kinek ppi kelyhét a soproni múz. őrzi. A Dunától K-re fekvő, bolgár uralom alá kerülő ter-ekről több mellkeresztet (köztük ereklyetartó keresztet is) ismerünk. -

b) Pannonia sacra. A 2. sz. végén a kerség már mindenütt jelen volt a Földközi-tenger mentén, és gyorsan terjedt. Pannonia (a mai Dunántúl és a Dráva-Száva köze) a róm. birod. jól megszervezett része volt, katonai megszállása Kr. u. 69-79: befejeződött, s a Duna partján a barbár, keleti népek támadásainak erejét megtörő limes (határsánc) kiépítése is elkezdődött. - A 2. sz. első évtizedében az új tart. beosztás szerint a Dunántúl K-i része Pannonia Inferior (közp-ja Aquincum); a Dráva és a Száva folyók köze, valamint a Dunántúl Ny-i fele a mai Burgenlanddal Pannonia Superior (közp-ja Carnuntum). - Sirmium (Sremska Mitrovica, Szávaszentdemeter) 293: császári székhely lett. Az új, még átfogóbb közigazg. reform következtében Pannonia Superior É-i részének neve Pannonia Prima, székhelye Savaria (Szombathely); D-i része Savia, közp-ja Siscia (Sisak, Sziszek); Pannonia Inferior É-i része Valeria, székhelye Sopianae (Pécs); D-i része Pannonia Secunda, közp-ja Sirmium. - Az első pannoniai ker. közösségek tagjai (sírfelirataik alapján) túlnyomórészt gör. nyelvű, K-i származásúak voltak. A hagyomány szerint Sirmium városának már 100 k. volt pp-e: Andronicus (Szt Pál tanítványa), s a vt-akták bizonysága szerint 250 k. már jól szervezett ker. hitélet folyt benne. A kerség másik szálláshelye Cibalae városa. - A →keresztényüldözés Decius cs. (ur. 249-251) idején különösen sok áldozatot követelt Pannoniában is. Ennek ellenére a 3. sz. végén a köv. pannoniai városokban már volt egyhközs., tehát hétről-hétre, vasárnapra virradóan istentiszt.: Singidunum (Belgrád), Sirmium, Cibalae (Vinkovci), Siscia, Poetovio (Ptuj-Pettau), Aquincum (Óbuda), Savaria (Szombathely), Scarbantia (Sopron). Sirmium, Cibalae, Siscia, Aquincum, Poetovio városokban már pp. irányította az erkölcsi és a hitéletet. A pannoniai ker-ek között mindvégig többségben maradtak a gör. nevűek, de a kisebbségben létező lat. nevű hívek sem voltak szükségszerűen helyi származásúak. A Ny-i területekről, főként a közelinek számító Adria nagy forgalmú kikötővárosaiból számos ker. jöhetett Pannoniába, a Száva folyó vidékére. A kerség eleve városi vallásnak számított, s a gazdag régészeti leletek szerint a tart. székhelyek (főként Savaria és Sopianae) fogadták be elsőként. - A hagyomány szerint Pannonia első vértanúja Cibalae pp-e, Eusebius volt. Őt követte a →négy megkoronázott kőfaragó (Claudius, Castorius, Symphorianus és Nicostratus), Szt Irenaeus sirmiumi pp. és Szt Quirinus sisciai pp. (szenvedéstörténetét Aurelius Prudentius Clemens költő feldolgozta), Pollio, Demetrius (→Dömötör, Szt), Synerotas, Montanus és felesége, és sok ismeretlen. A hatóságok először a cs. székhelyen akartak leszámolni az új vallás híveivel, ezért a legtöbb vt. Sirmium ker-ei közül került ki. - A ker-eket fölszabadító →milánói ediktum hatására a kerség a városok mellett a nagybirtokokon is lendületesen terjedt. Nagy Konstantin cs. 317 u. csaknem 10 é. Sirmiumban székelt. A K-i származású, alacsonyabb rangú hivatalnokok mellé más társad. rétegek képviselőiből mind népesebb csoport jelent meg a helyi közösségekben. Rövid ideig hatott a Ny-i →arianizmus is, 350 k. híve lett Valens (Mursa [Eszék, Osijek] pp-e) és Ursacius (Singidunum pp-e). A pogányok és ker-ek harcából legtöbbször ez utóbbiak kerültek ki győztesen, de a róm. birod. szétesését a kerség nem tudta megakadályozni, nem is volt ez hivatása. -

c) A →népvándorlás 356: a kvád nép betörésével indult, majd az 5. sz. első éveiben É-ról a →vandálok, K felől a →gótok támadtak. A →hunok birtokába került Sirmium és vele Pannonia Secunda. A lakosság egy része elmenekült, Szt Demeter tetemét a K-i gyökereiket őrző ker-ek 427-444: Thesszalonikába vitték, a négy vt. kőfaragó maradványai Rómába kerültek (a Monte Coelión épült baz-juk). 456. IX. 7: péntekről szombatra virradó éjjel Savariát és környékét olyan erős földrengés rázta meg, hogy a kormányzati és egyh. központ megsemmisült. A ker-ek kicsiny közössége Sopianae (később Pécs) városában maradt fenn leginkább. A gepidák, vizigótok és osztrogótok után a →longobárdok foglalták el a Dunántúlt. Nem viseltettek ellenségesen a ker. közösségekkel, de ittlétük vége felé megerősödött körükben az arianizmus. - Az avarok 567 elején érkeztek az Al-Duna vidékére. Előlük menekülve hagyták el 568. IV. 2: a longobárdok a Kárpát-medencét (ezzel a germán eredetű népek másfél százados, időnként csak részterületek fölötti uralma itt megszűnt). Az avarok elfoglalták az ősi ker. városokat (582: Sirmium, 584: Singidunum). A 7. sz. első évtizedeiben az Adriai- (612: Salona) és a Márvány-tenger partjain (617: Herakleia) támadtak, majd a perzsák szövetségeseiként 626: Konstantinápolyt ostromolták, 628: feldúlták Forum Iulii (Cividale del Friuli) városát. Ezután visszaszorultak a Kárpát-medencébe, majd 670-680: ismét megerősödtek annak a vitatott származású, késő avarnak nevezett népnek a melléjük telepedésével, amely a griffes-indás övdíszes gazdag leletanyagot hagyta maga után. Szállásterületük kiterjedt a bécsi medencére, az É-i Kisalföldre és Erdélyre is, s majd egy évszázadig visszavetette a kerség életét. - A →karolingok jelentős hadműveleteket folytattak az avarok ellen, minek eredményeként Aachenben az avarok második embere (tudun) 795: meghódolt, 796: fölvette a keresztséget a nép egy részével együtt. - Az avarok tényleges térítésében a salzburgi érsség papjai játszottak főszerepet. Valahol a Duna partján tartott zsinat írásba foglalt döntéseit a salzburgi érsség őrizte meg az utókor számára. A zsin-on az avarok között élő néptöredékek kapcsán fölvetődött a kérdés: nekik is ki kell-e szolgáltatni a keresztséget? Ez arra vall, hogy a Kárpát-medencében élő ker-ek közösségei a népek váltakozásai során kiszakadtak az egyh. hierarchiából. A hitet a szájhagyomány adta tovább. Ennek sérülékenysége a keresztség kiszolgáltatásában már okozott gondot. Vsz. ekkor állította össze egy névtelen salzburgi klerikus Scarapsus c. kézikv-ét az átadandó hitbeli és erkölcsi tanításról. A kv-et vsz. a Kárpát-medence köv. népe, a magyarság térítésekor is használták a hittérítők. - Az avarok megtérése hozzájárult ahhoz, hogy Nagy Károlyt (751: háznagy, 768: király, 800-814: a nyugatrómai birod. császára) az avar terület Ny-i részein Avaria néven Lauriacum (Lorch) közp-tal tartományt szervezzen, mely egyházilag a passaui pp. alá tartozott. 822: a frankfurti birod. gyűlést követően a Dunántúl és a Dráva-Száva köze külső határtartományként csatlakozott a Frank Birod-hoz. Az egykori Pannonia Superior fölött 829-től a salzburgi érs. gyakorolta a joghatóságot, a szláv törzsfők által uralt Pannonia Inferior viszont az aquileiai pátr. alá tartozott. -

d) A szlávok a 9. sz. közepén az avarok közé telepedve fokozatosan megerősödtek, s egyre élénkebb kapcsolatba léptek a helyi frank vezetőkkel. Mojmir morva fejed. hódításai folytán Nyitra vidékéről a Dunántúlra költözött a morva Pribina és fia, Kocel, s 840 k. birtokhoz jutott a Zala folyó partjain. Pribina, a környéken megtelepedett szláv néptöredékek vez-je a Dráva-vidék határőrgrófja lett, s nekilátott a mocsaras vidéken Mosaburg (Mocsárvár, később Zalavár) kiépítésének. A hagyomány itt tartotta számon Szt Adorján (Hadrianus) róm. vt. sírját, s az igazg. központ a hitélet közp-ja is volt. Liupram salzburgi érs. 850. I. 24: sztelte föl a nagyméretű gerenda-vár belső ter-én az Istenszülő Szűz Mária-tp-ot. 852/853: további tp-okat sztelt (pl. →Zalabéren Szt Rupert tiszt-ére), majd mestereket küldött a zalavári Szt Adorján-tp. felépítésére; végül a pécsi tp-ot is ő sztelte föl (ad Quinque Basilicas). - Pribina fia, Kocel Salzburgtól legalább az egyh. adók terén szeretett volna függetlenedni, ezért tervbe vette a pannóniai ppség fölállítását. Közvetlenül Rómához fordult, és I. (Nagy Szt) Miklós p. (ur. 858-867), aki Borisz bolgár fejed-mel jó ideje tárgyalt már a bolgárok Rómához csatlakozásáról, pp-ké szenteltette Kocel hű papját, Osbaldot. Az új salzburgi érs., Aldwin azonban elfogatta őt, börtönbe vetette, s így meghiúsította az önálló ppség tervét. Komoly egyh. élet jele a zalavári 3. (Ker. Szt János) tp. építése, valamint a Dunántúl és D-i peremvidékének 50-nél több tp-a. - (Szt) Cirill és Metód 863: rövid ideig Kocel udvarának vendégei voltak, majd Rómába mentek, ahol Cirill meghalt. A korabeli hiteles tört. forrás (A bajorok és a karantánok megtérése) nekik tulajdonítja Alsó-Pannónia ker-nyé tételét, a szlávok apostolainak tudja őket. Metódot II. Adorján p. (ur. 867-872) a szlávok ap-ává és Sirmium érs-évé tette. Érs-ként azonban nem működött, mert Borisz bolgár fejed. Konstantinápolytól kérte a keresztséget, s a bizánci rítusúvá lett bolgárok Sirmiumban, a hatósugarukon belül eső ősi ker. városban maguk szerveztek egyh. közp-ot. - Mindez a ker. hit és vallás folyamatos jelenlétéről tanúskodik, bár az intézményesültség és a folytonosság felől jogos kétségek merülhetnek föl. Sem a pannóniai, sem az avar, sem a morva-frank kerség nem enyészett el nyomtalanul, hanem képes volt közvetíteni a krisztusi hitet a Kárpát-medencébe érkező új népnek. -

e) A honfoglalás előtt. Bizonyos, hogy a m. nép történelme kezdetén tudomást szerzett a →kinyilatkoztatásról, előbb iráni és zsidó, majd görög, örmény és arab kereskedőktől. Ny felé vándorlásuk során a kerség egyre ismertebb lett előttük. A →kazár-magyar kapcsolatokban megismert kazár vallás eredetileg az Égisten, Tengri tiszt-e (tengrizmus) volt, ami más ázsiai hitvilágokhoz képest már tisztultabb fogalmi rendszerrel rendelkezett, s hívei gondolatvilágát lassan, de bizonyíthatóan megszabadította a politeista képzetektől. A 8. sz: ezt a hitet a kazárok kényszerből cserélték föl az →iszlámra. Az arab befolyás azonban nem bizonyult elég erősnek ahhoz, hogy a nép tartósan megmaradjon az iszlám hitben. 780-800: a kazárok vezető rétege több lépcsőben a zsidó hitre tért át, majd e vallásváltoztatás 800 k. az alsóbb néprétegekben is jelentkezett. A missziós beállítottságú bizánci kerség és a szt háborúval hódító iszlám helyett a kazárok pol. megfontolásból választhatták azt a monoteista vallást, amely mögött nem állt pol. szándék v. érdek. Korabeli útleírásokból ismert, hogy a kazár főv-ban külön negyedekben éltek az iszlám, a zsidó hitűek, a ker-ek és a tengrizmusban maradt kazárok. - A m. törzsek vez-je, →Levedi kazár nőt vett feleségül, de a fejed. címet Álmosnak és Árpádnak ajánlotta. Ezzel a →kettős fejedelemség intézménye honosodott meg a m-ok között: az apa, Álmos volt a szakrális főfejedelem (ur. 850?-895?), aki a néptől távol, magányosan biztosította az égi és a földi szféra közötti összeköttetést. A fiú, →Árpád volt a törzsszövetség katonai vezére, a nagyfejedelem (ur. 889-907), aki a tényleges hatalmat gyakorolta. E hatalmi intézménnyel a →sámánhiten már jó ideje túljutott m-ok nem vették át a kazárok vallását, de annyit tudhattak róluk, hogy monoteisták, azaz egyetlen Istent imádnak. A m-ok első találkozása a kerséggel már a kazárok főv-ában megtörténhetett. - III. Mihály bizánci cs. (ur. 842-867) 860 k. követségbe küldte a kazár kagánhoz Konstantint (Szt Cirill), miután egy kazár vezér elfoglalt egy ker. várost. Konstantinnak sikerült elérnie, hogy a kazár harcosok ne rendezzenek vérfürdőt, sőt vezérük megígérte, hogy megkeresztelkedik. Visszatértében m-ok támadták meg, de nem bántalmazták, hanem meghallgatták tanítását és békében elengedték. A kazárok, onogurok, alánok között térítő pp-ök révén a m-ok már ismerhették a kereszténységet, s képviselőjét ismerhették föl Konstantinban, aki békéltetőként olyan nyelven szólt hozzájuk, amit a m-ok megértettek. - Árpád vsz. 880 k. találkozott Metóddal, elbeszélgetett vele, „megkedvelte, megcsókolván és nagy ajándékokkal elbocsátotta, mondván neki: Emlékezz meg rólam, tisztelendő atyám, szent imáidban mindenkor!” E találkozás arról tanúskodik, hogy egy hadtestnek is fölfogható közösség ismert vezére tudott tiszt-tel viseltetni egy számára idegen kultúrát képviselő, kiemelkedő személyiséggel, amilyen Metód volt. A honfoglalás küszöbéhez érkezett nép között voltak ker. hitűek, v. legalábbis megkereszteltek szép számban, a sírokból előkerült keresztek és a →nagyszentmiklósi kincs ker. jegyei alapján. -

II. 895-1301: A →honfoglalással a m-ok túlnyomó többsége érkezett az új hazába (→kettős honfoglalás). Komoly ellenállással nem találkoztak, csak 907: próbálták meg a K-i frankok visszaszerezni a Dunántúlt, sikertelenül (→honfoglaló magyarság és a kereszténység). A →magyar törzsszövetség hadjáratai (Ny felé 955-ig, K felé 970-ig) az új haza biztonságának céltudatos megteremtését, az új környezet katonai, pol. erőviszonyainak tudatos föltérképezését is szolgálták. A foglyokkal a m-ok közé a ker-ek sokasága került, akik ha vallásukat nem is gyakorolhatták a Ny-i egyh. élet bevett formái szerint, nem estek vissza szükségképpen a pogányságba. A m-ok hadakozás közben „kívülről” ismerték meg a Ny-i kerséget. A pp-öket nem a hitük miatt, hanem mint az ellenség vezéreit gyilkolták le, azok viszont a m-okkal való szembeszállást érdemszerző tettnek, a halált vértanúságnak tartották. Wikbert apát 954: Gembloux monostora (Namur mellett) ostromakor fegyvertelenül a pihenő m-ok közé merészkedett, míg a csapat másik része harcolt. A m-ok nem ölték meg, hanem meghallgatták, s néhányan meg is keresztelkedtek. - 955. VIII. 10: az →augsburgi csatában Bulcsú, Lél és Súr serege vereséget szenvedett. A 13. sz. magyar krónikás szerint I. Ottó ném. kir. (ur. 930-973) előtt a 3 vezér így indokolta a ker-ek elleni könyörtelenségüket: „Mi a magasságbeli Isten bosszúja vagyunk, ő küldött minket rátok ostorul, ha abbahagyjuk az üldözésteket, akkor elfogtok és megöltök bennünket.” -

1. Bizánci térítés. A K-i hadjáratok kapcsán a m-ok bizánci szerz-ekkel, térítő papokkal találkoztak, akik bejöhettek a Kárpát-medence K-DK-i részeire. Vsz. Árpád dédunokája, Tormás is megkeresztelkedett Konstantinápolyban, ahol „a császár barátja” kitüntetést kapott. Fontos, hogy e m. vezérek nem a saját szálláshelyükön, hanem →Konstantinápolyban keresztelkedtek meg. A cs. gazdag ajándékokkal, címekkel, keresztapaság vállalásával igyekezett a vallási kapcsolaton túlmenően lekötelezettjeivé tenni a birodalmának békéjét, nyugalmát állandóan fenyegető törzsfőket. A m-ok első, név szerint ismert térítő pp-e, Hierotheosz a Gyula által uralt országrészben, főként a Maros folyó völgyében térített, de ez nem jelentett intézményes jelenlétet, a bizánci birodalmi egyh-ba betagolt m. püspökséget. Hierotheosz munkásságának később is akadtak folytatói, mert a K-i szerzetesek marosvári közösségének huzamos működése vitathatatlan. - Miközben K felé folytatódtak a hadjáratok és a m. vezérek diplomáciai útjai, →Taksony fejed. (ur. 955-72) kezében egyre nagyobb hatalom összpontosult, amivel tudatosan vitte a m-okat a nomád életmódból a megtelepült kultúra és a ker. hit felé. 962: a bizánci cs-ság törekvéseit látva, XII. János p-tól (ur. 955-963) latin térítő pp-öket kért a m-ok számára. A kérésnek egyelőre nem volt foganatja, de Taksony utat készített a későbbi térítés számára. 972 tavaszán II. Ottó trónörökös (ur. 973-983) a ném-bizánci megbékélés érdekében feleségül vette Theophanu gör. hgnőt. -

2. Latin térítés. 972: indult a m-ok térítésére Wolfgang (Szt →Farkas) einsiedelni és →Brunó Sankt Gallen-i szerz. A passaui pp., →Pilgrim irányítani szerette volna a missziót, ezért Wolfgangot visszafordíttatta a határról, s kineveztette regensburgi pp-ké. Brunót viszont Ingelheimben pp-ké sztelték, és cs. paranccsal indult útnak. 972. X: már eredményesen térített a m. fejedelem szállásterületén. Pilgrim karantán papokat rendelt segítésére és tolmácsnak (→Karantánia). Brunó még 972: megkeresztelte Gézát (vsz. Esztergomban), s fiát, a kisgyermek Vajkot, 500 m. előkelőt és több ezerre tehető szolgát. Géza is, Vajk is István vt-diákonus nevét kapta, aki Passau patrónusa volt (ezután épült Esztergomban az első székesegyház István vt. tiszt-ére). - A születő m. egyhtart-ért Pilgrim mellett a salzburgi érs. és az aquileiai pátr. is versengett, de Géza fejed. (ur. 972-997) azzal, hogy Esztergomban keresztelkedett meg, határozott jelzést adott a majdani m. egyhszervezet függetlenségéről. Felesége, →Sarolt még gyermekként nyerte el a keresztséget az apja, Gyula szállásterületén térítő bizánci papok egyikétől. Fiuk, István ker. nevelésben részesült lat. rítusú papoktól. Gézának gondja volt rá, hogy István hitvese a hitben is társ legyen, ezért Henrik bajor hg. és Gizella burgundiai hgnő leányát, →Gizellát kérte meg számára (testvérei II. [Szt] Henrik ném-róm cs., Brunó augsburgi pp., Brigitta apáca, a regensburgi Mittelmünster apátnője). Gizellát Szt Farkas nevelte, szemlélődő hajlamú, mélyen vallásos lélek volt, ktorba akart lépni. Szülei kívánságára lett I. (Szt) István kir. (ur. 997-1038) felesége 996: Scheyernben (Bajoro.). A m-ok szervezett térítése tehát lat. rítusú papok bevonásával Géza uralkodásának kezdetén indult meg. Fontos volt, hogy Géza Esztergomban állandó székhelyet választott és szegyh-at emeltetett. Brunó és társai újra megnyitották a karoling tp-okat, sőt újak építését is kezdeményezték (Szt György-körtp. a veszprémi várhegyen). -

3. Szt Adalbert prágai pp. 985-88: érkezhetett először a m-ok közé. Megbérmálta Istvánt, és lelki támasza lett. Adalbertnek nem voltak hatalmi törekvései, mint Pilgrimnek, ezért tartózkodhatott többször és huzamosabban a fejed. udvarban Kalocsán és Esztergomban. 989-92: Rómában, a Szt Elek és Bonifác-monostorban élt, majd XV. János p. (ur. 985-996) parancsára visszatért Prágába. 993 u. újra fölvette a kapcsolatot a m-okkal, az ifjú Istvánt római élményeivel s a gör. szerzetességről nyert benyomásaival gazdagította (vsz. ennek is köszönhető a gör. monostorok sajátos, kedvező helyzete a 13. sz-ig). A 995 őszén Adalberttel érkezett menekült bencések végleg megtelepedtek Szt Márton hegyén (→Pannonhalma). - István életművében egységes egészet alkot az államalapítás és az egyházszervezés. Az apjától örökölt nomád államból 3 év alatt ker. kirságot formált. De a ker-ként nevelkedett ifjú nagyfejed. még beszélte a sztyeppék nyelvét, s aki csak ezen értett, ahhoz e nyelven szólt: a döntő csatában életét veszített →Koppány holttestét a sztyeppékről hozott bolgár-török szokás szerint a harcosok fölnégyelték, s kiszögezték Veszprém, Győr, Székesfehérvár és Gyulafehérvár kapujára. Ez a ker. szempontból halottgyalázásnak tűnő tett a bolgár-török jog bevett szokása volt égbekiáltó bűnök esetén. Koppány kivégzése is oka volt annak, hogy István 997-1038: mindössze 2x kényszerült fegyveres föllépésre az országon belül, m-ok ellen: anyai nagybátyja, az erdélyi Gyula Gyulafehérvár, Ajtony Marosvár közp-tal az államszervezést veszélyeztető tartományuraságot hozott létre. 1003: sikerült a vérontást elkerülni, mert az erdélyi részek István hadereje láttán meghódoltak. Ajtony viszont a DK-i végeken 1008 v. 1028 k. „fegyver által veszett el”, Csanád vezér győzte le. Annak, hogy e két tartományúr bizánci rítusú keresztségben részesült, nem volt szerepe, mert a kerség ekkor még egységes volt. -

4. Szt Anasztáz-Asztrik OSB szerz. Magdeburgban, Rómában, Prágában, Mainzban Adalbert mellett volt, majd 998-99: monostoralapításra költözött a pécsváradi kir. udvarházba. Rövid ideig az ország D-i vidékén térített, majd az 1000. év karácsonya előtt István kérésére II. Szilveszter p-tól (ur. 999-1003) felségjelvényeket hozott: →Magyar Szent Koronát és zászlós lándzsát. A koronázást Domonkos pp. (†1002) végezte 1000 karácsonyán Esztergom Szt István vt.-tp-ában. István kérésének teljesítésével a p. az egész ker. Ny tudomására hozta: elismeri és jóváhagyja az új állam, →Magyarország és uralkodója önállóságát. -

5. Az államalapítás és egyházszervezés szorosan egybefonódott, megvalósítói nem tudták, de nem is akarták a teendőket elkülöníteni. Számba vették a népesség ter. elhelyezkedését, döntöttek a ppi és a várispáni székhelyekről, s hamarosan verték az első m. dénárokat (→magyar pénztörténet). →Szent István Törvénykönyve a hatalom kereteit ker. tartalommal töltötte meg, s a nomád társad-ból önpusztító belharcok nélkül megszületett a ker. társad. s vele a túlnyomó többségben lat. rítust követő m. királyság. - 1001 húsvétján a ravennai zsin-on II. Szilveszter p. III. Ottó ném-róm. cs. jelenlétében jóváhagyta a m. egyhtart. fölállítását, s István kir-t apostoli hatalomban (nem azonos a későbbi „apostoli” c-mel!) részesítette, Esztergomot a m. egyház élére állította mater et caput (anya és fő) minőségben. István az országot 10 ppségre osztotta, s az esztergomit rendelte a többiek fejévé és felügyelőjévé. Az alapítások sora: 1001: →esztergomi érsekség, 1002: →veszprémi püspökség, 1009: →győri püspökség, →egri püspökség, →pécsi püspökség, →kalocsai érsekség, →erdélyi püspökség, →váci püspökség, 1020 k. →bihari püspökség, →csanádi püspökség. Esztergom suffr-a Veszprém, Győr, Pécs, Eger, Vác; Kalocsáé Csanád, Bihar, Erdély. - Az egyhm-kkel egy időben megkezdődött a →vármegyék szervezése is; az ispáni várakban megépültek a jellegzetes kis méretű körtp-ok (nyoma az esztergomi várhegyen, Géza vára mellett, s Veszprémben). Szt István II. törvénykv-e rendelkezett 10 falu számára 1 tp-ról (fából, ritkább esetben kőből-téglából épültek). István zarándokházakat alapított Rómában, Ravennában, Konstantinápolyban és Jeruzsálemben (→Szent István zarándokház, Jeruzsálem, Róma). 1018 k. lehetővé tette, hogy Mo-on keresztül új, biztonságos sztföldi zarándokút jöhessen létre, jelentős pénzadományokkal segítette a jeruzsálemi →Szent Sír-templom és 2 ktor újjáépítését. - Bolgárölő II. Baszileiosz cs. (ur. 976-1025) szövetségeseként István hadba vonult Sámuel bolgár cár ellen. Ohrida elfoglalása után megelégedett azzal, hogy a Szt György-tp-ból ereklyéket kapjon a nem sokkal ezután alapított, s 1038-ra fölépített székesfehérvári Boldogasszony-bazilika számára. -

6. Szt István idejében alapították a →zoborhegyi Szent Ipoly, a →bakonybéli Szt Mór, a →pécsváradi Szűz Mária, a →zalavári Szent Adorján apátságot és a Somló hegy alatti Szt Lambert apácaktort. A térítés, egyházszervezés munkájában István igénybe vette a szerz-ek segítségét, a sajátos dómmonostor-intézmény azonban néhány évtized után eltűnt. A monostoralapítások a maguk módján támogatták az egyhm-k megszilárdulását. - István kir. olyan szilárdan egybefogta az általa alapított államot és a megszervezett egyh-at, hogy utódai (hitbeli meggyőződésüktől szinte függetlenül) akarva-akaratlan az egyh. élet irányítói lettek, főként főpapállítási jogaik gyakorlása révén. A 11. sz: a Ny-i egyh-ak élete is az uralkodók befolyása alatt állt (társad. és kerség sokáig egynek tudta magát), de 1050 u. a pápák egyre határozottabban harcoltak a világiak beavatkozása ellen (→invesztitúra-harc). A m. kerség fiatalsága miatt is rászorult a 11. sz. uralkodók támogatására, így azok tevékenységének egyik legfontosabb ter-e az egyh. élet maradt. - István kir. 1038. VIII. 15: halt meg, miután országát a Bold. Szűznek ajánlotta. A fehérvári baz-t, ahol Imre fia s talán Ottó is nyugodott, fölszentelték, majd „szent testét az épület közepén álló, hófehér márványból faragott szarkofágba helyezték”. -

7. A velencei Orseolo Pétert (ur. 1038-41; 1044-46) István már 1032: törv-es utódává tette. Péter minden támogatást megkapott - hiszen István irányvonalát követte -, de nem rendelkezett István türelmével, higgadtságával és bölcsességével. A túlzott adóztatás, az idegen tanácsadók túlsúlya, 2 pp. letétele, az új törv-ek, valamint esküszegése az özvegy kirné, Gizella őrizetbe vételével sok ellenséget támasztott, s 1041: menekülnie kellett a sógorához, Adalbert osztrák őrgrófhoz. III. Henrik cs. támogatásával tért vissza, s uralkodott 1044-1046: a ném. császárnak tett hűbéri alárendeltségben. - Péter kir. alapította az óbudai társaskáptalant, s befejezte a pécsi szegyh-at. Az elégedetlenkedők élére Aba Sámuel (ur. 1041-44) állt, aki I. István húgát vette feleségül. Nem lehetetlen, hogy Géza nagyfejed. lánya volt Aba Sámuel anyja, s ebben az esetben ő maga Istvánnak nem sógora, hanem unokaöccse. Aba a m-okhoz csatlakozó és a Mátra vidékét megszálló →kabaroknak leszármazottja volt, kiváló hadvezér, István alatt az udvar nádori tisztét látta el. Támogatta a ker. térítést, érdeme lehetett az egri egyhm. korai megszervezésében, s 2 mon-t alapított. Aba Sámuel megkoronázása után megindult a küzdelem a kir. hatalomért. III. Henrik ném-róm. cs. (ur. 1039-56) nem fogadta el Sámuelt kir-nak, ezért Sámuel, a várható támadást megelőzendő, 1042 telén az osztrák, bajor és karantán határterületekre támadt. Számítása azonban nem vált be, és a németek háborút indítottak a m-ok ellen. Sámuel a haderő növelésére kényszerült, aminek társad. és gazd. következményei lettek. Védelmezni kényszerült a fegyverre fogható közszabadokat, akik a régi, nemzetiségi-törzsi társad-at, a kerségtől nem v. alig érintett hitvilágot képviselték. Sámuel így szembekerült a feudális fejlődéssel. Ellenhatást váltott ki, hogy adót akart kivetni a pp-ökre és az egyh. vagyonra. A hatalomból eltávolított egyh. és világi előkelők összeesküvésének fölszámolására 1044 nagyböjtjében a Csanádvárott tartózkodó Sámuel 50 főembert husángokkal agyonveretett. (Szt) Gellért pp. ezért megtagadta Sámuel húsvét ünnepi koronázását, és uralmát törvénytelennek minősítette. A pp-ök nagy része Gellérttel szemben továbbra is támogatta Aba Sámuelt, s ebben az sem tudta megingatni őket, hogy az Orseolo Péter mellé álló IX. Benedek p. (1032-45) kiátkozta Sámuelt. III. Henrik cs. 1044 nyarán Péter érdekében háborút indított a m-ok ellen. Sámuel a →ménfői csatában 1044. VII. 5: vereséget szenvedett, s menekülése közben saját alattvalói ölték meg. Legújabban sírját a régészek Feldebrő altp-ában vélik fölismerni. - Péter 1045 pünkösdjén Székesfehérvárott a jelenlévő III. Henrik cs. vazallusa lett, aki Szt István hatalmi jelvényeit visszaküldte Rómába a pápának. Erre az egész m. társad. szembefordult Péter kir-lyal. Gizella kirné 1045: távozott az országból; Passau mellett a niedernburgi Szt Kereszt és Szt Pantaleon bencés mon. apátnőjeként 1060: halt meg (más kutatások szerint 1045 k. Veszprémben). A 2. felkelés élére 1046 nyarán Gellért csanádi pp. állt. Ezzel párhuzamosan robbant ki →Vata lázadása, mely a pogány vallás visszaállításának ürügyén a Szt István előtti törzsi-nemzetiségi rendszer, a magántulajdon helyett a törzsi tulajdon visszahozásáért, s ezek kapcsán Vazul fiainak visszatéréséért küzdött. A Vata szálláshelyéről, a Körös-vidéki Békésről indult forrongás Ny-ra tartott, s egyh. személyek, tizedszedők legyilkolása, tp-ok felgyújtása, adófizetés megtagadása jelezte útját. - Vazul fiai, András és Levente 1046 nyárutóján Gellért és társai hívására visszatértek Oroszo-ból. A ker. András Buda felé indult, hogy találkozzon az őt visszahívókkal, elsősorban Gellérttel. A csanádi pp. Székesfehérvárról igyekezett Budára. Kíséretével együtt Diósdon megállt, a Szt Szabina-egyh-ban ünnepélyes szentmisét mondott és megjövendölte vértanúságát, majd folytatta útját. 1046. IX. 24: találkozott a felkelőkkel, akik kocsistól a Kelen-hegyre hurcolták, a mélységbe taszították, majd a haldoklót megkövezték, mellét lándzsával átdöfték, végül „egy kövön szétloccsantották agyvelejét”. Azok ölték meg, akik éppúgy Vazul fiainak uralmát akarták, mint a fiúkat visszahívó Gellért. A pp-öt a közeli kőegyh-ban temették el. A mai Gellérthegy lábánál lévő budai település neve is akkor Pest volt; a szt teste v. ennek tp-ában, v. az óbudai kápt. tp-ban nyugodott egy ideig. - Péter a zámolyi udvarháznál András fogságába került. Megvakították, nehogy újabb trónviszályt okozzon, s hamarosan (mások szerint csak 1059-ben) meghalt; az általa emeltetett pécsi szegyh-ban temették el. - Péter ném. vazallussága magában rejtette annak lehetőségét, hogy a 2 érsségre tagolt m. egyh. beolvad a birodalmi egyh-ba, s az invesztitúra-harc terepévé válik. - Mindezek részletezése azért szükséges, mert a közelmúlt hazai történetírása a pogánylázadások-trónviszályok bonyolult szövevényét társad. osztályok harcaként és a kerség elleni küzdelemként értelmezte, folytatva ezzel a 19. sz: divatos, de a tört. valóságot szándékosan meghamisító elméleteket. Jóllehet Vazul pogány volt, 3 fia közül 2 már ker-ként jött vissza, s ezzel a kir. személyéhez sok szálon kötődő kerség helyzete mindinkább megszilárdult. A testvérével együtt érkezett pogány Levente nem támasztott akadályt (előrehaladott betegsége miatt hamarosan meghalt; Taksony nagyfejed. sírja közelében pogány rítus szerint temették el, utolsóként ily módon az Árpád-ház leszármazottai közül). -

8. I. András (ur. 1046-60) koronázásakor, mivel István koronája és lándzsája Rómában volt, s a ném. uralmi jelvények használata elfogadhatatlannak tűnt, 1047 tavaszán Konstantinápolyból, IX. Konstantin Monomakhosz bizánci cs-tól (ur. 1042-55) érkezett a zománcozott aranylemezekből álló korona. Ugyanakkor a Szt Istvántól örökölt jogar, kard és országalma használatával András tudatta alattvalóival, hogy szilárdan ragaszkodik az első kir. emlékéhez (jóllehet apját, Vazult István kizárta a hatalomból), uralmát a szentistváni alapokra kívánja építeni, vagyis első feladata a ker. hit és az egyh. helyzetének megszilárdítása. Ezzel a Bizáncból jött korona bizánci színeit is tompította, vagyis nem hagyott kétséget afelől, hogy bár a korona elfogadásával elismerte a bizánci cs. szimbolikus elsőségét, nem tartja magát vazallusának. Andrást Székesfehérvárott koronázta meg az a három pp., „akik a keresztények nagy lemészárlásából megmenekültek”. Az uralkodási jelvényekben megjelenő eszmei-pol. tartalmak egyensúlyi állapotának megteremtésében Andrásnak segítője volt a felesége, Anasztázia, Bölcs Jaroszláv kijevi uralkodó leánya. - Egyensúlyba kellett hozni a Ny-i jellegű, gyorsütemű társad., ill. a törzsi-nemzetiségi törekvéseket is. András nemzetközi elismertsége Bizánc segítségével azonnal megteremtődött, s az ország belső helyzetének békés rendezése gyorsan elhíresült, olyannyira, hogy a Ny-on dúló feudális anarchia belháborúi során fölégetett verduni szegyh. 24 knk-ja áttelepedett Mo-ra. - András kir. első tettét a korai forrásokra támaszkodó 15. sz. krónikakompozíció így örökítette meg: „Egész népének fővesztés büntetése alatt megparancsolta, hogy a korábban számukra engedélyezett pogány szertartást letéve, Krisztus igaz hitére térjenek vissza, és mindenben azon törvény szerint éljenek, amelyre Szt István király tanította őket.” A krónikaíró szerint András ezzel érdemelte ki kortársaitól a megtisztelő jelzőt: „Fehérnek és Katolikusnak nevezték” (a Fehér vsz. a pogány neve lehetett). Az Orseolo Péter által az országra erőltetett bajor törv-eket semmisnek nyilvánította, s visszaállította Szt István törv-eit. 1048: öccsét, Béla hg-et hazahívta Lengyo-ból, és a két →dukátust egybevonva átadta neki, aki ezért az orsz. 1/3-át jelentő ter-ért testvéri támogatással tartozott a kir-nak és az országnak. Béla hg. valójában társuralkodónak számított a koronás kir. mellett, s ez a testvéri szálakkal megerősített közp. hatalom nélkülözhetetlennek bizonyult az állandósuló ném. támadásokkal szemben. Péter bukása ugyanis nem vetett véget III. Henrik azon törekvéseinek, melyek a M. Királyság hűbéri alávetését célozták. András újabb és újabb tárgyalásokat kezdeményezett egyháziak bevonásával, sikertelenül. 1050: Gebhardt regensburgi pp. seregének támadását a Ny-i határszélen a m-ok visszaverték, s a küzdelem színterét az osztrák őrgrófság K-i részére tették át. Ez indította Henrik cs-t Hainburg várának építésére, mely egyszerre láthatta el a határvédelem és hídfőállás szerepét. - A békeközvetítéssel a m. kir. és Henrik között (Szt) IX. Leó p. (ur. 1049-54) Cluny apátját, (Szt) Hugót bízta meg. Henrik azonban nem akarta felejteni a Vértes hegységben 1051 őszén elszenvedett szégyenletes vereséget, s 1052 nyarán ostrom alá vette Pozsony várát. Nyolcheti ostrommal sem ért el semmit. A m. forrás nem jegyezte föl azt, amiről a pápa életrajzírója, bár szűkszavúan, de megemlékezett: IX. Leó a támadás hírére személyesen próbált közvetíteni. VIII: érkezett hazánk földjére, s 2-3 hétig a császár táborában tartózkodott. Mo. számára az is jól jött, hogy a p. közbenjárására a támadások elmaradtak. Végül a m. kir. udvarba menekült Konrád bajor hg. támogatása zavart keltett a ném. főurak között, s Morvamezőn 1058. IX: békét kötöttek a m-okkal az új cs., a gyermek IV. Henrik (ur. 1056-1106) nevében. - A békés évek kedveztek az egyh. ünnepi eseményeinek éppen úgy, mint a mindennapi hitélet megszilárdításának. Szt Gellért tetemét végre el lehetett szállítani a Bold. Szűz marosvári monostorába, melyet Gellért a maga temetkezési helyéül építtetett. Szt Gellért pp. Nagyobbik Legendája ugyan későbbi szerkesztés, ám az átvitel (translatio) érzékletes leírása mögött fölsejlik a rendezett egyh. élet, a kápt., szerz. intézmények működése, az egyhjog elveinek érvényre jutása. A holttest mellett Csanádra (Marosvár) vitték egyik eszközét. - Kat. András hatalmát mutatta 1055: a tihanyi monostor alapítása. (A →tihanyi alapítólevél a legkorábbi m. és egyben finnugor szórvány nyelvemlékünk. Eredetiségét a legújabb kutatás kétségbe vonja, de amíg az érvek és ellenérvek nem mérettetnek meg kellő gondossággal, hitelesnek kell tekinteni.) A választott patrónus, Szt Ányos Orléans város hatékony oltalmazója volt 452: a hunok ellen. András István példáját követte az idegenből jöttek támogatásával, jóllehet Péter kir. az itáliaiak és ném-ek túlzott pártolásával gyűlöletessé tette az idegeneket. András felesége, a kijevi Anasztázia kíséretében or. harcosok és bizánci rítusú papok, szerz-ek több helyen megtelepedtek az orsz-ban. A tihanyi fszg-en, a zebegényi hegyoldalban remetetelep, Visegrádon a Nagy Szt Vazul szabályzatai szerint élő bizánci szerz-ek számára mon. létesült. A K-i kerség tehát éppen azokban az években talált újabb otthonokat magának a M. Királyság területén, sőt a kir. udvarhoz közel, amikor Konstantinápoly és Róma, ill. a pátr. és a pápa között egyre több feszültség halmozódott föl, ami 1054. VII. 16: a →keleti egyházszakadáshoz vezetett. Bár András kezdeti jó kapcsolata Bizánccal az idők során aláértékelődött, az egyh-szakadásnak mintha még csak a híre sem jutott volna el a kir. udvarba. - 1058 első felében András idősebbik fiát, Salamont kir-lyá (ur. 1063-74) koronázták. Ezt a társuralkodói tisztet betöltő Béla és környezete nehezményezte, bár a Morvamezőn 1058. IX: megkötött ném-m. szerződés előzetes feltétele volt a IV. Henrik ugyancsak kiskorú húga, a 11 é. Judit és a megkoronázott Salamon közti eljegyzés. A szert-nál bizonyíthatóan nem a ném-róm. ordót, hanem az ún. Egbert-féle angolszász rítust alkalmazták. Nem tudható, hogy ez véletlen volt-e, vagyis a kir. udvarban több évig tartózkodó, majd 1057: hazájába visszatért angolszász Edvard hg. kíséretének egy papja hozta-e magával, s alkalmazta tetszőlegesen (ad libitum) az ordo szövegét, v. a m. főpapok ezzel akarták a ném. igénynek, ha már a tartalmát nem lehetett, legalább a formáját megkerülni. Az egyh. a koronázás tevőleges elvégzésével vsz. a németekkel kötendő béke érdekében támogatta Andrást abban, hogy az öccsével 1048: létrejött megállapodást felbontsa. 1049: a Várkonyban (a Tisza mellett) beteg András a hatalommegosztás szimbolikájával szerette volna elejét venni a fia és öccse közötti harcoknak. Béla külsőleg a dukátust jelképező kardot választotta, magában viszont a korona mellett döntött. Ennek eredménye lett 1050: a testvérháború, melyben András mögé ném., Béla mögé lengy. harcosok sorakoztak föl. Béla győzött, András sebesülten, fogolyként halt meg a zirci kir. udvarházban; családja Melk várába, osztrák ter-re menekült. (I.) Bélát 1060. XII. 6: Székesfehérvárott koronázták (ur. 1060-63). - Az egyh. élet megsínylette a hatalmi harcokat. Béla lázadása a törv-es kir. ellen, majd diadala olyan erőket szabadított fel, amelyek pár évvel azelőtt, Szt Gellért ünnepélyes átvitele fényében, úgy tűnt, végleg vereséget szenvedtek. A Székesfehérvárra 1061: egybehívott országgyűlés hangadói (élükön Vata fia Janus, bár ezt egyesek megkérdőjelezik) a pogány valláshoz és a törzsi társad. rendhez való visszatérést követelték. A régi rend hívei olyan fenyegetően léptek föl, hogy a székesfehérvári bazilika papsága ekkor rejthette el Szt István holttestét a hajó közepén álló szarkofágból a kőpadlózat alá, és a kir. jobb karja (nem csak a ma is őrzött kézfeje) ettől kezdve élt külön életet. Féltek ugyanis attól, hogy a nagy számban egybegyülekezett pogányok elfoglalják a tp-ot, s nemesfémek után kutatva (mint kalandozó eleik) a kőkoporsóban fekvő tetem örök nyugodalmát szentségtörő módon megzavarják. Béla és tanácsadói azonban az ogy. 3. napján fegyveres erővel megsemmisítették az új társad. rend és a kerség ellen lázadókat. A kir. ekkor alapította a hamarosan temetkezési helye gyanánt szolgáló →szekszárdi Szentséges Üdvözítő apátságot, s ugyanezen évben megszületett az első →nemzetségi monostor (tehát nem kir. alapítású), annak jeleként, hogy a kerség egyre szélesebb körű társad. elfogadottságnak örvend. A kir. a vásárok tartását vasárnapról áttette szombatra, ami a köznépet (harcosokat, szabadokat, szolgákat) egyaránt érintette, hiszen ettől kezdve a vásár nem indokolhatta a vasárnapi istentiszt. elmulasztását. I. Béla béketárgyalási kísérletei a ném. cs-ral sorra meghiúsultak. 1063. IX: a ném. csapatok Salamonnak a trónra való visszahelyezése érdekében az orsz-ra törtek. Béla a dömösi kir. kúriában balesetet szenvedett és súlyosan megsebesült, ezért nem tudott érdemlegesen védekezni. Elindult Moson felé, de útközben hírül véve a ném. hadi sikereket és Moson várának elestét, meghalt. Fiai, (I.) Géza (ur. 1074-77), László, Lambert, mint egykor ő is, Lengyo-ba menekültek. IV. Henrik diadalmasan vonult Székesfehérvárra, ahol kir-lyá koronázták az ifjú Salamont, miután az nőül vette IV. Henrik nővérét. Az egyháziak, akik jelen voltak I. Béla hatalomra kerülésekor, most Salamon mellé álltak, talán egyéni érdekből, talán a birod. egyh-zal szemben a m. egyh. függetlenségét védve. Részük lehetett abban, hogy Géza néhány hónap múlva hazatért és megkapta a dukátust. 10 é. béke után a bácsi ispán, Vid azonban magának akarta a dukátust, és Salamont rávette, hogy támadja meg Gézát, aki Kemejnél 1074. II. 26: vereséget szenvedett. III. 14: azonban a →mogyoródi csatában öccse, László vitézeivel és cseh támogatással döntő vereséget mért Salamonra, akinek a seregében szép számmal voltak németek is. - (Szt) VII. Gergely p. (1073-85) a pápaság jogainak elszánt védelmezőjeként szívesen beavatkozott a M. Királyságért folytatott hatalmi harcba. Géza számára teljesíthetetlennek tűnt a p. által követelt engedelmesség, ezért VII. Dukasz Mihály konstantinápolyi cs-hoz (1071-78) fordult kir. méltóságának elismertetése végett. A bizánci uralkodó ekkor küldte azt a koronát, mely ma a Szt Korona alsó részét (corona greca) alkotja. - Gergely p. történelmi alapon, az első m. kir-ra hivatkozva nem volt hajlandó elismerni a ném. császár m. ügyekbe való beleszólási jogát. Ezzel valójában a m. kir. hatalom, s ezen keresztül a m. egyh. függetlenségét támogatta. A bizánci cs. irányában Géza éppoly tartózkodónak bizonyult, mint a p. felé, noha a koronázáskor, 1075 tavaszán menyegzőt ült Szünadéné bizánci hgnővel. E bizánci-m. szövetségnek megvoltak a maga határai: a lat. egyháziak nem féltették rítusukat a bizánci befolyástól, s a bizánciak nem tettek kísérletet a lat. intézmények görögösítésére. Géza uralkodása alatt (1074-77) a helyi egyházak gyarapodtak, befejeződött a váci szegyh. építése, 2 mon-t alapítottak. - Miközben a Ny-i végeken Salamon makacsul kitartott, Géza fölkészítette öccsét, Lászlót az uralkodásra azzal, hogy neki juttatta a dukátust. Utolsó idején az egyházfők tanácsának engedve szerette volna rendezni a trónviszályt, Salamonnal tárgyalásokba kezdett, halála azonban megakadályozta, hogy jelentősen előrelépjenek. I. Géza kir. a váci szegyh-ba temetkezett; ettől kezdve Vác Géza városának számított. -

Alapítások Szt István után. Aba Sámuel: Heves vm-ben a sári (abasári) Bold. Szűz (1042) és a debrői (Feldebrő) Szt Kereszt monostor. I. András: tihanyi Szt Ányos pp. mon.; visegrádi Szt András mon. (a gör. rítusú mon-t II. András kir. [1205-35] bencésekkel népesítette újra). I. Béla: Szt Megváltóról nev. szekszárdi mon. I. Géza: a Garam folyó partján, Bars vm-ben Szt Benedek monostor (1075). - I. (Szt) László: →Mogyoródi Szt Márton bencés apátság. Csanád vezér Oroszlámoson emelt mon-t a marosvári gör. szerz-ek számára. - A nemzetségi mon-ok között a →zselicszentjakabi bencés apátságot számos követte. Egyszerre szolgáltak a nemzetség temetkezőhelyéül, a környék számára mintegy megjelenítették a család hatalmát, s biztosították az egybetartozás szellemét. Újabban néhány ponton megkérdőjelezik ezt, de a végleges állásfoglalás a nemzetségi monostorok ügyében még várat magára. -

9. Szt László király (ur. 1077-95). I. Géza elhunytakor (1077. IV. 25.) fiai, Kálmán és Álmos még kiskorúak voltak, alkalmatlanok az uralkodásra, főként az adott helyzetben, amikor Salamon a ném. uralkodóra támaszkodva próbálta visszaszerezni a hatalmat. Alkalmas volt azonban Géza öccse, László, aki a dukátus élén számtalanszor bizonyította rátermettségét, akár hadakozásról, akár irányításról volt szó. Nála érvényesülhetett az idoneitas (apa-fiú) elve és a →seniorátus elve is (a család bármely legidősebb tagja). „Hungária nemeseinek teljes sokasága... általános egyetértésben, egyhangúlag és közös akarattal megválasztotta őt az ország kormányzására.” László a harcot és a küzdelmet nem kereste öncélúan, kalandvágyból, s Salamon ellen kényszerből támadt. Ezt igazolja a Nyitrán töltött idő, amikor László Pozsony várát ellenőrizte, és katonailag semlegesítve Salamont, Géza uralkodásához békét teremtett. Salamont nem ellenségnek, hanem lovagi ellenfélnek tekintette. Géza életében az is megtörtént, hogy Salamon és László a lovagi bajvívás szabályai szerinti küzdelemben vettek részt, ami egymás kölcsönös becsülését jelentette. - Lászlónak már a külseje is sugallta, hogy uralkodásra termett. A 12. sz. végén írt életrajza szerint: „Természeti adottságaiban az isteni irgalom különös kegyelme a kiválóság kiváltságával a közönséges emberi értékek fölé emelte. Mert erős volt a keze, tetszetős a külseje, s miként az oroszlánnak, hatalmas lába-keze, óriási a termete, a többi ember közül vállal kimagaslott: így árasztotta el az adományok teljessége, s ez már testileg is méltóvá nyilvánította a királyi koronára.” A legenda másik változata szerint a hős király a mondabeli Trója utolsó királyához, Priamoszhoz hasonlított; a fr. Saint Gilles mon. hazánkba jött szerzetese 1091: elegantissimus rex-nek mondta. - VII. Gergely p. Nehemiás esztergomi érs-től értesült az új kir-ról, akit levelében választott kir-nak nevezett. Két évvel később írt levelében már elhagyta a „választott” (electus) jelzőt, és Lászlónak mint „a magyarok királyának üdvözletet és apostoli áldást” küldött. A m. kir. VII. Gergelyt támogatta a IV. Henrik elleni harcában, és az egyh. reformokat is megértéssel fogadta, legföljebb azokat az általa helyesnek tartott módon a körülményekhez alkalmazta. Kir-ként Salamonnal szemben a megbékélésre törekedett, de a hatalmon az országért érzett felelőssége tudatában nem volt hajlandó vele osztozni. 1081: Salamon föllázadt László ellen, aki jogosan záratta őt a visegrádi várba. Hamarosan megbocsátott azonban, s megfogadva a bökénysomlyói apáca, Karitász tanácsát, 1083: István kir. szentté avatásakor szabadon engedte Salamont. László ekkorra már oly mértékben megszilárdította az ország helyzetét, hogy nem kellett félnie az idegenbe, előbb a ném-ekhez, majd a moldvai besenyőkhöz távozott Salamontól. - Ez a szilárd kezű, magabiztos, bölcs kormányzás az első pillanattól kezdve nagy körültekintésben mutatkozott meg, s erre legjobb példa a koronához fűződő kapcsolata. A Legenda szerint: „Mikor ugyanis tetszésén múlott, hogy a királyi méltóságot isteni végzésből magának tulajdonítsa, nem igyekezett sem fölkenetni, sem királlyá koronáztatni magát: a királyi jelvényeket tisztelettel maga előtt vitetve nem azért töltötte be a királyi méltóság feladatát, hogy az első legyen, hanem hogy hasznos legyen. (...) Mikor pedig a királyi méltóság feladatát méltó módon elvállalta, szavakkal nem lehet kifejteni, mennyire, s miképpen látta el.” A „méltó módon vállalás” a későbbi megkoronázására vonatkozik, ami vsz. azután történt, hogy 1078 k. feleségül vette Rudolf sváb hg., IV. Henrik vetélytársának a lányát, Adelhaidot. - A hatalom átvétele után rögtön intézkedett a tulajdont védő törv-ek kibocsátásáról. Az ún. III. törv-kv. (29 cikkely) rögtön László trónra lépése után született. Emiatt létezik olyan vélemény, hogy talán már korábban, Géza uralkodása alatt keletkezett. A hatalmi harcoktól terhelt áldatlan évtizedek alatt a Szt István-i törv-ek betartatása sok kívánnivalót hagyott maga után, s érthető, hogy a tulajdon (egyh., kir., magán-) jogi védelmének szigorításával az egyh. és világi társad. alapjainak megszilárdítása történt. A törv-ek szigorának oka az anarchia felé haladó közállapotok, s nem a kir. valamiféle despotikus hajlandósága volt. - Szt László kir. 3x szállt hadba az ország védelmében. 1085: a Felső-Tisza vidékéről a besenyő rabló hordát űzte ki. A győzelem emlékére a döntő csata színhelyén hamarosan tp-ot építtetett, mely hirdette, kinek tulajdonítja László a győzelmet. László uralkodási stílusát és lelkületét jól mutatja Montecassino apátjához, Oderisiushoz írt levelének bevezetője (1091): „Jóllehet bűnös vagyok, mert a földi méltóság teendőit nem lehet előmozdítani súlyos vétkek nélkül...”. - A besenyők-kunok betörése 1091: szinte a fél országot fölperzselte. Az Al-Duna vidékén tanyázó nomád lovasnép harcosai Kapolcs vezérükkel a törcsvári szoroson át Erdélyt rohanták le, majd a meszesi kapun át a Lászlónak ifjúkora óta kedves bihari tájakat pusztították. Távoztukban a Tiszán átkelve földúlták a Duna-Tisza közét. László a kunok támadásait leverte, majd az ország belsejében letelepítette őket. Van olyan vélemény, mely szerint a székelyeket ő költöztette Erdélybe a határok védelmére. - 1092: or. földre vezetett hadat, hogy a kunok támadásának elejét vegye. Az ország békéjének biztosítása mellett Lászlónak gondja volt annak gyarapítására is. Nővére, Ilona Zvonimir horvát kir. felesége volt, s a kirné férje halála után a m. kir. segítségét kérte a pártharcok megszüntetéséhez. László, nővére révén, jogos örökségének tekintette Horváto-ot, s ott seregeivel 1091: rendet teremtett. Álmos hg-et ott hagyta horvát kir-nak, és visszasietett a kunok újabb támadásának leverésére. Mivel Zvonimir Horváto-ot még VII. Gergelynek elkötelezte hűbéri formában, II. Orbán p. (ur. 1088-99) nem vette jó néven László horváto-i beavatkozását, mert abban a Sztszék és Horváto. közti kötelék lazulását látta. Amikor a p. követe, Teuzo bíb. 1091 őszén Somogyvárra érkezett (a Saint Gilles mon. segítségével Szt Egyed tiszt-ére emelendő apátság alapítása kapcsán), László és horvát királlyá koronázott fia, Álmos nem fogadták el a követ által képviselt pápai álláspontot Horváto. hűbér-jellegének átöröklődéséről, s nem tettek vazallusi esküt. László ezzel különbséget téve a pápa lelki és evilági hatalma között, az előbbit tiszteletben tartva, az utóbbival szembeszegült. Később az akkor Ravennában székelő, IV. Henrik cs-tól támogatott III. Kelemen ellenpápa oldalára állt. Inkább jelképes tett volt ez, álláspontját aláhúzandó, mintsem a péteri folytonosságot megtestesítő pápa semmibevétele, hiszen kiváló egyháziak segítettek Lászlónak eligazodni ilyen kérdésekben. László, hogy a horvát ter-eket minél szorosabb kötelékkel fűzze a M. Királysághoz, 1092: v. 1094: Zágrábban ppséget alapított Szt István kir. patrónussága mellett. - Szembenállása a Sztszékkel nem volt olyan mértékű és jellegű, hogy károsította volna az Egyh-hoz fűződő kapcsolatát. Őszinte vallásosságának számtalan tanújelét adta. Az egyházszervezésben Szt István munkáját folytatta (→magyar püspökségek). -

10. Kalocsa és Bács. A korai m. egyhtört. legvitatottabb kérdése, hogy miért létesült a kalocsai érsség ter-én, D-en Bács várában, ill. városában egy 2. érseki székhely? A zágrábi ppség alapításánál jelen volt Bács 1. érs-e, Fábián. Egy 12. sz. forrás is említi a bácsi érs-et, ám utána következetesnek tűnően kalocsai érs-ek szerepelnek. Az eligazodást nehezíti a kalocsai és bácsi dioecesis külön említése, valamint egy 1185 v. 1196-os kimutatás, mely szerint a kalocsai érs. Bácsott tart széket. Volt olyan nézet, hogy Szt István Bácsban ppséget alapított, amit Szt László érsséggé tett, majd 1135: a kalocsai ppséggel kánonilag egyesítették. Mások szerint a bácsi széket Szt László alapította a kalocsai ppségből kihasítva, rögtön érsségi jogokkal ruházták föl, majd 1135: megtörtént az egyesítés. A két megoldási lehetőségben azonos elem, hogy Bács származtatta át Kalocsának az érsség rangját. - Ugyancsak feltevés, hogy Szt István rögtön, kezdetben Kalocsán érsséget alapított, majd annak székhelye ismeretlen időpontban átkerült Bácsra. Az ok lehetett akár a váci ppség fölállítása (melynek ter-e Kalocsát viszonylag megközelítve, mélyen lenyúlik a Duna-Tisza közén), v. a Szerémség felé érvényesítendő fokozott egyházigazgatási jelenlét. - Teljesen új elképzelésként jelentkezett az a Bács székhelyre vonatkozó állítás, melynek részadatait a 12. sz. Kinnamosz bizánci történetíró, s kortársa, Idríszi arab utazó jegyezte föl. A bizánci forrás szerint Bács a Szerémség metropolisza; az arab útleírás Bácsott élő gör. tudósokról beszél. Előfeltételezésként ehhez gör. szertartású, bizánci kötődésű ppség léte járult a Szerémségben, Szerémvár székhellyel a Száva szigetén. Miután 1071-72: Belgrád és Szerémvár m. fennhatóság alá került, a gör. ppség székhelye áttevődhetett Bácsra, majd a bács-szerémségi gör. ppséget és a kalocsai latin érsséget egybevonták. A szerémvári v. szerémségi gör. ppség előzetes létéről a források azonban hallgatnak (az ókori Sirmium valóban otthont adott ppségnek, melyet a népvándorlás elsodort). Ennek ellenére a 20. sz. végi egyhtört. irod. olykor bizonyított tényként közölte a legutóbbi föltevést. Arról a kérdésről azonban, hogy miként mehetett volna végbe gör. nyelvű, rítusú és Ny-i egyhjogi berendezkedésű intézmények egybeolvasztása, a K-i örökség latinizálása, ill. fölszámolása, a szakirod. nem szólt. - A Kalocsa-Bács probléma legutóbbi években született magyarázata a K-i angolok tört-én alapszik. Hódító Vilmos (ur. 1066-87) hatalomra jutásával Angliából nagy számú lovag kényszerült menekülésre D-i, majd a Földközi-tengeren K-i irányba. Konstantinápoly alatt kikötve, vsz. VII. Mikhaél cs-nak (ur. 1071-78) kapóra jött a váratlan katonai segítség, mert a fővárost éppen pogányok (talán besenyők?) ostromolták. Az angol lovagok egy csoportja a cs. testőrök közé állt, míg többségük letelepedésre alkalmas ter-et kért, s több várost is alapítottak. Ez az Új-Anglia vsz. az Al-Duna deltavidékéhez közel lehetett, I. Alexiosz cs. (1081-1118) uralma kezdetén. A pogány besenyők a m-ok ellen ugyan Bizánc szövetségesei voltak, ám ha alkalom adódott, a birod. ellen fordultak. Az angolok tőlük foglalták el az Al-Duna vidékét, de nem azért, hogy Konstantinápoly urának engedelmes alattvalói legyenek. Az adófizetést megtagadták, s megtették az első lépéseket az önállósulás útján. Ezek közé tartozik, hogy az egyh. élet megszervezésekor (ragaszkodván a lat. kerséghez és rítushoz) a m. egyh-hoz fordultak, mely kellő tekintéllyel rendelkezett, s földrajzilag közel volt. Az erdélyi, a bihari és a csanádi ppségek a kalocsai érs. alá tartoztak, s ez magyarázhatja, hogy a kalocsai érsség számára Bácsott 2. székhely létesüljön 1090 k. - Szt László egyhpol-jába ez a megbízható forrásokon nyugvó föltételezés harmonikusan illeszkedik, s azt is indokolja, hogy 1091 nyarán miért viselte a rex Moesiae címet: az Al-Dunától D-re eső, valaha Moesia Superior névre hallgató ter-et Sirmium és Belgrád várakkal együtt László elfoglalta, így a címre is igényt tarthatott. Az angol lovagok néhány éven belül elfogadták a bizánci fennhatóságot pol. téren, s kikerültek a m. vonzáskörből (későbbi sorsukról a források hallgatnak, így nem tudni, valóban bekövetkezett-e náluk a nehezen elképzelhető rítusváltoztatás). - László kir. délvidéki egyhpol-ját az 1054-es egyházszakadás egyenes következményének tartani és annak erőteljes latinizációs törekvést tulajdonítani azért tűnik túlzásnak, mert K és Ny egyh-ainak igazi szétválása a hívek szemében csak a 4. keresztes hadjárat (1202-04) szomorú következménye volt. A 11. sz. végén Ny-i lovagok és bizánci katonák főpapjaik és világi uraik vezetésével a legnagyobb egyetértésben meneteltek a Sztföld felé, s amikor ott az iszlám fölötti győzelem után szembekerültek, nem rítusviták fordították egymás ellen a keletieket és a nyugatiakat, hanem a visszaszerzett ter-ek fölötti marakodás. Ezért a M. Királyság D-DK-i részein élő, gör. rítusú ker-ek programszerű bekebelezése a latin egyh. szervezetbe inkább későbbi fejlemények visszavetítése, mintsem megalapozott feltevés. Ugyanakkor az is igaz, hogy a →cezaropapizmustól átjárt bizánci egyh. joggal válthatott ki fönntartást a fiatal ker. Mo. vezetőiben, hiszen tudatában voltak az önálló egyh-szervezet jelentőségének, s még magával a pápával is vitába szálltak, amint Szt László tette ezt VII. Gergellyel. - László rendelkezett a bihari ppség közp-járól is. Váradon mon-t rakatva a Bold. Szűz tiszt-ére a váradi szegyh. alapjait vetette meg. A bihari pp. Váradra költözött, s a bihari egyh. központ megszűnt. A nyitrai társaskápt-t gazdagon ellátta adományokkal, s nem lehetetlen, hogy ő maga akarta ppséggé szervezni a nyitrai részt, amit később az utóda, Kálmán kir. (ur. 1095-1116) 1113 k. meg is tett. A mainzi érsség alá tartozó prágai ppség ugyanis szerette volna erre a vidékre kiterjeszteni joghatóságát, s ezt Szt László adományával, az egyháziak munkájának támogatásával megelőzte. -

11. Az 1083-as szenttéavatásokat László kezdeményezte, de minden bizonnyal VII. Gergely tudtával és áldásával. Az invesztitúra-harcban László a pápa oldalán állt, s tartotta magát a VII. Gergely-féle →Dictatus papae 21. p-jához: „minden egyház fontosabb ügyét eléje (ti. a pápa elé) kell terjeszteni”. Augsburgi Ulrik sztté avatása óta (998) a pápák egyre gyakrabban beavatkoztak a kanonizációba, s ez a reformokért küzdő pápákkal, főként VII. Gergellyel, fokozatosan erősödött. - Az első sztté avatás Nyitrán történt. 1083. VII. 16-17: a zoborhegyi remeték, Zoerárd-András és Benedek tetemeit fölemelték, s a nyitrai Szt Emmerám-tp. oltárára helyezték. VII. 26: ugyanezt tették a marosvári (csanádi) Szűz Mária-egyh-ban 1053 óta nyugodó Gellérttel. - István kir. esetében az életállapot (ti. hogy uralkodó volt) inkább számított hátránynak, mint előnynek. VII. Gergely p. 1081: írásba adta, hogy uralkodók nem juthatnak el az életszentség magaslatára. 1083: mégis jóváhagyta az első koronás m. kir-ról kialakult közvélekedést, és engedélyezte a tiszt-ét. A 10-11. sz: már voltak sztként tisztelt és sztté avatott kir-ok, kirnék, pl. a ném-eknél I. Ottó cs. anyja, Matilda (†968), II. Henrik (†1024) és felesége, Kunigunda (†1033); a cseheknél Ludmilla (†921) és unokája, Vencel (†935). Téves elképzelés, mely István életszentségének kinyilvánítását és sztté avatását csupán László pol., legitimációs sakkhúzásának véli. István nem azért lett szt, mert László uralkodására ez jótékony hatással volt, hanem azért teremhetett István sztté avatása (a másik 4 kanonizációval együtt) László hatalmának megszilárdításával gyümölcsöket, mert István tényleg szt volt. - A sztté avatás (3 napos böjt után) 1083. VIII. 15: kezdődött. Amikor a sírverem fedőlapját a szolgák nem bírták fölemelni, Karitász apáca üzenete alapján László szabadon bocsátotta a fogva tartott Salamon kir-t. Ezután a kőlapot VIII. 20: fölemelhették, megkezdődhetett a tetem kiemelése, amely csonka volt, jobb karja-keze a királyi gyűrűvel együtt hiányzott. Ugyanis a gazdag bihari család leszármazottja, Merkur Szt István tetemének jobbját a trónviszályoktól, pogány lázadásoktól zavaros időben, az 1060-as években Székesfehérvárról elvitte a Berettyó-parti kicsiny családi monostorba (Szentjobb). Két évtizeddel később azonban senki sem emlékezett már erre. 1084: László kir. országjárása során talált rá a Szt Jobbra, melynek Álmos hg-gel kőmonostort és tp-ot építtetett. A bencések a középkorban itt őrizték az Országalapító ereklyéjét, s a zarándokok az egész országból érkeztek, peres ügyekben a Szt Jobbra tettek esküt. - Imre hg. sztté avatása XI. 5: történt a székesfehérvári baz-ban. - 1086: összeíratta a bakonybéli mon. vagyonát, majd a pannonhalmi apátság kincseit, paramentumait, kódexeit (mintegy 80!), birtokait, szolgáló népeit és a jószágállományát. Vsz. a többi kir. apátságban is készültek hasonló lajstromokat tartalmazó okl-ek. -

12. Szt László kir. alapításai: →kolosi Boldogságos Szűz Mária apátság (1077, Nyitra vm.), Szt Mihály arkangyal →bátai monostora (1093, Tolna, Szt Vér-ereklyét őrzött, emiatt igen látogatott zarándokhely volt), →szentjobbi Boldogságos Szűz Mária apátság, →meszesi Antochiai Szent Margit apátság, →kolozsmonostori apátság (Szűz Máriáról nev.); →somogyvári Szent Egyed bencés apátság. -

Zsinat és káptalanok. 1092. V. 20: a szabolcsi zsin. 42 törvénycikkelyéből 40 az egyh. élettel, 2 a királyi bíráskodással kapcsolatos. A papok, ill. pp-ök házasságával foglalkoznak az első törv-ek. Ebből fakadó téves következtetés, hogy csak VII. Gergely vezette volna be a cölibátust, s a m. egyháziak még ekkor is sokáig ellenálltak. A megállapítás téves, mert a papi nőtlenség ap. hagyományra megy vissza, s a 4. sz. elejétől mindenütt bizonyítható. A K-i egyh-ban a 7. sz-tól ezen változtattak és a szerpapok áldozópappá sztelésük előtt megnősülhettek, a pp-nek a K-i egyházjog szerint is nőtlennek kellett lennie. - 4 cikkely az egyh. vagyont védi: rendelkezni kellett a lerombolt v. elpusztított tp-ok újjáépítéséről. Lászlónak gondja volt arra, hogy az izmaelitának, magyarul böszörménynek nevezett török etnikumúak, ha fölvették a keresztséget, többé vissza ne térjenek az iszlám vallásra. 9 cikkely foglalkozik a hitélettel: előírja az ünnepek, böjtök megtartását, a vasárnapi misén történő részvételt, a tp. mellé temetkezést. Kiemelkedően fontosak az új m. sztek ünnepeiről való rendelkezések. - A törv-ek adta keretek biztosították a 11. sz. végi m. társad. békés fejlődését. A m. egyház Szt László idejében újabb intézményekkel gazdagodott. A dómmonostor intézménye visszafejlődött, mert a szerz-ek a szegyh-ak mellől visszavonultak mon-aikba, a világi papok pedig székeskápt-okba szerveződtek a szegyh-ak mellett (ebben az időben pl. Gyulafehérvárott); v. társaskápt-ok létesültek, közülük az elsőt László öccse, Lambert alapította Titelnél, a Tisza-torkolat közelében, a Szt Bölcsesség (Sancta Sapientia) patrocíniummal (→titeli társaskáptalan). - Bár a káptalan (capitulum) elnevezés később, II. Paszkál p. (ur. 1099-1118) irataiban jelent meg, ezek az intézmények László idejében terjedtek el. A szegyh. papság, miután az eltartására szolgáló földvagyon elkülönült a szegyh-étól, anyagilag függetlenül, könnyebben szervezhette meg a maga életét úgy, hogy a hivatali kötelességnek (officium) és a lelkipásztorkodásnak egyaránt eleget tehessen. A szegyh. folyamatos, szabályszerű istentiszt. életének végzése idővel a kápt. kötelessége lett, amelyet a prép. (praepositus) irányított. A szegyh. isk-t az olvasókanonok (lector) vezette; a mindig énekelve végzett istentiszt. irányítása, betanítása az éneklőkanonok (cantor) dolga volt. Az őrkanonok (custos) a szegyh. javait (könyv-, levél-, kincstár, pecsét) vigyázta. - A kápt. mellett ekkor jelent meg a főesperesi, esp. tisztség. A főesp. hivatal korai hazai alakulásáról a történészek véleménye máig megosztott. Szt István idejében az ispán mellett a pap (presbyter) volt jelen mint egyh. személy. László alatt az esperes (archipresbyter) jelent meg, aki a dékán (decanus) nevet is viselhette, mert leggyakrabban tíz plébániát fogott össze egy ker-be. Kálmán kir. korában tűnt fel a főesperes (archidiaconus), aki nagyobb ker-tel rendelkezett. Ez a tisztség vsz. már László idejében is létezett, s ennek alapján az esp-ek a „helyettes” kiegészítéssel viselték a nevét (vicearchidiaconus). Egy főesp. mindig a szegyh-ban működött (archidiaconus maior), s az ő rangja nagyobbnak számított, mint azoké a főesp-eké, akik egy-egy nagyobb kerület élén álltak (archidiaconi minores). A főesp-ek évente végiglátogatták a ker-üket, javadalmi, fegyelmi ügyekben intézkedtek, a papokat egybehívták, az egyh. ügyeket - amik rájuk is tartoztak - velük ezen a gyűlésen (capitulum) megbeszélték. A kápt. többi knk-ja némileg elkülönülve a méltóságot (dignitas) viselőktől - főként az istentiszt. végzésében és a 12. sz. végétől működő hiteleshely munkájában vett részt. Élükön a dékán (decanus), későbbi, 14. sz. nevén a magister canonicorum állt. - Az első sz-okban a kápt. tagjait az egyhm. főpapja nevezte ki. A középkor 2. felében e jogot egyre inkább a Sztszék gyakorolta. A beiktatás végzéséhez az érs. v. pp. szigorúan ragaszkodott. Legfőbb jognak a főpapválasztás (electio canonica) számított, amit a kápt. a kir. hallgatólagos egyetértésére számítva gyakorolt. A székeskápt. (capitulum cathedrale) mellett az érsség, ill. ppség ter-én társaskápt. (capitulum collegiatum) is létesülhetett. -

13. Kálmán kir. (ur. 1095-1116). László kir., amikor jónak látta, szembeszegült IV. Henrik cs-ral, ami egyben II. Orbán p. melletti fölzárkózásnak számított. 1095 nyarán cseh hadjáratra indult, amikor útközben megbetegedett és meghalt. Bár temetési tp-ának a váradi szegyh-at szánta, először a somogyvári apátságban temették el, majd innen 1113 u. vitték át Váradra. - László nem hagyott maga után fiúgyermeket, ezért Géza kir. fiai, Kálmán és Álmos számíthatott a trónra. Maga László is úgy gondolta még életében, hogy ideje visszatérni az egyenesági leszármazás alapján történő utódláshoz, némi módosítással, az idoneitas elvének alapján. Az 1091-es év tavaszán, amikor serege élén László átkelt a m. ter. D-i határát képező Száva folyón és a horvát belharcoknak köszönhetően néhány hét alatt megszállta Horváto-ot, majd az Adriai-tenger partvidékére kijutva elfoglalta Tengerfehérvár (2000: Biograd) horvát kikötővárost, unokaöccse, Álmos hg. mindvégig mellette volt, s a daliás termetű ifjú hadi jártassága még kir. nagybátyja követelményeinek is megfelelt. Amikor megtudta, hogy az orosz fennhatóságú ter-ekről nomád kun törzsek érkeztek s végigpusztították az ország K-i felét, László, bár a bizánci fennhatóságú Dalmácia bekebelezését tervezte, Horváto. élére állította Álmos hg-et, és seregével azonnal a kunok ellen vonult. A Temes folyó vidékén szétverte a nomád rablóhadat. Álmos mint horvát kir. megállta a helyét, ezért László választása rá esett az utódlásban. Kálmán hg-et egyh. tanulmányai után pp-ké sztelték, s egri v. váradi főpapként működött. „Könyves” neve e klerikusi műveltségének emléke. Törv-ei között leghíresebb a boszorkányok nemlétét kijelentő, mely tartalmában az egyh. álláspontot tükrözi, s szintén utal Kálmán pályafutásának egyh. kezdeteire. Kevéssel László halála előtt azonban Lengyo-ba menekült, ami jelezte, hogy egyh. hivataláért nem mond le a koronáról és a jogarról. A majdnem 2 évtizedes belső béke után tehát a m. tört. ismét sorsfordító időhöz érkezett László kir. váratlan halálakor. - A hagyományos nézet szerint még maga Szt László hívta haza Kálmánt Lengyo-ból, s tette örökösévé. Az újabb kutatások szerint azonban 1095 nyarán a trónutódlás kérdése megoldatlan volt, s majdnem 1 év kellett ahhoz, hogy a 2 fivér megállapodjon. Kálmánnak semmissé kellett nyilváníttatnia a pápával a tényt, hogy az egyh. rend (ordo) teljességével rendelkezett mint pp. - Horváto-ból Álmos visszatért és megkapta a dukátust, mely László idejében nem volt betöltve. Kálmánt (ur. 1095-1116) 1096 tavaszán kir-lyá koronázták. Rögtön szembe találta magát a →keresztes hadjáratok okozta gondokkal. A keresztesek első csapatát Sansavoir Gauthier vez. nagyobb problémák nélkül. Amiens-i →Péter serege viszont a Délvidékre érve elfoglalta Zimony várát, s kirabolta a várost. A 3., több hullámban érkező sereg már Nyitra környékén s a Dunántúlon rabolt-gyilkolt. Egyes vezérek úgy gondolták, hogy a keresztes hadjáratot Mo-on kell kezdeni, mert a m-okat pogányoknak tekintették. A köv. seregnek Kálmán már a Ny-i határszélen ellenállt, de a másfél hónapos harcban Kálmán és környezete olykor csaknem menekülésre, az orsz. elhagyására kényszerült. A →Bouillon Gottfried vez. fősereg 1096. IX: érkezett a határhoz, s békésen áthaladt az orsz-on, miközben a fővezér fivérét, →Balduint, a későbbi jeruzsálemi kir-t és kíséretét Kálmán túszként magánál tartotta. A fiatal m. kerség számára súlyos próbatételt jelentett a keresztet viselő, Sztföldre igyekvő rablólovagok és szolgáik megjelenése és pusztítása. 1096 végén küldöttség érkezett II. Orbántól Kálmánhoz a pápa engedélyével: a kir. visszatérhetett az oratores (imádkozók) rendjéből a bellatores (harcosok) rendjébe, a klerikusok közül a laikusok közé. A p. engedély utólagos jóváhagyása lehetett a már előzőleg végbement koronázásnak. Alig múlt el a keresztesek veszedelme, Kálmán és Álmos között majdnem fegyveres összecsapáshoz vezetett a versengés. - A köv. pápa, II. Paszkál (1099-1118) elődjénél erőteljesebben folytatta a világiak által gyakorolt invesztitúra elleni harcot. Ennek jele, hogy amikor Ugolin kalocsai érs. (1102-03 k.) Rómától kért palliumot, a p. legátus készséggel meghozta neki Rómából a Szt Péter s utódai iránti hűséget kifejező jelvényt, ám cserébe hűségesküt kért az érs-től. Emellett a p. igényt tartott a pápai legátusnak kijáró tiszt-re, segítségre, s 3 évente a személyesen v. küldött útján tett ad limina látogatásra Rómában. A Sztszék igyekezett minél szorosabbra fűzni kapcsolatait a m. hierarchiával, s ez sikerült is. - A hagyományos történetírás szerint Kálmán uralkodása első felében gyakorolta a főpapállítást, majd az 1106. X: tartott guastallai zsin-on lemondott erről. A p. viszont elismerte a m. király időközben megteremtett tengermelléki befolyását (Kálmán 1102: Tengerfehérvárott horvát kir-lyá koronáztatta magát). Az újabb kutatás szerint azonban sem Kálmán, sem 12. sz. utódai nem tettek lemondó, esetleg hasonló értelmű nyilatkozatot, már csak azért sem, mert a p. ilyet nem követelt. Az 1110 k. Szt István-életrajz (Hartvik győri pp-től) az adott, Kálmán által akart és teremtett helyzetet vetítette vissza István életébe, hogy ezzel igazolja a p. előtt kir-a cselekedeteit. A Hartvik-legenda lényegi állítása, hogy Szt István koronájának és kir. méltóságának forrása Róma, sőt maga a pápa. Ebből a m. uralkodóra nézve hűbéri alárendelődés következne, amit Hartvik a corona angelica és az orsz. Máriának való felajánlása okán hárít el. A corona angelica azt jelenti, hogy a p. égi sugallatra küldte a koronát a lengy. helyett a m. kir-nak, tehát a korona egyedül Istennek köszönhető. Róma főpapja csak a gondviselés eszköze volt, Szt István valójában Isten kegyelméből (Dei gratia) uralkodott, s utódai ebben is örökösei. A másik ok az ország felajánlása a Bold. Szűznek mint a Magyarok Nagyasszonyának. VII. Gergely p. egy levele szerint István Szt Péternek is fölajánlotta az országot, a p. ezért tarthat rá jogot. Hartvik ezzel szemben hangsúlyozza, hogy Mo. Szűz Máriáé, így a pápa részéről a hűbéri igénynek nincs valós alapja. A Hartvik-legenda szerint a m. kir-ok apostoli legátusként is tevékenykedhettek, hiszen Szt István II. Szilvesztertől a korona mellett ap. keresztet is kapott, ami a m. kir-nak teljhatalmú egyh. ügyintézést biztosított. Ez az állítás azonban minden bizonnyal Hartvik találmánya, mely II. Paszkál előtt Kálmán egyh. jellegű ténykedéseit akarta igazolni. Nem lehetetlen, hogy az ötlet alapjául valós p. privilégium szolgált. Kálmán első feleségének, Feliciának atyja ugyanis szicíliai normann gr-ként elnyerte a kiváltságot II. Orbán p-tól, hogy a helyi egyh-at ap. legátusi minőségben irányítsa. - A m. király egyh. természetű jogai a Hartvik-féle Szt István-életrajz segítségével körvonalazódtak, miközben a pápaság igyekezett azokat csökkenteni. Az ellentétes irányú érdekáramlásokban a hatáskörök is elrendeződtek; a kir-nak már nem kellett olyan karizmatikus személynek lennie, aki egymagában összefogta és képviselte az egyh-at és az áll-ot. A tisztulási folyamat jele a világi és egyh. törv-hozás szétválasztása, bár a tarcali (Zemplén vm.) zsin. 84 cikkelye még vegyesen tartalmaz egyh. és világi jellegű intézkedéseket. - Kálmán 1105: István nevű négyéves fiát kir-lyá koronáztatta, ám ez Álmos trónra jutási kísérleteit nem befolyásolta. Amikor azonban Álmos 1107: Jeruzsálembe zarándokolt, Kálmán megszüntette a dukátust. Álmos 1007/08 fordulója táján akarta félreállítani a törvényes kir-t, akár merénylet árán. Kálmán a terv napvilágra jutásakor még megbocsátott, de amikor 1115 k. Álmos ismét szervezkedett ellene, a kir. megvakíttatta öccsét és annak kiskorú fiát, hogy uralkodásra alkalmatlanok legyenek. - Első felesége halála után Kálmán Eufemia orosz hgnőt vette feleségül, de házasságtörés miatt 1-2 év múlva visszaküldte családjához. Eufemia or. földön szülte meg →Borisz nevű fiát, aki felnőttként sokáig sikertelenül jelentkezett trónkövetelőként. 1116. II. 3: Kálmán meghalt, Székesfehérvárott temették el. -

II. István kir. (ur. 1116-31) alig 15 é. lépett a trónra. Évtized kellett, hogy belejöjjön az uralkodásba, és legalább a Ny-i szomszédokkal (ném-ek, csehek, osztrák őrgr.) jó kapcsolatokat építsen ki. Amikor a megvakított Álmos hg. összeesküvést szőtt ellene, majd párthíveivel Bizáncba menekült, István a trónkövetelőt pártoló bizánci cs-ral 1127: háborút kezdett. 1129: békével zárultak a Délvidéket, főként a Szerémséget pusztító harcok. István (mivel gyermeke nem született) 1127: nővére, Zsófia fiát, Sault jelölte meg utódaként (a pécsváradi apátságban rejtőző, megvakított Bélával feleségül vetette a szerb fejed. leányát). - A bécsi Annales Praedicatorum szerint II. Callistus p. (ur. 1119-24), miután fölszentelte a melki mon-t, bizonyos ideig Pozsonyban tartózkodott. Ez azt jelenti, hogy 1122: másodszor járt pápa a M. Kirság ter-én. - II. István legnagyobb egyhtört. tette a →premontreiek behívása és letelepítése volt. A r. alapítója, Szt Norbert (†1134) még élt, amikor a fro-i anyamonostorból, Prémontréből megérkeztek az első szerz-ek hazánkba. Az ún. fehér kanonokok szerz. aszkézisben éltek a szegénységet és a kézimunkát illetően, ugyanakkor az igehirdetéssel, s később a pléb. lelkipásztorkodással bekapcsolódtak a helyi egyh. életébe. II. István kir-t az általa alapított →váradhegyfoki Szent István vértanú prépostságban (Promontorium) temették el, rendi ruhában. A hazai prem. házak többségét a tatárjárás (1241-42) előtt alapították, ezért okl-eik megsemmisültek, adataikat csak a r. központi katalógusai őrizték meg, ezek ellenőrzése, pontosítása sokszor nehéz feladat. A mon-ok főként a →benedeki regulát követő szerz-ektől kevésbé lefoglalt ter-ekre települtek: Váradhegyfok, Almás, Ábrány, Nyírpályi, Adony, Lelesz, Jászó, Turóc, É-Duna-Tisza köze, Buda környéke (Jánoshida, Ócsa, Csut, Nyulak szigete, Hatvan, Geréb, Bozók); Zsámbék, Majk, Mórichida, Csorna, Rátót, Türje, Rajk, Kaposfő. Elterjedtségükben szerepet játszhatott, hogy beérték kisebb földterülettel, mivel számukra a lelkipásztorkodás is jövedelemforrást jelentett. Ezenkívül a rend szabályzata az alapítóknak némileg nagyobb beleszólást engedett a mon. életébe, ez is hozzájárulhatott népszerűségükhöz. Prépságaik közül kir. alapítású volt Váradhegyfok, Jászó, Lelesz, Zsámbék, Csut, Ipolyság, Bozók, Túróc, Szt Mihály a Nyulak szigetén (Hatvan és Ócsa bizonytalan). A többit a birtokos arisztokrácia alapította. Szerzetesnői közösségük volt Brassóban, Nagyszebenben, Szegeden. - II. István már nem egyesítette személyében oly módon az egyh. és állami irányítói tisztet, mint Szt István v. Szt László kir-ok. Könyves Kálmán alatt pedig a közélet e két ter-e kezdett elkülönülni, bár a kir. kápolna (capella regia) mint intézmény a 12. sz: is kiváló példája maradt az egységnek, majd a lassú szétválásnak. Mindez az egyh. rendhez nem tartozó szűk értelmiségi réteg megszületésével párhuzamosan történt. A kir. kápolna jelentette a kir. ereklyekincset, a kir. oratorium, vagyis kápolna meglétét, ami az istentiszt. színhelye; és az udvari papságot, amelynek vezetője a kápolnaispán (comes capellae). Tagjai a kir. okl-adásban tevékenyen közreműködtek. Ebből az intézményből fejlődött ki a 12. sz. végén a kir. kancellária, s ettől kezdve a kir. kápolna feladata a lit. végzésére korlátozódott. -

II. (Vak) Béla kir-t (ur. 1131-41), a Bizánci Birod-ban menekültként meghalt Álmos hg. megvakított fiát 1131. IV. 28: koronázták meg Székesfehérvárott. A vaksága miatt környezetére utalt kir. vsz. felesége tanácsára engedélyezte az aradi gyűlésen (1131 kora nyarán), hogy főemberei az ellenzék 68 vezetőjét lemészárolják. E tettét kiengesztelendő, a legyilkoltak vagyonából alapította az →aradi káptalant. Az ellenzék a lengy. és or. katonákkal érkező Borisz trónkövetelőt támogatta, de a kir. seregei osztrák támogatással a Sajó folyó völgyében 1132. VII. 22: döntő győzelmet arattak. Az ellenzék birtokaiból Béla jól tartotta világi és egyh. híveit, befejeztette gyermekkora menedékhelye, a dömösi prépság építkezéseit, és az 1138-as →dömösi összeírásban megerősítette a prépostból és 12 knk-ból álló testület tulajdoni helyzetét. Uralkodása világi téren sikeres volt, s a Sztszékkel is fönntartotta a jó kapcsolatot, bár a főpapállítás jogát gyakorolva II. Ince p-val (ur. 1130-43) a spalatói érs. szék betöltése körül súlyos nézeteltérése támadt. Vak Béla kir. sikerei közé tartozott Dalmácia egy részének meghódítása, s a DNy-i határvidéken előbb Ráma, majd Bosznia fölé is kiterjesztette a m. kir. hatalmát. Uralkodása idején a kir. kápolna okl-kiadása megnövekedett. - II. Béla 1141. II. 13: halt meg, a székesfehérvári baz-ban temették el. -

II. Géza kir. (ur. 1141-62) 11 é. volt, amikor II. 16: Székesfehérvárott megkoronázták. Helyette néhány évig anyja, a szerb Ilona és anyai nagybátyja, Belus hg. uralkodtak, szilárdan megtartván a kir. teljhatalmát. Géza 1146: feleségül vette az or. fejed. húgát, Euphrosinát, 1147: fogadta a II. keresztes hadjárat békésen átvonuló csapatait. -

14. Szerzetesr-ek megtelepedésére a békés évtizedek adtak lehetőséget. a) A ciszterci rend (alapítója Molesmes-i Szt Róbert [1024-98], fölvirágoztatója Clairvaux-i Szt Bernát [1090-1153], lelkiségük alapját Harding Szt István →Charta caritatisa [1119] vetette meg) lehetőleg lakatlan helyeken, gyakran völgyekben telepedett le. Festetlen, durva gyapjúszövetből készített ruhájuk alapján a nevük: szürke szerzetesek (monachi grisei), szemben a hagyományokat követő, fekete szerzetesekkel (monachi nigri). A megtért testvérek (conversi) felnőtt korban világiakból szerz-sé lett férfiak voltak, s a mon-tól távolabb fekvő földeket művelték. Szt Bernát még tevékenysége teljében volt, amikor 1133: Heiligenkreuzból (Au.) hazánkba érkeztek a ciszt-ek, és megtelepedtek Széken (ma Bátaszék, Tolna), majd 1142: Cikádoron. III. Béla (ur. 1172-96) alatt alakult 1179: az →egresi ciszterci apátság (a Maros bal partján, Csanádtól K-re), →Zirc, →Szentgotthárd, →Pilis, →Pásztó. - b) Az első keresztes hadjárat 1099. VII. 15: elfoglalta Jeruzsálemet. Ekkortájt született az a közösség, amely idővel szerzetes- és lovagrend lett. A ker. zarándokoknak (peregrinantes christiani) fedelet és ápolást nyújtó szegények ispotálya (hospitale pauperum) 1099: vált a sebesült lovagok és egyszerű katonák kórházává. Az intézményt Gérard de Martigues, vsz. provence-i származású elöljáró vezette, akinek a betegápolók első, az önálló módon alakított, szerzetesi élet felé irányuló közössége a létét köszönhette. Ez tekinthető a →Jeruzsálemi Szent János Lovagrend kezdetének. - A közösség életét döntően meghatározta II. Paszkál p. 1113. II. 15-i Piae postulatio voluntatis bullája. Mintájukra hamarosan Eu-ban is létesültek ispotályok. II. Callistus p. 1120: kiadott bullája az ispotályosokat lovagrendnek ismerte el. A lovagi eszmény legkeresztényibb formája Mo-on már testet öltött Szt László kir. személyében. A közösségi tudat őrizte a meggyőződést, hogy László elment volna egyszerre zarándokként s vitéz harcosként a Sztföldre az I. keresztes hadjárattal, ha a halál ebben meg nem akadályozza. - A m. zarándokok jelenlétét mutatja a 12. sz. első évtizedeiben, hogy 1135: Domina Petronella 2 házat vásárolt Jeruzsálemben, s zarándokházat és ispotályt alakíttatott ki bennük honfitársai részére. - c) Ez a szellemi-lelki légkör tette lehetővé, hogy 1147 nyarán a II. hadjárat ném. és fr. vitézei békésen átvonuljanak az orsz-on III. Konrád ném. és VII. Lajos fr. kir. vezetésével. Vsz. e II. keresztes hadjárat során léptek m. földre olyan johanniták, akik az eu. házakból tartottak a jeruzsálemi anyaház felé, hogy azt védelmezzék, ha kell, fegyverrel és életük árán, v. a beteg vitézek ápolásával. II. Géza kir. nevéhez kötődik egy jeruzsálemi tp. építése „Isten, a Szűzanya és Szt István tiszt-ére”. III. Orbán p. 1187. VI. 23-i okl-e szerint Géza a tp-ot az ispotályosokra bízta, nekik ajándékozta Abonyt (Esztergom mellett) földbirtokkal és egyéb javakkal együtt, s rendház és ispotály építését kérte tőlük. A régebbi kutatás mind a jeruzsálemi, mind az Esztergom melletti ispotályos közösséget a jánoslovagoknak tulajdonította; az újabb kutatás szerint II. Géza Jeruzsálemben Szt István kir. alapítványát újította meg, s az addigi titulust kiegészítette az első m. szt kir. nevével. A közösség egyébként nem lovagrend, hanem kanonokrend volt, mely Szt Ágoston reguláját követte; alapításuk 1150 k. történt. Az esztergomi ispotály is Szt Istvánt vallotta patrónusának, ezért az utókor mint Szt István keresztesei v. stefaniták tiszteli őket. Esztergom később ugyan befogadta a jánoslovagokat, de e téren az elsőség Fehérváré, ahova a Boldogasszony-baz., a királysírok, a regni sedes principalis (a kirság legfőbb széke fehérmárványból a baz. közepén) rengeteg zarándokot vonzottak, egészségeseket és betegeket egyaránt. Ellátásukra és ápolásukra Martyrius esztergomi érs. (1151-58) Fehérvár mellett, a mocsaraktól körülvett Sár szg-én kezdett építkezni a johanniták számára. Az építést II. Géza özvegye, Euphrosina kirné fejezte be, aki 1186: Jeruzsálembe zarándokolt s a johanniták ispotályában beállt a betegápoló nővérek közé. 1193 k. a Szt Száva mon-ban halt meg, tetemét Fehérvárra hozták, s a johannita tp-ban temették el. A fehérvár-szigeti ispotálynak feladata a zarándokokról és a betegekről történő intézményes gondoskodás volt. A 12. sz: a rendtagok egyháziakra (papokra) és világiakra (laikusokra) különültek, utóbbiakhoz tartoztak a lovagok, mesterek, betegápolók. Az ispotályosok munkája mindenütt tiszt-et váltott ki. 1192: a fehérvári ispotályos egyh-at a közvetlenül a p. alá tartozó egyh-ak között sorolták fel. - d) A szintén szentföldi születésű fegyveres szerzet, a →Templomos Lovagrend is II. Géza idején érkezett hazánkba. II. Balduin jeruzsálemi kir. a Salamon-féle tp. helyén telepítette le őket, a nevük innen: templomosok (fratres militiae Templi). Eleinte „szegény lovagoknak” (pauperes commilitiones Christi) is nevezték őket, e név azonban hamarosan eltűnt, részben a számukra tett adományok, részben a kiváltságok biztosította anyagi alapok gyors növekedése miatt. - II. Géza kir-nak az új típusú szerzetesrendek betelepítése mellett gondja volt az ország lakatlan vidékeinek benépesítésére is: a népfelesleggel rendelkező Flandriából és a Rajna vidékéről vallon s főleg szász telepeseket hívott a Szepességbe és Erdélybe, Szeben vidékére. Amikor I. (Barbarossa) Frigyes ném-róm. cs. (ur. 1152-90) a törvényesen megválasztott III. Sándor p-val (ur. 1159-81) szemben IV. Viktor személyében (1159-64) ellenpápát állított, Géza kir. nyíltan kiállt a törv-es p. mellett, jóllehet a ném. befolyási övezethez való közelségből ennek ellenkezője következett volna, s az ellenpápa is elküldte hozzá Dániel prágai pp-öt, hogy rávegye az átpártolásra. - A Róma iránti hűségben szerepe volt a jogászi képzettségű Bánfi Lukács esztergomi érs-nek is, aki éberen vigyázott a törv-es p. és az Egyh. érdekeire. 1156: egri pp., 1158-81: esztergomi érs. volt, 5 Árpád-házi kir-lyal állt kapcsolatban, foglalt állást mellettük v. ellenük. Az Eu-méretekben gondolkodó főpap a m. egyh. és az egyetemes Egyh. érdekeit nem a napi pol. kufárkodásainak árfolyamával, hanem az igazság mércéjével mérte. Isk-it Párizsban végezte. Ang. iskolatársa följegyzése szerint: „Tisztességes és nagyon képzett férfiú volt, akinek asztala annyira közös volt a szegényekkel, hogy úgy tűnt: azok nem alamizsnakéregetők, hanem lakomára meghívott vendégek” (Gualterius Mapes-Walter Map). Személyesen ismerhette Becket (Szt) Tamást, aki szintén ekkoriban volt Párizsban (korai hazai kultusza is erre vall). A törv-es p. mellett állt ki Anglia, Fro. és Mo. Bánfi Lukácsban komoly szövetségesre talált Salzburg érs-e, Eberhard, s ez Barbarossa Frigyes egyhpol-ját jelentősen gyöngítette. II. Géza állásfoglalása 1161 nyarán lehetővé tette a Sztszék és az ország kapcsolatának rendezését. A kir. lemondott arról, hogy a pp-öket önkényesen letegye v. áthelyezze. A pp. feladatait illetően különbséget tettek: mint felelős lelkipásztor, hatalmát a pp-ké szenteléséből meríti, s mint az uralkodó alattvalója, a tőle kapott hűbérbirtok jövedelmével megkapta a szükséges anyagi eszközt az egyh. és a haza szolgálatához. Míg a lelki hatalmat a pásztorbot és a gyűrű jelképezte, a világit a jogar, ill. a hűbérbirtok átadása. Az 1161-es megállapodásban a kir. újabb jogokhoz jutott: egyh. személyek a kir. tudta és jóváhagyása nélkül nem fellebbezhettek a p-hoz; pápai legátusok küldéséhez kir. beleegyezés szükséges, és az érs. pallium is a kir-on keresztül érkezett. - III. Sándor 1161. VII: érs. palliumot küldött Lukácsnak. Ez a kirság és az egyh. közötti összhang a fiatalon, alig 32 évesen meghalt II. Géza halálával (1162. V. 31.) megszakadt. Lukács érs. igazi munkássága ekkor kezdődött, mintegy az ország tartóoszlopa lett. Az utódlásban a szeniorátusi elvvel szemben a primogenitura elvét támogatva a 15-16 é. elsőszülött fiút, (III.) Istvánt (ur. 1162-72) koronázta kir-lyá, bár Géza öccsei, László és István, akik a bizánci udvarban éltek, Mánuel cs. támogatásával és biztatására megpróbálták a szeniorátusi elvet érvényesíteni (a család legidősebb férfi tagját megkoronáztatni). Mánuel katonai pártfogását először a fiatalabb István élvezte, s amikor ez sikertelennek bizonyult, az idősebb (II.) Lászlót (ur. 1162-63) küldte. A m. urak többsége (a Bizánccal való háború elkerülése végett) elfogadta őt, csak éppen Lukács nem, akinek joga volt a koronázás. László 1163. I. 14: hirtelen meghalt, s a Lukács által megkoronázott III. István 6 heti uralkodás után menekülni kényszerült. Ekkor a m-ok többsége elfogadta Géza öccsét, Istvánt, Lukács azonban ekkor (1163. I.) sem volt hajlandó a koronázásra. - Ennek oka nem a bizánci befolyás erősödésétől való félelem, hanem a primogenitura-elvhez ragaszkodás volt. Az elsőszülöttség jogán történő trónutódlás elve a kirság megalapításánál azonnal megjelent. A tény, hogy II. Géza elsőszülött fiának az István nevet adta, már utal az utód egyértelmű kijelölésére. Lukács tudta, mi lett az ország sorsa Szt Imre halála miatt. II. Géza halálakor az örökös István 15 é., hadvezetésre, uralkodásra majdnem érett fiatalember, aki a m. társadalom nagy részének támogatását maga mögött tudhatta. Ez bizonyosodott be 1163: Székesfehérvár közelében, amikor a Bizáncból támogatott nagybátyját, IV. Istvánt megverte, majd Lukács érs. tanácsára szabadon bocsátotta, azzal a feltétellel, hogy többet ne jöjjön vissza pártoskodást kelteni. Lukács érs. Párizsban a kánonjogi tanulm-ok mellett tört. tapasztalatra is szert tett, mert tanúja volt a Capeting-dinasztia uralkodásának: a béke, a virágzás nem csekély mértékben a Capetingek által követett primogenitura-elv következetes alkalmazásának a tulajdonítható. Lukács is a primogenitura intézményének támogatásával akarta a kirság stabilitását és ezen keresztül az ország virágzását szolgálni. II. László azonban karddal fenyegetve akarta kényszeríteni Lukács érs-et az egyh. tilalom visszavonására, majd amikor ez nem sikerült, börtönbe vettette. III. Sándor p. közbenjárására karácsony napján engedte szabadon. Az érs. mint a kir. család papja a kpnába sietett, ahol az ünnepi misét celebrálták. Lukács az oltárhoz lépett, ledobatta a terítőt és a díszeket, s a megdöbbent kir. előtt így imádkozott: „Uram Jézus, aki ma születtél, fordítsd meg e kir. szívét, ha még méltónak tartod arra, hogy meglátogasd! Ha pedig nem, verd meg 40 nap alatt erős karoddal, amely a fáraót lesújtá, hadd érezze, ki ellen vétkezett!” - Ez az imádság jól tükrözi a királyság kk. eszméjét. A koronázás során a kir-t a pp. krizmával kente föl, ezzel a kir. az Egyh. embere lett, a keresztségen túlmenően, szorosabb kapcsolatba került vele. A kir-t a fölszentelés köti spirituális síkon országához úgy, mint a pp-öt a konkrét részegyházhoz. A 12. sz. elején Chartes-i Szt Ivó kidolgozta a kir. elkötelezettségét: Isten ellenségei ellen küzdeni, irgalmasságot gyakorolni és a békét fenntartani: három ígéret, melyeket a kard, a korona és a gyűrű átadása szimbolizál. Ez a kir. ígéret egyszerre hoz magával lelki és konkrét felelősséget és kötelességet, s ezáltal válik az uralkodás ministeriummá. Erre az Egyh-nak kell felügyelnie. Lukács azonnal visszakerült a börtönbe, de próf. jóslata 3 hét múlva beteljesedett: II. László 1163. I. 14: meghalt, Székesfehérvárott temették el. Lukács IV. Istvánt (ur. 1163), László öccsét sem volt hajlandó megkoronázni, de a bács-kalocsai érs. megtette ezt. Lukács ismét exkommunikációhoz folyamodott, István fél éven belül távozni kényszerült. - A törvényes kir-lyal, III. Istvánnal Lukács épp ilyen szigorú volt, amikor az kir. egyh. javakat sajátított ki (vsz. a Bizánc-ellenes hadi célokra). III. István fiatalon (25 é.) 1172. III. 4: halt meg. Lukács temette Esztergomban, az a Lukács, aki a trónja legbiztosabb támasza volt egy feltétellel: a kir. aláveti magát Isten akaratának. -

15. III. Béla kir. (ur. 1172-96), III. István kir. öccse és utódja, Bizáncban nevelkedett. Mivel Lukács tőle is megtagadta a koronázást, 1173. I. 13: a kalocsai érs. végezte azt. Béla írásban biztosította, hogy ez nem sérti az esztergomi érs. jogát, nem teremt példát. Mindenesetre a kalocsai érs-ek összeütközése az esztergomival nemcsak a koronázások kapcsán fordult elő. - III. Béla maga mögött tudhatta Manuél Komnénosz bizánci cs-t (ur. 1143-80), III. Sándor p-t és a főurak, főpapok többségét. Öccse, Géza hg. (az anyakirné, Euphrosina biztatására) nem fogadta el bátyja uralkodását, s ezért 2x is börtönbe került. Hatalma megszilárdítása érdekében III. Béla kénytelen volt bebörtönözni ellene fondorkodó anyját, s egyh. téren legfőbb támaszát, András kalocsai érs-et is. Bizánccal és a Sztszékkel egyaránt jó kapcsolatot tartott fenn, s 1180-tól DK-i, D-i irányban és az Adriai-tenger partján jelentős ter-ekkel gyarapította az orsz-ot. 1181 nyarán a pápai tiltakozás ellenére beavatkozott a főpapválasztásba, s a spalatói érs. székbe segítette Kán nb. Pétert. - Fiát, Imre hg-et ünnepélyesen utódjának nyilvánította, a koronázást már Miklós esztergomi érs. végezte 1182. V. 16: Székesfehérvárott. - Nándorfehérvár és Barancs várának visszavétele 1182 kora őszén, majd 1183: a Bizánc ellen harcoló szerbek támogatása jelentős hadsereggel, kimunkálták azt az erőegyensúlyt a normannoktól zaklatott Bizánci Birod. és a M. Kirság között, melyre 1185: komoly pol. szövetséget lehetett alapozni a dinasztikus házasságkötéssel. III. Béla első felesége halála után a bizánci hercegnőt, Theodora Komnénét akarta nőül venni. Tervét azonban a bizánci egyháziak megakadályozták. II. Angelosz Izsák bizánci cs. (ur. 1185-95) és III. Béla kir. Margit nevű leánya között viszont 1185: létrejött a házasság. Margit hozománya a nemrég elfoglalt, 2 kulcsfontosságú délvidéki erődítmény, Nándorfehérvár és Barancs volt. III. Béla 1186 őszén feleségül vette II. Fülöp Ágost fr. kir. (ur. 1180-1222) leánytestvérét, Plantagenet Henrik angol trónörökös özvegyét, Capet Margitot. Az eu. méretű családpol-t párhuzamosan, ill. utólagosan kísérte számos belpol., egyhpol. intézkedése. -

A kir. kancellária 1181: a kir. kápolnából III. Béla ösztönzésére ezekben az években fejlődött ki. Írásbeli ügyintézésre volt hivatva. A bizánci műveltségű kir. uralkodása elején jelent meg a →hiteleshely (loca credibilia) intézménye is, a közjegyzőséghez hasonló, eredeti m. alkotás, mely közhitelű okl-eket bocsátott ki, jogi személyű közösség nevében vizsgált ki ügyeket, esetleg helyszíni szemlét (pl. birtokhatárok esetében) követően. A székes- és társaskápt-ok, valamint a bencés, prem. és johannita konventek folytattak hiteleshelyi tevékenységet, amelynek eredete az →istenítéletekre vezethető vissza. A hiteleshelyek eleinte a magánjogi írásbeliséget szolgálták, majd az Aranybulla 1231-es megújítása révén új tevékenységet végezhettek: a kir. jogszolgáltatás peres és/v. peren kívüli eljárásait, a felek jognyilatkozatait írásban rögzítették több példányban, melyekből egyet saját levéltárukban megőriztek, ami esetleg évszázadokkal később is bizonyító erővel rendelkezett. Egy-egy hiteleshely tevékenysége saját régiójára korlátozódott, azonban 3 káptalan (fehérvári, budai, boszniai) mellett a fehérvári jánosrendi konvent hatásköre az egész országra kiterjedt. Ez utóbbi fontosságát az is bizonyítja, hogy az 1222-es Aranybulla 7 eredeti példánya közül a másodikat a fehérvári johannita konvent őrizte. - A Flandriából és Rajna-vidékről érkezett szászok (telepesek, elszegényedett lovagok, földtelen parasztok) számára III. Béla 1188-91: megalapította az önálló →szebeni prépostságot, ami a szász papságot kivette a területileg illetékes erdélyi pp. joghatósága alól. - Jeruzsálem 1187: elesett, ismét iszlám-hitűek uralkodtak fölötte. A keresztes lovagok államalakulatai, a lovagrendekkel együtt a Sztföld tengerparti, egyre keskenyedő sávjára szorultak, s élethalálharcot folytattak kb. egy évszázadig. Béla nem csatlakozott az új keresztes hadjárathoz (1188: elfoglalta Halicsot), de az átvonulást biztosította a Ny-i uralkodók kérésére. I. Frigyes ném-róm. cs. hatalmas serege élén 1189. V. 31: lépte át a Ny-i m. határt (a m. kir. pár VI. 4: Esztergom közelében találkozott a zarándok uralkodóval), s a hónap végén soraikban lelkes m. keresztesekkel is vonult tovább Konstantinápoly felé. Az átvonulás szervezett, zavartalan volt, a M. Kirság Közép-Eu. meghatározó nagyhatalmaként jól vizsgázott az átutazó Ny-i uralkodók, elsősorban a császár előtt.

A kir. ura volt az országnak, amit az egyh. jóváhagyólag tudomásul vett, cserében az uralkodó védelmezte az egyh-at. - Az országépítő pol. lenyomata fölismerhető a III. Béla által használt hatalmi szimbólumokban. Az idézőpecséten szereplő Isten Báránya (Agnus Dei) mint a kir. személyének szimbóluma, a kettős kereszt használata némi bizánci felhanggal, s a kor lat. nyelvű irod-ában, pontosabban a Szt László-életrajzban az a kitétel, hogy a kir. Isten képmása, Krisztus helytartója (rex imago Dei, vicarius Christi), szervesen egybetartozik és a békés uralkodáshoz szükséges öntudatot, magabiztosságot sugallja. Újra megerősödött Szt István alakja. Az 1190 k. készült esztergomi kir. várkápolna kapuja, a Porta speciosa timpanonján kőbe faragták az ország fölajánlását. III. Béla kir. kapcsolatai a Sztszékkel igen jónak minősíthetők, amit 1192. VI. 27: László kir. sztté avatása is bizonyít. Támogatta a hazánkban élő K-i rítusú ker-eket is: a szávaszentdemeteri K-i mon-t annak a jeruzsálemi közösségnek adományozta, amelynek tagjai között anyja, Euphrosina utolsó éveit élte. Az esztergomi érs-ek (Miklós és Jób) megakadályozták, hogy Esztergomban Béla meghonosítsa a bolgár Rilai Szt Iván tiszt-ét; az ereklyéket visszavitték. - A sikertelen III. keresztes hadjárat (1189-91) után VI. Henrik ném-róm. cs. (ur. 1190-97) újabb seregeket vezetett a Sztföldre; III. Béla azonban megakadályozta, hogy Jób esztergomi érs. vezetésével m-ok is csatlakozzanak hozzá. Inkább megígérte, hogy ha kell, maga száll hadba Jeruzsálemért. Ebben megakadályozta (védősztje ünnepén) 1196. IV. 23: a halála. A 12. sz. legnagyobb uralkodóját Székesfehérvárott temették el, első felesége mellé. Mo. lakossága az ő idején 2 mill. volt. - III. Béla idején a kir. kancelláriában működött →Anonymus mint kir. jegyző (→Gesta Hungarorum c. művében →Attila és az Árpádok között kapcsolatot teremtve, a honfoglalás jogossága, mint örökség tulajdonbavétele mellett szállt síkra); s uralkodása végén, 1192-95: került lejegyzésre valamely felvidéki, bencés mon-ban az a kódex, melybe a →Halotti Beszéd, az első valóban terjedelmes nyelvemlék került. A 12. sz. végétől a gazd. föllendülés, városiasodás jellemezte Eu-t, benne Mo-ot is. Az egyháziak azonban továbbra is a földvagyont tartották legbiztosabb jövedelemforrásnak; a sokféle egyh. intézmény az orsz. 10 %-át mondhatta sajátjának. -

Imre kir. (ur. 1196-1204), III. Béla legidősebb fia 1194-96: a horvát-dalmát ter-ek irányításával készült fel az uralkodásra. Országlására rányomta bélyegét az öccsével folytatott harc, mert András hg. három pp. (Boleszló váci, Elvin váradi, János veszprémi) biztatására többször is meg akarta szerezni a kir. hatalmat. III. Ince p. (ur. 1198-1216) azonban a törvényes uralkodó mellé állt és a testvérek között békét közvetített. Külpol. terén Imre apját követte. III. Ince biztatására Imre kir. erélyesen föllépett Bosznia ter-én a K felől terjeszkedő →bogumilok ellen, de e ténykedésében nehéz szétválasztani a Bosznia felé történő tudatos pol. terjeszkedést és az igaz hit védelmét. Imre szerette volna kivenni Kalojan bolgár uralkodótól a hűbéresküt, ám ebben nem talált támogatásra a p-nál, noha a pápai legátust is fogságba vetette egy időre, csak hogy kikényszerítse a Sztszék kedvező állásfoglalását. III. Ince viszont támogatta Imrét Zára városának újbóli m. fennhatóság alá helyezésében. A hazai gör. rítusú mon-ok ügyében azt kérte a p-tól, hogy v. szerveződjék belőlük közvetlenül a p-tól függő ppség, v. latin rítusú apátok legyenek elöljáróik. A p. ez utóbbit választhatta, mert néhány évtized alatt a K-i szertartású szerzetesség elenyészett. - Imre mindössze 30 é. élt. 1204. XI. 30: halt meg, az egri szegyh-ban temették el. Uralkodásához fűződik a →Jeruzsálemi Szentsír Lovagrend megtelepedése hazánkban. -

III. László (ur. 1204-05), Imre kir. és Aragóniai Konstancia fia, 4 é. lehetett, amikor apja meghalt. Pápai engedéllyel gyermekként megkoronázták, s gyámjául az ellene állandóan lázadó öccsét, Andrást rendelték. 1204. XII-1205. V: forma szerint m. kir-nak számított. András hg. gyámként többször túllépte jogkörét, ami miatt III. Ince p. (ur. 1198-1216) a jogszerű örökös mellé állt. Anyja a koronát is magával vitte, amikor Au-ba menekültek, ahol a gyermek László hirtelen meghalt. -

16. II. András kir-t (ur. 1205-35) János kalocsai érs. 1205. V. 29: koronázta királlyá. 1200 k. vette feleségül Gertrúdot, a merániai hg. leányát. 5 gyermekük között a második (IV.) Béla, a harmadik (Árpádházi Szt) Erzsébet. II. András uralkodásának gyöngéje az idegenek pártolása, s ami ezzel járt, a kir. birtokok és jövedelmek elherdálása volt. Az elajándékozott birtokok kieső jövedelmeit a →regale bevételei nem tudták pótolni. Feleségét, Gertrúdot az elégedetlen főurak 1213: meggyilkolták. A kirnét a pilisi ciszt. apátságban temették el. E belpol. helyzet készítette elő a terepet az →Aranybulla (1222), majd az Andreanum (1224) kiadásához. 1215: újra nősült, 2. házasságával (Pierre Courtenay leányát, Jolantát vette el) a nemzetk. pol. színterére akart lépni: a IV. keresztes hadjárat eredményeként 1204 óta létező →latin császárság trónját szerette volna megszerezni, de a baszileiosz méltóságát tulajdon apósa nyerte el. - Az erdélyi szászok a szebeni prépság helyébe önálló ppséget szerettek volna maguknak, amit II. András támogatott. III. Ince azonban 1211. II. 12: a kérést elutasította, a prépságot kivette az esztergomi érs. joghatósága alól és a kalocsai egyhm-hez csatlakoztatta. Egyúttal megtagadta a jóváhagyást a János esztergomi és Bertold kalocsai érs. között létrejött megegyezéstől, ami a kalocsai főpapnak is jogot biztosított volna a kir-koronázáshoz. Ezzel a p. a kir. helyett is őrködött a Szt István-i alapozású egyh. szervezet épségén, s igyekezett a koronáért folyó esetleges jövőbeli pártoskodás esélyeit csökkenteni az ország egységének megőrzése érdekében. - II. András kir. az apjának, Imrének tett ígéretet az V. keresztes hadjáratba kapcsolódva teljesítette. Az 1217 nyarán indult sereg Zágrábon keresztül VIII. 23: Spalatóba érkezett, s készen állt a behajózáshoz. Mivel nem volt elegendő hajó a nagy létszámú keresztes had elszállításához, egy részük a kikötőben maradt, s a hajóhad Ciprus szg-ének érintésével vitorlázott Akkon felé. A johannita lovagrend parancsnoka, Garin de Montaigu III. Honorius p. (ur. 1216-27) utasítására II. András elé hajózott Ciprusig. Akkon kikötőjébe X: érkeztek meg, s a m. kir. adománylevelekkel biztosította a johannita lovagokat anyagi támogatásáról. Ezért cserében a jeruzsálemi ispotály mestere II. Andrást fölvette a jánosrend soraiba donatus minőségben, s ettől kezdve ez a cím a mindenkori m. kir. örökségének számított. - Távollétében az itthon maradott előkelők nyíltan föllázadtak ellene, ezért visszatért, s a Sztföld visszafoglalásának lendülete megtört. - II. András másodszor is özvegységre jutva az itáliai Este Beatrixot vette nőül, tőle született már halála után István, az utolsó Árpádházi uralkodó apja. Közel a halálhoz értesülhetett leánya, Erzsébet sztté avatásáról (a szentmise fölajánlásakor II. Frigyes cs. Marburgban a saját fejéről levette a koronát, s ünnepélyesen a sírból kiemelt Szt Erzsébet fejére helyezte). -

A német lovagrend (Barcaság lovagjai) a III. keresztes hadjárat (1189-91) alatt született a sebesült ném. lovagok ápolására alakult kis közösségből, melyet III. Kelemen p. (ur. 1187-91) 1191: erősített meg. Az erősen ném., nemzeti jellegű közösség a betegápolás mellé zászlajára tűzte a hitetlenek térítését is. 1198: átvették a Templomos Lovagrend szabályzatát és lovagrenddé alakultak. A német uralkodók, főként VI. Henrik (1191-97) és II. Frigyes (1220-50), jelentősen támogatták őket, mert nemz. érdekek képviselőit látták bennük, eleinte a Sztföldön, majd amikor a Sztföld megtartásának reménye elveszett, Eu-ban. - A német v. teuton lovagok Salza Hermann nagymester (1210-39) vezetésével érkeztek Mo-ra, s II. András 1211: Erdély D-i határvidékén, a Barcaságban telepítette le őket. A kir. célja az volt, hogy a lovagok ezt a gyéren lakott területet védelmezzék a kunok szűnni nem akaró támadásaival szemben; sőt, a harcias lovagok térítsék meg az ugyancsak harcias kun népet. A r. számtalan kiváltságban részesült, s a gazdag kir. adományokból 1 évtized alatt 5 várat építettek. A határőrzés mellett virágzó gazd. tevékenységet folytattak, s ném. földről telepescsoportokat hívtak a Barcaságba. Pap tagjai a rendi kereten belül működtek. 1222: az ország szervezettebb védelme érdekében a kir. az Al-Dunáig terjedő havasalföldi ter-et is nekik adta. A kapott önállósággal azonban nem elégedtek meg, hanem a Fekete-tengerig terjedő saját áll-ot akartak. Első lépésként saját pénzt verettek, amit a kir. már nem nézhetett tétlenül, hanem betiltotta. A Barcaság telepeseinek papjai is fölbátorodtak, s espséget szerveztek, melynek jogi elismerését nem a területileg illetékes főpaptól, hanem Rómától kérték. A Sztszék ezt meg is adta, hangsúlyozva, hogy sem az erdélyi pp-nek, sem az esztergomi érs-nek nincs fölöttük joghatósága. III. Honorius p. (ur. 1216-27) elfogadta a ném. lovagrend hűbérajánlatát, és a rendet az Apostoli Szék „tulajdonába” vette. A rend azonban m. ter-en tartózkodott, az egész hűbéri viszony Róma irányában egyfajta szakításpróbát jelentett a nekik életteret biztosító, nagylelkű m. királlyal szemben, az általuk óhajtott, teljes függetlenség felé vezető úton. II. András 1225: kir. seregei élén hadba vonult ellenük, és a lovagokat kiűzte az országból, akik É felé vonultak, hogy a poroszok térítése címén megvessék lábukat és megszervezzék önálló államukat. A ném. lovagok által behívott szász telepesek azonban a Barcaságban maradtak, ahol a kir. felügyelet a továbbiakban érvényesült. -

A domonkosok hetedik tartománya. A domonkosok működésük első szakaszában Mo-on főként a missziós munkában tevékenykedtek. A rend 2. generális kápt-ján (1221: Bologna) a már meglévő kolostorokat 6 tart-ba szervezték, s maga a rendalapító határozta el, hogy Mo-on hozzák létre a 7. tart-t, melynek feladatai között a kunok megtérítése is szerepelt. A bolognai egy. tanárai közül többen csatlakoztak a rendhez, közöttük Paulus Hungarus (→Magyarországi Pál). Szt Domonkos őt jelölte ki a misszionáriusok vezérévé. Székesfehérvárott alapíthatták (1221) az első hazai dominikánus kolostort. A tatárjárásig 12 rendházuk alakult. Végül Magyarországi Pál és néhány társa a rendalapító akarata szerint a Havasalföldre ment, s itt lett vt. a kunok között. - A kunok térítése hamarosan folytatódott. IX. Gergely p. (ur. 1227-41) Róbert esztergomi érs-et a havasalföldi Kunország pápai legátusává nevezte ki, s a kir. udvar is támogatta az újabb domonkos szerz-ek munkáját. Maga Róbert érs. keresztelte meg a kunok egyik fejedelmét, Boricsot, és a katonai vezetők meg a köznép jelentős része követte a fejed. példáját. Kereszténnyé válásuknak pol. vonzata is volt, mert elismerték a m. kir. fennhatóságát. Ezzel lehetővé vált a →milkói püspökség megszervezése. Kunországba magyar, székely és szász telepesek költöztek, ami a térítések eredményét tovább szilárdította. - A domonkosok nagy vállalkozása volt →Magna Hungaria, az őshaza földerítése a trónörökös Béla támogatásával. Nem hiába Magyarországi Pál, a tudós egy. tanár vezette az első domonkosokat hazánkba, a krónika-irodalomból jól ismerték az ország és a m. nép múltját. Ez indított 4 szerz-t, hogy 1232 k. kereskedőnek öltözve, kalandos úton elinduljanak az őshaza felé, az ottani m-ok megtérítése vágyával. - Julianus és 3 társa 1235. IX. 21. e. Székesfehérvárról Konstantinápolyon és a Fekete-tengeren keresztül indult útnak. Számtalan szenvedés közepette jutottak el a Kaukázus vidékére, ahonnan csak ketten, Julianus és Bernardus tudtak továbbmenni. Julianus végül magára maradt, s egy muszlim paphoz csatlakozva jutott el az őshazába. Az itt élő m-okkal szót értett, 3 hétig közöttük tartózkodott, majd hazaindult a legrövidebb úton, azt tervezve, hogy mielőbb visszatér egy jól szervezett, nagyobb létszámú küldöttséggel. 1236. XII. 28: kelt át a vereckei hágón. Szükségesnek tartotta, hogy a kir. mellett magának IX. Gergely p-nak is beszámoljon tapasztalatairól. Ennek köszönheti az utókor, hogy mindenről pontos tudósítás maradt fenn, mert Riccardus OP az 1237-es év elején a kalandos útról írásbeli jelentést készített a p. számára. 1237 nyarán Julianus 3 társával visszaindult az őshazába, de ekkor már nem jutottak messze. Szuzdalban értesültek a tatárok előrenyomulásról, ami a kis népek, a volgai bolgárok és a K-i m-ok megsemmisülésével járt. Julianus a szuzdali fejed. kezéből átvette Batu kánnak a m-ok kir-ához intézett, vészjósló tartalmú levelét, amivel késlekedés nélkül hazaindult. E második útról (egyben a Ny-ot fenyegető tatárokról) maga számolt be a pápai legátushoz intézett levelében (Epistola de vita Tartarorum). -

Szt Ferenc testvérei 3 évvel alapítójuk halála és 1 évvel annak sztté avatása után, 1229: jöttek ném. földről hazánkba. Elsőként Esztergomban telepedtek meg a fratres minores (kisebb testvérek), ezért viselte az első őrség (custodia) Esztergom nevét. Míg a hagyományos szerzr-ek letelepítéséhez komoly földadomány volt szükséges, a koldulórendek, főként pedig a kisebb testvérek esetében kiindulásnak elég volt egy szerény ház, ahol meghúzhatták magukat, hiszen a „Szegénység Úrnőt” szolgálták. 1233: a német tart-on belül már külön m. őrséget alkottak az esztergomi őr (guardian) vezetése alatt. Esztergom után Pozsony, Győr, Óbuda, Székesfehérvár, 1235-40: Pécs, Szerémség s az ÉNy-i területek fogadták be őket. 1238: felállították a m. tartományt, melyet elkerült a ferenceseket megosztó, szegénységről szóló vita. IX. Gergely p. 1230: megengedte, hogy a konvent rendelkezhet a legszükségesebb anyagi alapokkal. - A m. ferences tart-nak 1316: 43 rháza volt 8 őrségbe (custodia) osztva. Az első időkben a m. ferencesek az enyhébb, ún. konventuális irányzatot követték, de idővel megtelepedett a szigorúbb, obszerváns ág (spirituálisok). A ferencesek Boszniában a kk. egyik legalattomosabb tévtanításával (bogumilok) vették fel a küzdelmet. Munkájuk átterjedt a bolgárok lakta területekre is, s innen az Al-Duna mentén tértek vissza. A Krassó és Temes vm-be időközben betelepült, gör. rítust követő románok szívesen befogadták a vándorló kedvű bosnyák barátokat (Nagy Lajos kir. a Temesközben 4 ktort építtetett számukra). 1448: az obszervánsok új tart-t szervezhettek a Száva folyótól a Kárpátokig, K felé a Fekete-tengerig alakult házakból, s ezzel elváltak a bosnyák ferencesektől. - 1523: a konventuális irányzatot a Bold. Szűz Máriáról, az obszervánsokat az Üdvözítőről nevezték el (→mariánus ferences rendtartomány, →szalvatoriánus ferences rendtartomány). A ferences →ladiszlaitákat Róma 1655: engedélyezte. Nevük onnan származik, hogy pecsétjük közepén Szt László látható. -

Az egyházszervezet gyarapodása. Az Aranybulla megerősítette az egyh. rendhez tartozó személyek kiváltságait, s megfogalmazta azon társad. csop. (kir. serviensek) óhajait, amely a kir-t rávette a decretum kiadására. Az egyháziakat rosszul érintette, hogy a tizedet természetben (és nem pénzben!) kell fizetni; valamint a só tárolására és értékesítésére vonatkozó rész, hiszen a só tekintélyes jövedelmet biztosított. Az 1224-es Andreanum és az 1231-es →Második Aranybulla jelentős engedményeket tett az egyháziaknak. - A kunok milkói ppségének alapításával párhuzamosan a kir. támogatásával a kalocsai érs. tovább gyarapította a m. egyházszervezetet. Csák Ugrin 1217: a kir. kancellária éléről került a kalocsai érs. székbe (1219-41). Eredményesen munkálkodott a bogumilok ellen, s előkészítette a m. fennhatóság kiterjesztését Bosznia, Só és Ozora ter-én. II. András ezeket 1224: Ugrin joghatósága alá rendelte, s III. Honorius p. ezt 1225. V. 15: jóváhagyta. A hit védelme mellett Csák Ugrin ténykedése a m. fennhatóságot hűbéri függőség formájában kiterjesztette Boszniára, ami a történelmi idők-események függvényeként többé-kevésbé szorosan fennállt egészen a török időkig. A Száván túli ter-ek lelki gondozása érdekében új ppség alapítását határozta el, amit IX. Gergely p. 1229. I. 20: engedélyezett. Az új, szerémi ppség székhelyéül Ugrin a lakatlan kői mon-t (Bánmonostor) jelölte ki a Duna jobb partján, Karlócától Ny-ra, s a ppség mellé közvetlen munkatársaiból székeskápt-t is alapított, Szt István protomártír védnöksége alatt. A tatárdúlás alatt Kő elpusztult, ezért a ppség székhelye Szternye lett. Ez együtt járt a latinizálási törekvéssel, amit a K-i Latin Császárság (1204-61) is erősített. Végül az egyházszervezeti gyarapodás eredménye volt 1247: a boszniai ppség kalocsai érs. tart-ba történt betagozódása. -

IV. Béla kir. (ur. 1235-70), II. András elsőszülött fia, 1214: gyermekként lett megkoronázva. 1220: Szlavónia hg-eként az orsz. DNy-i részét kormányozta. Ez évben vette nőül a Niceában székelő gör. császár, Theodorosz Laszkarisz (ur. 1200-30) leányát, Máriát. Tíz gyermekük közül hármat (Kinga, Margit, Jolán) szt-ként tisztel az Egyh. - Mint trónörökös Béla élvezte a p. és a főpapok támogatását, de kir-ként a birtokvisszavételek miatt az egyháznagyok legtöbbjével ellentétbe került. A menekülő kunok tömegeinek befogadása 1239: nem elég körültekintéssel történt. A tatár seregek III. 15: már Pest alatt portyáztak. III. 17: a kir. tilalma ellenére Ugrin fegyveres csapat élén Pest alatt a tatárok nyomába eredt, de vesztesen, mindössze negyedmagával tért vissza. A kunok, akik az Alföld és a Délvidék lakóinak már eddig is sok keserűséget okoztak, Kötöny fejed. meggyilkolása után a Duna-Tisza közét és a Szerémséget végigdúlva vonultak le a határokon kívülre, ami előrevetítette az elkövetkező pusztulás árnyékát. Csák Ugrin kalocsai érs. a m. sereg élén vonult a Sajó folyó partjára a tatárok elé, s megalapozottnak tűnik a vélekedés, hogy ha Ugrin idejében megkapta volna a fővezéri tisztséget, a csata sorsa másként alakul. IV. 11-re virradó éjszaka a másodszülött kir-fiú, Kálmán hg. és Ugrin érs. vez-ével sikerült visszaszorítani a tatárok egy csoportját a Sajón túlra, ám a túlerővel szemben tehetetlennek bizonyultak. Ugrin halálos sebet kapva meghalt a hazáért, tágabb értelemben a kerségért. - A harcokban a johanniták is részt vettek Rembaldus mester vez-ével, és sokan közülük meg is haltak. Néhányan IV. 11: a vesztes csatából menekülő kir. családot a Dunántúlon keresztül Zágrábba kísérték. A család innen lovagi kísérettel ment tovább Spalato mellé, Clissa várába. IV. Béla kir., nem akarván eltávolodni a feldúlt országtól, csak 1242 telén (a Dunán történt tatár átkelés hírére) vonult le a Tengermellékre, majd családostól Trau szigetére. A Dunántúlt végigdúló tatárok pusztításától Esztergom vára, az Uros apát vezérlete alatt álló Pannonhalma és a fehérvári ispotály és konvent megmenekült. IV. Béla kir. részben hálából 1247: hűbéri megállapodást kötött a johannitákkal, melyet azonban a lovagok néhány évvel később fölmondtak, és elköltöztek a Szörénységből. -

IV. Béla a tatárok utáni újjáépítést azzal kezdte, hogy 1242 őszén visszafoglalta Kőszeget és Sopront Harcias Frigyes osztrák hg-től. Az Alföld településeinek fele elpusztult, szegyh-ak, mon-ok, ktorok, tp-ok, várak, házak romjai jelezték a pusztítást. IV. Béla 1245: királlyá koronáztatta akkor 6 é. István fiát, visszafogadta az országba a kunokat, akiket a →jászok kísértek. A kunok zömmel pogányok voltak, a jászok között a régészeti leletek szerint jelentős számban léteztek ker-ek, v. legalábbis a bizánci rítusú keresztséget fölvettek. Az Alföldön, a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon az eddig gyéren lakott ter-eken megtelepedett kunok és jászok megtérítése a 13. sz. második felében állandó feladat volt. 1254: a budavári domonkos ktorban a kunok fejedelme, Szejhán és neje megkeresztelkedett, s István trónörökös eljegyezte a kun vezér leányát, Erzsébetet. - IV. Béla uralkodásának utolsó évtizedét István hg. lázadozásai nehezítették meg, jóllehet a Nyulak szigetén szerzeteskedő (Szt) Margit békíteni próbálta őket. IV. Béla és fia, István 1266. III. 23: a Nyulak szg-én, Türje nb. Fülöp esztergomi érs. előtt tett esküt békeszerződésük megtartására. Az 1270. I. 18: elhunyt Margit sírja zarándokhellyé vált. Életét gyóntatója, Marcellus domonkos tartfőn. rögzítette, s elkezdődött a sztté avatásához a tanúvallomások begyűjtése. Az apa néhány hónap múlva, V. 3: követte a leányát. Nem a székesfehérvári baz-ban, hanem a ferencesek esztergomi ktortp-ában temették el (mert kisebb fia, Béla hg. ott nyugodott), de a ferencesekre haragvó Türje nb. Fülöp érs. (1262-73) áttemettette a szegyh-ba (a ferencesek azonban Fülöp halála után a tetemet visszatemették oda, ahol jótevőjük nyugodni akart). -

A pálosok tört. Pécs mellett kezdődött a patacsi remetékkel, akiket Bertalan pécsi pp. 1225: telepített le, s hamarosan tp-ot építettek Szt Jakab ap. tiszt-ére. (B.) Özséb Esztergom sikeres védelme után 1246 k. húzódott ki a Pilisbe 2 ifjú társával, Benedekkel és Istvánnal. A mai Kesztölc határában, az ún. „hármas barlang” mellett vsz. 1250 karácsonyára kicsiny mon-t és tp-ot emeltek (Gyöngyösi Gergely 16. sz. elején írt rendi krónikája szerint). A Pilis erdeiben élő remeték egyre többen költöztek Özséb és társai közelébe. Ruházatuk szürke színű, durva, fehérítetlen gyapjúból készült, csak a 14. sz: törekedtek a fehér szín viselésére, hogy megkülönböztessék magukat a kóbor remetéktől. Özséb a kánonjogban jártas, tanult ember volt. Közössége számára sajátos életvitelüket szolgáló jogi keretet igyekezett találni, mely a ter-ileg illetékes és felelős egyh. vez-nek is megfelelt. Minthogy a IV. lateráni (XII. egyetemes) zsinat (1215) értelmében minden újonnan szerveződő közösségnek v. Szt Benedek, v. Szt Ágoston reguláját kellett követnie, Özséb az ágostonost választotta. Az 1256-os esztergomi zsin-on már a magyar remeték vez-jeként volt jelen (a patacsi remeték vsz. már csatlakoztak pilisi társaikhoz). Pilis egyházjogilag Veszprém (nem Esztergom) alá tartozott, s Pál veszprémi pp. (1259-74) nem találta elégségesnek a remeték vagyoni alapját ahhoz, hogy az ágostonos szabályok szerint éljenek. Ezért csak a már meglévő és általa megerősített 7 remeteségben lakhattak, az általa adott életviteli szabályok szerint; újakat nem szervezhettek; az istentiszt-ben az ált. szegyh. lit-t írta elő. - Özséb 1270 k. meghalt. A remeték emlékét féltőn őrizték, s amikor később Remete Szt Pált fogadták el elsődleges égi pártfogójuknak, Özsébben Szt Pál leghívebb tanítványát látták. A remeteközösségekről kevés adat maradt. A pilisi Szt Kereszt (a kk. m. nyelvben Keresztúr) mon-ban néhány év alatt megszerveződött az évi káptalangyűlés intézménye, amelyre más remeteségek vezetői is eljöttek. Innen származik első nevük: fratres heremitae Sanctae Crucis, vagyis keresztúri remeték. - Az 1263-as veszprémi ppi rendelet 7 remeteséget említ és engedélyez: Keresztúr, Badacsony, Elekszigete, Köveskút, Szakácsi, Szentjakab, Idegséd. A pécsi és az egri egyhm-k területén található remeteközösségek csatlakozása több időt igényelt. - Benedek tart. perjel után Özséb másik tanítványa, István következett, majd 1300: Lőrinc lett a keresztúri perjel s egyben a már országosan elterjedt remeték elöljárója. Nevéhez fűződik Buda mellett, a Hárshegy D-i oldalában a Szt Lőrincről nev. mon., Budaszentlőrinc fölépítése, mely a r. nemzetk. központja volt a török időkig.

V. István kir. (ur. 1270-72) 1262: fölvette az ifjabb kir. (iunior rex) és a kunok ura (dominus Cumanorum) címeket. Az utóbbi már előrevetítette a trónörökös irányultságát s az ebből adódó nehézségeket, melyek az egész orsz-ot és egyh-at sújtották. V. István kir. (ur. 1270-72) rövid uralkodása alatt a cseh kir-lyal háborúskodott, mivel az apját támogató főurak és nővére, Anna a kir. kincsekkel hozzá menekültek. A háború a pozsonyi békével zárult. V. István 1272. VIII. 6: meghalt, s a Nyulak szigetén a domonkos apácák klastromában húga, Margit mellé temették. -

IV. (Kun) László kir. 10 é. volt, amikor 1272. VIII: Székesfehérvárott megkoronázták, s nagykorúságáig a kun származású Erzsébet anyakirné, valamint az egymással vetélkedő főúri csoportok irányították az országot. Az anarchiaellenes törekvések összefogói a főpapok lettek, vsz. azért is, mert az egyh. földvagyon védtelenebb volt, mint a világi, s könnyebben lett az elidegenítők prédája. A Rákoson tartott ogy. 1277. V. 23-30: kimondta László nagykorúságát, a Rudolf ném. kir-lyal kötött szöv-et jóváhagyta, s erőteljesen föllépett a belháborúk ellen s a kir. és az egyh. javai védelmében. Mivel azonban sem a kir., sem a főurak nem rendelkeztek elég hatalommal, a belbéke teljesen nem állt helyre. A főpapság részéről ekkor kezdődött az a tudatos, törv-ekbe foglalt rendteremtés, melybe a Sztszék is bekapcsolódott. 1279 nyarán adta ki László a 2 →kun törvényt, VI. 29: Fülöp p. legátus a főpapok és a főurak előtt Budán megesküdött, hogy megőrzi a ker. hitet, az Egyh. szabadságát, a régi törv-eket és szokásokat s a kun cikkelyeket. A kunok esküt tettek: megkeresztelkednek, letelepednek, pogány szokásaikat elhagyják, a kerség parancsolatait megtartják, az erőszakkal elfoglalt birtokokat a jogos tulajdonosoknak visszaadják. Ezt követte a II. kun törv., amely a p. legátus javaslatait figyelembe vette, miközben a kunoknak bizonyos fokú önkormányzatot biztosított a Duna-Tisza közén, a Temes, a Körös, a Maros mentén. 1279. IX. 14: Fülöp p. legátus kihirdette a budai zsin. döntéseit. A 69 terjedelmes kánon foglalkozott a főpapság és a papság külső megjelenésével, viselkedésével, ruházatával. Hangsúlyozta: a cölibátus szigorú megtartása kötelező, a papok ne hordjanak fegyvert; a papság kötelessége őrködni a sztségi házasságon; az egyháziak és az egyházak mentesek mindenféle adó v. bárminemű kötelezettség alól. - A törv-eket 2 hónapon belül jól olvashatóan le kellett másolni és a kv-et vasláncon kifüggeszteni a fontosabb tp-ok szentélyeiben, hogy bárki elolvashassa. Az írást nem ismerő hívőknek a knk-ok évente 4x ünnepélyesen felolvasták a törvénykv-et. - Miután Fülöp legátus IV. Lászlót kiközösítette, a kir. elfogatta őt és a kunok kezére adta. III. Miklós p. (ur. 1277-80) közbenjáró levele mentette meg az életét. A következő években IV. László kiérdemelte a Kun melléknevet, mert hitvese, Anjou Izabella (a m-ok számára: Erzsébet) helyett kun élettársa volt, s többet tartózkodott a keresztelkedéstől igencsak ódzkodó kunok, mint m. alattvalói körében; noha szükség esetén ellenük is hadba szállt, pl. a →hódtavi csatában. IV. László egyaránt ragaszkodott a ker. kirsághoz és a kun néphez, amelyből anyja révén származott. Egyikről sem akart lemondani a másik kedvéért; ezt nem értették sem a p. és a főpapok, sem a kun vezérek, nemzetségfők. A helyzetet az egyre nagyobb hatalmú főurak saját befolyásuk, sőt haderejük gyarapítására használták fel. 1285 elején a főurak, főpapok maguk védekeztek a Vereckénél betört és egészen Pest városáig hatolt tatár seregek ellen, sikerrel. A tatárok közül sokan fogságba estek, az önszántukból itt maradtakat pedig a kir. felfogadta, ők a nyögérek. E tény szülte a gyanút, miszerint a kir. maga hívta volna be a tatárokat, hogy a kunok mellett rájuk támaszkodva a vidékek nagyuraival szemben hatalmát megszilárdítsa. A nyögérekben újabb pogány néptöredék érkezett, akik, ha segítették is a kir-t - például a lázadó szepesiek ellen 1285 késő nyarán -, nehezen illeszkedtek be a ker. társad-ba. Szepesvár megmentésekor kirabolták a szepesi kápt-t. - 1287. III. 12: kelt levelében IV. Honorius p. (ur. 1285-87) a ker. hit megtartására és felesége visszafogadására szólította föl Lászlót. Lodomér esztergomi érs. (1279-98) elvállalta a p. kérésének teljesítését; kiszabadította Erzsébet kirnét, akit László börtönben tartott, és kiközösítette Lászlót. A kir. a békülést választotta: esküt tett, hogy a tatárokkal nem köt szövetséget, a kunokkal együtt ker. életvitelt folytat, az egyh. szabadságát és kiváltságait megőrzi, s az országban békét teremt. Mivel ígéreteiből nem lett semmi, Lodomér érs. 1288. V. 8: a p-tól, IV. Miklóstól (ur. 1288-92) keresztes hadjárat hirdetését kérte a tatárok és a kir. ellen. Erre László 1289 nyarán a fövenyi gyűlésen visszavette feleségét, kibékült Lodomér érs-kel és a mögötte felsorakozott főpapokkal, főurakkal. Az ált. elégedetlenség és engedetlenség közepette Lodomér érs. hazahívta II. András kir. unokáját, az utószülött István fiát, András hg-et. Körösszeg váránál 1290. VII. 10: Kun Lászlót kunjai meggyilkolták, Csanádon, a szegyh-ban temették el. -

III. (Velencei) Andrást (ur. 1290-1301), az utolsó Árpádházi kir-t 1290. VII. 23: Székesfehérvárott koronázta meg Lodomér prímás. András megesküdött, hogy békét teremt - ha kell, fegyverrel is - és az egyh-nak engedelmeskedik. Uralkodását nehezítette, hogy ketten is pályáztak a m. trónra: Harcias Albert osztrák hg. és Anjou Martell Károly, V. István idegenbe szakadt unokája. Az osztrák hg. mögött az apa, Habsburg Rudolf német kir. állt, aki IV. Béla II. Frigyes ném-róm. cs-nak 1241: tett hűbéresküjére hivatkozva „adta” fiának az orsz-ot. Bár IV. Ince p. 1245: ezt az esküt semmisnek nyilvánította, a ném. kir. erről nem vett tudomást. Az Anjou-ház igénye az 1269. é. nápolyi-magyar szövetségen alapult. A nápolyi trónra lépett Károly IV. László halálakor feleségének követelte a m. trónt, majd amikor az fiuk javára arról lemondott, Martell Károly lépett föl és igyekezett az Anjou-ház oldalára állítani a m. oligarchák egy részét. Főként a Délvidék főurai támogatták a horvát-dalmát bánnal az élen, és a templomos lovagok, akik birtokainak java része Dalmáciában, Szlavóniában, Horváto-ban és a Dunántúlon volt. A drávántúli jánoslovagok szintén az Anjouk oldalára állottak, a többiek azonban kitartottak a törvényes kir., III. András mellett. - III. András a főurakkal szemben a főpapságra, elsősorban Lodomér érs-re támaszkodott. Két törvénykv-e (1290, 1298) részben a törvénytelenségeket igyekezett fölszámolni, mindenekelőtt visszaállította az egyh-ak összes birtokjogát; részben a kir. hatalmat akarta tovább szilárdítani. Uralkodása alatt nem volt év, hogy valahol az ország területén ne lázadtak volna ellene. Lodomér érs. halálával (1298) legfőbb támasza szállt sírba. Az utód, Bicskei Gergely (1298-1303) nyíltan az Anjou-ház trónigényét támogatta, de VIII. Bonifác p-t (ur. 1294-1303) nem tudta rávenni, hogy teljes erővel az Anjou trónkövetelő mellé álljon. III. András 2x nősült, de fiú örököse nem született. Első felesége a kujáviai hg. leánya, Fenenna volt. Tőle született (B.) Erzsébet, aki a távoli Tössben élte a domonkos apácák életét. 2. felesége, Habsburg Ágnes nem szült neki gyermeket. - Az utolsó Árpád-házi kir. 1301. I. 14: Budán meghalt, itt temették el a ferencesek tp-ában. Ákos nb. István nádor sorai szállóigévé váltak: „Meghalt András, Magyarország jeles kir-a... az utolsó aranyágacska, amely atyai ágon Szt István kir-nak, a m-ok első kir-ának nemzetségéből, törzséből és véréből sarjadt..., halálát (népe) Rachel módjára siratta meg.” -

III. 1308-1450. (Anjou) Károly Róbert kir-t (ur. 1308-42), Martell Károly fiát Bicskei Gergely érs. alkalmi koronával koronázta meg. V. Kelemen p. (ur. 1305-14) kiváló segítőt küldött számára →Gentilis legátus személyében. Diplomáciai tevékenységének köszönhetően 1308-10: a tartományurak sorra elfogadták törvényes uralkodónak I. Károlyt, akit a pesti ogy-en 1308. XI. 27: kir-lyá választottak, 1309. VI. 15: Budán másodszor, 1310. VIII. 17: Székesfehérvárott a Szt Koronával harmadszor is megkoronáztak. Végül 1312. VI. 15: a →rozgonyi csata szilárdította meg hatalmát. Ezzel az egész ország s benne a m. egyh. mentesült a feudális anarchia és a szétesés rémétől, a ker. Eu. pedig K-i irányban egyelőre biztos védőpajzsot tudhatott maga előtt a M. Kirságban. - A csata után a jánoslovagok pol. szerepvállalása, hadi súlya, tekintélye jelentősen megnövekedett. A vienne-i zsinat (1311-12) döntése alapján a templomos lovagrend vagyona a testvérrendet illette meg, s tagjait át kellett venni. Az uralkodók azonban ezt a hatalmas vagyonmozgást a maguk érdekében kamatoztatták: IV. Fülöp fr. kir. a templomosokat azért helyezte vád alá, hogy vagyonukra szert tegyen. I. Károly ugyan nem sajátította ki a templomosok birtokait, de a rozgonyi csata után azok nagyrészt a jánoslovagok kezére kerültek. A templomos rend tagjai ellen hazánkban nem folyt per, a lovagoknak és testvéreknek nem esett bántódásuk, nem kerültek börtönbe; túlnyomó többségük folytatta lovagi-szerzetesi életét a jánoslovagok közösségeiben, a testvérrend zászlaja alatt. - A domonkosok 1254: Budán, 1273: a pesti Szt Antal domonkos ktorban tartottak nagykáptalant. Az Eu. tartományaiból érkezett szerz-ek a kunok megtéréséért missziózó m. egyh. hírével tértek vissza hazájukba. Az egyhm-szervezet is próbált gyarapodni. Az 1254: felállított macsói bánság számára 1290 e. létesült a →nándorfehérvári püspökség, ami a szerb előretörés következtében már 1295: megszűnt, de miután Károly Róbert föltámasztotta, 60 é. működött. Szegény ppségnek számított, ezért ferences szerz-ek látták el a főpapi tisztséget. - Az erdélyi szászok az erdélyi ppség ter-én nem nyugodtak bele a Gyulafehérvárott székelő pp. joghatóságába, s a 14. sz. elején vidéki dékánságokat (Szászváros, Szászsebes, Spring, Medgyes, Szászkézd, Kőhalom, Szászrégen, Királynémeti és Beszterce) hoztak létre, elvetették a pp. helyetteseként föllépő főesp-ek fennhatóságát, s később egyetlen intézményt alkottak a medgyesi fődékán vezetésével. A 3 szász egyh. szervezet (szebeni prépostság, brassói dékánság, medgyesi fődékánság) jogilag külön álltak, ám nemzetiségi alapon egyre jobban eggyé forrottak, s ezzel megvetették a hitújítás alapjait. -

A →karthauziak letelepítésére még a tatárjárás előtt történt kísérlet: 1238: átvették Ercsi szg-én a benedeki regulát követő szerz-ek mon-át. A tatárjárás azonban e kezdeményezést elsöpörte, így a r. a Szepességben, a Lőcsétől nem messze lévő fennsíkon (→Menedékszirt) telepedett meg. - A köv. karthauzi ház ettől nem messze, a Dunajec folyó mellett, a Szt Antal-völgyben 1319: alakult. A forgalmas országút mellett fekvő →lehnici monostor a külvilágtól nem volt kellően elhatárolva, az adományok bőven áradtak, ezért a magányt és a szegénységet itt nehezebben őrizhették meg. Menedékszirt az alapításban játszott szerepe miatt fönn akarta tartani a befolyását, ami a két ház között súrlódáshoz vez. Végül Menedékszirt elismerte Lehnic függetlenségét, s Lehnic a határok szorosabbra vonásával biztosította a fegyelmet. -

A 14. sz: Egerhez közel, a tárkányi völgyben Miklós egri pp. 1330-32: alapította a segedelemvölgyi karth. mon-t (→Felsőtárkány). 1424: említik először. Nagy Lajos kir. (ur. 1342-82) alapította →Lövöld mon-át; Gyöngyösi Gergely egy utalása szerint azért, hogy ezzel a pálosoknak vetélytársat támasszon, s így közvetett módon erősítse meg a pálosok fegyelmét. -

A →lazaristák (Lázár-lovagok) elsősorban a leprásokat ápolták, a 12. sz: tűntek föl Esztergomban. - Az →antoniták főként az →orbáncot gyógyították. 2 kórházuk volt, Pozsonyban és Szepesdarócon. - A szegények és betegek ápolására 1198: alapított Szentlélek Ispotályosok Rendje Nagyszebenben 1291: telepedett meg. Az országban még több helyütt tartott fönn ispotályokat, közöttük a legfontosabb Budafelhévízen állt.

A 13. sz: jámbor nők közösségei fokozatosan alakultak át a koldulórendek közösségeivé. A dominikánus rend női ágának leghíresebb kolostorai Veszprémben és a Nyulak szigetén álltak. A ferences rend női ága, a klarisszák (néhány kisebb jelentőségű ház mellett) Nagyszombat, majd Pozsony, Várad, végül Óbuda városaiban telepedtek meg. A női szerzetek száma azonban nagyon kevés a férfi szerz-ek több száz közösségéhez viszonyítva. - Károly Róbertet a főpapság, a johannita lovagok s a közéjük beolvadt templomosok egyöntetűen támogatták.

A johanniták ekkor szerzett birtokai közül kiemelkedett a Száva folyótól D-re elterüló →Dubica várispánság, amit a templomosok 1268 k., a jánoslovagok 1314: vettek birtokba. Zelina-Szentmárton, előbb a zágrábi vár tartozéka, majd kir. várbirtok, 1209 e. lett a templomosoké, 1324: a johannitáké. Az átvett templomos javak közül legfontosabb a dalmát tengerparton, Zára és Szebenikó városok között Vrána, a hasonló nevű tó partján álló hatalmas vár, amelyet I. Károly eleinte ugyan a kincstárnak tartott fönn, s 1328 e. a jánoslovagoké lett. Vrána (lat. Aurana) kezdetben a templomosok, majd a johanniták m. tartományának közp-ja volt. Cornuti Péter, aki 1336: Bélavárban (Zágráb vm.) tartotta székhelyét, nemsokkal később egyesítette a tartományi mesteri tisztséget a vránai perjel c-mel, s a m-szlavón rtart. közp-jává és fegyvertárává tette Vránát. Ez fontos lépésnek bizonyult a →nápolyi hadjáratok miatt. - V. Kelemen (ur. 1305-14), az →avignoni fogság első p-ja nem siette el a kalocsai érs. székre törvényesen megválasztott Demeter dömösi prép. megerősítését; utóda, XXII. János (1316-34) pedig a kir. által javasolt Jánki László OFM-t tette meg érs-nek. A kir. a későbbiekben is igyekezett ajánlási jogával élni a főpapi és kápt. helyek betöltésekor, amit a p. legtöbbször jóváhagyott. Károly Róbert, majd fia, Nagy Lajos uralkodása alatt a m. egyháziak sűrűn megfordultak Avignonban. Sem a pápa, sem a kir. udvarában nem talált meghallgatásra minden kérés, de a m. világi és az avignoni pápai hatalmi központ között jó kapcsolat volt. - Károly Róbert az aranybányászatot föllendítve 1325-től firenzei mintát véve alapul, aranyforintot veretett, sőt később az egyháziakat is megadóztatta, ami ellen azok 1338: tiltakoztak. Nem tiltakozhattak viszont, amikor XXII. János p. a vienne-i zsinat 1311: kelt rendeletére hivatkozva pápai adószedőket küldött Mo-ra, hogy a Sztföld felszabadítását szolgáló tizedadót behajtsák az egyháziakon. A következetes pénzpol-t folytató kir. ebbe csak úgy egyezett bele, ha egyharmadát a behajtott összegnek ő kapja meg az eretnekek ellen indítandó háború költségeinek fedezetéül. - A →pápai tizedet 1337-ig szedték, s a megmaradt tizedjegyzékek fontos forrás a m. egyh. szervezete, beosztása, plébánia-hálózata megismerése szempontjából. A tizedjegyzékből a győri egyhm. adatai hiányzanak. A 12 egyhm-ben 99 főespség volt. A tizedjegyzékek 93 főespség nagyjából 3500 pléb-jának adatait tartalmazzák. A kivételes jogállású prépságok, apátsági kerületek plébániái szintén szerepelnek az összeírásokban. A váradi tizedjegyzéket a történelemkritika teljesnek tartja: a ppség ter-én 228 pléb. volt. Az esztergomi ter. 11 főespségre, 468 pléb-ra tagolódott, nem beszélve a szepesi prépság 9 pléb-járól. Feltűnően sok pléb. volt az egri (821), a pécsi (616), a veszprémi (487) és az erdélyi (606) egyhm-kben. Vsz. töredékes a váci (26) és a kalocsai (109) jegyzék. E rendkívül tekintélyes pléb-hálózatot a legújabb régészeti eredmények alátámasztják. Bizonyossá vált pl., hogy a 12-13. sz: Cegléd környékén minden falunak megvolt a maga tp-a, s egy 10 km-es sugarú körön belül 9 tp. létezése igazolható; közvetett bizonyítékok alapján további 7 tp-os falu tételezhető föl e körzetben. A tp-ok legtöbbször keletelve voltak, körülöttük temetővel. A falusi tp-okba egyes föltevések szerint csak az előkelők és a falu lakosainak kisebb része fért be, a többiek a tp. körül vettek részt az istentiszt-eken. - A kicsiny falvakba is eljutó pápai tizedszedők gondos munkájának az Avignon városát lakó egyh. hivatalnokhad örvendett, ezzel szemben a m. papság - kezdve a prímástól egészen a falusi plnosig - egyáltalán nem. I. Károlynak az egyh. javadalmakra vonatkozó pol-ja ugyancsak elégedetlenséget váltott ki, s a kir. udvar és a pápaságra támaszkodó főpapság között állandósult a belvillongás. Az elhunyt egyházfők javaira a kir. emberei haladéktalanul rátették kezüket, gyakran a kegyeletsértést kimerítően késtek a temetések. A privilegium fori (→ítélkezési kiváltság) tiszt-ben tartása s az egyh. javak adómentessége 1338-tól kiveszett. A m. egyh. támogatta az Anjou-ház hatalomra jutását, a béke beköszöntött, a gazd. virágzás, a társad. előrehaladás jelei vitathatatlanul megmutatkoztak, csak éppen a világi hatalom nem volt hajlandó az egyh. kedvében járni. I. Károly uralkodása alatt a főpapok a világi hatalommal folytatott egyezkedésben saját rövidlátásuk áldozataivá lettek. I. Károly ugyanakkor a szerz-eket támogatta, közülük több főpapot is támasztott. - I. Károly harmadszor özvegyült meg, amikor 1320: feleségül vette I. Ulászló lengyel kir. leányát, Erzsébetet. 5 fiuk közül 3 (Lajos, István, András) élte meg a felnőttkort. Élete végén Károly pályázott a lengyel trónra - ami három évtizeddel később perszonálunióban megvalósult -, és a nápolyi trónt András fia számára mint családi örökséget dinasztikus házasság útján igyekezett biztosítani. 1342. VII. 16: halt meg Visegrádon, Székesfehérvárott temették el. -

I. (Nagy) Lajos kir-t (ur. 1342-82) 5 nappal apja halála után, VII. 21: Székesfehérvárott koronázták. Az új avignoni p., VI. Kelemen (1342-52) szakított elődjének pol-jával, s maga akart dönteni m. földön a főpapi kinevezésekben. Ezen kívül a Nápolyi Kirság miatt is ellentét támadt a Sztszék és a M. Kirság között. Nápoly az Egyh. Állam hűbéresének számított, s a p. jogot formált a trón betöltésére. A nápolyi hadjáratok ugyancsak sok vitás kérdést hoztak felszínre. Ezen eseményekbe kapcsolódott be a johanniták m. tart-a, élén a vránai perjellel. A m. kir-nak jogában volt a vránai perjel személyére javaslatot (praesentatio) tenni a Rodoszban székelő nagymesternek, a kinevezés és megerősítés joga természetesen ez utóbbit illette. A hadászati okokból fontos vránai vár s ezen keresztül a hazai rtart. élete szorosan kapcsolódott az orsz. politikai-hadi helyzetéhez, s ettől kezdve a vránai perjelek inkább hadvezérek, mint szerz-ek voltak. - Nagy Lajos első nápolyi hadjáratában (1347-48) Cornuti Péter tart. mester vezetésével jelentős johannita hadtest vonult Itália földjére. Péter halála után rövid időre a provence-i származású zsoldosvezér, Montréal de Albano (ol. Fra Moriale), 1349: Cornuti Péter unokaöccse lett a hazai jánoslovagok vezetője. A lovagok részt vettek a 2. nápolyi hadjáraton (1350); majd viszonylagos béke köszöntött rájuk. A kir. számos kiváltságban részesítette őket (1355, 1357, 1359); a tekintély, a haderő, a nagy vagyon azonban nem a több, hanem az egyre kevesebb közszolgálat vállalására késztette a lovagokat. V. Orbán p. (ur. 1362-70) is tudomást szerzett erről, s 1363: küldöttek által igyekezett a lovagokat kötelességeik teljesítésére szorítani. A lovagi szellem megújulásáról tanúskodik az a hadi vállalkozás, melyben Cornuti Baudonus a m. jánoslovagok élén 1364-70: Rodosz és Ciprus szg-én, 1365: az egyiptomi Alexandria falai alatt harcolt. Döntő győzelmet vsz. egész Eu. sem tudott volna kivívni az egyre növekvő török nagyhatalommal szemben, de tisztes siker volt Alexandria visszahódítása és ideigl. ker. uralom alá térítése is. I. Lajos kir. háborúi közül egyedül a nápolyi trónért folytatott küzdelme volt ellentétes a pápaság érdekeivel. Egyéb hadi vállalkozásait a p-k támogatták, hiszen a kor ker. lovageszményének az a kir. felelt meg, aki seregei élén lovagolva, a csatákban részt véve a kerség védelmezője, s ahol szükséges, terjesztője. A Velence ellen folytatott háborúk a dalmát tengerpart és szg-ei megszerzéséért folytak, sikerrel. Szerbia, Bosznia esetében a hatalmi törekvések mellett a Balkánon megteremtendő biztonságpol. s a latin kerség befolyásának növelése is szerepet játszott. A legdélebbre eső m. ppséget missziós feladattal I. Lajos a bodonyi bánság megszervezésekor →Bodonyban (Vidin) alapította, csak rövid ideig működött. A moldvai →szereti püspökség 1371-től állt fenn egy évszázadon át, a románok térítésére, ám ez a Krakkóban felszentelt volt ferences pp., András és az anyakirnő, Erzsébet személyén keresztül a lengy. egyh-hoz kapcsolódott. A szörényi bánságot az 1376: alapított →szörényi püspökség gondozta. I. Lajos kérésére VI. Orbán p. 1382: ennek helyébe alapította →Árgyast, mely Lajos halálával ellehetetlenült. A lengyel trón békés öröklése folytán létrejött perszonálunió 1370-82: mindkét kirságra s ezen keresztül a helyi egyházakra nézve is hasznosnak bizonyult, hiszen Litvánia ker-nyé tételében Nagy Lajos leánya, (Szt) Hedvig a litván fejed., majd lengyel kir., II. Jagelló Ulászló (ur. 1377-91) feleségeként fontos szerepet játszott (1386). Az állandó hadviselés, a folyamatos diplomácia ezernyi eseménye azonban elfödte I. Lajos elől az oszmán-törökök balkáni előnyomulásának igazi jelentőségét, s nem érzékelte, hogy a Bizánci Birod. támogatása a Balkánon gyökeret verő új, nagyhatalmi törekvéssel szemben a M. Kirság létérdekét szolgálta volna. Uralkodásának utolsó évtizedében, 1375: törtek be oszmán seregek először az orsz-ba. - Az 1378-as →nyugati egyházszakadás során I. Lajos Szt Péter törvényes utóda, VI. Orbán mellé állt. 1382. IX. 10: Nagyszombatban halt meg, IX. 16: Székesfehérvárott, a baz. e célra általa alapított kpnájában temették el. - Utolsó éveiben súlyos, lepraszerű betegségben szenvedett. Vallásossága egyre inkább elmélyült, amit jól mutatnak a szerz-ekkel tartott kapcsolatai. Különösen jó kapcsolat fűzte a pálosokhoz, több monostort alapított számukra. Közülük kiemelkedik Márianosztra (a kk-ban: Nosztre). XI. Gergely p. (ur. 1370-78) Lajos közbenjárására a rendet és az összes mon-t közvetlenül a Sztszék alá rendelte. A csekély birtokokkal rendelkező, jobb esetben malmot, szőlőt, halastavat szerző v. öröklő, tehát gazdagnak nem mondható és eleddig inkább kis- és középnemesektől, ritkább esetben főuraktól-főpapoktól támogatott rend a kir. és a pápai kegy együttes hatása révén a legrangosabb szerzetesrendekkel jutott egy sorba anélkül, hogy eredeti hivatását, a magányt és a szegénységet föladta volna. Maguk művelték meg birtokaikat, így biztosítva megélhetésüket; napjaik imádságban, olvasásban, elmélkedésben, kétkezi munkában teltek. Számukra Lajos kir. legnagyobb tette volt Remete Szt Pál ereklyéinek megszerzése. Osztrák és itáliai szövetségesei segítségével Lajos 1378: háborút indított Velence ellen. A győzelmet szentesítő →torinói béke (1381. VIII. 24.) egyik pontja Velence városát kötelezte Remete Szt Pál ott őrzött, mumifikálódott holttestének átadására. Az egyiptomi sivatagból 1169: került az ereklye Konstantinápoly híres Szűz Mária-tp-ába, 1241: Velencébe, a Szt Julianus-tp-ba. Alsáni Bálint pécsi pp. és más neves személyek 1381. X. elején utaztak Velencébe a drága tetem átvétele végett, s az éj leple alatt szállították ki a városból Szt Pál maradványait, nehogy a velenceiek megtudják és az ereklyék átadását megakadályozzák. A küldöttség a szt „hadizsákmányt” Budára vitte, a kir. vár kpnájában ünnepélyes, nyilvános tiszt-re helyezték ki. Innen XI. 14: magától Nagy Lajos kir-tól vezetett ünnepi körmenet kísérte az ereklyét végső helyére, a budasztlőrinci monostorba. Kaplai Demeter esztergomi érs. (1378-87) ekkor 1 é. búcsút engedélyezett azoknak, akik az átvitel napján a szt nyugvóhelyét fölkeresik. Idővel külön kpnát építettek az ereklyéket tartalmazó díszes márványkoporsó részére. A zarándokoknak engedélyezett búcsúk a későbbiek során tovább gyarapodtak. A búcsúnyerés lehetősége is hozzájárult ahhoz, hogy Budaszentlőrinc az ország egyik legnépszerűbb zarándokhelye lett, ám a döntő tény az volt, hogy Nagy Lajos az ereklye m. földre hozatalával Remete Szt Pál oltalmába ajánlotta hazánkat, s ettől kezdve a thébai sivatag sztje Mo. társvédősztjeként szerepelt. - Lengyo. első pálos mon-a, →Czestochowa alapítása is kapcsolatos Nagy Lajossal. Unokaöccse, a nádori tisztet is betöltött László opolei hg. 1382: Márianosztráról 15 szerz-t hívott a Krakkó fölötti Clarus Mons (Jasna Góra, 'Fényes Hegy') fehér sziklákról elnevezett helyre, és megalapította monostorát a Bold. Szűz tiszt-ére. Minden bizonnyal a m-lengy. kir. sugallta ezt az alapítást, amely a lengy-ek nemzeti szentélyét teremtette meg. - A pálosoknak 1400 k. 47, 1470: 51, 1521: 68 mon-uk volt Mo-on, a drávántúliakat figyelmen kívül hagyva. Ezeken kívül több mint 20 helyen éltek rövidebb ideig pálos remeték. - A K-i rítusú szerz-ek 1250 k. mo-i mon-aikból kihaltak, de 1365 k. a Munkács várához közeli Csernek-hegyen ismét megjelentek. Munkács 1320-tól a kirnék birtoka volt, és a Nagy Szt Vazul reguláját követő, Litvániából érkezett szerz-ek letelepedésén Erzsébet anyakirnő munkálkodott. -

A hazai egyetemi oktatás első próbálkozása Nagy Lajos nevéhez fűződik: →pécsi egyetem (1367). Előzményei visszamennek a 13. sz-ra, amikor a Ny-i kerség szellemi műhelyeiben (Bologna, Padova, Párizs, Prága, Krakkó, Bécs, Oxford) megfordultak m. diákok, egyháziak és világiak egyaránt. Az I. Habsburg Rudolf (ur. 1273-91) által alapított bécsi egy-en gyorsan megszerveződött az önálló m. natio, ami a jelentős létszámú, folyamatos m. jelenlét keretéül szolgált. A domonkos →studium generale a budai Szt Miklós ktorban 1305-től működött. Vilmos pécsi pp. és kir. kancellár kérésére V. Orbán p. (ur. 1362-70) 1367. IX. 1: engedélyezte Pécsett a bolognai mintát követő egy. fölállítását. A püspökvár ÉK-i részében állt a bölcseleti és jogi kart működtető intézmény épülete. A Nagy Lajos halálát követő válságban azonban a pécsi egy. 1390 k. elenyészett. - Az →óbudai egyetem alapítása a Zsigmond kir. (ur. 1387-1437) alatti fellendülés eredménye. Az óbudai Szt Péter társaskápt. prép-ja, →Szántai Lukács 1395. X. 6: kieszközölte Rómában egy vsz. teljesnek szánt, tehát 4 fakultásból álló egy. alapítását. Az anyagi alapokat az óbudai prépság jövedelmei képezték, az egyetem kancellárja Lukács lett, s ezzel párhuzamosan csanádi pp. Az egyetem kezdeti sorsára negatív módon hatott az 1402-es budai, társad. színezetű mozgolódás s a Zsigmond-ellenes fölkelés (Nápolyi Lászlót akarta a m. trónra ültetni). Ezért a kir. megvonta támogatását, az egy-et 1403: bezáratta. 1411: azonban elhívta Bécsből a teol. kar tanárát, Gelderni Sluter Lambertet, s az óbudai prépság, valamint az egyetem élére állította. Az újjászületett intézmény súlyát bizonyítja, hogy a Zsigmond ösztönzésére összegyűlt →konstanzi zsinat (1414-18) munkájában az óbudai egy. 7 tanára a német natio keretén belül részt vett. Ez az egy. 1419: szűnt meg. - Mátyás kir. és Vitiéz János esztergomi érs., kir. kancellár közös, egyetemalapító kezdeményezését II. Pál p. (ur. 1464-1471) hagyta jóvá. A kir. tanácsára 1465. V. 29: Vitézt és unokaöccsét, Janus Pannonius pécsi pp-öt megbízta, hogy alkalmas városban a bolognai egy. mintájára létesítsenek új, felsőfokú okt. intézményt. A 3. m. egyetem Academia Istropolitana néven 1467. VII. 20: nyílt meg (→pozsonyi egyetem). Oktatói között volt a híres csillagász, →Regiomontanus. Amikor azonban Vitéz János és Janus Pannonius belekeveredtek a Mátyás kir. elleni 1471-es összeesküvésbe, az új egy. sorsa is megpecsételődött. - Mátyás kir. 1475 u. érezhetően pártolta a budai domonkos főisk-t, amelynek idegenből jött tanárai - többek között Franciscus Nardeus de Nerotino és Petrus →Niger -, valamint az erdélyi származású Nicolaus de →Mirabilibus magas színvonalú munkásságot folytattak. Az oktatás itt az 1530-as évekig folyamatos volt. -

Mária királynő (ur. 1382-95) és (Luxemburgi) Zsigmond (ur. 1387-1437). I. Lajos első házasságából gyermek nem, a másodikból 3 lánya (Katalin, Mária, Hedvig) született. Katalin korai halála után Mária lett a trónörökösnő, 1382. IX. 17: Székesfehérvárott koronázták meg. A lengy. koronát 1384: átengedte húgának, (Szt) Hedvignek. Máriát a m. és horvát főurak 1385: lemondatták, s helyette XII. 31: Durazzói (Kis) Károly nápolyi kir-t koronázták meg. Ebben a johannita lovagoknak is volt szerepük. 1378: →Palisnyai János, a gátlástalan, velejéig romlott politikus lett a tart. mester, aki Vrána lovagjait Zára és Spalato polgárai ellen vitte hadba, magánsereget szervezett, majd Nagy Lajos kir. halála után a délvidéki lázadók élén Durazzói Károly nápolyi kir. (ur. 1385-86) mellé állt. II. (Durazzói) Károly 1386. II. 24: belehalt az ellene II. 7: elkövetett merényletkor kapott sebekbe. Mária fél évre visszakerült a m. trónra, majd Palisnyai János anyjával együtt elfogta, és Novigradban bebörtönözte, ahol 1387. I: Mária kirnő szeme láttára megfojttatta Erzsébet anyakirnét. Máriát VI. 4: a velencei hajóhad szabadította ki, Palisnyai János és a délvidéki párt vereséget szenvedett Mária férje, a közben kir-lyá koronázott (Luxemburg) Zsigmonddal (ur. 1387-1437) szemben. Mária kirnői méltóságát megőrizhette, férje pol-jára azonban befolyást nem gyakorolt, gyermeke nem született. 1395. V. 17: halt meg, a váradi szegyh-ban temették el. - Az egyháziakat megosztották e harcok, s családi és egyéni becsvágytól fűtve álltak egyik v. másik oldalra. Közben nem tudtak odafigyelni a növekvő török veszedelemre: az első →rigómezei csatát 1389. VI. 15: Szerbia elvesztette, vazallusállam lett, s az Oszmán-török Birod. karnyújtásnyira került Mo-hoz. - Zsigmond nemzetk. összetételű keresztes hada a →nikápolyi csatában vereséget szenvedett. A helyzetet nehezítette, hogy Nápolyi László trónkövetelőt IX. Bonifác p. 1402-től nyíltan támogatva a megüresedett m. főpapi székekbe a Nápolyi László mellé önös érdekből felsorakozott egyháziakat nevezte ki. Zsigmond helyzetét nagyon megrendítette, hogy odaadónak hitt híve, Kanizsai János prímás (1387-1418) átállt Nápolyi László táborába, sőt 1403. V. 5: Zára városában Angelo Acciaiuoli pápai legátus jelenlétében az alkalmi koronával megkoronázta a trónkövetelőt. Zsigmond válaszul megtiltotta a pápai adók szedését és a pápai leiratok elfogadását, kihirdetését. Ezzel szinte hetek alatt leszerelte a főpapokat, s uralma jogszerűségének bizonyságaként nagy külsőségek közepette Visegrádon fejére tétette a Szt Koronát. 1404. IV. 6: bevezette a →főkegyúri jogot, mellyel a kir. elődök alapítói joga (ius fundatoris) helyett a kir. felségjog (ius dominii) vált a kir. jóváhagyás (placetum regium) alapjává; a kir. tudta és jóváhagyása nélkül senki nem kaphatott pápai irat alapján egyh. javadalmat, a megüresedett javadalmakkal járó egyh. tisztségek betöltését a kir. magának tartotta fenn, s az ország ter-én kir. jóváhagyás nélkül tilos lett elfogadni és kihirdetni a p-tól v. a római kúriától érkezett bármiféle bullát, iratot. A pápai és a m. kir. udvar között a feszültség IX. Bonifác halála után enyhült. VII. Ince (ur. 1404-06), majd XII. Gergely (ur. 1406-15) időnként kineveztek egy-egy főpapot a kir. tudta nélkül, máskor meg Zsigmond szabályszerűen folyamodott a p-hoz jelöltjének kinevezése végett. A m. uralkodó továbbra is kitartott a törvényes p. mellett, és nem küldött követeket az egyházszakadás megszüntetése miatt egybehívott pisai zsinatra (1409-10), mely egy harmadik p., V. Sándor megválasztásával csak fokozta a megoszlást. Mivel a hirtelen meghalt V. Sándort követő ellenpápát, XXIII. Jánost a ném. választófejedelmek többsége támogatta, Zsigmond (aki a ném. császári koronára pályázott) a törvényes p. mellől a második számú ellenpápa táborába állt, s rávette, hogy 1414. XI-re hívjon össze zsinatot Konstanzban. A 16. egyetemes zsin. a munkát a →husziták ügyének vizsgálatával kezdte, nyilvánvalóan Zsigmond biztatására. Jan →Hus prágai pap annak a németellenes lázadásnak állt az élére, mely Zsigmond fivérétől, IV. Vencel cseh kir-tól (ur. 1378-1419) az egyh. birtokok világi kézre adását követelte. A konstanzi zsin. célja volt az egyházszakadás megszüntetése, az egyh. élet megreformálása és a tévtanítások kivizsgálása. 1415. V. 4: elítélte az angol John →Wyclif tévedéseit, VII. 6: a Wyclif tanítását nagymértékben átvevő Hus téves tételeit, s átadta őt a világi hatóságnak. Tehát nem a zsinat, hanem a világi bíróság gyújttatta meg a máglyát Hus alatt, még aznap. Az egyházszakadás megszüntetése érdekében a zsin. mindhárom p-t lemondatta, ill. letette, s 1417. XI. 11: Oddone Colonna bíb-t V. Márton néven (ur. 1417-31) a zsinat p-vá választotta. Ezzel 39 é. után visszaállt a Ny-i kerség egysége, melyre a DK-ről egyre terjeszkedő Oszmán Birod. miatt nagy szükség volt. - Zsigmond elérte, hogy a zsin. 1417. IX. 19: ünnepélyesen megerősítette a m. kir-ok főkegyúri jogát (a kir. beleszólása az egyh. intézményi életébe ezzel teljessé vált). Végül 1433. V. 21: tekintélyes m. kísérettel bevonult Rómába, ahol IV. Jenő p. (ur. 1431-47) V. 31: német-római cs-rá koronázta. Uralkodásának utolsó szakaszára egyre inkább a török terjeszkedés nyomta rá bélyegét. 1437. XII. 9: a morvao-i Znaim várában halt meg, fiúgyermek nélkül. Végakarata szerint példaképe, Szt László kir. közelében, a váradi szegyh-ban első felesége, Mária kirnő mellé temették. -

(Habsburg) Albert kir-t (ur. 1437-39) Zsigmond lányának, Erzsébetnek férjeként koronázta kir-lyá Pálóczi György esztergomi érs. Albert kir. egyik első dolga az volt, hogy az egyh-at mentesítette az adóktól, és egyh. javadalmakat nem juttatott világiaknak. A budai ogy. 1439. V. 29: törv-eivel igyekezett szétválasztani a szövevényes intézményi egybefonódásokat, melyek az egyh. vezetést súlyosan terhelték. A m. egyh. belső tisztulása ennek alapján legfelső szinten kezdődhetett volna el, ha Albert kir. 1439. X. 27: útban Bécs felé, Neszmélyen meg nem hal. Székesfehérvárott temették el. Felesége, Erzsébet 1440. II. 22: megszülte a László nevű trónörököst. -

I. (Jagelló) Ulászló kir. (ur. 1440-44). 1440. I. 18: a főurak eldöntötték, hogy III. Ulászló lengyel kir-t hívják meg a m. trónra, s megállapodnak vele, hogy még a koronázás előtt feleségül veszi Erzsébetet. Miután azonban Erzsébet fiút szült, V. 15: Szécsi Dénes bíb., esztergomi érs-kel megkoronáztatta a csecsemő (V.) Lászlót. Közben Murád szultán hónapokon keresztül ostrom alatt tartotta Nándorfehérvárat, s nem a szultán haderején, hanem a várvédők kitartásán múlt, hogy a Délvidék fellegvára nem jutott török kézre. I. Ulászló mellett az ország rendjei kiálltak, s 1440. VI. 29: semmissé nyilvánították László megkoronázását. Mivel a Szt Korona Erzsébet kirné birtokában volt, VII. 27: a Szt István fejereklyetartójáról kölcsönzött koronával végezte el a koronázási szert-t ugyancsak Szécsi Dénes. IV. Jenő p. 1442: Giuliano →Cesarini bíb. p. legátust békeközvetítőként küldte a kir-hoz és Erzsébethez, de még fontosabb feladata volt a török elleni keresztes hadjárat megszervezése. Ulászló 1443 nyarán el is indult Budáról a →hosszú hadjáratra, amelynek vezére az erdélyi vajda, Hunyadi János lett. E hadjárat sikerrel járt. 1444 őszén viszont a m. sereg hiába vette be Bodonyt, majd Nikápolyt, a →várnai csatában XI. 10: súlyos vereséget szenvedett a török hadaktól. Elesett a kir., a pápai legátus, számos egyh. és világi vezető, Hunyadi János azonban megmenekült. -

Hunyadi Jánost a megkoronázott kiskorú László (ur. 1452-57) mellé a Rákos mezején egybegyűlt ogy. 1446. VI. 6: választotta kormányzóvá. Ezzel az ország sorsa a köv. 10 évre biztos kezekbe került. Bár Hunyadinak számtalan csatát kellett vívnia az É-i és a D-i végeken egyaránt, gondja volt az egyh. életre, ezen belül a szerzetesség megújulásának sürgetésére és a ferencesek szigorú ágának, az obszerváns irányzatnak a támogatására. A kormányzó (1453-tól az ország főkapitánya) nem diadalról diadalra, hanem küzdelemről küzdelemre haladt. 1448: a Sztszék támogatta Hunyadi János szerbiai hadjáratát. A m. hadak azonban a 2. rigómezei csatában X. 16-18: vereséget szenvedtek. Hiába látta a kormányzó a veszélyt, az országnagyok belső torzsalkodása, a kívülről érkezett támadások az ország védelmétől elvonták a szükséges pénzt és hadierőt. Egyetlen biztos támasza maradt az országnak: a pápa, és néhány szerz. - Szendrő várának fölmentésénél Marchiai (Szt) Jakabnak nagy szerepe lehetett, mert a katonáknak látnoki módon előre megmondta a győzelmet. Az itáliai ferences szerz. 1432: jött Boszniába. Az obszerváns ferencesek a hit tisztaságának helyreállításával az ország egységét erősítették; s ezzel párhuzamosan a török támadásokat visszaverő seregek lelkipásztorai lettek. Maga Zsigmond kir. 1437. I. 12: levélben kérte Jakabtól, hogy társaival együtt Szt György napjáig legyen a török ellen küzdő sereggel. - Konstantinápoly 1453. V. 29: elesett, II. Mehmed szultán lóháton vonult be a Hagia Sophiába, a Bizánci Birod. megsemmisült. Eu-ban aki akarta, tudhatta, hogy a M. Kirság lesz az oszmán támadás következő célpontja. - Marchiai Jakabot rendtársa, Kapisztrán (Szt) János követte. Híre megelőzte érkezését, hatalmas tömegek hallgatták, imádsága nyomán csodák történtek, betegek gyógyultak meg. János 1455. VI. 5: érkezett Győrbe, itt vette át III. Callistus (ur. 1455-58) megbízását, aki, okulva Bizánc elestéből, programjává tette a terjeszkedő iszlám föltartóztatását, s ebben a két János, Hunyadi és Kapisztrán lettek munkatársai. A szövetséges hadsereg létrehozása nem sikerült. A keresztes hadjárat meghirdetésére Juan de →Carvajal bíb. közbejöttével került sor. Kapisztrán Szt János nyáron az ország középső vidékeit járta. Eger, Székesfehérvár után Szeged, Csanád, majd Várad következett. Az őt kísérő rendkívüli jelenségek között voltak, amelyek félelmet keltettek, és voltak, melyek csodálkozást, mosolyt. Itt, amikor a szegyh-ban prédikált, egy veréb szállt a vállára, János elhessegette, de az visszatért. Erre a jelenlevő pp. ölébe ültette, a veréb onnan figyelte a szavát. - Kapisztrán Szt János 1455 telén Hunyadi János után ment Erdélybe, s ott a K-i ker-ek egységét munkálta. 1456. II. 15: a budai vár tp-ában átvette a p. által küldött keresztet Carvajaltól, s IV. 15: elindult Budáról az országos, védekező jellegű keresztes hadjáratot hirdető útra. III. Callistus p. 1456. VI. 29: elrendelte a déli harangozást és az Úrangyala imádkozását Mo. győzelméért. VII. 4: Mehmed szultán megkezdte Nándorfehérvár ostromát. A fölmentő sereg élén Hunyadi János állt. Thuróczy János Krónikájában erről így írt: „Igen sok m. keresztes hadinép gyűlt már össze az említett Kapisztrán János barát körül, hogy Krisztus nevéért harcoljon. Lengyel területekről is jött mintegy háromszáz keresztes. (...) Jelen volt Kapisztrán János barát is. Valósággal önkívületi állapotba jutott, és vele együtt a többi barátok is a földre borulva, a Legfőbb Segítség felé emelve szívüket és kezüket, szemüket az égre szegezve, sóhajtozva imádkoztak, és a prófétával együtt elmondhatták: Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön számomra a segítség.” - A →nándorfehérvári győzelem (VII. 22.) teljességéhez hozzátartozik, hogy Kapisztrán Szt János Hunyadi tilalma ellenére kelt át a Száván, hogy kevés, rosszul fölfegyverezett katonájával a sokszoros túlerőre támadjon. A szultán e meggondolatlan lépés fölötti örömében teljes erőből megtámadta Kapisztrán seregét és közben a várral szemben fölállított ágyúkat magára hagyta. Hunyadi ezt látva, katonáival elfoglalta a törökök ágyúit és saját ágyúikkal támadta hátba a szultán embereit. - Hunyadi János VIII. 11: Zimonyban meghalt. „...a már említett Kapisztrán János barát ránézett az utolsó leheleteivel küszködőre, Isten kegyelmébe ajánlotta lelkét, és azt mondják, ilyen siratóénekbe kezdett: Isten veled, égi fénykoszorú! Lehullottál, ország dísze! Kialudtál, világ mécsese! Jaj, elromlott a tükör, amelyben nézni akartuk magunkat. Győzelmet aratván az ellenségen, Istennel uralkodsz, az angyalokkal diadalmaskodsz, derék János!" - Kapisztrán X. 23: követte a hadvezért: „Azok, akik életük folyamán Krisztusban kölcsönös szeretetet tápláltak egymás iránt, a halál kegyetlen próbáján sem tudtak megválni egymástól. Mert a fent említett férfiú, aki méltó volna rá, hogy a sztek sorába iktassák, Kapisztrán János fráter, akit az őszinte szeretet érzése kötött az említett besztercei gr. úrhoz (Hunyadi 1453: kapta e címet), a gr. úr elhalálozása után nem sok napig húzta már e földön. Inkább vágyott a csillagpalotában lakozni, mint a földi téreken; lelke az égbe szállt, a lélektől megvált testet visszaadta a földnek, melyből vétetett. A szigorú regulát követő kisebb testvéreknek (...) Újlak városában alapított kolostorában temették el illendően.” - Hunyadi 25 é. fiát, →Hunyadi Lászlót a kegyelmet ígérő eskü ellenére V. László (ur. 1452-57) 1457. III. 16: kivégeztette, öccsét, Mátyást börtönben tartotta. - A nándorfehérvári győzelmet, ha az orsz-nak erős kir-a van, jobban ki lehetett volna használni. Az iszlám uralom e győzelem ellenére föltartóztathatatlanul terjedt a Balkánon. 1459: Szerbia, 1463: Bosznia lett hosszú századokra az Oszmán Birod. része. Mo. 70, Nándorfehérvár 65 év haladékot kapott. -

IV. 1450-1683. →török háborúk, →reformáció, →katolikusok a török hódoltságban -

V. 1683-1790. a) Felszabadulás a török alól. Bécs 1683. IX. 12-i fölmentése után egyre világosabban fogalmazódott meg az egész ország fölszabadításának terve. Avianói →Márk OFMCap (1631-99) hírneves szónokként I. Lipót cs. (1657-1705) hívására került a bécsi udvarba, s hamarosan a törökellenes eu. összefogás lelkes hirdetője lett (1686. IX. 2: az elsők között kapaszkodott föl a visszavívott Buda várába, s az ünnepélyes hálaadást ő vezette). B. XI. Ince p. (ur. 1676-89) mind diplomáciai, mind anyagi téren alaposan kivette részét Bécs visszavételéből, és kész volt folytatni a munkát a török Eu-ból való végleges kiszorítása érdekében. Szívügyének tekintette Mo. fölszabadítását. Ehhez jelentős mértékben hozzájárult az is, hogy a Hitterjesztési Kongregáció 1622-es létrehozása óta törődött a hódoltsági ter-ekkel, s az itt élő m-ok testi-lelki nyomorúságai ismertek voltak a helyszínről küldött jelentésekből a római kúria felelős tisztségviselői előtt, a pápákig bezárólag. Tehát kedvező helyzet, legmagasabb szintről jövő támogatás segítette az ország felszabadításának előkészítését, majd Buda várának többhónapos ostromot követő, 1686. IX. 2-i visszavétele után az egyh. élet újjászervezését. XI. Ince és bécsi nunciusa, Francesco Buonvisi hatalmas diplomáciai tevékenységet fejtett ki, ami létrehozta a szükséges nemzetk. összefogást. XI. Ince összesen 4,5 mill. aranyforintot áldozott a m. területek visszafoglalására, és tábori kórházakat állíttatott. Második utóda, XII. Ince (ur. 1691-1700) 1692: a töröktől visszafoglalt Várad és Eszék várainak helyreállítását fizette. 1685: Érsekújvár, 1686: Buda mellett Simontornya, Szeged, Pécs, Siklós, Kaposvár szabadult fel a török hódoltság alól. 1686. VIII. 12: a →Szent Liga hadai Nagyharsánynál (Baranya vm.) akkora diadalt arattak a török seregen, hogy a kortársak joggal láthatták benne a mohácsi vereség ellentétét. 1688: Székesfehérvár, majd Lippa és végül Belgrád került a szövetséges hadak kezére. Noha a következő években váltakozó volt a hadiszerencse (1690: Belgrádot, 1695: Lippát visszavették a török hadak), a megfordíthatatlan folyamatot 1691. IX. 15: a szalánkeméni győzelem, majd az 1699. I. 26: a Szt Liga és a Porta képviselői által szentesített →karlócai békekötés zárta, amely már csak a Maros-Tisza közén, Temesvár központtal ismerte el 25 évre a török uralmat. Nem kellett azonban kivárni a negyedszázad leteltét, mert az 1718. VII. 21-i →pozsareváci béke értelmében a Temesköz és a Szerémség területén is megszűnt a hódoltság. - Az ált. pol. helyzet része a fegyverjog alapján az Osztrák Udvari Kamara igényeinek érvényesülése, valamint az Erdéllyel külön kötött megállapodás (1688). A →Rákóczi-szabadságharc (1703-11) néha konkrét intézkedéseivel (1705. IV. 29: az egyh. tized lefoglalása katonai célokra), máskor a társad. megosztásával nehezítette az egyh. élet amúgy sem könnyű újraépítését. A felszabadított területek ugyanis többségükben lakatlanul v. rendkívül gyéren lakottan kerültek vissza. Az elpusztult falvak lakosságának maradéka a mezővárosokba menekült. A hódoltság idején a lakosság több millióval csökkent, a spontán bevándorlás, majd a tudatos telepítés új helyzetet teremtett. - A Délvidék szinte elnéptelenedett: Arad vm-ben 5000, Csanád vm-ben 2500 lélek tengődött a hódoltság végén. Sem a már említett spontán bevándorlások, de még a szervezett belső áttelepítések sem voltak elégségesek. Erre utal egy 1722. évi törv., amely szerint a földesurak saját jobbágyaikat sem költöztethetik más vm-ben található birtokaikra. A tilalmak ellenére nem kevés jobbágy költözött át a munkaerőt nélkülöző, újonnan felszabadult területekre, jobb megélhetésben reménykedve. - Az ország egyesítése és az egyh. élet újraindítása tehát egészen sajátos körülmények mellett történt. Az egyhm-knek, azok intézményeinek ált. gondja volt a →Neoacquistica Commissiónak (Újszerzeményi Bizottság) benyújtandó igazolás egykori birtokaikról. A szerzetesrendek egykori birtokainak visszaadásánál a kormányzat elévülésre hivatkozva igazolt igényeket is megtagadott a jogosult utódoktól. Így a szerz. hálózat helyreállásához az anyagi alapok lényegesen szerényebb mértékben álltak rendelkezésre, mint a szekuláris papság intézményei esetében. Az egyh. intézmények élen jártak a telepítésben, és külhonból kizárólag r.k. telepeseket hívtak be. A világi földesurak vallási szempontból nem mutatkoztak ilyen következetesnek, prot-okat is biztattak átköltözésre. A prot. urak viszont ragaszkodtak a felekezeti szemponthoz. A gazd. cél ennek ellenére elsődleges maradt, s a telepítések során az ország népesedési és felekezeti térképe átalakult. - Az anyagi alapok megteremtése után következett az egyh. szervezet helyreállítása. A kir. országrészben a 17. sz: az újjászervezés már megtörtént, s az egyhm-k szabályos működése lassan elindult. A régi szerzetesrendek visszatelepedésével és az újak érkezésével párhuzamosan haladt az egyhm-k visszaállítása, a pléb. élet megszervezése. Az egyhm-k jövedelme hamarosan lehetővé tette isk-k építését a kisebb falvakban is, valamint azt, hogy szinte minden település, falu tp-mal, pléb-val, helyben lakó pappal rendelkezzen. A bizánci szertartásúak már korábban megkezdődött uniós mozgalma virágkorához érkezett. - A közokt. egyh. kézben volt, mellette a szegényügy és a beteggondozás is főként az egyh-akra hárult. Az ország és egyh. újjáépítése láttán joggal érezhettek büszkeséget világiak és egyháziak egyaránt, s ezt nem titkolták, sőt még művészi formába is öntötték. A barokk építészet, festészet, szobrászat, ének és zene nem szórakoztatni akarta a híveket az istentiszteletek alkalmával, hanem az volt a célja, hogy az istendicséret mellett, az imádás jószívvel teljesített kötelességéből kifolyólag a helyi közösség nehézségek közepette is derűs szemléletét tükrözze. - A →Mária-tisztelet új formát kapott a jezsuiták terjesztette →Mária kongregációkkal. A búcsújárás újraéledt, és a törökök fölött aratott szalánkeméni győzelemért 1691: hatalmas hívősereg zarándokolt Máriacellbe Esterházy Pál nádor vez-vel. A mindennapokat és az ország sorsa fölötti elmélkedéseket egyformán átjáró Mária-tiszt-ből kifejlődött a →Regnum Marianum jellegzetesen barokk ihletettségű gondolata, mely szerint Mo. kiváltságos módon Mária országa. Ez sajátosan nemzetivé tette a hívek buzgalmát, és a tp-ok, oltárképek egyre nagyobb számban hirdették a Bold. Szűz után a m. szentek, elsősorban az országfelajánló Szt István dicsőségét. Mindenki hozzájárult ehhez az egyszerre egyetemesen katolikus és m. kultuszhoz, ha mással nem, a szt énekek tanulásával, továbbadásával. Mária mellett Szt Anna és Szt József tisztelete terjedt, valamint az árvíz ellen védő Nepomuki Szt Jánosé. A kapucinusok által terjesztett keresztúti ájtatosságok színhelyeként gyorsan szaporodtak a kálváriák, határszéleken a keresztek tágították a szakrális táj körét. -

Keleti ker-ek Mo-on. A szerzetesrendek török utáni lassú ébredésével indult az a folyamat, melynek során a hazánkba betelepült, soknemzetiségű, keleti ker-ek jelentős tömegei rítusaik, hagyományaik megőrzése mellett a 18. sz: kat-sá váltak (→munkácsi görögkatolikus püspökség, →munkács-csernekhegyi kolostor). - Rumén görögkatolikusok. Bécs és a hazai kat. egyh. az erdélyi románok felé is megindította az uniós mozgalmat, de a ruténeknél jóval nagyobb tömegű, nagy ter-en szétszóródott románokkal nem volt elérhető a rutének közötti eredmény. A kezdeményező Kollonich Lipót bíb. volt, a legtevékenyebb gyakorlati kivitelező pedig →Baranyi Pál SJ. Amikor a román papság részére is - uniálás esetén - biztosította a bécsi kormányzat a pol. és társad. előnyöket, →Anghel Atanáz ortodox pp. vezetésével 1698: kétezer román pap tette le a kat. hitvallást. Részükre Lipót kir. 1701: kat. ppséget állított föl Gyulafehérvár székhellyel, amely később Fogarasra, 1738: Balázsfalvára (Blaj) került. - A Rákóczi-szabharc idején az uniáltak egy része visszatért a K-i egyh-ba. A harci cselekményeken és a m. erőfölény nem szívesen vett megerősödésén kívül elhibázott intézkedés volt az erdélyi egyesült románok pp-ének megtenni a m. nevű, román szülőktől származó Pataki Jánost (1715), aki iránt sok román pap bizalmatlan volt és ezért elpártolt az uniótól. Még több kár származott Klein Micu János ppségéből (1729-45), aki bár megszerezte ppsége számára a balázsfalvi uradalmat és megvetette a szegyh-nak, a ppi palotának, szemináriumnak és egy bazilita rendháznak az alapjait, de mert küzdött a románoknak Erdély negyedik nemzetévé emeléséért, amit az erdélyi rendek rossz néven vettek; és mert Bécs bizalmatlankodott vele szemben az unió lanyha képviselete miatt: Rómába menekült. Lemondva ppségéről, ott az irod-nak és a dákoromán elmélet ( →dákoromanizmus) propagálásának élt. - Az erdélyieken kívül a bihari románok között is megindították a nagyváradi pp-ök az egyhm-jük területén élő ortodox románok uniós mozgalmát. Csáky Imre pp. (1702-32), majd bíb. és kalocsai érs. 1725: már 77 uniált parókiáról tett jelentést. Ellentámadásként az erdélyi ort. papok tettleg bántalmazták uniált paptársaikat. Másrészt az aradi ort. szerb pp. mindent megtett visszaszerzésükre. Forgách Pál váradi kat. pp. (1747-57) ezt a folyamatot megállította és újabb községeket nyert meg az uniónak. Utóda, Patachich Ádám (1760-76) egyhm-jében elvállalta az uniált pléb-k kegyúri terheit. Ennek ellenére sem lett teljessé a bihari románok uniója. Bár az uniáltak részére 1748-tól a váradi latin pp. mellett volt görög szertartású helynöke az egyesülteknek, nyilvánvaló lett, hogy az unió maradandósítására itt is, mint Erdélyben, szükség van önálló görög szertartású ppség fölállítására. Ez indította Mária Teréziát (ur. 1745-65), hogy 1777: létrehozza a →nagyváradi görögkatolikus püspökséget. - Tolna és Baranya vm-ben a délszlávok 1687 u. az unióra tértek, igazgatásukat a szerémi és zágrábi pp-ök görög szertartású vikáriusai intézték. Gör. szert. uniáltak Horváto-ban már korábban is voltak, a zágrábi pp. kormányzása alatt állottak, gör. szert. vikáriussal. Ez a biztató kezdet azonban visszafejlődött, amikor 1690: a Balkánról 200 ezer szerb érkezett. A bécsi udvar, hogy bennük a magyarság ellen szövetségest nyerjen, meghagyta őket pol., népi és vallási egységükben, s teljes autonómiát élveztek. - Ez a nagy szerb tömeg aztán fölszívta a dunántúli és horváto-i uniált keletieket, úgy hogy Mária Terézia kísérlete a horváto-i, →kőrösi görögkatolikus püspökség fölállításával 1777: már elkésve érkezett (→délvidéki bizánci szertartású katolikusok). -

Vallásügy - közigazgatás. Az 1608-as pozsonyi ogy. főbb tc-ei szerint minden alattvaló szabadon gyakorolhatta vallását; a nádort az uralkodó jelöli 2 kat. és 2 prot. személyében, akit az ogy. választ meg; a Szt Korona Pozsonyban őriztetik; a jezsuita rendnek nem lehetnek birtokai az orsz-ban. A Szt Koronával II. Mátyást 1608. XI. 19: a pozsonyi dómban királlyá koronázták. A dómot díszítő drapérián ekkor jelent meg először a m. színhármas: a piros-fehér-zöld. Az ellentétek kiéleződésével a rendek nem tudtak egymás között kiegyezni, ezért ez a jogkör fokozatosan a kir. kezébe került és a vallással kapcsolatos ügyek közigazg. ügyekké váltak, amik ellen nem lehetett az ogy-hez fellebbezni. - 1681: az ogy-en I. Lipót a prot-ok tiltakozása ellenére felolvastatta a törv-tervezetet, amely az 1608-as szabad vallásgyakorlás mellett tovább szabályozta a prot-ok helyzetét. 1687: ogy-en a kir. nyíltan kimondta, hogy a felekezetek vallásügye a kir. jogkörébe tartozik. I. Lipót 1690. X. 16: Bécsben kiadta az Erdély közjogi helyzetét szabályozó rendeletet (→Diploma Leopoldinum), amely biztosította a bevett vallások szabad gyakorlatát. A kat-ok némi előnyhöz jutottak Erdélyben, de régi isk-ik visszaadása függőben maradt; tp-okat is csak feltételek mellett építhettek. Az →Explanatio Leopoldina némi szigorítást tartalmazott a prot-ok számára. A →Resolutio Alvincziana 1693: újabb vallási tárgyú intézkedései az erdélyi ppség visszaállítása tárgyában nem tettek semmit. 1701: újabb Explanatio született, mely a hódoltság alól felszabadult ter-eken igyekezett a nem kat-ok vallásgyakorlását szabályozni. - II. Rákóczi Ferenc fölkelése idején ismét visszakerültek a vallási ügyek az ogy-hez, s III. Károly (ur. 1711-40) meghagyta azokat a diéta jogkörében. Az 1728-i ogy-en azonban olyan súlyos ellentétek jelentkeztek, hogy a döntés joga végérvényesen a kir. kezébe került. Ettől kezdve az uralkodó 1790-ig rendeletileg szabályozta a felekezeti ügyeket. - III. Károly kir. a panaszok meghallgatására 1720: vallásügyi biz-ot hozott létre. Tíz éves munkájuk eredményeit 1731. IV. 6: hirdette ki a →Carolina Resolutio. - A ppségek gyarapítása végett III. Károlynak az volt a terve, hogy az egri ppség tiszántúli espségeiből új ppséget állít, a Muraközt elveszi Zágrábtól, és Szombathelyen új ppséget alapít, ahová Zala vm. is tartozna; a pécsi ppség egy részét elcsatolja Zágrábhoz és Szerémhez. Erdődy Gábor egri pp. azonnal kész volt átengedni a 6 espséget az új ppségnek, de székhelyül nem a túlnyomóan ref. Szatmárt, hanem Nagybányát ajánlotta. A pp-ök többsége, főként területeik megcsonkítása miatt, ellenezte a tervet, amelynek megvalósítása részben Mária Teréziára, részben I. Ferencre hárult. - Iskolaügy terén a 18. sz. a reformok kora. A változások azonban nem belülről érlelődtek meg, hanem kívülről erőltették rá az intézményekre, egyre kevésbé leplezett pol. céllal, eszmei töltettel. -

b) Mária Terézia (ur. 1740-80) uralkodása alatt számos egyh. rendelkezés született. Törv. mondta ki, hogy a főpapok megyéikben és javadalmaikban tartózkodjanak, különben a kir. lefoglalhatja jövedelmeiket; knk-ok csak m-ok lehetnek, akik az ország nyelvét, jogait, szokásait ismerik; a m. javadalmat bíró külf. főpapok 1000, a knk-ok, apátságok és prépságok birtokosai 200 aranyat fizessenek. A főpapi méltóságok és a javadalmak, sőt monostorok külf. kézbe kerülése, ami szokássá lett Lipót uralkodása óta, joggal töltötte el aggodalommal a rendeket. Mária Terézia megkövetelte a prot-ok által kifogásolt esküszöveg fönntartását, szigorúan megtarttatta a kat. ünnepeket; nem titkolta meggyőződését, mely szerint a vallási egység az állam megerősítésének fontos tényezője. Ezért írta József trónörökös nevelőjének, gr. Batthyány Károlynak: „Fiamra nézve az első és legszükségesebb, hogy alázatos szívvel legyen meggyőződve Isten mindenhatóságáról, hogy őt szeresse és féljen tőle, és az igazi ker. gyakorlatokból és kötelességekből merítse a többi erényt.” - A →felvilágosodás eszméi azonban áthatották Mária Terézia egyhpol-ját, amelynek a hatalmas államgépezet működtetése, a fokozódó központosítás, az uralkodó önálló egyházügyi intézkedései együttesen voltak szálláscsinálói. A cseh származású Anton Wenzel von →Kaunitz-Rietberg, 1753-tól államkancellár 39 é. döntő befolyást gyakorolt a kirnőre. Ő irányította 1765-70: a jozefinista rendszer elméleti és gyakorlati kiépülését. Az új egyhpol. 3 fő eredménye a nagyszombati egyetem életében, a jezsuita rend eltörlésekor és az új ppségek alapításában mutatkozott meg. - A kirnő 1762: az új esztergomi érs-et, a jezsuitaellenes beállítottságú Barkóczy Ferencet bízta meg a m. tanügy legfőbb védnökének tisztségével. Barkóczy alig érkezett meg Esztergomba, máris intézkedett a jezsuiták rovására: a bécsi Pázmáneum, a nagyszombati Collegium Rubrorum, Marianum, Adalbertinum és a budai Seminarium Széchenyianum az érs. 1761. X. 12: kelt intézkedése folytán kikerült a jezsuita vezetés alól és világi papok kapták meg az elöljárói tisztségeket. A jezsuiták utóvédharca abban nyilvánult meg, hogy legalább a világi hallg-k nevelését szerették volna megőrizni. Két évnyi harc eredményeként visszakerülhettek az Adalbertinum falai közé, ahová az érs. a nem papjelölt egy. diákokat a többi szem-ból átparancsolta. A kirnő elégedetten szemlélte a határozott intézkedéseket, és 1762. XII. 23: a prímásnak külön megbízást adott a nagyszombati egyetem fölvirágoztatására. Barkóczy tervbe vette az esztergomi érsség és kápt. visszavitelét Esztergomba, ahol nagy építkezésbe kezdett. Ezzel megteremtődött annak lehetősége, hogy a prímási és főegyhm. intézményekkel együtt az egyetem is Esztergomba kerüljön; ám gyors betegsége és váratlan halála miatt semmit nem tudott befejezni, tanügyi alkotásai szintén félbemaradtak. - Mária Terézia a prímás-érs. halála után a helytartótanács tanulmányi biz-át (commissio studiorum) bízta meg a reformok folytatásával, azonban ez megelégedett a nagyszombati és bécsi tanulm. rend bekérésével. Kevéssel ezután felvetődött az egyetem áthelyezésének terve, mert Nagyszombat klerikális légköre nem kedvez a gondolat szárnyalásának - vélekedtek a felvilágosodás udvari hívei. Ezzel párhuzamosan elkészült az egyetem új tanulmányi szabályzata, a Norma Studiorum, amelyet a kirnő 1770. IX. 10: tett közzé, azonnali hatálybalépéssel, miután 1769. VII. 17: kir. diplomát adott ki, amely az egész egyetemet kir. rangra emelte. Ezzel zárult le az érseki egyetem korszaka, s kezdődött el a kir. egy-é. A Norma Studiorum (1769. XI. 7.) először is az egy. szervezetét alakította át. Bécsi minta alapján került megszervezésre a consistorium, amelynek tagjai az egyes karok kinevezett igazgatói lettek, akik a kari üléseken és a vizsgákon betöltötték az elnöki tisztséget. A consistorium ellenőrizte a tanmenetet, a tankv-eket, a tételeket és a felsőbbségi rendeletek végrehajtását. - XIV. Kelemen p. (ur. 1769-74) nemzetk. nyomásra 1773. VII. 21: Dominus ac Redemptor noster brevéjével föloszlatta a jezsuita rendet (Mária Terézia a hír hallatára állítólag könnyekre fakadt). Elsőként a pozsonyi koll., utolsóként a gyöngyösi rház zárt be. Nagyszombatban, ahol ekkor 119 rtag élt, X. 11: hirdették ki az elbocsátó üzenetet; a legképzettebb tanárok a Bölcseleti Karon maradhattak, de a Teol. Karon nem. A szem-okban az intézkedés nem okozott nagyobb megrendülést, mert onnan a jezsuitáknak már korábban távozniuk kellett, a teol. okt-ban viszont nem ment zökkenőmentesen a tanárok leváltása. Ezek az események az abszolutisztikus jellegű állami intézkedések következményei voltak, s előrevetítették az egyetemi s vele kapcsolatban a szem-ok életében állami akaratból bekövetkező változásokat. - 1777. II. 10: a kirnő a budai várban, a Nagyboldogasszony-tp. mellett álló, volt jezsuita rházat, akad-t és koll-ot tette az egy. (Seminarium Generale) új, 200 főt befogadó otthonává. Nagyszombat városában 1777. VIII. 24: fejezték be a tanítást. - A Teol. Kar a jezsuita akad. épületében, a szem. a volt Széchenyianum és a koll. épületeiben kapott elhelyezést. Budán tehát egybeolvadt a Széchenyianum, a Collegium Rubrorum és a Stephaneum növendékserege, kiegészülve a csanádi ppség kispapjaival, akik eleddig a bécsi érseki papnöveldében tanultak. A kirnő hangoztatta, hogy minden m. főpásztor küldhet növendékeket illő tartásdíj fejében Budára, s ennek lett is foganatja. Mialatt az egyetem Budára helyezése megvalósult, 1777. VIII. 22: elkészült a mo-i tanügyi reform alapdokumentuma, a →Ratio Educationis. 1778: 50 teol. tanult Budán. A további években ez a szám ingadozott. A kirnő a szerzetesnövendékeket is a budai egyetemre parancsolta, ám a rendi elöljárók ennek csak vonakodva tettek eleget. Az egyetem tp-a a kir. várban 1769: fölszentelt Zsigmond-kpna lett, ahol 1771-től a prágai csillagkeresztes lovagok a Raguzából visszaszerzett Szt Jobbot őrizték. Az egyetem, s főként a Hittud. Kar érthető módon egyre jobban kötődött Szt István ereklyéjéhez, és a mindenkori dékán a Szt Jobbal tartott körmeneten ettől kezdve a Szt Jobb mögött, megkülönböztetett helyen vonulhatott egyh. és egyetemi méltóságai jeleivel. Nagyobb ünnepeken a Zsigmond-kpna kicsinynek bizonyult az egyetemi ifjúság befogadására és ilyen alkalmakkor az istentisztelet színhelye a Nagyboldogasszony-tp. volt, ahová egyébként vasár- és ünnepnaponként a szeminaristák jártak. Az egyetem ünnepélyes megnyitására a kirnő uralkodásának 40. évford-ján, 1780. VI. 25: került sor. -

c) II. József (1780-90) a felvilágosodás eszméinek segítségével igyekezett a kat. papságot a mindenható állam engedelmes tisztviselő-rétegévé süllyeszteni, s ehhez új intézményekre volt szükség. Tanácsadói szinte habozás nélkül nekiláttak a generális szem-ok megszervezésének s a ppi, egyhm. szemináriumok megszüntetésének. A császári intézkedés hiába váltott ki Au-szerte fölháborodást az egyh. körökben, a kir. 1783. IV. 22: Mo. számára is elrendelte a generális szem-ok megnyitását. Az első terv szerint Buda mellett Egerben, Nagyszombatban, Győrött és Zágrábban lett volna generális papnevelő, de az uralkodó Buda, Kassa és Pécs mellett döntött. Fölmerült az egyetem átvitele Budáról Pestre, ami a szeminárium áthelyezését is maga után vonta volna. II. József azonban 1783. XI. 27: újabb megoldást tett közzé. Elrendelte, hogy Mo. számára Pozsonyban és Egerben, Horváto. számára Zágrábban kerüljön felállításra generális szem. Az erdélyi egyhm-t e terv nem érintette, mert Gyulafehérvár szem-ából a kir. csak 2 évvel később rendelte el a kispapokat. Egy-két pp-öt kivéve alig volt főpásztor, aki különböző és valós okokból nem tiltakozott volna a terv ellen. A Budáról hajón Pozsonyba szállított kvtár kv-eit egyenként átvizsgálták, s a felvilágosodott eszmék fényében maradinak ítélt tartalmú kv-eket papírmalomi hasznosításra eladták, miután a címlapot és az első ív oldalait eltávolították, nehogy a papírmalmokból kikerülve mérgezzék a nép lelkét. A felszámolt vidéki szem-ok és feloszlatott szerz-rendek kvtárainak gazdag anyaga hasonló rostáláson átesve jutott a pozsonyi várba. A Hittud. Kar a hallgatói bőség ellenére számkivetettnek érezte magát, leválasztva az ősi egyetem törzsétől. Az udvar igazi szándéka ekkor leplezetlenül megmutatkozott: az új tanterv, ill. tanítandó anyag számos ponton függetlenítette magát az Egyh. szempontjaitól, s a hatalmas, szinte ellenőrizhetetlen növendékseregben hangadókká váltak azok, akik a papságot hivatás nélkül választották, puszta megélhetési szempontok szerint. Mindez oda vezetett, hogy szinte hajszát indítottak az egyházhű tanárok ellen. - A pozsonyi szem. belső harcai még meg sem indultak, amikor II. József már újabb döntést hozott: az egri és a zágrábi szem-ot Pest székhellyel egyesíteni kell. A kir. döntést tettek követték, és a pálosok pesti ktorának gazd. udvarán építkezés kezdődött. A munkálatok gyorsan haladtak, 1786 őszén már megnyithatta kapuit az egyesített generális szeminárium, s XI. 6: megkezdődött a tanítás az újonnan verbuvált tanárok segítségével. A pozsonyi és a pesti kar között megindult versengést II. József 1786. XII. 27: az utóbbi javára döntötte el: a pesti kar az igazi, Pozsonyban nem lehet dékán, s avatások csak Pesten történhetnek. - A generális szem-ok hallgatóinak jelentékeny hányada azonban nem a szigorlatokkal, tanulmányokkal törődött, hanem megkezdte a lefelé való igazodást, vagyis egyh. színezetű állami hivatalnoknak készült, aki az uralkodó akaratát a szószékről közvetíti a nép felé. A megmaradt elöljárók, a hithez és nem a kor szellemiségéhez hű tanárok hiába küzdöttek, a jobb érzésűek és a bizonytalanok rajokban távoztak a szem-okból. Az egyetlen pozitív tény az újítások között az volt, hogy az elöljárók és a kispapok élénken érdeklődtek a születő m. irodalom iránt. A főpásztorok a papnevelés teljes csődjét előre látták, ám hiába tiltakoztak, a kir. akarattal szemben tehetetlenek voltak. Bár az utód, II. Lipót a főpapok óhaját teljesítve föloszlatta a generális szem-okat, évtizedek kellettek a jozefinizmus káros örökségének fölszámolásához. A pesti egyetemen a Hittud. Kar 1805: kezdte újra működését, és ekkor nyílt meg a volt pálos mon-ban a pesti →Központi Papnevelő Intézet. - A szerzetesrendek feloszlatása. 1781: azzal kezdődött, hogy József megtiltotta a külf. elöljárókkal való kapcsolattartást, belső autonómiájukat számtalan módon megsértette, semmibe vette. A köztudatban az udvari propaganda jóvoltából az maradt fenn, hogy II. József csak a társad. számára hasznot nem hajtó, az ún. szemlélődő rendeket oszlatta fel, az egyházi holtvagyont az aktív nemzetgazdaság szolgálatába állította, a tevékeny rendeket támogatta v. eltűrte. A valós kép azonban más. 1782-től Mo-on 134 ffi és 6 női rház szűnt meg néhány év alatt. A tanítás munkájából részt vállaló, a rozsnyói gimn-ban ténykedő jászói premontreiek, az Egerben működő ciszterciek, a pl. Székesfehérvárott tanító pálosok éppen úgy feleslegesek voltak számára, mint a kamalduli v. ágostonos remeték. Kivételt képezett az Erzsébet-apácák rendje, amely a budai ferencesek ktorát kapta meg, s a Vácról Pestre helyezett angolkisasszonyok közössége. A budai ferenceseket József az országúti ágostonos kolostorba küldte, mert szerinte Budán ott volt szükség lelkipásztori munkájukra. Zalavár azért menekült meg, mert az osztrák Göttweig fiókapátsága volt ekkoriban, Zircet pedig porosz ciszterciek (Heinrichau) birtokolták, fennmaradása külpol. érdeknek tulajdonítható. - A rházak feloszlatásának szabályos „forgatókönyve” volt a mindenre kiterjedő leltározással. A rendek ingatlanjai mellett az állam még a legkisebb ingóságokra (pl. szentképek) is igényt tartott, hogy utána a tisztviselők a központi raktárakból jobb esetben nevetséges árért elkótyavetyéljék, v. ami általánosabb volt, széthordják, szabad prédának tekintsék. A szerz. kvtárakat begyűjtötték. A →Vallásalapból számos pléb-t alapítottak, tp-ot építettek, de ezek értéke nem volt arányban az elkobozott javakból befolyt összegekkel. II. József halálos ágyán a „nevezetes tollvonással” néhány kivételtől eltekintve minden rendeletét visszavonta, de ez a gesztus nem tudta helyrehozni a szerz. élet felszámolásával a Kat. Egyh-nak és áttételesen a magyarságnak okozott mérhetetlen károkat. -

VI. II. Lipót (ur. 1790-92) megkoronáztatta magát 1790. XI. 15: Pozsonyban, de esküjében semmivel sem ígért többet, mint anyja, Mária Terézia. Rövid, 2 é. uralkodása kezdetén tett némi engedményt a pp-ök felé (generális szem-ok eltörlése, egyhm-s szem-ok engedélyezése, nem tiltotta a kapcsolattartást Rómával, de nem is pártolta). Az 1791-es ogy. vallási törv-ei következtében a Kat. Egyh. ősi előjogaiból szinte semmi nem maradt. Lipót váratlan halála nem jelentett fordulót a bécsi udvar egyhpol-jában, a jozefinizmus áttestálódott legidősebb fiára. -

I. Ferenc kir. (ur. 1792-1835) a ppi székeket úgy töltötte be, mint valamely állami hivatalt, v. nem töltötte be. Esztergomban 1799-1847: üres volt a prím. szék. A közepes nagyságú m. egyh. javadalmakba olyan mértékben kerültek osztrák papok, hogy Jordánszky Elek 1807: Széchényi Ferencnek ezt írta: „Ha lehetne megakadályoztatni, hogy a német papokat ne küldjék Mo-ra knk-oknak, pp-öknek, az ugyan nagy érdem volna a m. haza eránt.” 1802. III. 8: a kir. aláírta a diploma restitutionalét, mely visszaállította a pannonhalmi bencés főapátságot, a dömölki, a tihanyi és a bakonybéli apátságokat az eltörlés előtti birtokaikkal egyetemben. A bencések iskolahálózata fokozatosan épült ki. Győrött a volt jezsuita gimn-ban az oktatás-nevelés azonnal indulhatott. Vele párhuzamosan, még 1802: a soproni gimn-ban, 1806: a pápai algimn-ban, 1807: Nagyszombatban, 1808: Esztergomban, 1812: Komáromban és Pozsonyban, 1815: Kőszegen kezdtek oktatni. A bencés rend anyagiak terén rendezett helyzete lehetővé tette Pannonhalma továbbépítését. 1828-32: fölépült a hatalmas torony, 1835: elkészült a klasszicista stílusú kvtárszárny. - A III. 8-i helyreállítás érintette a ciszt-ek pilis-pásztói apátságát, valamint a jászóvári és a csornai prem. prépságokat is. Mindkét rend vállalt tanítást a szerz. élet folytatása érdekében. A kir. valamivel később a csornai prem-eket egyesítette a türjei, jánoshidai és horpácsi prépságokkal. A pálosok hiába kérték visszaállításukat, a kir. 1804: elutasította kérelmüket, az áll. vagyonból nem volt hajlandó újabb részt egyh., s főleg m. egyh. célra visszaadni. - Az államtanács 1814: javasolta, hogy a szerzetesrendek statútumait dolgozzák át a jozefinista törv-ek szellemében. E páratlan beavatkozási kísérletnél kir. parancsra 3 pp. segédkezett, akik a statútumok „kijavításához” a kir-tól irányelveket is kaptak: a kapcsolattartás a rendi központtal kiküszöbölendő, a mpp. joghatósága a szerz-ek fölé kiterjesztendő, stb. Az 1822-i pozsonyi nemzeti zsinat a kir. akaratot ugyan szentesítette, de az egyh. törv-ekkel szemben történt állásfoglalást törvényessé tenni nem tudta, és határozatai nem mentek át a gyakorlatba. A hosszan elhúzódó beavatkozási kísérlet és a világi papság egy részének engedékenysége a jozefinizmus továbbéléséről tanúskodott. - A ciszt. pilis-pásztói apátság 1802: a visszaállításkor megkapta az egri gimn-ot, majd amikor a zirci apátság függetlenedett Heinrichautól, a 3 apátság Dréta Antal fősége alatt 1814: egyesült. Zirc 1813: vállalta el a székesfehérvári s a pécsi gimn-ban a tanítást. -

Új egyházmegyék. 1802: indult az egri ppség ter. megosztása, 2 új egyhm. (szatmári és kassai, székhelyeik: Szatmárnémeti és Kassa) megalapítása, természetesen a Szentszék megkérdezése nélkül. I. Ferenc mint Mo. apostoli kir-a, főkegyúri jogára hivatkozva, szükségtelennek tartotta az előzetes tárgyalásokat. Az új beosztást VII. Pius p. (1800-23) 1804. VIII. 9: szentesítette. Az egri ppség kárpótlásként érsség lett. Az új egyhm-k a rozsnyói és a szepesi ppségekkel együtt az egri érs. mint metropolita alá tartoztak. A g.k. egyhm-k száma 1818: az eperjesivel gyarapodott. - 1820: Rudnay Sándor esztergomi érs. káptalanjának kir. sugallatra parancsba adta, hogy költözzön vissza Nagyszombatból Esztergomba; majd 1822. IV. 23: a főegyhm. védőszentje, Szt Adalbert ünnepén József nádor jelenlétében, országos ünnepléssel is hangsúlyozva letette az esztergomi új főszegyh. alapkövét. Esztergom ezzel elindult a m. Sionná válás felé. (Az 1856. VIII. 31: Szcitovszky János hgprím. által I. Ferenc József és sok más előkelőség jelenlétében fölszentelt új esztergomi baz. ünnepségén Liszt Ferenc maga vezényelte az erre az alkalomra komponált Esztergomi misét.) - V. Ferdinánd (ur. 1835-48) alatt az egyh. ügyek terén semmi változás nem állt be. A főpásztorok - miután a papnevelés kérdését a helyi szemináriumok nyitásával már mindenütt megoldották - tanítóképzők alapításával igyekeztek a hívek és a tágabb értelemben vett köz javát szolgálni. Pyrker László egri érs. 1836. IV. 12: Velencéből származó képtárát (190 festményt) a M. Nemz. Múz-nak ajándékozta. 1849: alapította Fogarasy Mihály a →Jó és Olcsó Könyvkiadó Társulatot. -

Forradalom, szabadságharc. A felvilágosodás, a liberalizmus, a jozefinizmus a 19. sz. középső harmadában együtt élt a reformkor eszméivel, ami a hitéletben bizonyos lanyhulást eredményezett. Ezt a légkört kavarta fel 1848. III. 15: a forr., majd a szabharc, a Himnusz és a Szózat egyszeriben lelkesen zengett az ország valamennyi tp-ában. III. 18: Lonovics József csanádi pp. az ogy-en az egyh. rend, vagyis a papság nevében lemondott az egyh. tizedről. III. 20: a pp-ök pozsonyi konf-jukon megvitatták, hogy az adott tört. helyzetben az egyh. miként tudja megvédeni szabadságát és az állammal szembeni függetlenségét. A pol. hatalom új birtokosai a kat. egyh-at fölöttébb szigorúan ítélték meg, abból kiindulva, hogy az csakis a Habsburg-ház oldalán állhat. Ennek ellentettje volt az a néhány fiatal pesti pap, aki pár héten belül lázadni kezdett a latin egyházfegyelem ellen, a papságnak m. viseletet, bajuszt-szakállt s nemz. egyh-at követelt. E szélsőséges vélemény bejárta az akkori sajtó hasábjait, de nem tudhatott maga mögött sokakat. Ha a főpapság nem is állt testületileg a szabharc mellé, mégsem viseltetett eleve ellenségesen a m. nemzet szabadsága iránt. Az 1848 nyarán Esztergomba kinevezett Hám János érs. rövid időn belül lemondott (valójában lemondatták!), s az ő tragikus töprengése mutatja, milyen nehéz volt a magasban lelkiismereti alapú döntéseket hozni. Az alsópapság, növendékpapság, szerzetesség számára könnyebb és egyszerűbb volt csatlakozni a túlnyomó többséghez a nemzeti szabadság védelmére. Soraikból szép számban lettek honvédek, s a haza és a szabadság elkötelezett hívei.- →Kossuth Lajos kormányzóelnöksége idején Horváth Mihály kinevezett csanádi pp. lett a vallás- és közoktatási miniszter, akinek egyik törekvése erdélyi példa alapján a kat. önkormányzat megteremtése volt. Az autonómia az egyh. vagyon kezelését célozta volna, világiak bevonásával. Erdélyben az autonómia intézményét a pp-nélküliség 150 éve kényszerítette ki; s az ottani tapasztalatokból kívánt meríteni a miniszter, amikor 1849. VIII. 20-ra meghirdette a Forradalmi Egyházgyűlést. VIII. 13: a világosi fegyverletétel közbeszólt. A főpapságot inkább motiválta a béke megőrzésének, az emberéletek megóvásának a vágya. A szabharc leverése után számos pap, szerz. osztozott a bebörtönzöttek (v. kivégzettek!) sorsában. Legnevesebb közülük →Czuczor Gergely OSB, aki egy verse miatt jutott a kufsteini várbörtönbe. Rudnyánszky József besztercebányai pp. 8 é. várfogságot kapott, Bémer László nagyváradi pp-öt először halálra, majd 20 é. várfogságra ítélték. Ugyanennyit kapott Róka József csanádi pp. helynök. Lonovics József egri érs-et, Jekelfalussy Vince szepesi pp-öt megfosztották méltóságuktól, és ktori raboskodással vezekeltek hazafias voltukért. Emelett az →aradi vértanúk is mind kat-ok voltak (egy kivétellel, aki az utolsó éjszakán szintén kat. lett). -

Szerzetesek. A ferencesek újjászerveződését, szabharcban való részvételüket (→Gasparich Kilit, Németh Hugolin, Tamás Brúnó), az önkényuralom alatti helytállásukat hosszan lehetne méltatni. Egyetlen példa: a pesti ferencesek tp-ában a Bach-korszakban is énekelték a Himnuszt, amikor az tilos volt és felségsértésszámba ment. - A szabharc a piaristák életét (mivel koruk társad-ával szorosabb kapcsolatban álltak, mint más rendek) erősen megváltoztatta. A még föl nem szentelt rendtagok fegyvert fogtak a haza védelmére, a fölszenteltek közül számosan tábori lelkészek lettek. A branyiszkói roham egyik hőse →Erdősi Imre Piar volt. A rendi alkotmány részükről ekkor történt, át nem gondolt megváltoztatása a m. piaristák tevékenységét éveken át gátolta, végül Scitovszky prím. segítségével 1853: átlendültek a holtponton és folytatták munkájukat. Az oktatás terén a m. tanügy lelkes védelmezői voltak a szabharcot követő nehéz évtizedekben. - Bár VII. Pius p. 1814: visszaállította a jezsuita rendet, Mo-on csak 1853: kezdhették újra a munkát (Ferenc kir. 1820: megengedte, hogy az Oro-ból kiutasított jezsuiták Galíciában telepedjenek le; Au-ban az 1830-as évektől működhettek). A jezsuiták Nagyszombatban (közel 300 évvel az első ottani megtelepedési kísérletük után) megnyithatták az újoncházat, 1854: Pozsonyban koll-ot szerveztek. 1857: szervezték meg a szatmári, 1860: a kapornaki rházat. A kalocsai nagy koll., az érs. főgimn. és a konviktus 1860: létesült (→Szent István Gimnázium, Kalocsa). Pesten és Budán az egyre liberálisabbá váló városi vezetés miatt csak 1889: vethették meg lábukat. A m. rendtartomány végül 1909: vált önállóvá. - A sarutlan kármeliták a győri pp-ök oltalma alatt sikeresen átvészelték a legnehezebb időket; a szigorú fegyelem nem változott, a hivatások sem fogytak el. Ez tette lehetővé, hogy 1896: Bp. külvárosában (Huba u.) megtelepedjenek. A népszerűség jele, hogy már 1899: fölszentelhették az új tp-ot. - A betegápoló irgalmas rend a 19. sz: töretlenül dolgozott a hanyatlás minden jele nélkül. IX. Pius p. (ur. 1846-78) a rházak nehézkes térbeli elhelyezkedése miatt 1856: engedélyezte, hogy az osztrák-magyar provincia kettéváljon. Az önálló m. tart-nak 13 rháza volt: Buda, Eger, Kismarton, Nagyvárad, Pápa, Pécs, Pozsony, Szakolca, Szatmár, Szepesváralja, Temesvár, Vác és Zágráb. Az új bpi kórház 1903: készült el. - A szerviták a 19. sz-ot épp csak átvészelték Pesten és Egerben. Lorettomi rendházukat II. József 1787: föloszlatta. A pesti rház és tp. 1872-73: épült újjá. - A lazaristák gráci háza a 19. sz: a m. papság kedvelt lelkigyakorlatos helyévé vált, 1871-től az osztrák lazaristák hazánkban is egyre gyakrabban tartottak népmissziókat. A József főhg-től kapott piliscsabai kastélyban 1898: nyílt meg az első m. lazarista rendház. A kezdetektől rendkívüli szociális érzékenységgel rendelkező missziós kongr. 1950-ig fontos szerepet játszott a m. egyh. életében. - A Keresztény Iskolatestvérek Társasága 1900-ig Csornán, Bpen, Ürményben, Nyitrabajnán, Bácstopolyán telepedett le. - A gör. rítusú →baziliták fontos szerepet játszottak az unió folyamatában. Ennek során papok és hívek kisebb-nagyobb csoportjai a g.kel. egyh-akból kiválva (rítusukat, szokásaikat megtartva) elismerték a római fennhatóságot és egységre léptek a Kat. Egyh-zal. Számos monostoruk keletkezett és állt fenn rövidebb-hosszabb ideig, II. József 8-at hagyott meg, közülük →Máriapócs a legfontosabb, ahova 1714 u. érkeztek baziliták, a tp-ot 1731: kezdték építeni. - A bencés regulát követő örmény szerzetesek, a →mechitáristák a hazai örm. közösségek mellett telepedtek le 1810-től (Szamosújvár, Újvidék, Pétervárad, Erzsébetváros). - Női rendek. A 19. sz. elején néhány apácaközösség létezett hazánkban: az angolkisasszonyok Pesten, az Erzsébet-apácák Budán és Pozsonyban, s az →orsolyiták több városban. Hám János szatmári pp. volt az első a főpásztorok között, aki felismerte az apácák tevékenységének fontosságát. 1842: Szatmárnémetiben irgalmas nővéreknek épített zárdát. A kezdeményezés váratlanul nagy visszhangot keltett, Erdélyben és Dunántúlon egyaránt. A →Szatmári Irgalmas Nővérek sorban alapították házaikat, a tanítás, betegápolás mellett árvaházak, menhelyek fenntartásával, szociális és missziós munkával foglalkoztak. A 19/20. sz. fordulóján a szatmári anyaháztól több mint 50 fiókház függött. - A vincés nővéreket 1852: Széchenyi Franciska grnő Grazból hívta Pinkafőre. 1853: Pesten, Terézvárosban telepedtek meg, 1905: a m. tartomány önállóvá vált. - A Notre-Dame kanonisszák 1851: Pécsett telepedtek meg, Scitovszky János hgprím. támogatásával. Pozsony (1747) után ez volt a 2. zárdájuk, ahol a leányifj. nevelésén fáradoztak. - A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővéreket Csajághy Sándor csanádi pp. hívta be Temesvárra, két évvel később Kunszt József kalocsai érs. a székvárosába. Ugyanazt a nevelő, tanító munkát végezték, mégis, két különálló ág lett belőlük, eleinte a két egyhm. elhelyezkedésének megfelelően. - A kalocsai iskolanővérek szabályzatát X. Pius p. 1907: hagyta jóvá. A Miasszonyunkról nev. iskolanővérek mindkét ága gyorsan fejlődött, s a századfordulón már több mint 30 helyen működtek. - Ranolder János veszprémi pp. személyében az angolkisasszonyok (Veszprém, 1866) és az irgalmas nővérek (Veszprém, 1854; Tapolca, 1872; pesti Ranolder Intézet, 1875; Pápa, 1864; Kaposvár, 1873; Keszthely, 1875) találtak támogatóra. Simor János győri pp. 1863: telepítette le a Bécsből behívott Isteni Megváltó Leányai kongregációt. Soproni rházukból először a győri egyhm-ben rajzottak szét, a századfordulón már 12 házuk volt. Ebből ágazott le 1913: a Legszentebb Üdvözítő Leányai pozsonyi kongr. - A Domonkos-rendi nővérek kongr-ját az ifjúság nevelésére és okt-ára 1868: Tommaso Anzelmi, a m. domonkosok megújítója Kőszegen szervezte meg. - Az →Isteni Szeretet Leányai két évvel az alapítás után, 1870: érkeztek Bécsből Pestre. A társulat munkaterületét Lechner Franciska a tanítás mellett kibővítette a háztartási alkalmazottak szoc. segítésével. 1900: már 20 helyen működtek.- A →Szent Szív Társaságot (Sacré-Coeur apácák) 1800: Párizsban szervezte Barat Szt Magdolna Zsófia. 1883: érkeztek Bp-re, oktatói, nevelői munkát folytattak. - A szemlélődő r-ek közül csak a sarutlan kármelita apácák telepedtek le 1892: Sopronbánfalván. -

Egyházszervezet. 1849 végére számos mpp. szék betöltetlen volt. Scitovszky János esztergomi érs. hatására I. Ferenc József 1850. IV. 18: eltörölte a kir. tetszvényjogot (placetum regium), a pp-ök szabadon érintkezhettek a pápától a hívekig mindenkivel. A főpásztoroknak ezentúl jogában állt papjaikat felfüggeszteni. Az egyh. független jogállása e téren megteremtődött, más területen azonban nem csökkent az állam befolyása. - Az 1850-es év végén a ppi kar javaslatára az uralkodó a fogarasi g.k. román ppséget érsség rangjára emelte és főkegyúri jogára hivatkozva megszervezte a lugosi és a szamosújvári g.k. román ppségeket. A két új egyhm-t a nagyváradi g.k. román ppséggel együtt a g.k. román metropoliába sorolta. IX. Pius p. (ur. 1846-78) 1853: a fogarasi érsséget kivette Esztergom joghatósága alól, s mint önálló metropoliát Gyulafehérvár-Fogaras néven közvetlenül a Szentszéknek rendelte alá. - A m. egyházszervezeten a horvátok bizonyított Habsburg-hűsége miatt osztrák követelésre változtatott IX. Pius, amikor 1852: a zágrábi ppséget érsség rangjára emelte, elszakította Kalocsától és alárendelte a bosznia-szerémi, a 13. sz. végétől Kalocsa alá tartozó zengg-modrusi latin és a kőrösi gör. rítusú ppségeket. -

A pesti egyetem. A Habsburg-birod. megszilárdítása miatt Au. 1855: konkordátumot kötött a Szentszékkel; melynek legfőbb hozadéka, hogy a Kat. Egyh. a közoktatás terén komoly terjedelmű jogokat kapott. Az 1784: Pestre telepített egy-en (→nagyszombati jezsuita egyetem), az ország legrangosabb szellemi műhelyében a korszellem hódított. Az osztrák önkényuralom éveiben az áll. beavatkozás az egyetem életében folytatódott, majd lanyhult, végül visszaállt az autonómia. A Hittud. Karral kapcsolatban már 1842: fölvetődött a gondolat, hogy legyen tanszéke a prot. teol-nak, ám az egyetem kat. alapítványi jellege miatt e terv nem teljesült. Az egyetem kat. jellege 1849: ismét veszélybe került, majd az 1855-ös konkordátum előzetes tárgyalásai során az uralkodó elfogadta, hogy a pesti egy. megőrzi kat. jellegét. Ez azonban csak színleg történt, mert a kiegyezést követő években egyre gyakrabban hangoztatták a kor liberális szellemiségét képviselő tanárok, hogy a tud. haladás végett a Teol. Kart ki kell zárni az egy-ről. A Bölcsészeti Kar ilyen témájú emlékirata 1870: látott napvilágot, miszerint a „theologia nem tudomány” és ennek eltávolítása „az egyetem felvirágoztatásának egyik főfeltétele”. A támadással (melynek még hosszú utóélete lesz) szemben a tanárok tiszteletreméltóan nyugodt magatartást tanúsítottak. Nem elvi, hanem anyagi megfontolások miatt a helyzet nem változott és az okt. folytatódott. Az egy. alapításának 250. évford-ja 1886: inkább volt a Teol. Kar ünnepe, mint az egész egy-é, melynek szellemisége már távol esett az alapító Pázmányétól. -

Az I. Vat. Zsin-ról (1869-70) a m. pp-ök a pápai →tévedhetetlenség dogmájának kihirdetése előtt távoztak Rómából. Emögött pol. megfontolás volt: a dogma hazai kihirdetését a bécsi kormány tilalmazta, s a tilalmat megszegő pp-öket nyilvánosan megfenyítette. A liberális sajtó a zsin. előtt, alatt és után nem egészen emelkedett hangú egyházellenes kampányt folytatott, előre jelezve a sajtószabadság örve alatt végzendő propagandamunkát. - Mindezzel párhuzamosan zajlott az autonómia-mozgalom szervezése, amely mögött Eötvös József állt. Az orsz. kongresszust 1870: sikerült egybehívni, s ennek ülésein kiderült: még az egyháziak sem egységesek. A többség vezérszónoka Haynald Lajos kalocsai érs. volt, de az új esztergomi érs., Simor János prímás szilárdan kezében tartotta az irányítást. A kongresszus ugyan elfogadta A magyarországi latin és görög szertartású Katholikus Egyház önkormányzatának szervezete c. dokumentumot, de az hamarosan ad acta került közel három évtizedre. Az autonómia-ügyet 1897: megpróbálták újraszervezni, sikertelenül. A pp-ök elutasító álláspontját a Szentszék 1900: magáénak nyilvánítva pontot tett az autonómia-mozgalomra (→katolikus autonómia). -

A liberalizmus hatásai. Az 1890-es években a m. törvényhozás sorra megalkotta azokat a cikkelyeket, amelyek alapjaiban sértették a kat. egyh. vélt v. valós érdekeit. Így az 1895:43. tc. a vallás szabad gyakorlatáról szólva a liberalizmus által népszerűsített felekezeten kívüliség állapotának törv-es kereteit teremtette meg. Bangha Béla A világhódító kerség c. művében így rajzolta meg e kor egyhtört. látleletét: „A századforduló idején s egészen a háború végéig a m. közéletben és szellemiségben, törvényhozásban és közfelfogásban szinte korlátlanul a szabadkőművesség uralkodott. Nézzük meg az akkori hírlapokat, az akkor megjelent könyveket, az akkori parlamenti naplókat: a kerséggel s főleg a katolicizmussal szemben alig találunk ott mást, mint gúnyt és lenézést, türelmetlen kirohanásokat s bántó megjegyzéseket. A szabadkőművesség nyíltan tárgyalta a kerség likvidálását: a hitoktatás megszüntetését, a szekularizációt, a hitvallásos iskolák eltörlését, a szerzetesek elleni háborút. A budapesti napilapok nagy része szinte kéjelgett abban, hogy ma ezt, holnap azt a vallási igazságot, ünnepet, személyiséget, intézményt tette vitriolos gúny v. felháborodott szidalom tárgyává. Az értelmiség csaknem a maga egészében távol tartotta magát a vallási élettől, a munkásság menthetetlenül a legdurvább fajta szocialista izgatáshoz és vallásellenességhez látszott szegődni, a főváros kormányzatában másnak, mint a liberalizmus engedelmes uszályhordozóinak szava nem volt. Ez a helyzet bénítólag hatott minden amúgy is gyér kat. megmozdulásra: aki kat. részről megmozdulni v. kat. irányban valamit kezdeni mert, arra mint a kutyák a sebzett vadra, rávetették magukat azok, akiké volt a sajtó s a parlament, a főv. és a vidéki városok vezetése, az egész közélet és közgondolkozás. Azt széttépték, szétmarcangolták, azon egy ép foltot nem hagytak. Emlékezünk, milyen heves és sorozatos támadásban volt része a Mária-kongregációk újjáéledésének, hogyan iparkodtak lehetetlenné tenni minden kat. szervezkedést; jaj volt a papnak s világi kat-nak, aki egyszer szószéken v. népgyűlésen, előadói asztalnál v. irodalmilag komolyabban követelni merte a kerség közéleti uralmát.” - A m. kerség lelki ébresztése Prohászka életműve volt. -

→Prohászka Ottokár hatását tudásán, szellemiségén, sugárzó erején és magával ragadó ékesszólásán kívül jórészt annak köszönhette, hogy kezdetben tudatosan óvatos volt. Tudta, hogy félrenevelt hallgatósága a teljes igazságot akkor még nem viselte volna el, s okos alkalmazkodással beérte azzal, hogy olyan igazságokat hangoztatott s olyan formában, amelyeket a hittől, igazságtól messze eltávolodott kor is megérthetett. Prohászka elérte célját: kényszerítette a tp-tól elszokott társad-at arra, hogy felfigyeljen a kat. pap és pp. szavára, hogy újra elkezdjen érdeklődni a nagy kérdések iránt. - Vele párhuzamosan indult meg az egyetemi ifjúság széleskörű megnyerése és megszervezése, főleg a →Szt Imre Kör és koll-ok, a szerz-ek, főként a jezsuiták akciója (lelkigyakorlatok, Mária-kongregációk) által. Egyik kezdeményezés a másikat érte, s a meglévőkbe főleg a kongreganisták vittek friss és elevenen lüktető erőt. A kat. folyóirat lassankint divatcikk lett, föllendült a kat. kv-kiadás, a kir. kat. középisk-kban lassan megindult a rég elvesztett pozíciók visszahódítása. - A millenniumi ünnepségek (1896), a hatalmas építkezések, az élénk gazd. élet, az ipari fejlődés elterelte a figyelmet a szegénységről; s miközben a földtelenek, munkanélküliek tízezres nagyságrendben indultak az Újvilág felé, hogy ott még nehezebb körülmények között tengődjenek, a létbiztonsághoz, kényelemhez szokott értelmiség nem vette észre a vh-k és a hátukon érkező totalitárius rendszerek közeledését. A munkásság helyzetével foglalkozó →Rerum novarum enc. Prohászka Ottokár fordításában hamar megjelent, de igazi visszhangot nem válthatott ki, s a munkásság egyre jobban távolodott az egyh-tól. Az egyháziakat az újskolasztika által fölvetett problémák jobban foglalkoztatták, mint a szociális kérdések. Prohászka Ottokár és →Giesswein Sándor kivételesen messzelátó egyháziaknak számítottak. Később néhány szerzetesrend fokozott társad. érzékenységével tűnt ki. Prohászka már több éve székesfehérvári pp. volt, amikor 3 művét Róma indexre tette. Ő alázatosan fogadta a megnemértettséget, ami a m. katolicizmus belső ellentéteit is jelezte. - A háború alatt 1912: megszervezték a →hajdúdorogi görögkatolikus püspökséget; megindult a még X. Pius p. (1903-14) által kezdeményezett gyakori szentáldozás, mellyel növekedett a hívek vallásossága, de a hit elmélyültebb ismerete ezt késve követte. Az elvesztett I. vh-t követő pol. zűrzavar csak rövid ideig tartott ugyan, a hatalomra kerülők azonban igyekeztek evilági messianisztikus elképzeléseiket valóra váltani, s ebben - figyelembe nem véve annak közösségi rendeltetését - a leggyorsabb sikert az egyh. vagyon köztulajdonba vételétől, majd a vallás likvidálásától remélték. Az 1918 őszén létrejött koalíciós kormány keretén belül szerveződött meg a →Vallás- és Közoktatási Minisztérium, melynek közoktatásügyi része 1919. III. 21. u. tovább működött, miközben a vallásügyi osztályok likvidálása megkezdődött egy aposztata szerz. vezetésével. A III. 29: kiadott rendelet szétválasztotta az áll-ot és az egyh-at, s „köztulajdonba vette”, azaz szétverte az egyh. oktatást. Ezt követte az áll. isk-kból - más nem volt! - a hitoktatás kiűzése, a papság és hívek nyílt üldözése. A „vallás szabad gyakorlását” névleg engedélyezték, a húsvéti körmeneteket egyelőre megtűrték, de a papság, szerzetesség életét, ahol lehetett, nehezítették. 1919: kivégeztek 9 papot és 1 apácát. Császár község idős plnosát tp-a előtt fölakasztották, mert a kommün bukásának hírére Te Deumot tartott. Az egyhközs-ek megszervezése ehhez a nehéz időszakhoz fűződik. Csernoch János hgprím. 1918. XI. 30: hagyta jóvá e kezdeményezést, mely az önszervező kat. életet szolgálta. - Az Osztrák-M. Monarchia megszűnte miatt a Szentszékkel a bécsi nunciatúrán keresztül fenntartott kapcsolat is semmivé vált. Ekkortájt kezdődött el a Sztszék és Mo. önálló diplomáciai kapcsolatának kiépítése. 1920: Bpen megnyílt a pápai nunciatúra, s a Szentszék mellett m. nagykövetség létesült. - Pietro →Gasparri bíb. államtitkár és gr. →Klebelsberg Kunó kultuszminiszter között 1927. III: megegyezés született a mpp. székek és a tábori ppségek betöltése tárgyában (→püspökségek betöltése). -

A →trianoni béke (1920) csak a veszprémi, székesfehérvári, váci és egri egyhm. ter-ét hagyta érintetlenül (→magyar püspökségek). A prím. székhely megmaradt, de az esztergomi érsség túlnyomó része határon túlra esett. A csanádi ppség székhelye 1923: Temesvárról Szegedre került. A váradi részt Debrecenből ap. kormányzói helytartó irányította; majd a Szentszék 1929: létrehozta a →debreceni apostoli kormányzóságot. - Trianon után elsőként az Egyh. talált magára. A Kat. Egyh. a m. társad-mal sokféle intézménye révén minden szinten, számtalan témában párbeszédet kezdeményezett, amely nem üres szólamok hangoztatásában merült ki, hanem gyakorlati következményekkel, eredményekkel járt (→Országos Katolikus Szövetség, →Katolikus Népszövetség, →katolikus nagygyűlések, →Actio Catholica, →KALOT, →Egyházközségi Munkásszakosztály). A bpi Egyetemi tp. a megújuló kat. hitélet egyik legfontosabb tűzhelye lett. Konferencia-beszédeivel Prohászka Ottokár az értelmiség lelki ébredésének mozgalmát indította el, s innen közvetítette a m. rádió →Tóth Tihamér szentbeszédeit. →Bangha Béla SJ szinte egymaga, néhány világi papra támaszkodva megteremtette a színvonalas kat. sajtót. 1923: megjelent →Schütz Antal Piar összefoglaló jellegű dogmatika kv-e, mely a teol. okt. színvonalát is jelezte. Az 1930-31-es Szt Imre- és az 1938-as Szt István-év a XXXIV. →Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal közrefogta az egy. alapításának 300 é. jubileumi ünnepségeit. 1936: az egyetemi lelkészséget szervezték meg (1950: megszünették). - A társad. bizonyos erőinek jobbratolódását az egyháziak, különösen a jezsuiták hamar észlelték. XI. Pius p. →Mit brennender Sorge enc-ja 1937: százezres pld-számban jelent meg m-ul, és ez semmi kétséget nem hagyott afelől, miként vélekedik a tanító Egyh. a nemzetiszocializmusról és a náci fajelméletről. Ugyanakkor az ateista kommunizmust is elítélte, s így a sz. totalitárius eszméi fölött (jóval a végpusztulás előtt) pártatlan ítéletet mondott. A fajgyűlölet és a II. vh. elszabadulásakor Serédi Jusztinián hgprím. (1927-45) és a ppi kar ismételten fölemelte hangját, és tiltakozott mindenfajta jogtalan lépés ellen, eredménytelenül. Ezek után már csak az üldözött egyének, kisebb csoportok mentése volt lehetséges. A szerzetesrendek mellett Angelo →Rotta p. nuncius is részt vett az embermentésben, s az Apor Vilmos pp. vezette Szt Kereszt Egyes. szintén eredményesen működött. A nyilasok hatalomátvételét Serédi Jusztinián törvénytelennek minősítette, Mindszenty József (akkor veszprémi pp.) pedig nyíltan szembeszállt velük, ezért papjaival, kispapjaival együtt a sopronkőhidai börtönbe zárták. A végső idők üldözött-mentési akciói közepette többen életüket áldozták, →Salkaházi Sára szociális testvér a legismertebb közülük. - A két vh. között a szerz. élet új vonásokkal gazdagodott. A szociális feladatokból újabb és újabb társulatok vállaltak részt, az oktatás-nevelés új területei nyíltak (pl. →cserkészet) az egyre tevékenyebb szerz-rendek előtt, és a hivatásokból már messzi missziókba is lehetett küldeni. A társad. igazságosság elméletét ezek a rendek gyakorlatra váltották. →Vass József, neves papi személyiség, népjóléti miniszter (1920-31) hathatósan támogatta a szociális rendeket (→Szociális Misszióstársulat, →Szociális Testvérek Társasága, →Jézus Szíve Népleányai Társasága, Szűz Mária Szolgálóleányai Kongregáció, →Szűz Mária Társasága, →Unum Testvérek, →Szent Benedek Leányai Társasága). - A tanító- és betegápoló rendek munkaterülete jelentősen növekedett. 1920: 232 zárdában 3288 apáca élt és dolg. 1935: 409 zárda lakóinak összlétszáma 6667 volt. 1950: a →szerzetesrendek föloszlatásákor 454 zárdában 8956 apáca dolg. A belső misszió mellett a külső misszió is helyet kapott. A m. jezsuiták É-Kínában kezdték meg működésüket. Taming székhellyel, a kalocsai Miasszonyunk nővérek egy csoportja segítette munkájukat. A m. ferencesek szintén Kínában szervezték meg a missziót, Hunan tartomány területén, s ezzel megvetették az 1938: felállított paokingi ap. pref. alapjait. Mellettük a Szatmári Irgalmas Nővérek dolgoztak. A Szociális Testvérek Társasága 1947: Kubában, majd Tajvan szigetén és Puerto Ricóban talált otthonra. A Kínában működő m. nővérek a komm. hatalomátvétel után Japánba kerültek, ahol más előjelű, de hasonlóan ellenséges környezetben folytatták munkájukat. - A II. vh. után Mindszenty József bíb. az egyh. és nemzeti megújulás eszközéül az egész országra kiterjedő ünnepségsorozatokat választotta. Leghatásosabbnak az 1947. VIII. 15-1948. XII. 8-ig tartó →Mária-év bizonyult. Az egyh. nagybirtokok államosítása nem keltett akkora ellenkezést a pp-ökben, mint azt az újságok írták, hiszen maga Mindszenty József veszprémi pp. korábban már földreformot kezdeményezett. Az egyh. →iskolák államosításának, majd a bíb. letartóztatásának, elítélésének közvetlen kiváltó oka a Kominform két gyűlése volt (1947 őszén és 1948 nyarán), melyen a hazai komm. vezetők súlyos szemrehányásban részesültek lanyhaságuk miatt. A szintén szocialistává lett utódállamokban is nyílt egyházüldözés folyt. Börtönben halt meg több pp., számtalan pap és szerz.; a bebörtönzött, majd rendőri felügyelet alatt tartott Márton Áron erdélyi pp. (1938-80) a kat. ellenállás világszerte ismert szimbóluma lett Mindszenty József mellett. - A népesség 2/3-át kitevő katolikusság megfélemlítését célozta 1948. XII. 26: Mindszenty letartóztatása, a →Mindszenty-per, →Grősz és társai pere, a szerz-rendek betiltása (a szerz-eket internálták, a rendházakat államosították). 1950: 62 ffi és női rend 636 rházban, 11.538 rendtaggal volt jelen hazánkban. Ez kényszerítette ki, hogy a MKPK nevében Grősz József aláírja 1950. VIII. 30: az →Állam és Egyház közti megállapodást. Az 1951: felállított →Állami Egyházügyi Hivatal adminisztratív úton buzgón végezte egyházellenes tevékenységét. - A Hittud. Karnak el kellett hagynia a Pázmány Péter alapította egyetemet, s a továbbiakban pápai jogállású fakultásként működött (→Pázmány Péter Hittudományi Akadémia). A főpapság álláspontja mindvégig az volt, hogy ilyen nagy horderejű megállapodásban a Szentszék lenne illetékes, és ezt a véleményüket nem is rejtegették. - Az 1950 nyarán megszervezett →békemozgalom megfélemlített v. karrierista papokból toborzódott, s látszatra kiszolgálta az államiak elvárásait. - 4 rend működését engedélyezték 8 házban, 8 középisk-val (bencések: Pannonhalma, Győr; ferencesek: Esztergom, Szentendre, piar-k: Kecskemét, Bp, iskolanővérek: Debrecen, Bp). A szerz. papság egy részét a pp-ök a lelkipásztorkodásban alkalmazhatták, más részük munkáspapi, munkásapostoli életet élt, a dolgozók fölnéztek rájuk, s puszta jelenlétük igehirdetéssé vált. Az 1950-es évek egyh. életének negatív jelensége volt a világi papság egy részének érzéketlensége a rendi otthonaikat elhagyni kényszerült szerz-ek gondjai iránt. Mindennek ellenére a szerz-ek egy része tovább folytatta titokban a lelkipásztori, főként ifjúsági munkát, s emiatt időről időre letartóztatások, perek hírei félemlítették tovább a papokat, hívőket egyaránt. -

Az 1956-os forr. leverése után Mindszenty József bíb. kényszerűen az amerikai követségre menekült. Az amerikai külpol. a bíb. befogadásával azonban csak saját propagandisztikus érdekeit szolgálta; a m. egyh. élethalálharcát közömbösen szemlélte. -

1956 u. az új áll. vezetők sikeresen konszolidált hatalmuk tudatában kisebb engedményeket tettek az egyh-nak (pl. nem tiltották a legelemibb vallási megnyilatkozásokat [körmenetek], az 1964. IX. 15: aláírt megállapodás rendezte a megüresedett ppi székek betöltésének ügyét, s lehetővé tette az egyetemes Egyh-zal történő kapcsolatok kiépítését, szigorú ellenőrzés mellett). A hivatalos ideológia ekkor 20 é. adott a m. egyh. létének, s joggal lehetett nagyvonalú: „temetjük a m. egyházat, de legalább szépen temetjük” - mondta a kor egyik egyh-politikusa. - A II. →Vatikáni Zsinaton a m. pp-ök részt vehettek, és a zsin. határozatok, ha lassabban is, mint Ny-on, de átmentek a gyakorlati életbe. Ez a lassúság pozitív eredménnyel is járt, mert hazánkban csekély kivételtől eltekintve a szélsőségek a zsinati megújulás során nem jelentkeztek. A zsin. szellem, a környező országok egyh-ainak megismerése a határok részbeni megnyitása után, a titokban továbbra is működő kicsiny közösségek, a látványosságot nélkülöző, ám annál több energiát igénylő pléb. lelkipásztorkodás, a szórványos isk. és az újraszerveződő tp. hitokt. együttvéve lassan néhány biztató jelet is felmutatott. A papi hivatások száma csökkent ugyan, de nem olyan mértékben, amint azt az ÁEH elvárta volna, v. mint egyes Ny-i egyh-akban. - A liturgikus reform az istentiszt. élet megújulását jelentette, s vsz. hozzájárult ahhoz, hogy a vallásosság ősi formája, a →búcsújárás reneszánszát élje. Az 1970-80-as évek során az ősi, látogatóikban megfogyatkozott búcsújáró helyeket talán soha nem látott tömegek keresték föl, és az evangelizálás új lehetőségei teremtődtek meg. A Ny-i példákat követő, modern lelkipásztorkodási irányzat meglepődve láthatta az ősi vallási formák fölelevenedését, mély tartalmukkal, veszélyeket is magukban rejtő formalizmusukkal. Esztergom élén 1974-től kezdve ismét tényleges főpásztor állt (Lékai László, 1976-86: bíb.), aki fölismerte a népi vallásosság értékeit, és ezt a spontán mozgalmat igyekezett támogatni. Az állammal folytatott tárgyalásokon hosszú távon, lépésről lépésre igyekezett eredményeket elérni, s e „kis lépésekkel” történő haladás nem egy esetben bírálatot váltott ki a Ny-i sajtó és az emigráció türelmetlen köreiben. - A kat. értelmiség azonban nélkülözte az intézményes összefogást. A hitoktatás megújítása számtalan akadályba ütközött. Súlyos problémát jelentett, hogy a nem értelmiségi pályára készülő fiatalok hatalmas tömegei továbbra is távol maradtak az egyh-tól. Az ifjúsági lelkipásztorok értelmiségi fiatalok körében alkalmazott módszerei a 70-es évektől egyfajta vallási elitizmust is eredményezett. - Az 1980-as években szinte teljesen megújult ppi kar a társad. kérdésekben is bátrabban tájékozódott, s ennek elsősorban a szeretetszolgálat terén születtek konkrét eredményei. Az állami gondozottak magas száma, a kábítószer, az alkoholizmus tagadhatatlan tény lett a 80-as évek közepére, végére. Ezért kényszerültek az állami szervek az egyh-nak nagyobb szabadságot adni a szociális működés terén, ugyanakkor ehhez érdemi anyagi alapot nem biztosítottak. A pol. rendszerváltozás első jele az Egyh. számára 1988. VIII. 20: II. János Pál p. 1991-re szóló meghívásának bejelentése volt. A kat. egyh. és az állam képviselői 1990. II. 6: közös nyilatkozatban tudatták: kölcsönösen semmisnek tekintik, azaz fölbontják az 1950. VIII. 30: aláírt egyezményt. II: 8: megállapodás született a M. Közt. kormánya és az Apostoli Szentszék között arról, hogy az 1945. IV. 4: megszakadt diplomáciai kapcsolatot nagyköveti, ill. nunciusi szinten helyreállítják. A II. Vat. Zsin. reformjai és a ppi kollegialitás szellemében a MKPK munkamódszere, vezetése is megújult. Seregély István egri érs-et 1990: főpaptársai a ppi kar elnökévé választották, 1995: másodszor is megbízták az elnöki teendőkkel. - II. János Pál p. 1991. VIII. 16-20: tartózkodott először hazánkban (→pápalátogatás Magyarországon). Ezután kezdődtek azok a tárgyalások, amelynek eredményeként megszületett az új egyházmegyei beosztás. A p. 1993 Pünkösd vasárnapján kelt, Hungarorum gens kezdetű bullájával 2 új egyhm-t alapított: a Dunántúlon a →kaposvári püspökséget Kaposvár, a Tiszántúlon a →debrecen-nyíregyházi püspökséget Debrecen székhellyel; a veszprémi ppséget érsség rangjára emelte; az esztergomi főegyhm. nevét esztergom-budapestire, a kalocsaiét kalocsa-kecskemétire változtatta. A szombathelyi egyhm. kivételével valamennyi egyhm. kisebb-nagyobb határátrendezés részese lett. A pannonhalmi területi apátság továbbra is önálló maradt. A látogatás másik eredménye, hogy 1992. I. 30: a MKPK az Apostoli Szentszék előzetes engedélye birtokában megalapította a Hittudományi Kar kibővítésével a →Pázmány Péter Katolikus Egyetemet Piliscsabán. II. János Pál p. másodszor a honfoglalás 1100. évford-ján az ezer éves Pannonhalmát és Győrt látogatta meg (1996. IX.). A győri szegyh-ban hosszan imádkozott Apor Vilmos pp. sírjánál, akit 1997: b-gá avatott. - A 2000. év, a jubileumi Szentév egyben a m. egyház millenniuma, s ennek jegyében újra megrendezésre került az először 100 éve tartott →katolikus nagygyűlés. VIII. 20: a Szt Jobb-körmenet az Országházba kísérte az ereklyét, hogy az ott őrzött Szt Korona mellett rövid időre jelképezze az első m. ker. koronás kir. egységét a szellemi-lelki Mo-ot szimbolizáló koronával. -

VII. Kronológia 1950-1990. 1950. IV. 4. A ppi kar határozata szerint az orsz. tp-aiban sztmise keretében adtak hálát az orsz. fölszabadulásának 5. évford-ján. - 1951. XII. 1. Évi 13 mill. Ft összegben 21%-os fizetésemelést kaptak az egyh. személyek. - 1952. IV. 24. Belügymin. rendelet tiltotta meg vallási adatok bejegyzését az anyakv-ekbe és más hivatalos iratba. - 1952. XI. 30. Bűnvádi eljárás indult Gábor János sárszentágotai plnos ellen, mert a tanácsnál hamisan jelentette be 2 kat. hold búza bevetését. - XII. 2. Komáromban ismeretlen tettesek a tp. előtt lévő keresztet összetörték és Krisztust fejjel lefelé fordították. - XII. 18. Bűnvádi eljárás indult Juhász István plnos ellen, mert a sertésvágási engedély kérésekor sertését nagyobb súlyúnak mondotta. - XII. 24: 3 hónapra megvonták Hammer Viktor kiskunmajsai ny. plnos nyugdíját, mert 5 fő előtt kijelentette: mivel nincs kenyér, jobban és buzgóbban kell imádkozni. - 1952: a kat. pp-ök számos körlevelet adtak ki, melyekben a tavaszi mezőgazd. munkák elvégzésére, fémhulladék gyűjtésére, az egyhm. papok és szerz-ek adatainak összeírására buzdítottak, ill. utasítottak. Állami ünnepekén (IV. 4., V. 1., VIII. 20.) a sztmiséket reggel 8-ig be kellett fejezni, hogy az áll. ünnepségekén való részvételt ne zavarják. - 1954. X. 2-24: Bpen az Erkel Színházban megrendezték a Hazafias Népfront (HNF) alakuló kongresszusát. A rendezvényen Czapik Gyula egri érs., a ppi kar elnöke is megjelent és beszédet mondott. A HNF Orsz. Tanácsába választották Czapik érs-et, Hamvas Endre pp-öt, Dudás Miklós hajdúdorogi g.k. pp-öt, Beresztóczy Miklóst és Horváth Richárdot. Czapik érs. a HNF Orsz. Elnökségének is tagja lett. - 1955. IV. 3. Mo. fölszabadulásának 10. évford-ja alkalmából széles körű amnesztiát kaptak a pol. foglyok, köztük egyháziak is. - 1956. II. 4: kb. 70 pap (köztük 10 jezsuita) és 12 apáca ellen államellenes összeesküvés vádjával 14 és 19 év fegyházra szóló ítéletet hoztak; II. 25: Az Elnöki Tanács 9 elítélt papot (→Baranyay Jusztin, →Gyetvai Péter, Bolyos Rezső Ákos, →Sztrilich Károly, Juhász Ferenc, Erőss István, →Iselstőger Lajos, Bihari Árpád és →Rába Márk) kegyelemben részesített. - V. 11: A ppi kar többsége úgy határozott, hogy amnesztiát kér Grősz József kalocsai érs. számára, s ennek érdekében Shvoy Lajos székésfehérvári, Hamvas Endre csanádi és Papp Kálmán győri mpp. küldöttségbe ment Hegedűs András min-elnökhöz; V. 12: az Elnöki Tanács az igazságügymin. előterjesztésére kegyelmi úton elengedte Grősz József kalocsai érs. büntetését, aki visszatérhetett székhelyére, s ugyanezen a napon Hegedűs min-elnök előtt az áll. és az egyh. közötti jó viszony ápolása mellett nyilatkozott. - V. 19: Grősz József kalocsai érs. visszatért székhelyére és újra átvette a főegyhm. kormányzását. - VI. 13: A ppi kar konf-jának határozata értelmében Hamvas Endre csanádi, Papp Kálmán győri és Rogács Ferenc pécsi pp-ök az ÁEH-ba benyújtották Hegedűs András min-elnöknek szánt előterjesztésüket, mely 11 p-ban foglalta össze a kat. egyh. sérelmeit (a pp-ök korlátozott kinevezési joga, a szentségek szabad kiszolgáltatásának akadályozása, az istentiszt. idő, a vallásszabadság, a hittanbeiratások, az új lelkészségek és új egyh. épületek létesítésének akadályozása, vallási okokból elítélt papok, szerz-ek, tp-ok mellett a szükséges helyiségek visszaadása, Bp-re helyezett papok letelepedési engedélye, Új Ember, Vigilia példányszámának fölemelése, kv-kiadási lehetőségek, magánvizsgáztatás joga az egyh. gimn-okban.) - VII. 10: Grősz József kalocsai érs. vez-ével ppi küldöttség kereste föl Hegedűs min-elnököt, aki számos sérelem jogosságát elismerte. - IX: az Elnöki Tanács 16 egyh. személyt, közöttük →Mécs László OPraem papköltőt, közkegyelemben részesített. - X. 25: megalakult a Nagy Imre-kormány. Hamvas Endre csanádi pp. körlevélben hívta föl papjai figyelmét, hogy óvják híveiket az erőszakos föllépésektől és rendzavarástól: „Ne hagyják magukat fölizgatni, hanem hivatali munkájuk zavartalan végzésével szolgálják a hazát, bízva jogos kívánságaink békés megvalósításában.” - XI. 7: Szécsy Antal ppi helytartó a csanádi pp. nevében kiadott körlevélben nyugalomra intette és a munka fölvételére hívta a híveket. - XII. 11: Hamvas Endre csanádi pp. körlevélben kérte a lelkipásztorokat, tartsák vissza híveiket minden erőszakos cselekménytől. - 1957. I. 5: a kormány programnyilatkozatban közölte: az egyh-ak szabadságát biztosítja, a fönnálló egyezményeket érvényesnek tartja, a vitás kérdéseket tárgyalásokon kívánja rendezni, de nem tűri el, hogy az egyh. bármely szervét v. funkcióját a törv-es rend ellen irányuló pol. reakció szolgálatába állítsák. - I. 21: a Sacra Congregatio Concilii dekrétuma fölfüggesztette mindazokat, akik nem a kánonoknak megfelelően, hanem az ÁEH által kerültek hivatalukba. - Jan. végén →Witz Béla esztergomi ált. helynök közölte Rómával lemondását az esztergomi főegyhm. vezetéséről. II. 9: Grősz József kalocsai érs. sztszéki fölhatalmazás alapján Endrey Mihály egri spp-öt nevezte ki speciális delegátusnak az esztergomi főegyhm. kormányzására. - Febr-ban megbeszélések indultak a kat. ppi kar és az áll. között az áll. és az egyh. viszonyáról s a ppi karnak a →békemozgalomba való bekapcsolásáról. - III. 5. A M. Szoc. Munkáspárt Pol. Biz. határozata szerint az intézkedéseknek arra kell irányulniuk, hogy „a kat. egyh-at, mint az egyh. reakció mo-i fő képviselőjét, elszigeteljük a hozzánk lojálisabb egyházaktól”. - III. 24: az Elnöki Tanács 1957:22. sz. törv-erejű rendelete szerint kinevezéshez, áthelyezéshez és elmozdításhoz a p. kinevezéstől függő egyh. állások esetében az Elnöki Tanács, a mpp-ök, ill. érs-ek kinevezésétől függő egyh. állások betölteséhez a művelődésügyi min. előzetes hozzájárulása szükséges. - V. 24: a ppi kar határozatot hozott a békemozgalomban való részvételről: megalakította az Orsz-os Béketanács Kat. Biz-át (elnöke Hamvas Endre csanádi pp.), és az →Opus Pacis (elnöke Grősz József kalocsai érs.) keretében szervezi a kat. békemunkát. Újra megjelent a →Magyar Kurír. - VI. 2: több mint féléves szünet u. újra megjelent az Új Ember hetilap. Néhány nappal később a Vigilia folyóirat is. - VI. 7: Brezanóczy Pál egri kápt. helynök, ordinárius, a Művelődésügyi Min. Egyházügyi Hivatalától kapott értesülése alapján közzétette, hogy egyhközs. képviselőtestületi gyűlések tarthatók, de azokat előzetesen be kell jelenteni a rendőrségnek. - VII. 16: a Sztszék kiközösítés terhe mellett megtiltotta, hogy engedélye nélkül kat. papok pol. szerepet v. ogy. képviselőséget vállaljanak. Elrendelte, hogy a már mandátummal rendelkezők egy hónapon belül mondjanak le. E rendelet kihirdetéséhez a m. áll. nem adta meg hozzájárulását. - VIII. 1: A BM tájékoztatási osztályának közleménye szerint „nagy papi csoport ellenforradalmi szervezkedését lepleztek le”. - VIII. 15: Badalik Bertalan veszprémi mpp-öt Hejcére internálták. - XII. 7: az Elnöki Tanács Grősz József kalocsai érs-nek, a pp-kari konf. elnökének 70. születésnapja alkalmából a békemozgalomban valamint az áll. és egyh. viszonyában kifejtett munkásságáért a M. Népközt. Zászlórendje II. fokozata kitüntetest adományozta. - 1957: internálták az 1956. X: ideigl. kiszabadult Pétery József váci pp-öt és Kisberk Imre székésfehérvári segédpp-öt. Szabó Imre esztergomi spp-öt kitiltották Bp-ről.- 1958. I. 19: a Népszabadság ismertette az egyh-aknak 1957: nyújtott anyagi támogatás mértékét: összesen 63 millió Ft-ban részesültek. Ebból 32 millió Ft jutott a r.k., 20 millió a ref., 6 millió az ev. egyh-nak. Ezenkívül a kormány 14 millió Ft-ot juttatott tp-ok helyreállítására. Ebből az összegből 1957: 60, zömmel kat. tp-ot állítottak helyre. 1958: az egyh-aknak juttatott államsegély összege 72 millió Ft. A tp-ok helyreállítására, ill. építésére 14 millió Ft volt előirányozva. - 1958. II. 2: a Zsin. Szt Kongregáció pol. szerepvállalás miatt kiközösítette Beresztóczy Miklós, Horváth Richárd és Máté János papképviselőket (egyedül Máté János lépett vissza). - IV. 18: Kállai Gyula áll-min., a HNF orsz. elnöke a Parlamentben elmondott beszédében a kat. egyh-at a rendszerrel való szorosabb együttműködésre szólította föl. - IV. 20: 30 fős kat., ref. és ev. egyh. delegáció utazott Moszkvába Hamvas Endre csanádi mpp. vez-ével. (A látogatás V. 10-ig tartott, bejárták a balti közt-okat.) -VII. 22: az MSZMP Közp. Biz-ának Pol. Biz-a határozatot hozott a „vallásos világnézet elleni eszmei harcról, a vallásos tömegek közötti fölvilágosító és nevelő munka föladatairól”, mely egyaránt károsnak minősítette a jobboldali opportunizmust és a szektás türelmetlenséget. („Nem szabad összekeverni a vallás mint világnézet elleni harc eszközeit, módszereit a klerikális reakció elleni harc módszereivel. Amíg a vallásos világnézet leküzdésében a fölvilágosító és nevelő munka eszközeit alkalmazzuk, addig a klerikális reakció ellen a pol. és adminisztratív harc minden eszközét igénybe vesszük.”) - IX. 25: a Népszabadság közölte, hogy a kormány rendkívüli államsegélyben részesítette a r.k., a ref. és az ev. egyh-akat. - 1959. I. 29. A Népszabadság tudósítása az ogy-ről: Elfogadták a kormány beszámolóját. Kádár János zárszavában jónak minősítette a kormány és a kat. ppi kar viszonyát. Leszögezte: „... az áll. és az egyh. viszonyában, az áll. és az egyh. együttműködésében, véleményünk szerint tartósabb elvi alapokra is szükség volna.” - IV. 24: Grősz József kalocsai érs., Rogács Ferenc pécsi pp., Kisberk Imre székesfehérvári segédpp., Legányi Norbert pannonhalmi főapát és Váradi Béla OFM tart-főnök esküt tettek a M. Népközt. alkotmányára. - V. 12. Az MSZMP PB határozatot fogadott el, mely értékélte az egyhpol. új fejleményeit, de nem tartotta időszerűnek a m. kat. ppi kar egyes tagjainak Rómába utazását. - 1960. III. 1. Az MSZMP Pol. Biz-a határozatot hozott az áll. és a kat. egyh. közötti viszony alakulásának főbb problémáiról. Témakörök: a közvélemény az egyh. személyek pol. szereplésének csak a pozitív oldalát látja; elvtelenséget tapasztaltak az Állami Műemlékvédelmi Felügyelőség részéről; a HNF biz-aiba és a helyi tanácsokba sok papot választottak. Teendők: az egyh-tól és papjaitól elvárják a szocializmus támogatását; az egyh. személyek föllépéséhez minél kevesebb áll. és társad. fórumot kell biztosítani; csökkenteni kell a papság közéleti, egyh-on kívüli szerepeltetését, pol-ilag negatív megnyilatkozásaikról tájékoztatást kell adni; a ppi karral mint testülettel minél kevesebbet kell tárgyalni, ugyanakkor nagyobb súlyt kell helyezni az egyes pp-ökkel való megbeszélésekre; az aktívan reakciós papok ellen mind a pol. leleplezés, mind az adminisztratív rendszabályok alkalmazásával föl kell lépni; a papi békemozgalomba tömörült papság kezdeményező szerepet töltsön be az egyh. reakció elleni harcban. - XI. 22: letartóztattak 8 bpi lelkipásztort. Együttvéve 35 év börtönbüntetést kaptak ifj. szervezkedés miatt. - 1961. II. 6: éjszaka házkutatás volt 400 helyen Bpen. Ifj. (kisközösségi) munka miatt letartóztattak 85 személyt (22 világi pap, 25 szerz. pap, 38 civil). - II. 7: Kállai Gyula, a min-tanács első elnökhelyettese fogadta a ppi kart, és bejelentette az „államellenes összeesküvés” miatt foganatosított letartóztatások tényét. Burkoltan utalt arra, hogy a szervezkedésekről a ppi kar egyes tagjai is tudtak, ezért fölszólította a testületet, hogy vizsgálja fölül saját sorait, a bűnösöket rekessze ki. - III. 15: a ppi kar bizalmas körlevélben tájékoztatta a papságot a letartóztatásokról, s a jogerős bírósági ítéleteket megelőzve elhatárolódott a letartóztatottaktól, „az ilyen felelőtlen egyh. személyek cselekményeitől”. - VI. 19: a Főv. Bíróság „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésnek” minősítette az isk-n kívüli hitokt-t és hitbuzgalmi tevékenységet, ezért →Havass Géza (I. r. vádlott) hitoktatót 5 év 6 hónap, →Merényi Gyulát (II. r. vádlott) 4 év 6 hónap, Nobilis Gábort (III. r. vádlott) 4 é., Hontvári Miklóst (IV. r. vádlott) 3 év 6 hónap, Gáldy Zoltánt (V. r. vádlott) 2 év 6 hónap, Barlay Ödönt (VI. r. vádlott) 8 é., →Ikvay Lászlót (VII. r. vádlott) 6 é., →Emődy Lászlót (VIII. r. vádlott) 7 é., →Földi Endrét (IX. r. vádott) 6 év 6 hónap, →Lénárd Ödönt (X. r. vádlott) 7 év 6 hónap, →Kölley Györgyöt (XI. r. vádlott) 3 é. börtönbüntetésre ítélte. VI. 29/30: volt a KPI-ből 1959: kizárt kispapok, →Rédly Elemér és társai pere, VII. 3-6: volt az első →regnumi per. - 1961. X. 6: belügymin. följegyzés szerint 1961. II-tól az akkor letartóztatottakon kívül 300 személy ellen indult eljárás. Ebből 180 főt szabadlábon nyilvánítottak terheltté, 120 fő áll. fegyelmi felelősségre vonásban részesült. (A 120 személyból 50 pap volt, közülük 34-et megfosztottak állásától, 8-tól megvonták a kongruát, 8-at áthelyeztek, továbbá 12 tanárt elbocsátottak, 37 személy alacsonyabb beosztásba került, 21 főisk. ill. egy. hallgatót kitiltottak az orsz. összes felsőokt. intézményéből.) - 1962. III. 8. Az Esztergomi Főegyhm. Hivatalos Közleményei ismertette a papsággal, hogy az ÁEH II. 22: áll. büntetés kirovása helyett egyh-fegyelmi eljárásra terjesztette föl a főegyhm. 13 papjának, 3 teológusának és 2 kántorának az ügyét. Állami nyomásra 6 személyt eltiltottak a papi működéstől, 3-at próbaidőre fölfüggesztettek, 2 papot vidékre helyeztek át, a 3 teológust az esztergomi szem. elhagyására ítélték, a 2 kántornak pedig megtiltották, hogy bármilyen egyh. állást tölthessenek be pléb-kon v. lelkészségeken. - IX. 8: összeesküvés szervezése, vezetése és sajtóvétség címén Hahót Ferenc dunakömlődi plnost 7 é. börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítéltek. A vádat vallásos tárgyú bélyegek, az azokról készített katalógus, ill. szétküldése alapján fogalmazták meg (1963. III. 26: amnesztiával szabadult). - 1963. II. 24. Az ogy. választásokon az ismert sztszéki kiközösítő dekrétum ellenére képviselővé választották Beresztóczy Miklóst, Horváth Richárdot és →Várkonyi Imrét. - III. 22: az Elnöki Tanács ált. közkegyelmi rendelete (1963:4. tvr.) nyomán 25 börtönbüntetésre ítélt pap és szerz., valamint több világi ap. nyerte vissza szabadságát. - 1963. V: Bpen tárgyalások kezdődtek a Vatikán és Mo. között. Az Ap. Sztszéket Agostino Casaroli c. érs., helyettes államtitkár, a m. államot →Prantner József, az ÁEH elnöke képviselte. 1964. IX. 9-14: tárgyalássorozat folyt az Ap. Sztszék és a m. áll. képviselői között. IX. 15: megállapodást és jegyzőkv-et írtak alá a m. áll. és a kat. egyh. viszonyairól. (A konkrét megállapodás a ppi kinevezésekről, a papok állami-polgári esküjéről és a róm. Pápai Magyar Egyh. Int. helyzetéről szólt.) - 1964. XII. 8: letartóztattak 6 jezsuita szerz-t és 7 ifj. lelkipásztort tiltott ifj. szervezkedés vádjával. - 1966. XI. 28-XII. 3: az MSZMP IX. kongresszusának határozata rögzítette: „Az áll. és az egyh. közötti viszony normális, megfelel az áll., az állampolgárok összessége és a szocializmus érdekeinek. Az egyh-ak hivatalos vezetése és a papság többsége elismeri a szocialista államrendet, lehetségesnek és szükségesnek tartja az együttműködést a szocialista állammal, az áll. biztosítja az egyh-ak hitéleti tevékenységét.”- 1968. VII. 6. A M. Kat. Ppi Kar konf-ja a kat. egyh. anyagi helyzetével foglalkozott. Kérelemmel fordult a kormányhoz, hogy az eddigi államsegélyt az 1950. é. megállapodásban rögzített időponton (1970) túl is elnyerhesse. - XII. 8: a sajtóban hivatalos közlemény jelent meg arról, hogy a kormány az egyh-aknak folyósított államsegélyt 1974 végéig biztosítani kívánja. - 1969. I. 25: a Népszabadság hasábjain Horváth József aláírással Állam, egyh., ideológia c. tanulmány jelent meg, mely szerint az áll. és az egyh-ak viszonya abban az ütemben rendeződött, ahogyan az egyh-ak vezetői tudomásul vették a szocialista társad. rend létét. - III. 20: a kat. ppi kar konf-ja elhatározta, hogy biz-ot küldenek ki a kat. egyh. és az áll. részéről kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdések tanulmányozására. Ugyanekkor megtárgyalta a Pp-kari Titkárság fölállítását is. - 1971. V. 21. Újabb egyezmény aláírására került sor a m. kormány és az Ap. Sztszék között. Tartalmát nem hozták nyilvánosságra. - 1971. X. 1. Az Ap. Sztszék Egyh. Külügyi Tanácsa értesítette Ijjas József kalocsai érs-et, a MKPK elnökét, hogy a ppi kar kérésére megszüntette a papok pol. tevékenységét tiltó rendelkezésének hatályát, az abban megfogalmazott jogot a MKPK-ra ruházta. A döntést X. 13: hozták nyilvánosságra. - 1974. IV. 3. Egyh. személyek magas áll. kitüntetesben részesültek. (Káldy Zoltán ev. pp., Horváth Richárd, az Orsz-os Béketanács kat. biz-a főtitkára a M. Népközt. Zászlórendje I. fokozata, Bakos Lajos dunántúli ref. pp., Cserháti József pécsi mpp., Palotay Sándor, a Szabadegyh-ak Tanácsa elnöke, Seifert Géza, a M. Izr-k Orsz-os Képviselete elnöke, Várkonyi Imre c. prépostknk., az Actio Catholica orsz. ig-ja a M. Népközt. Zászlórendje II. fokozata, Ferencz József unit. pp., Vető Lajos ny. ev. pp. a Munka érdemrend arany fokozata, Grünwalszky Károly ev. lelkész, Hajdú Péter ref. lelkész, Huszti Kálmán ref. teol. professzor, Karner Ágoston ev. egy-es főtitkár, Komjáthy Aladár ref. esp. és Magyar Ferenc, az Új Ember felelős szerk-je a M. Népközt. Zászlórendje III. fokozata kitüntetést kapta.) - 1975. VI. 14. A 17/1975. MT sz. rendelet a társadalombiztosításról szóló 1975:11. törv. végrehajtásáról. 72.§ Közszolgálati időnek számít a Nem Állami Tanszemélyzet Orsz-os Nyugdíjint-e tagjaként, kivéve a szerzrendi tagoknak az 1950. II. 1-je előtt eltöltött idő; 135.§ Szerz-rend tagjának az 1948. VI. 16-át megelőző pedagógus munkakörben eltöltött idő akkor minősül közszolg-nak, ha az áll. szolg-ba történt átminősítést elfogadta. Ha nem fogadta el, csak akkor, ha: 1. 1948. VI. 16-át követően 5 éven belül munkaviszonyba lépett; 2. legalább egy éven át pedagógusként dolgozott; 3. 1957. VI. 1-jén pedagógusként állt munkába. A nem pedagógusként dolgozott szerz. munkában eltöltött ideje akkor közszolgálati, ha túlnyomórészt nem szerz-rendi tagok részére végzett munkát, s ha áll. munkaviszonyba lépett. - 1975. XI. 13: Lázár Györgyöt, a min-tanács elnöket magánkihallgatáson fogadta VI. Pál p. - 1977. VI. 9: Kádár János, az MSZMP első titkára látogatást tett a Vatikánban. VI. Pál p. Agostino Casaroli érs., az egyh. közügyek tanácsának titkára társaságában fogadta őt, feleségét és Puja Frigyes külügymin-t. (Az egyórás megbeszélésen a p. tört. jelentőségűnek nevezte a találkozót.) - 1978. VII. 12-15: Pedro Arupe SJ, a rend generálisa Mo-ra látogatott. - 1978. VIII. 12: Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke vez-ével m. kormányküldöttség vett részt VI. Pál p. temetesén. - 1979. VII. 1: az érvénybe lépett Büntető Törv-kv. 156. §-a: „Aki valamely nemzeti, népi, faji v. vallási csoport tagjának a csoporthoz tartozása miatt súlyos testi v. lelki sérelmet okoz, bűntettet követ el és 2 évtől 8 é. terjedő szabadságvesztéssel büntethető.” - 1980. I. 10: →Miklós Imre államtitkár, az ÁEH elnöke levelet intézett az egyh-ak vezető testületeihez, s közölte, hogy 1984. XII. 31-ig továbbra is biztosítják az államsegélyeket az 1979: juttatott összegeknek megfelelő mértékben. - 1980. IX. 29: Kádár János, Losonczi Pál és Miklós Imre államtitkár fogadta Agostino Casaroli bíb. áll-titkárt és Luigi Poggi érs-et. - 1983. I: a Hazafias Népfront ülésén Pozsgay Imre főtitkár az egyh-ak fő társad. feladatát a család megmentésében, az ifj. erkölcsi nevelésében, az öregek és betegek gondozásában látta. - 1984. I. 14: a M. Hírlap interjút közölt Miklós Imre államtitkárral, az ÁEH elnökével. Az államtitkár többek között kijelentette: nem tartja rendellenesnek a vallások és az egyh-ak iránt megnövekedett érdeklődést. - I. 18: →Nyíri Tamás r.k. teol. professzor megvédte a fil. tud-ok dr-a c. elnyeréséért benyújtott disszertációját az MTA-n. - III. 29: az Orsz. Béketanács Kat. Biz-a és Egyházközi Biz-a kezdeményezésére Felelősséggel a hazáért és az emberiségért jeligével közös találkozóra gyűlt össze a mo-i egyh-ak és felekezetek mintegy 500 képviselője a Parlamentben. - IV. 12: Luigi Poggi c. érs., különleges feladatokkal megbízott ap. nuncius egyh. és áll. vezetőkkel tárgyalt Bpen. - IV. 19: a filmszínházak bemutatták Kis József Kossuth-díjas filmrendező filmjét: a hazai egyh-ak életét és az állammal való együttműködését bemutató Nyitott utakat. - VI. 15: a HNF keretében megalakult az Orsz. Családvédelmi Tanács, mely az egyh-ak segítségét kérte a családi élet védelméhez. - X. 21. Lékai László bíb. érs. megsztelte a Bp-Békásmegyeren épült új lakótelep 729 m² alapterületűre tervezett tp-ának alapkövét. - XI. 28: II. János Pál p. magánkihallgatáson fogadta Miklós Imre államtitkárt, az ÁEH elnökét az Ap. Sztszék és a M. Népközt. közötti egyezmény 20. évford-ja alkalmából. - 1985. II. 12-14. 1945 u. először egyhtört. szimpóziumot rendezett az esztergomi ferences gimn-ban a História világi folyóirat (felelős szerk. Glatz Ferenc) és az Új Ember kat. hetilap (főszerk. Magyar Ferenc). A konf-t Lékai László bíb. prím. nyitotta meg, bevezetőt Magyar Ferenc és Glatz Ferenc tartott. A 3 napos konf-n több egyh. és világi történész, valamint számos érdeklódő vett részt. - 1985. VI. 27-VII. 1: Peter Hans Kolvenbach, a JT generális elöljárója Lékai László bíb. érs. vendégeként Mo-on tartózkodott, hogy meglátogassa a rend Mo-on élő tagjait. VI. 28: Máriaremetén sztmisére, beszélgetésre és baráti ebédre jött össze 50 rtársával. - 1986. VIII. 20. Miklós Imre államtitkár, az ÁEH elnöke a Népszava hasábjain Együtt boldogulásunkért c. írásában az áll. és az egyh-ak kapcsolatát elemezte. - 1986. X. 8-10: Bpen 13 orsz-ból érkezett tudósok, marxisták és kat-ok eszmecserét folytattak a róm. Gergely Egy. és a MTA Filozófia Int-ének rendezésében „Az erkölcsi értékek a társadalomban” témáról. - 1986. XII. 12. Miklós Imre államtitkár vez-ével az ÁEH delegációja a Vatikánban tárgyalásokat folytatott többek között a megüresedett és üresedésben lévő érs., ppi székek betöltéséről. II. János Pál p. fogadta a delegációt. - 1987. II. 19: II. János Pál p. külön audiencián fogadta Lázár György min-elnököt. - 1987. XII. 17. Az ogy. téli ülésszakán Miklós Imre államtitkár, az ÁEH elnöke első ízben a Hivatal fönnállása óta beszámolót tartott az áll. egyhpol-járól, a Hivatal munkájáról. Összefoglalásként megállapította: az áll. és az egyh-ak kapcsolatai „megfelelnek társad. viszonyaink fejlettségének, szövetségi politikánk elveinek”. - 1987. XII. 25. A karácsonyi éjféli misét a M. Televízió első ízben közvetítette a bpi Mátyás-tp-ból. - 1988. II. 29-III. 2: Pázmány Péter emlékezetére egyhtört. konf-t tartottak a bpi ELTE-n. Rendezők: a MKPK, az ELTE, a M. Történészek Nemz. Biz-ának Egyhtört. Albiz-a. - III. 14: Grósz Károly, a Minisztertanács eln., az MSZMP PB tagja a mo-i egyh-ak vezetőivel találkozott a Parlamentben. Grósz Károly megköszönte az egyh-ak támogatását a társad., gazd. problémák megoldásában. Paskai László prím. érs. hangsúlyozta: az egyh-at nem az ellenzékiség vezérli, hanem az a törekvés, hogy a létező feszültségeket föloldja; javasolta az alternatív katonai szolg. bev-ét. Szendi József veszprémi mpp. jegyzéket terjesztett a kormányfő elé, melyben emlékeztetett a szerz-rendek fölszámolására, és követelte, hogy a kat. egyh. tevékenységi ter-et ne korlátozzák a tp-okon belüli szert-ok végzésére. - 1988. VI. 21-22: a MKPK és a MTA Szt István és kora c-mel 2 napos tud. ülést rendezett az MTA-n, ahol jeles egyh. és világi kutatók (Berend T. Iván, Dobszay László, Gergely Jenő, Glatz Ferenc, Györffy György, Szántó Konrád, Szűcs Jenő, Török József stb.) tartottak előadást. - 1989. I. 28. Az MSZMP Pol. Főisk-ján vitafórumot tartottak az egyh-ak és vallásfelekezetek képviselői, valamint marxista szakemberek részvételével (a M. Televízió is közvetítette). - 1989. VI. 1. Horn Gyula külügy- és Glatz Ferenc művelődési min-ek hivatalukban fogadták Francesco Colasuonno c. érs-et, ap. nunciust. - 1989. VI. 26. A Németh-kormány ülésén állásfoglalás született az egyh. és áll. viszonyának újraszabályozási rendszeréről, az 1950. é. konstrukció végleges fölszámolásáról, az ÁEH jogutód nélküli megszüntetéséről. - VI. 30. Az Elnöki Tanács 1989:14. sz. tvr-e jogutód nélkül fölszámolta az ÁEH-t, megszüntette az áll. hozzájárulás kötelezettségét az egyh. állásokhoz. Ezután csak az Elnöki Tanácsnak maradt meg az előzetes hozzájárulási joga olyan állásoknál, melyek nem m. (p.) joghatóság alá tartoznak: kat. m. pp-ök, az esztergomi, a kalocsai, egri érs-ek, a pannonhalmi Szt Benedek-rendi nullius főapát, pp. koadjutor, spp., ap. adminisztrátor, nagyprép., a róm. Pápai Magyar Egyh. Int. ig-ja, cpp.” 1990. I. 24. Az 1092/1989. MT sz. rendelet a lelkiismereti és vallásszabadság érvényesülése érdekében, az áll. és az egyh-ak, felekezetek közötti kapcsolatokkal összefüggő kérdések és ilyen jellegű kormányzati döntések véleményezésére, előkészitésére Orsz. Vallásügyi Tanácsot hozott létre. Elnöke a min-elnök, elnökhelyettese a művelődési min., titkára a Minisztertanács Egyhpol. Titkárságának vezetője. A 66/1989. MT sz. rendelet kibővítette a művelődési min. föladatkörét: mindazokat a jogokat, melyeket az egyh-akkal kapcsolatban az áll. gyakorolhat, a művelődési min-re ruházta. (Ezek: az áll. költségvetésből az egyhpol. célú eszközökkel való gazdálkodás, a felekezetek áll. bejegyzése, az egyh-ak és az áll. közötti kapcsolatok alakítása, az áll. egyhpol. céljainak megvalósítása.). Az (ezen a napon megszűnt) ÁEH elnöke törv-esen elismert vallásfelekezetté nyilvánította a Mo-i Jehova Tanúit és a Mo-i Krisna-tudatú Hívők Közösségét. - VII. 1. Megszűnt az egyh. kiadói tevékenység és a sajtótermékek ellenőrzése, ill. az egyh-ak helyi intézményeinek azon kötelezettsége, hogy megszerezzék a helyi tanácsok egyetértését, ha istentiszt-re szánt épületet kívánnak kialakítani, továbbá az előzetes áll. engedélyezés azon esetre, ha külföldiek hazai egyh. főisk-ra kívántak fölvételt nyerni. Glatz Ferenc művelődési min. a Televízióban részletesen ismertette a művelődési tárca programját, bejelentette az egyh. és magánisk-k alapításának szabadságát. - X. 17. Nagy Sándor, a Szakszervezetek Orsz. Tanácsa főtitkára találkozott a mo-i egyh-ak és vallásfelekezetek képviselőivel, és különböző társad.-szoc. kérdéseket vitatott meg velük. - X. 20. Az Országházban megtartotta első ülését a közös áll-egyh. tanácskozó testület, az Orsz. Vallásügyi Tanács. A Tanácsban az összes hazai egyh. és vallásfelekezet képviseltette magát. Elnöke Németh Miklós min-elnök, elnökhelyettese Glatz Ferenc művelődési min., titkára Sarkadi Nagy Barna. Németh Miklós min-elnök megállapította: „A kormány késedelem nélkül és hatékonyan fölszámolta az áll. beavatkozások eszközrendszerét”. - XI. 6. A kormány kabinetülésen tárgyalta az áll. és egyh. viszonyát újraszabályozó készülő törv. tervezetét. Az ülésen a kabinet tagjai közül részt vett Kulcsár Kálmán, Glatz Ferenc és Sarkadi Nagy Barna. - 1989. XII. 18. Szűrös Mátyás, a M. Közt. ideigl. elnöke a Parlamentben kat. egyházfőkkel találkozott. A találkozón a kormány nevében a művelődési min. vett részt. - 1990. II. 14. A 2/1990. ogy. határozat értelmében az Ogy. megbízta a kormányt, hogy mindazokat a megállapodásokat, melyeket az áll. a lelkiismereti. és vallásszabadságról szóló törv. hatályba lépése előtt kötött az egyh-akkal, velük együttműködve 1990. XII. 31-ig vizsgálja fölül. Ha a törvényi szabályozás a megállapodásokat fölöslegessé teszi, a kormány bontsa föl azokat. - 1990. I. 16. A mo-i egyh-ak vezetői a pártpol-tól való tartózkodásra szólították föl papjaikat. - Paskai László bíb., esztergomi érs. az Ellenzéki Kerekasztal munkájában részt vevő pártok képviselői előtt kijelentette: az egyh. hivatalosan egy párt mellett sem kötelezi el és egy párttól sem határolja el magát. A liberális eszmékkel kapcsolatban a következőket mondta: „Világosan kell látnunk, hogy más a pol. és a gazdaság, és egészen más az erkölcs ter-én tapasztalható liberalizmus. Ez utóbbival nem tudunk egyetérteni.” - I. 21. Valamennyi m. egyh. és felekezet vezetői fölszólították híveiket, hogy a parlamenti választások előtt, nagyböjt első vasárnapján, közösen imádkozzanak népünkért. E naptól a bpi Kútvölgyi úti kórházban, melyet magas rangú párt és áll. vezetőknek tartottak fönn, lehetőség nyílt istentiszt-ek tartására. - II. 3. Ker-ek részvétele a társad. megújulásban c-mel nyilatkozatot adott ki a M. Kat. Ppi kar, melyben a pp-ök összefoglalták a m. kat. egyh. előtt álló föladatokat. - II. 6. Németh Miklós min-elnök fogadta Paskai László bíb-t, esztergomi érs-et, s közös nyilatkozatban hozták nyilvánosságra: kölcsönösen semmisnek tekintik, azaz fölbontják az 1950. VIII. 30: aláírt egyezményt. - II. 7. Casaroli bíb. Mo-ra érkezett; Németh Miklós min-elnökkel és Glatz Ferenc művelődési min-rel tárgyalt. - III. 19. Németh Miklós min-elnök fogadta a Mo-i Ref. Egyh., az Ev. Egyh., az Unit. Egyh. és a Mo-i Izr-k Orsz-os Képviseletének vezetőit. Fölbontották azokat a szerződéseket, melyeket a kormány 1948. X. 7: a ref. és unit., 1948. XII. 7: az izr. és XII. 14: az ev. egyh-zal kötött. - A kat. ppi kar tiltakozott a kormánynál a vasárnapok áthelyezése ellen. - III. 20. Az Orsz. Vallásügyi Tanács ülésén Németh Miklós min-elnök beszámolt az egyhpol. legutóbbi lépéseiről, a törv. pol. kihatásairól, az 1948-50: kelt, áll. és egyh-ak közötti megállapodások fölbontásáról. Ezek voltak „az utolsó formai akadályok a mo-i egyh-ak, felekezetek szabad működésének” útjában. Bejelentette, hogy II. János Pál p. mo-i látogatásának előkészületei rendben folynak. Kulcsár Kálmán igazságügy-min. tájékoztatott az áll. tulajdonba vett volt egyh. ingatlanok „egyh. tulajdonba adásának lehetőségéről”. A volt egyh. tulajdonok sorsáról készülő törv. megszületeséig, mely majd az új Parlament föladata, javaslatokat tett az átmenetre. Ismertette az Igazságügyi Min. rendelettervezetét a fogva tartottak vallásgyakorlásáról. - Glatz Ferenc művelődési min. áttekintette a Németh-kormány egyhpol-jának 10 hónapos tört-ét, ismertette a kormány és a tárca egyhpol. alapelveit, az egyh. főoszt. tevékenységét, a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törv. nyomán az egyh-ak, szerzrendek bejegyzése ügyében tett intézkedéseket, a bejegyzett egyh-ak, felekezetek, vallási közösségek listáját, valamint tájékoztatott az ingatlanigényekről, az igények kezelésének pol. alapelveiről. Beszámolt a Ref. Gimn. átadásának, az (ort.) Alapítványi Isk., a kulturális közösségi isk. stb. ügyében folytatott tárgyalásairól. - VI. 19. Az egyh-akról szóló 1990:4. törv. alapján a törv-esen működő egyh-ak nyilvántartásába vették a M. Kat. Egyh-at. - A ~ védőszentjei: →Magyarok Nagyasszonya, Szt István kir., Szt György, Szt Dömötör, Szt József

T.J-**

Lányi Károly: Magyar föld egyháztörténetei. Nagyszombat, 1844. - Cherrier Miklós: M. egyhtört. Pozsony, 1856. - Lányi Károly: M. egyháztörténelem. Átdolg. Knauz Nándor. 1-2. köt. Esztergom, 1866-69. - Balics 1885-90. - Ortvay Tivadar: Mo. egyh. földleírása a XIV. sz. elején a pápai tizedjegyzék alapján feltüntetve. I-II. Bp., 1891-92. (térképmelléklet) - Paróczay Sándor: A m. egyhpol. harcok tört. az 1843-44. évi ogy-től az 1890-94. évi harcokig. Bp., é.n. (Dissz.) - Sánta 1914. (Dissz.) - Karácsonyi 1915. - Wladimir István: A mo-i egyh-ak és szervezetük. Bp., 1920. (Dissz.) - Lenárth József: A mo-i egyh-ak és szervezetük. Uo., 1922. (Dissz.) - Szt István emlékkv. 1938. I:149 (Alföldi András: A kereszténység nyomai Pannóniában a népvándorlás korában) - Balogh, Joseph: Existenz und Rechtslage der kath. Kirche in Ungarn zur Zeit der Türkenherrschafft. Róma, 1939. (Dissz.) - Hermann 1973. - Adriányi 1975. - Mo. tört. I. (Bóna István) - Kristó 1988. - Török-Legeza 2000.

Magyarország vallási megoszlása 1804-1941.

*rk. és gk. együtt

**g.kat és örmény kat. együtt