Magyar Katolikus Lexikon > M > Mindszenty-per


Mindszenty-per, Bp., 1949. febr. 3.-febr. 5.: a katolikus Egyház és hívek megfélemlítésére indított →koncepciós per. - Mindszenty József bíb., esztergomi érs. (1945-75) a náci és a komm. zsarnoksággal szembeni ellenállás megtestesítőjeként a legalkalmasabb volt arra, hogy ellene koholt vádak alapján indított perben a hazai egyház- és ker. vallás ellenes csoport a m. kat. híveket megossza, megfélemlítse, az Egyh-at szétzilálja. (A ~ bevezetője volt a béketábor orsz-aiban megrendezett hasonló pereknek.) - 1948. XII. 26: este az esztergomi prím. palotában ÁVH-tisztek letartóztatták a bíb-t, Bp-re, a VI. Andrássy út 60. sz. alatti ÁVH-központba vitték, annak pincéjében 6 héten át embertelen körülmények között tartották fogva. Testi-lelki kínzásokkal akarták vele elfogadtatni a XII. 29: Kádár (Csermanek) János belügymin. által közzétett (előre megfogalmazott) nyomozási eredményt: „a demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés”-t, „hűtlenség”-et (kémkedést) „valutaüzérkedés”-t, amit a „terhelő adatok súlya alatt beismert”. 1949. II. 3-5: a Bpi Népbíróság különtanácsa (tagjai: a pol. pártok által „kiküldött népbírók” [2 a Magyar Dolgozók Pártja, 1 a Nemzeti Parasztpárt, 1 a Független Kisgazda Párt tagja], népügyész Alapy Gyula, jelen voltak a védőügyvédek) Olti Vilmos elnökletével tárgyalta az ügyet. A bpi V. ker. Markó u. törvényszéken tartott „nyilvános” tárgyaláson a sajtó képviselőin kívül csak kiválogatott személyek vehettek részt. - A ~ II. r. vádlottja →Baranyay Jusztin egy. tanár (ellene a vád: „a demokratikus államrend és a közt. megdöntésére irányuló szervezkedés”), III. r. vádlottja →Zakar András prím. titkár (a vád: uaz és hűtlenség), IV. r. vádlottja Esterházy Pál ház- és malomtulajdonos (a vád: uaz és üzérkedés), V. r. vádlottja →Nagy Miklós AC-titkár (a vád: hűtlenség), VI. r. vádlottja →Ispánki Béla koll. prefektus (a vád: hűtlenség), VII. r. vádlottja →Tóth László újságíró (a vád: hűtlenség). A kihallgatások s a tárgyalás alatt a vádakat sem terhelő tanúvallomás, sem tárgyi bizonyíték nem igazolta, ezért a hivatkozott törv-helyek alapján a vádlottak nem voltak elítélhetők fölhozott cselekményeik miatt. Az elnök és a népügyész a vádlottak vallomástöredékeinek csúsztatásaival igyekezett hihetővé tenni a vádakat. - Az 1949. II. 8: kihirdetett ítélet szerint: Mindszenty Józsefet életfogytiglani (az ülnökök közül az FKgP küldötte 15 é., a NPP-é életfogytiglani, a 2 MDP-ülnök halálbüntetést javasolt), Baranyay Jusztint 15 é., Zakar Andrást 6 é., Esterházy Pált 15 é., Nagy Miklóst 3 é., Ispánki Bélát életfogytiglani, Tóth Lászlót 10 é. fegyházra ítélték. A népügyész Mindszentyre halálbüntetést kívánt, s föllebbezett. - A ~ a Ny-i orsz-okban tiltakozást váltott ki. XII. Pius p. (ur. 1939-58), a brit és az amerikai külügymin. nyilatkoztak ellene; az ENSZ közgyűlése napirendjére tűzte megtárgyalását, a szellemi élet jelesei (pl. François Mauriac) elítélték. - A II. fokú tárgyalást 1949. VII. 6: a →Népbíróságok Országos Tanácsa Jankó Péter elnökletével tartotta. VII. 9: Mindszenty, Esterházy, Nagy és Tóth László ítéletét helybenhagyta; Baranyayét 12 é., Zakarét 4 é., Ispánkiét 15 é. fegyházra változtatták, ezt VIII. 16: a börtönben közölték az elítéltekkel. - Mindszenty magánzárkában a bpi Conti u. börtönben, majd a Gyűjtőfogházban raboskodott 6 é. át. 1955. VII. 17: kényszerlakhelyen, Püspökszentlászlón (Baranya m.), IX. 2: Felsőpetényben (Nógrád m.) tartották fogva, ÁVH-őrizetben. 1956. X. 30: éjjel a szabadságharcosok kiszabadították; a rétsági páncélosok Pálinkás (Pallavicini) őrnagy vez-ével szállították Bp-re. Nagy Imre kormánya hivatalosan rehabilitálta. 1956. XI. 4. reggelétől (egyedüli befogadottként) az USA-követség lakója. A szovjetek hazai bábkormánya ismét bűnösnek nyilvánította, 1962: „fogságból való szökés és ellenforradalmi cselekmények” miatt újabb pert indítottak ellene. Az USA-követségi „félrabságából” való szabadulásának az MSZMP többek között azt szabta föltételéül, hogy kérje az 1949: perben kiszabott büntetése elengedését, amit a bíb. elutasított. 1971. IX. 28: Rómába való kiutazásakor a m. igazságügyi hatóság, tudta nélkül, utánaküldte a kegyelmi iratot, de azt Mindszenty visszautasította, ragaszkodott ahhoz, hogy hamisan vádolták. - 1990. II. 8: az esztergomi baz-ban (Casaroli és Paskai bíb., Szűrös Mátyás ideigl. közt. eln. jelenlétében) tartott ünnepélyes rekviem idején Mindszenty hivatalosan az „elítélt bűnöző” joghelyzetében volt. Az 1990. III. 14-i ált. semmisségi törv. alapján az igazságügymin. V. 18: rehabilitálta: „Mindszenty József ártatlan az ellene hozott ítéletben megállapított bűncselekményekben”. 1996 őszén elindult a boldoggá avatási eljárás. M.I.

Sárga kv. A M-bűnügy okmányai. Bp., 1949. - Fekete kv. M. J. a népbíróság előtt. Uo., 1949. - ~ (a jegyzőkv-ek szövege). Szerk. Gergely Jenő, Izsák Lajos. Uo., 1989. - Mindszenty József: Emlékirataim. Uo., 1989:223. - Lénárd Ödön: Erő az erőtlenségben. Uo., 1994. - Kahler Frigyes: A főcsapás iránya Esztergom. M. bíb. pere. Uo., 1998. - Új Misszió 1998:11, 12. sz. (Mauriac, François: A legyilkolt bíb., aki él) - Kiszely Gábor: ÁVH. Egy terrorszervezet tört. Uo., 2000:102. - Mészáros István: „Állok Istenért, egyházért, hazáért”. Írások M. bíb-ról. Uo., 2000.