Magyar Katolikus Lexikon > A > arianizmus


arianizmus: →Arius által alapított krisztológiai eretnekség és iskola, mely szerint a Fiú nem egylényegű az Atyával. Tört-ileg ma már nehéz kimutatni, hogy Arius mit vett át elődeitől, s mi az ő saját tanítása, hiszen mesterének, Lukianosznak írásaiból is csak töredékek maradtak meg. Arius szerint az egyetlen örök létező Isten, aki nem lett sem teremtés, sem nemzés által (agennetosz). Ő ilyen értelemben az Atya, aki a világ teremtése céljából létet adott a Fiúnak, a Logosznak. A Fiú az idők előtt lett, közvetlenül az Atyától, azért ő nem egyszerűen a teremtmények egyike, de nem az Atya lényegéből való, ezért nem egylényegű, nem homoousziosz vele. Más, mint az Atya, igazában nem is hasonló (anomoiosz) hozzá. Őt az Atya semmiből teremtette, azért van kezdete, alá van vetve változásnak és tévedésnek. Arius ugyan néha úgy fejezi ki magát, hogy az Atya nemzette a Fiút, de ez az állítás csak a kegyelmi rendben vonatkozhat a Fiúra, nem a természet rendjében. A Logoszt csak annyiban lehet Istennek mondani, amennyiben részesedik a kegyelemben. Ezért ő nem is azonos az Atya bölcsességével és szavával, amelyről az ÓSz beszél. Végeredményben tehát az Atya, a Fiú és a Szentlélek különböző, egymáshoz nem is hasonló személyek. - A későbbiekben az ariánus teol. nem sokat fejlődött. A viták, a helyi zsin-ok és az egymást követő hitvallási formulák az eredeti tanítás egyes tételeit letompították, de ez nem igazi fejlődés, hanem inkább a pol. számítás v. nyomás eredménye volt. Ariusnak különösen két követője törekedett arra, hogy az arisztotelészi dialektika segítségével tud. teol. rendszert állítson fel: az antiochiai Aetiosz és a küzikoszi Eunomiosz. Ők isteni alaptulajdonságnak az eredetnélküliséget vették, s azt csak az Atyára alkalmazták. Ebből következett, hogy a Fiú és a Szentlélek, amennyiben eredetük az Atyában van, nem lehetnek egyenrangúak vele, hanem csak teremtmények. Nem gondoltak arra, amit főleg a Ny-i atyák kezdettől fogva hangoztattak, hogy az eredetnélküliség, a magátólvalóság magára az isteni lényegre vonatkozik, s ezt mind a három személy egyformán birtokolja, és egy is vele. A különbség csak a személyek relációiban van. A Fiú úgy születik az Atyától, hogy az Atya egész lényegét közli vele, mégpedig nem időben, nem egymásutániságban, hanem örök létében (→Szentháromság). - Arius tanítását először a Szt Alexandrosz alexandriai pátr. által 319: vagy 323: összehívott tart. zsin. itélte el, ahol kb. 100 pp. volt jelen. A pátr. erről I. Szilveszter p-t is értesítette. Ariust ennek ellenére egyes K-i pp-ök (mint pl. a nikomédiai Euszébiosz) pártfogásba vették. Mivel az ellentét így széles hullámokban terjedt, Nagy Konstantin cs., aki Licinius legyőzése után a birod. egységét különösen szem előtt tartotta, Niceába 325. V-VII: egyetemes zsin-ot hívott össze. Tanácsadója Hosius cordovai pp. volt, s az ő hatása érezhető a zsin. határozatain is, amelyek elvetették Arius tanítását, és kimondták, hogy a Fiú egylényegű (homoousziosz) az Atyával, tehát nem teremtmény, ezért sem létfokozatban, sem morális értelemben nem mondható az Atyánál kisebbnek. A határozatot a jelenlevő 220 pp-ből 218 aláírta. A két líbiai pp. sem dogmatikai okokból tartózkodott, hanem csak azért, mert egyhm-iket kormányzatilag alárendelték az alexandriai pp-nek. A zsin. döntésével azonban a harc még nem ült el, főleg azért, mert a dogmatikai viták egyhpol. törekvésekkel is párosultak. Egyes pp-ök - főleg az ún. origenisták - az Atya és a Fiú egylényegűségében a →szabellianizmus veszélyét látták, vagyis azt, hogy nem marad reális különbség a személyek között. - Az ariánus felfogás magán viselte a racionalizmus jegyét és kikerülte a Szentháromság misztériumát, ezért tetszetős volt, és sokakat megnyert. A hagyományos hit képviselői, elsősorban Szt Atanáz ellen megindult a harc. Constantius nyíltan kedvezett az ariánusoknak, testvére és társcs-a, Contstans ellenben a hagyományos hit híve maradt. Az ő nyomására további kísérletek történtek az egység helyreállítására. A fő nehézség az egylényegűség volt. A különféle csoportok kezdeményezésére zsin-ot tartottak 341: Antiochiában, majd 342-43: Szardikában (ma: Szófia), a következő években újra Antiochiában és 345: Milánóban. Ezeken egyesek megkísérelték az egylényegűség megkerülését azzal a kifejezéssel, hogy a Fiú mindenben hasonló az Atyához v. az Írások szerint hasonló hozzá, v. egyszerűen csak azt állították, hogy hasonló (homoiousziosz). Az egylényegű és a hasonló (homoousziosz-homoiousziosz) szavak között csak egy i betű a különbség, de valójában a hit lényeges tételének értelmezése forgott kockán.- Az ~ Constans cs. halála után, 350: érte el csúcspontját. Szirmiumban megfogalmaztak egy hitvallást, amellyel hatálytalanná akarták tenni a niceai döntést, s ezt a hitvallást Constantius rá akarta kényszeríteni a pp-ökre (353-55: arles-i és milánói zsin). Szt Atanáznak és Szt Liberius p-nak is száműzetésbe kellett mennie. 359: megfogalmaztak egy formulát, amely elejtette a niceai egylényegű kifejezést és a Fiúról csak azt állította, hogy az Írások szerint hasonló az Atyához. Cs. nyomásra sok pp. alá is írta, Liberius p. azonban elvetette. Erről a korról írta Szt Jeromos, hogy „a földkerekség megdöbbenve vette észre, hogy ariánus lett”. Constantius halála után, 361: Julianus Apostata az Egyh. belső zavarainak növelésére visszaengedte a száműzött pp-öket, így Atanázt is, aki 362: Alexandriában megtartotta az ún. Béke-zsin-ot. Mindenkit vissza kellett venni az Egyh-ba, aki elismerte a niceai hitvallást, és elvetette a Szentlélek teremtett voltát. Itt a személyek jelölésére a három hüposztaszisz-t használták. Ahogy aztán az ~ elvesztette a cs. támogatást, egyre inkább gyöngült és részekre hullott. - 381: a konstantinápolyi zsin. a Fiú és a Szentlélek istenségének megvallásával végleg győzelemre juttatta a kinyilatkoztatott tanítást. - Ny-on az ~ legtovább a gótoknál, a vandáloknál és a longobárdoknál élt, de itt is inkább csak a vez. réteg képviselte, míg a nép megmaradt régi hitében. Az ~ egyik értékes irod. emléke a Wulfila-féle bibliaford. - Az ariánusokkal a vita tehát elsősorban a Logosz kiléte körül forgott. A megtestesülés titka nem is került előtérbe. A források azonban azt mutatják, hogy az ariánusok az origenistákat megelőzve már azt állították, hogy a Logosz mint szellemi teremtmény közvetlenül egyesült Jézus emberi testével, s így az emberi lélek szerepét is betöltötte. Ez a krisztológiai tévedés már akkor nagy ellentmondást váltott volna ki, ha a figyelem nem egészen a Szentháromság titkára összpontosult volna.

Az ~ adós maradt - éppúgy, mint az →apollinarizmus is - azzal, hogy Jézus miképpen lehetett igazi ember, ha a testét egy magasabbrendű szellemi teremtmény éltette, nem az emberi lélek. Emberségét csak azzal okolhatták meg, hogy emberi teste van. A hellénista világ egyébként abban a korban úgy beszélt az emberről, mint megtestesült szellemről. Az ariánusok a Logoszt teremtménynek mondták, tehát külön fil. reflexió nélkül állították, hogy betöltheti a lélek szerepét. Figyelembe kell vennünk, hogy az ~nak nem volt egységes tanítása és terminológiája, ezért az egyes szerzőknél külön-külön kell eldönteni, hogy mennyire tértek el a hagyományos szentháromsági v. krisztológiai tanítástól. G.F.

Grillmeier, A.: Jesus der Christus im Glaube der Kirche. I:356. - LThk I:842. - MS II:174. - Vanyó I:563.