Magyar Katolikus Lexikon > A > Arius


Arius, Areiosz, Áriusz (Líbia, 260 k.-Konstantinápoly, 336): pap, az →arianizmus alapítója. - Antiochiai Lukianosz tanítványa. 306 k. csatlakozott a Meletiosz-féle szakadáshoz, de hamarosan visszatért, és Achillasz alexandriai pp. pappá szent. 313: Alexandriában a Baukalisz-tp. papja lett. Tanítása valójában színtiszta →szubordinacionizmus. 320 k. pp-e zsin-ot hívott össze, melyen 100 pp. elítélte ~t, aki →Caesareai Euszébioszhoz, majd Nikomédiai Euszébioszhoz menekült. Egy Nikomédiába összehívott zsin. visszahelyezte hivatalába. ~ ekkor Thalia c. művében megfogalmazta tanítását. Visszatért Alexandriába, de 324: egy antiochiai, 325: a →niceai zsinat elítélte. Nagy Konstantin Illíriába száműzte, majd 328: visszahívta. 335: a tírusz-jeruzsálemi zsin. visszaadta hivatalát. Konstantinápolyban az ünnepélyes kiengesztelődés előtt hirtelen meghalt. - Ikgr. ~ két képtípuson szerepel: Alexandriai Szt Péter látomásán és az I. egyetemes zsinaton. Az előbbi a 14. sz. óta gyakran előfordul a K-i tp-fest-ben: Péter vt. pp. (†311) börtönében látta Jézust 12 é. fiúként egy oltáron állva, szánalmasan tépett ruhában, és Jézus így szólt hozzá: „Arius szaggatta szét. Nehogy közösséget vállalj vele!” E képtípuson ~ az oltár előtt kuporog bűnbánó testtartásban („nagy metanoia”). - Az egy. zsin-ok ábrázolásai a 8. sz: bukkannak föl Konstantinápolyban (a cs. palota falán) és Rómában (a régi Szt Péter-baz-ban). A képek közepén üres trónus áll Krisztus számára (→etimászia), rajta a Szentlélek galambja és az evang., mellette az elnöklő cs. Előttük - „nagy leborulásban” - a kiközösített eretnekek, pl. ~. V.L.

LThK I:829. - NCE I:814. - Vanyó I:478.