Gizella, Passaui, Gizla, Kesla, B. (Regensburg, 985.-Passau, 1065? máj. 7.): magyar királyné, Szt István király felesége. - Henrik bajor hg. és Gizella burgundiai hgnő leánya. Testvérei: II. (Szt) Henrik német-római cs., Bruno augsburgi pp., Brigitta apáca, a regensburgi Mittelmünster apátnője. - ~t Regensburgi Szt Wolfgang nevelte (→Farkas). Szemlélődő hajlamú, mélyen vallásos lélek volt, ktorba akart lépni. Szülei kívánságára lett 996: I. (Szt) István kir. felesége Scheyernben (Bajoro.). Egy eljegyzésüket ábrázoló falfestmény ~t Istvánnál csaknem egy fejjel magasabbnak mutatja (Regensburg, Alte Kapelle, volt hercegi udvartp.). - Házasságukat leghatározottabban ~ nagynénje, Gerberga apácafőnöknő ellenezte, aki nem tudta elfogadni, hogy unokahúgát kizárólag pol. okokból kiszolgáltassák egy „barbár” ország „barbár” uralkodójának. István azonban műveltségével, figyelmességével és őszinte viselkedésével eloszlatta aggályait. - Új hazájában ~ azon nagy eu. uralkodónők egyike lett, akik sokat tettek a ker. Nyugat megerősödéséért. Városa Veszprém lett (a veszprémi pp. ettől kezdve a mindenkori m. kirné gyóntatóatyja, a koronázás alkalmával koronázó főpapja): fölépítette a szegyh-at, apácazárdát alapított. Részt vett az esztergomi és a somlyóvásárhelyi zárda alapításában. - Gyermekei közül Ágota (a Mo-ra menekült angol Edwin hg. felesége, Skóciai Szt Margit anyja) és Imre érte meg a felnőttkort, a másik három (nevük ismeretlen) kis korában elhunyt. - István törv-e szerint a tp-ok lit. kv-eit és kelyheit a pp-öknek kellett beszerezniök, de a miseruhákat és más fölszerelési tárgyakat a kir. udvar volt köteles biztosítani. Ennek gondját a kir. ~ra bízta, aki valóságos „paramentumgyárat” alapított városában, Veszprémben. Munkatársnői magyar és bajor udvarhölgyei, valamint a veszprémi zárda apácái voltak. Maga is részt vett a munkában, nagyon szépen varrt és hímzett, a magyar →koronázási palást ~ munkája, de már a Koppány elleni csatához is készített 2 zászlót Istvánnak Szt György és Szt Márton képeivel. Ha 1-1 tp-nak az 5 lit. színben csak 1-1 rend öltözetet juttatott is, az is legalább 1500-2000 miseruha elkészítését jelenti, de nagyobb tp-ok jóval többet is kaptak. Utódainak, a magyar kirnéknak, mutatván, hogy ~ nyomdokában járnak, a koronázási szertartás alatt néhány varró és hímző öltést kellett a koronázási paláston végezniök háziasszonyi erényeik bizonyítására. - ~ sokszor elkísérte férjét ellenőrző útjaira is az orsz-ban. Fia, (Szt) Imre halála, 1031 után mindinkább visszavonult. - Férje halála (1038) után a környezetétől (Péter és Aba Sámuel alatt) sok méltánytalanságot viselt el. Mivel testvére, Henrik cs. halála (1024) óta a m-ném. kapcsolat elhidegült, szülőföldjéről sem számíthatott pártfogásra. Özvegysége alatt még bőkezűbben gyakorolta a jótékonyságot, mint azelőtt, ezért gondnokság alá helyezték, bevételeit lényegesen csökkentették, Veszprémben háziőrizetben tartották. Mint később Erzsébettől, tőle is beszámíthatatlanság ürügyével vették el javait. - Péter fogságából azok a magyar rendek szabadították ki, akik Pétert elűzték, Aba Sámueléből azok a bajor lovagok, akik Pétert másodszor trónra segítették. 1042: ~ visszatért Bajoro-ba, és a passaui Niederburg bencés ktorban apáca lett. 1045: apátnővé vál. - A kolostortp. kpnájában temették el. A padlóba mélyített sír sírköve fölé 1420 k. gótikus síremléket emeltek. 1908: gondos vizsgálat során kiderült, hogy a sírlap alatti, kora kk., falazott sírüreg csontvázmaradványokat és koponyát őriz. A régészeti kutatás szerint a sírkő 1060 k. készült. A csontmaradványok egy 70 év körüli, magas termetű nőre vallottak. -

Egyes krónikások és ezekre támaszkodva néhány újabb m. történész ~ szemére veti, hogy fia halála után részt vett a trón körüli cselszövésekben, sőt Vazul megvakíttatásában is. Ennek bizonyítása még sok kutatómunkát igényel, s ellene mond az a szentnek kijáró tisztelet, mellyel ~ emlékét halála pillanatától őrizték. - A passaui ppség 1975. IV: beadott kérésére a Sztszék engedélyezte a saját könyörgés használatát ~ ünnepén. A Rítuskongregáció elnöke az engedélyt megadó okmányban „Sancta Gisela” néven említi ~t. Ereklyéi Veszprémbe 1976: hozatalának emlékét bélyeg is megörökítette. - Láz és bőrbajok ill. kinövések ellen kérik oltalmát. Ü.: máj.7. M.F.

Róka János: Das Leben der seligen Gisela. Bécs, 1779. - BS VI:1149. - Györffy 1983. - SzÉ 1984:234. - Puskely 1994:65.