Magyar Katolikus Lexikon > F > farkas


farkas (lat. lupus), ordas: a kutyafélék családjába tartozó, falkában élő-vadászó ragadozó állat. - Palesztinában uaz a ~fajta él, mint Eu-ban, csak valamivel világosabb a szőre. - A Szentírásban →Jákob áldásában Benjamin törzse harciassága miatt úgy szerepel, mint „ragadozó ~” (Ter 49,27). Jer 5,6: a félelmetes ragadozó nappal a sziklák közt tanyázik, a pusztában rejtezik, az est leszálltával pedig (Hab 1,8; Szof 3,3) zsákmány után indul és veszedelem a nyájnak (Sir 13,17; Jn 10,12). Iz 11,6; 65,25: a messiási korban megszelídül. A kíméletlen, önző vezetők képe (Ez 22,27). - Az ÚSz-ben az ördög (Jn 10,12); a báránybőrbe bújt ~ok a tévtanítók és a hamis próf-k (Mt 7,15; ApCsel 20,29); a ~ok közé küldött bárányok Jézus →apostolainak (Mt 10,16; Lk 10,3) képe. - Ikgr. A ~ az üdvösséget veszélyeztető hatalmakra (→ördögök), máskor eretnekekre utal, akiket kutyák (a →domonkosok) tartanak távol a nyájtól, így 1360/70: Andrea da Firenze freskóján (Firenze, S. Maria Novella, Cappella degli Spagnuoli). - Szt Ferenc (prédikációjára megszelídült), Remete Szt Antal, Corsini Szt András (léhasága idején anyja ismételten kérdezte: „Mikor jön el az idő, hogy ~ból báránnyá légy?”), Loyolai Szt Ignác, Stablói Poppo, Nagy Szt Vazul, Vercelli Vilmos, Szt Farkas (neve miatt) attrib-a. - Néprajz. A m. nép nyelvén ordas. Télen, nagy havazás idején előbújik rejtekhelyéből, s az emberlakta vidéken is garázdálkodik. Ilyenkor a falusi nép (még az 1930-as években is) ~vadászatra szövetkezett, s lóháton, kutyákkal űzte a vadat. A ~ elverése régebben lóhátról bottal, fokossal történt, karikás ostorral, pányvával hurokra kerítették. A karikást ~vadászathoz drótcsapóval szerelték föl, melynek végén ólomgomb volt. Az ostorral úgy csaptak a ~hoz, hogy a drótcsapó a nyakára csavarodjék, majd a lovas az ostornál fogva addig vonszolta magával, míg a ~ meg nem fulladt. A pányvát úgy dobták a nyakába, mint a lónak szokták. - Némely vidékeken amikor a ~ túlságosan elszaporodott, a „kiáltóhegy”-ről, azaz a falu melletti dombról v. a tp. tornyából (ahonnan hirdetni szoktak) az elöljáróság meghatározott napra és időre összekiabáltatta a falu fegyverfogható ffinépét, aztán fegyverrel, doronggal megkezdődött a ~vadászat. - A pásztorok viszont Szt Mihály napján ~ünnepet tartottak. Adataink csak a székelységből és a jászságból vannak e pásztorünnepekre, de ez a távolság és a napnak s megülése módjának egyezése épp elég bizonyíték a szokás régi és valamikor ált. voltára. Minden munkától tartózkodtak, ollót és kést nem vettek kezükbe, s a határdombokon máglyatüzeket gyújtottak. **

MN II:34; IV:214. - Kirschbaum III:536. - Sachs 1980:187, 370. - KML 1986:93. - BL:427.

farkas

Ez a Wolfganag!!!!!!