🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > D > domonkosok
következő 🡲

domonkosok (lat. Ordo Fratrum Praedicatorum, OP, Ordo Sancti Dominici, OSD): prédikáló és tanító koldulórend, az első kifejezetten apostoli munkára alapított szerzetesrend. Alapítójukat, Szt Domonkost anyagiakban az egyszerűség és szegénység, szellemiekben a tanulás és a tud. vonzotta. A r. alapítására az Egyh-tól elidegenedett D-fro-i →albigensek térítése adott neki alkalmat. Szegényen, gyalogosan minél több helyen akarta hallatni Krisztus tanítását. III. Honorius p. 1216:  megerősítette rendjét, mely kezdettől fogva papi r. volt, amelyben a teol. tanulm-ok különösen fontos helyet foglalnak el. Életükből kezdetben kizártak minden jövedelmet és javadalmat. 1220: és 1221: Bolognában tartották első két kápt-jukat. Az →ágostonos regula alapján fogalmazták meg első szabályzatukat. Domonkos néhány hónap múlva meghalt. 1222-37: Szász Jordán kormányzása alatt a ~ egész Eu-ban, mindenütt a városokban telepedtek meg. 1228: ktoraik 12 rtart-t alkottak. - Életük szabályozására a legfőbb döntéseket a generális kápt. hozta, melyet kezdetben évenként, később 2-4 évenként tartottak Bolognában, Párizsban, 1244-től más nagyobb városokban is. A tartfőn-ök és a tart-ok 2-2 küldöttje ekkor választotta életfogytiglanra (1862 u. 12 évre) a r. legfőbb elöljáróját, a magister generalist. A tart-ok kétévenként tartottak kápt-t, ezeken négy évre választották a magister provincialist. Minden konventnek 12 tagból, köztük 10 papból kellett állnia. Az ennél kisebb közösségeket locusnak nevezték. A konventek életfogytiglanra választották perjelüket, egy felkészült prédikátort, aki hibátlanul bírta a lat. nyelvet. Minden konventben egy lector tartott előadásokat az egész közösség középfokú képzésére. A perjeleket a provinciális, a provinciálisokat a magister generalis erősítette meg. - 1248: a generális kápt. elrendelte Párizsban, Bolognában, Oxfordban és Kölnben egy-egy studium generale, teol. főisk. felállítását, ahol a növendékek magasabb tanulm-ok végzésével magiszteri fokozatot nyerhettek. A tart-ok évente két-két alkalmas rendtagot küldhettek e főisk-kba. Alvás, böjt és szilencium tekintetében igen szigorú szabályaik voltak, de a tanulás érdekében az elöljárók felmentést adhattak. - A 14. sz. elején 21 prov-ban 562 ktora volt a r-nek. Kiváló hittudósok a ~ közül: Aquinói Szt Tamás, Nagy Szt Albert, Hugo a S. Caro, Tarantasiai Péter (utóbb V. Ince), Pennaforti Szt Rajmund. Nagy misztikusaik: →Eckehart mester, →Tauler János, →Suso Henrik. -- Sziénai Szt Katalin hatására Capuai B. Rajmund rfőnöksége idején a r. megújult. 1429-49: Texier Bertalan generális idejében megerősödött a szigorúbb fegyelemre törekvők száma. 1425: a p. megengedte egyes konventeknek, majd 1475: az egész r-nek kisebb birtokok és állandó jövedelmek elfogadását, ezt 1563: a trienti zsin. megerősítette. A 15. sz. végétől a ~ a →rózsafüzér nagy apostolaivá váltak. A reformáció hatására az Alpoktól É-ra a rend háttérbe szorult, Skandináviában, a Brit-szk-en és Holl-ban teljesen meg is szűnt, uakkor sp. és port. ~ meggyökereztették r-jüket Latin-Amerikában, a Fülöp-szk-en és más ázsiai ter-eken. - Az áll. abszolutizmus súlyosan akadályozta a r. egységes irányítását, 1789: a forr. következtében elpusztultak fro-i ktoraik. 1804: az USA-ban új rtart. alakult. A 19. sz. végétől megerősödött a r. 1910: Rómában a Collegium Angelicum lett a generális székhelye és a rend p. jogú főisk-ja 3 fakultással. 1990: 666 konventben 6749 rendtag élt. - 1221: a bolognai kápt. K-Eu. evangelizálása érdekében elhatározta egy m. prov. alapítását. →Paulus Hungarust, a bolognai egy. korábbi jogtanárát küldték e feladatra. 1241-ig Székesfehérvár, Érsomlyó, Győr, Pest, Esztergom, Patak, Pécs, Beszterce, Buda, Csázma, Szeben és Zágráb városokban alapítottak konventet. Az ország határain túl is térítettek. 1227: Róbert esztergomi érs. mint p. legátus Teodoricust, aki 5 éven át volt a m. prov. perjele, a →kunok pp-évé nevezte ki. Rtársai segítették a kunok térítésében. 1232-33: Jacobus de Pecorara p. követ Joannes Teutonicust, a m. prov. perjelét nevezte ki Bosznia pp-évé, hogy felvegye a küzdelmet a →bogumilok ellen. A ppségről lemondva 1241-52: ő volt a r. főnöke. A ppségben rtársa, Pousa követte. →Julianus barátot IV. Béla a K-en maradt m-ok felkutatására és térítésük előkészítésére küldte. Eredményes útjáról 1236: tért haza, de második, 1237: megkezdett útjáról a →tatárok miatt vissza kellett fordulnia. 1254: a Budán tartott egyetemes kápt-on Humbertus de Romanist választották meg generálisnak. Szt Margit, a 12 éves kir-leány az ő kezébe tette le a szerz. fogadalmat. - Új konventek alapítására 1236-tól a generális kápt-ok adtak engedélyt. A m. prov. 1248-71: 5, 1278-96: további 14 ktort alapíthatott. Ezek között azonban ismételt engedélyek is lehettek, a jegyzőkv-ek ugyanis az alapítások helyét nem jegyezték fel. 1277: a bordeaux-i kápt. szerint Mo-on 30 konvent működött, ezen kívül a nővérek két monostort laktak. Az első jegyzéket, amely a m. konventeket is felsorolja, 1303: Bernardus Guidonis, a r. krónikása készítette. A m. tart. ekkor 5 körzetből (natio, contrata) állott: Pannonia (Székesfehérvár, Pest, Buda, Esztergom, Győr, Vasvár), Szlavónia (Császma, Verőce, Pozsega, Zágráb, Bihács, Zára), Transilvania (Gyulafehérvár, Szeben, Beszterce, Érsomlyó), a Dunán innen (Nagyszombat, Selmecbánya, Kassa, Bodrog, Patak) és Dalmácia (Spalato, Raguza, Durazzo, Novi). E jegyzéket 1363-ig folytatták és vsz. ekkor került rá Francavilla (Marchia), Pécs és Szörény. A domonkos nővérek 3 ktorát említi:       (Margit-)Sziget, Veszprém, Zára. - 1304: a toulouse-i kápt. három kivételével az összes prov-nak elrendelte, hogy valamelyik alkalmas konvent mellett főisk-t állítson fel. A köv. évben úgy rendelkeztek, hogy a m., lengy. és cseh főisk-on egyelőre más ország beliek nem tanulhatnak. A m. főisk-t a tart. közp-jában, a budai Szt Miklós-ktorban rendezték be. A 14. sz: Komárom, Szeged, Szászsebes, Brassó, Gara, Kolozsvár és Temesvár városokban létesültek új konventek. A ~ 1526 e. összesen 45 helyen telepedtek meg

Mo-on. A török hódítás és a reformáció következtében összes ktoruk elpusztult. 1569-ben a m. rtart. hivatalosan is megszűnt, az utolsó ffi rtag 1611: halt meg. Az utolsó apáca, a (Margit-)szigetről Pozsonyba menekült Verebélyi Borbála 1640 k. halt meg. - 1611: a jogilag még létező m. zárdákat egyesítették a német és osztrák tart-nyal. 1636: Sigmund Ferrarit küldték Bécsből a m. tart. újjáélesztésére, aki 1638: megalapította a szombathelyi zárdát. 1642: a nagykápt. a ném. és osztr. tart. részeként helyreállította a m. prov-t. I. Lipót 1703: a Mo-on, Au-ban, Stájero-ban, Tirolban és Karintiában lévő zárdákat Magyar provincia néven egyesítette. 1704: uez a tart. a Magyar-osztrák tartomány nevet kapta. 20 zárda tartozott hozzá, s Bécsben, Grácban és Bozenben volt tanulm. ház. 1750 k. a 7 m. zárdában 87 rtag élt. II. József →abolíciója után is megmaradt a kassai, soproni, szombathelyi és vasvári zárda, de a kir. a r-et eltiltotta a róm. generalíciával való érintkezéstől. 1850 u. nyílt csak lehetőség az első vizitációra. A generális a m-osztr., cseh és morva zárdákat →Provincia Imperii néven egy tart-ba vonta össze. A 15 zárdából 7 cseh és morva, 4 osztr., 4 m. (Kassa, Sopron, Szombathely, Vasvár) volt. A gráci prior, Anselmi Tamás gondoskodott a prov. fegyelmének helyreállításáról. 1905: a cseh és morva zárdák kiváltak, s ismét Magyar-osztrák tartomány alakult, mely 5 m. és 5 osztr. házból állt.  Az 1903: kezdeményezett bpi rendház lett a legjelentősebb új alapítás, 1915: készült el hatalmas, Rózsafüzér Kirnője tiszt. sztelt tp-uk. Itt volt a tartfőn. székhelye, a r. főisk-ja és novíc-a. 1938: létrejött az önálló m. rtart., zárdái 1950-ig Vasvárott, Kassán, Sopronban, Szombathelyen és Bpen voltak. 1950: az 5 konventből 85 rtagnak kellett szétszóródnia. 1989-től újra a bpi konvent a prov. székhely. - - A m. domonkos rtart. főnökei: 1221: Pál, 1223-28: Theodorik, 1232-33: Teutonicus János, 1233: Márk, 1246: Mihály, 1255: Marcell, 1265: Marcell, 1268: Marcell, 1269: Márton, 1270: Mihály, 1275-76: Péter, 1279: Péter, 1281: Péter, 1288: Pál, 1289-91: Salamon, 1303-04: Imre, 1308: Imre, 1308-09: Pál, 1312: Pál, 1320: Péter Custos, 1323: Simon, 1325: a cseh tartfőn., 1335-36: Franciscus de Belluno, 1340: Szatmári Tamás, 1341: Győri János, 1344: Miklós, 1347: Győri János, 1348: Franciscus de Belluno, 1363: Henrik (a bécsi zárda priorja), 1378: Vados István, 1397: György, 1410: Mihály de Suplio, 1426: Mátyás de Equaho, 1433: Káldi Mátyás, 1461-62: Medgyesaljai Péter, 1465: Márk, 1468: Péter, 1489: Győri Paulinus, 1501: Valentin de Ungaria, 1505: Mihály, 1507: Gyulafehérvári Mihály, 1513: Pécsi Imre, 1515: Pécsi Osvát, 1518-21: Pécsi László, 1522: Episcopi János, 1546: Szilágyi Ambrus, 1550: Dési Lőrinc, 1564: Körmendi Gáspár, 1569: Mihály, 1580: Angelus de Brayda, 1583: Benedek de Croata, 1589-92: Sebestyén Cattaneus; 1611-38: az önálló m. rtart. nem létezett, az 1638. évi újjáéledés után tartfőn. 1642: Ferrari Zsigmond, 1699: Bruccenelli Tamás, 1704: Angerer Rajmund, 1708: Pussel Piusz, 1712: Fitzing Rajmund, 1716: Twinger Domonkos, 1720: Emer Károly, 1723: Oberhuber Lipót, 1727: Pargger József, 1730: Wild József, 1734: Prigl Konrád, 1738: Josephy Domonkos, 1742: Gerl Lajos, 1744: Hedenig Hilárius, 1749: Ozeppig József, 1753: Riedl József, 1757: Herzog Konstantin, 1760: Kőnigsmann Antal, 1765: Thuile Antal, 1769: Scholz Pál, 1771: Eismann Kálmán, 1777: Danderlan Jácint, 1781: Albrecht Rajmund, 1784: Thronner Domonkos, 1803: Lausch Ceslaus, 1810: Paula Cyrill, 1830: Christen Jácint, 1833: Újváry László, 1837: Ernetz Gundislav, 1845: Freiberger Jácint, 1819: Geissler Lipót, 1853: Rassovszky Domonkos, 1858-74: Matejka Teofil, 1874: Horeyschek Domonkos, 1876: Holl Miklós, 1880: Frühwirth András, 1884-91: Anselmi Tamás, 1891: Frühwirth András, 1892: Toggenburg Pál, 1893: Rollmann Mannes, 1898: Szabó Szádok, 1906-18: Glund Rajmund, 1918: Horváth Sándor, 1922: Glund Rajmund, 1926: Töffler Angelicus; 1930: Szabó Szádok, 1934: Badalik Bertalan, 1946: Implom Lajos,.1977: Dániel Ernő, 1989: Dóczy Zsigmond helynök, 1991: tartfőn. - Lapjaik: Credo, Egyházközségi Tudósító, Rózsafüzér Királynéja. H.F.

Schem. OP 1895-1911. - Pfeiffer, N.: Die ung. Dominikanerordensprovinz von ihrer Gründung 1221 bis zur Tatarenwüstung 1241. Zürich, 1913. - A Szt Domonkos-r. múltjából és jelenéből. Kiadta Horváth Sándor OP. Bp., 1916. - Pfeiffer: A domonkosrend m. zárdáinak vázlatos tört. Kassa, 1917. - Emléksorok a Szt Domonkos-rendi m. rendtart. megalapításának 700. évford-jára. Szerk. Vörös László. Bp., 1921. - Szt Domonkos fiai Budán és Pesten hajdan és napjainkban. Uo., 1929. - Harsányi András: A domonkosrend Mo-on a reformáció előtt. Debrecen, 1938. - Levtári Közlem. 1929:1. (Iványi B.) - Cat. OP 1942. - Pilinyi 1943. - DIP IV:923.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.