🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > kunok
következő 🡲

kunok, kúnok: a törökség kipcsak ágához tartozó nép. - I. Szómagyarázat. 1. A ~ számos K-i és Ny-i forrásban más és más, de valójában azonos jelentésű néven szerepelnek: k'in-ča, k'o-fu-ča és k'o-pi-čao (kínai), kibcsak, tsz. kibcsaut (mongol), khartes (örmény), palovic (orosz), plauci, plawci, polowci (lengy.), plavci (cseh), komani, kumani (bizánci gör.), cumani, comani, chomani, comanni, chumani, quomani (lat.), cuni, chuni (mo-i lat.), comani, commani, chumani, humani (olasz), comains, commains, comain (fr.), comans (katalán), qumán (arab), qoman (szír), valben, valwen, valvin, valbin, valewen, Wulewen, Valwein, Balwen, Balawen, v. latinosított formában Falones, Valani, Phalani (ném.), šári, sári (arab). - A ~ra vonatkozó népnevek (a kipcsak kivételével) világos színnévre, ill. árnyalatra, v. hozzá hasonló rokon értelmű szóra vezethetők vissza. Így az örmény nyelvben a szó jelentése 'világos, szőke, lenszínű, fakó'; a szláv forrásokban: 'fehér, fakó, szőke, kék'; a ném-ben a szó összes változata a falb, 'fakó, színehagyott' melléknév származéka. A latinosított alakokban a flavus, 'aranysárga, halványsárga, fakó, szőke', ill. a pallidus, 'halvány, sápadt, sárga' szó rejtőzik. Az arab forrásokban felbukkanó šári (Marwizi) ill. sári (Aufi) jelentése a különböző tör. nyelvekben: sary, 'sárga, szőke, sápadt', csuvas šure, 'fehér', irodalmi mongol sira, sara, 'sárga, epe'. - A kumán és az összes alakváltozatnak etimológiai magyarázata bonyolultabb. Ebben az esetben a színnév adhat a megoldást. A 'sápadt, sárgás, sárgásbarna, fakó' melléknév qú, qu, qou, qov, qub alakban fordul elő, s megtalálható az altáji nyelvekben (pl. teleut, szaraj, kacsinó), a kirgiz nyelvben, ill. a →Kun Kódexben. A -man, -men képző a török nyelvekben gyakran járul színeket jelentő melléknevekhez (pl. karaman a kara, 'fekete', kögmen [a Szaján-hegység régi neve] a kög, 'kék', türkmén, turkomán a türk, 'török' szóból), de van magyar példa is (pl. az ak, 'fehér' man képzővel ellátva Agmand, Ogmond alakban fordul elő m. családnévként a Gesta Hungarorumban. A magyar komondorban ('kunok kutyája') megőrződött a kumán alak. -

2. A magyar nyelv kun, kún szava a 11-12. sz: a K-i nomád népeket jelölte. Kialakulására hathatott a hun népnév is. A m. családnevekben u-val és ú-val jelölt formák (Chún, Kuun, Khuen, ill. Kun, Kwn, Kunn) egyaránt előfordulnak. A Kum, Kwm alak lehetett elvonás a kumánból, mely alakban a nyelvérzék a helyhatározóragot érezhette, s ezért elhagyta. De ezek a formák is élnek családnévként: Kumán, Komán, Kum, Kom alakban. -

II. Tört. 1. A ~ a 9. sz: jelentek meg a Ny-szibériai sztyeppéken. Források hiányában még nem erősíthető meg a feltevés, hogy eredeti szálláster-ük K-Ázsiában volt. A ~ részesei voltak annak a K-ről Ny felé tartó népvándorlásnak, melyet a kitajok (nép É-Kínában és Mandzsúriában) terjeszkedése keltett. A ~ szorították ki szálláster-eikről az oghúzokat (magyar úz), az oghúzok a besenyőket, ők Levédia-Etelközből a magyar törzssszövetséget, s így áttételesen kiváltói lettek a Kárpát-medence m. törzsek által történt megszállásának. Az oghúzok és besenyők D-orosz sztyeppén lévő uralmának megdöntése után a 11. sz. közepén átkeltek a Volgán, az or. fejedségek határait fenyegették, s ettől fogva (mivel új szálláster-eik az Al-Duna és az Ural folyó között terültek el) veszélyt jelentettek Kijev-Rúszra, a bizánci birod. ter-eire, ill. a fiatal magyar államra. 1068 k. a besenyőkkel együtt betörtek Mo-ra. Géza és László hg. a →cserhalmi ütközetben szétszórta őket. 1085: a Felső-Tisza vidékéről űzték el, I. (Szt) László (ur. 1077-95) a Pongács vizénél, majd Orsova táján verte szét a ~at. - A ~ hatalmas ter-et birtokló törzsszövetségére a mongolok előnyomulása mért megsemmisítő csapást 1223: a →Kalka menti csatában. A vereség után a ~ zöme kiszorult Moldvába, Havasalföldre (vö. Cumana, Comanca, Comani, Comănești, Comăneasca, Comăneanca, Comăndărești helységnevek), ill. a Balkánra (vö. a bulgáriai Kumanité, Kumanovci, Kumanica, Kumanova, Kuman, Kumanov, Kumanidis, a macedóniai Kumanovo, Kumancevo, Kumanči, Kuman, az ukrán Kumaniv, Kumanivka, Kumanivci, Koman helységnevek). - 2. A menekülő ~ első csoportja ekkor keresett kapcsolatot Mo-gal, kért és nyert beköltözési lehetőséget. Az 1239-i újabb mongol támadás után Köten fejed. vezetésével menekült újabb csoportjuk Mo-ra. Nomád életmódjukkal szembekerültek a földművelő magyarsággal, s 1242. III: Kötön vezér meggyilkolása után dúlva és rombolva elhagyták az orsz-ot, közvetlenül a Mo-ot ért tatár-mongol támadás előtt. Röviddel a →tatárdúlás (1241-42) után IV. Béla (ur. 1235-70) visszahívta, s a Duna-Tisza köze lakatlan ter-eire, ill. szórványban az ország közepén (a Körös-Maros, ill. a Maros-Temes között) telepítette le a ~at. Lassú elmagyarosodásuk e másodszori betelepülésükkel kezdődött meg, s több századon át tartott (→khász birtok). - 3. A Mo-ra végleg beköltöző ~ vsz. nem ~nak nevezték magukat. Elmagyarosodásukkal együtt járt, hogy föladva eredeti kumán, komán megnevezésüket, átvették a magyar szóhasználatban a nomád népekre utaló kun népnevet. A Kun- előtagú helynevek csak m. nyelvter-en fordultak és fordulnak elő, s a ~ betelepedésénél sokkal későbbiek. I. (Hunyadi) Mátyás kir. idejében (ur. 1458-90) is érkeztek csop-jaik Mo-ra, akiket Buda környékén és a Csepel-szigeten telepítettek le. F.I.T.

Századok 1900:247. (Illésy János: A jász-kun ker-ek visszaállítása 1745-ben); 1905:22. (Uő: A Jász-Kunság eladása a ném. lovagrendnek); 1932:35. (Kring Miklós: Kun és jász társad-elemek a kk-ban); 1942. (Németh Gyula: A ~ neve és eredete) - Makkai László: A milkói (kun) ppség és népei. Debrecen, 1936. - Soós Adorján: A ~ és jászok tört. a ~ betelepítésétől a mohácsi vészig. Pápa, 1944. - Eckhart 1946:60. - Tanulmányok 1953. (Györffy György: A ~ feudalizálódása) - Archeol. Értes. 1974. (Pálóczi Horváth András: A ~ megtelepedése Mo-on) - MTK I. - Ferenț, Ioan: A ~ és ppségük. Bp., 1981. - Pálóczi Horváth András: Besenyők, ~, jászok. Bp., 1989. - Györffy György: A magyarság keleti elemei. Uo., 1990. - Selmeczi László: Régészeti és néprajzi tanulm-ok a ~ról és jászokról. Debrecen, 1992. - Pálóczi Horváth András: Hagyományok, kapcsolatok és hatások a ~ régészeti kultúrájában. Karcag, 1994.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.