Magyar Katolikus Lexikon > J > Julianus


Julianus, Marcus Didius Severus (†Róma, 193. jún. 2.): Pertinax utódaként római császár (ur. 193) Szt I. Viktor pápa idejében. - 178: Belgium kormányzója. Marcus Aurelius 179: konzullá tette. Commodus összeesküvés gyanúja miatt Mediolanumba száműzte, később visszahívta s kegyeibe fogadta. Amikor Pertinaxot meggyilkolták, a praetoriánusok a trónt elárverezték, s ~ nyerte meg (25 ezer sestertiust ígért minden praetorianusnak). A megfélemlített szenátus az új cs-t nem tisztelte, sőt a légiók is fellázadtak ellene, s amikor Septimius Severus Róma felé közeledett, 66 napi uralkodása után egy katona leszúrta. Utóda Septimius Severus. **

Pecz II/1:1011.

Julianus Flavius Claudius, Aposztata (Konstantinápoly, 331. nov. 6.-Bagdad közelében, 363. jún. 26.): római császár (ur. 360-63) Szt Liberius pápa idejében. - Nagy Konstantin unokaöccse. 337: ~ családját ~ és mostohatestvére, Gallus kivételével kiirtották. ~ az ariánus Nikomédiai →Euszébiosz gyámsága alá került, akivel 338: visszatért Konstantinápolyba. Itt a hellénista Mardonius eunuch nevelte. 344-45: Nikomédiában Libanius növendéke. 345: Gallussal együtt egy kappadókiai birtokra száműzték, ahol megkeresztelkedett. 351: Gallus cs-sága kezdetén Nikomédiába, Pergamonba, majd Efezusba ment tanulni, itt neoplatonista lett és 351/52 telén csendben visszatért a pogányságra (→aposztázia). Gallus megölése után Mediolanumban tartották fogva. 355: beavattatta magát az →eleusziszi misztériumokba. - Constantius cs. kénytelen volt az uralkodásból részt juttatni ~nak, az uralkodóház egyetlen élő ffitagjának. 355. XI: a cs. húgának, Helenának kezével együtt megkapta a caesar címet, s Gallia kormányzását, ahol a frankok és alemannok ellen kellett harcolnia. 356-61: 6 győztes hadjáratot viselt ellenük. Állandó tartózkodási helyéül Lutetia Parisiorumot (Párizs) választotta. Katonai sikerei ismét fölébresztették az udvar féltékenységét, s a cs. a K-i határt veszélyeztető perzsák ellen rendelte, mire katonái föllázadtak, és 360. XI. 6: kikiáltották cs-rá. ~ a Fekete-Erdőn átkelve a Duna mentén egészen Sirmiumig jutott. 361. X. 5: meghalt Constantius, s ~ teljhatalmú cs. lett. - Vallásilag a célja egy eszményien tiszta, napkultuszban kifejezett pogány vallás, az Egyh-tól átvett szervezeti formákkal. Azonnal türelmi rendeletet adott ki a régi vallások javára, s ezeket minden téren felkarolta a kerséggel szemben. A ker. tanítókat kitiltotta az isk-kból, a ker-eket kizárta az áll. hivatalokból, a pp-öktől megkövetelte a pogány sztélyek újraépítését, esetleg az okozott kár megtérítését, a hevesebbeket száműzte. Visszahelyezte székére az ariánusok által elűzött pp-öket, köztük Szt Atanázt is, hogy az Egyh-on belül bomlást keltsen. A ker-üldözés nem állt szándékában, de lettek vt-k is. A ker. értékeket megpróbálta a pogány vallásba oltani (humanizmus, szegények és betegek ápolása, aszkézis), felélesztett régi, népszerű szokásokat; mint →pontifex maximus maga mutatta be az áldozatokat; önmaga egyszerű, szinte aszkéta életet élt. Az erkölcsök jobbítását az udvarban is végrehajtotta, a bűnös közhivatalnokokat kivégeztette, az eunuchok hatalmát megtörte. A kerség gyöngítése végett megengedte a zsidóknak, hogy visszatérjenek Jeruzsálembe, s anyagilag is támogatta Salamon tp-ának újjáépítését, tervét azonban egy földrengés meghiúsította. 363: Antiochiába ment, amelynek ker. közszellemét az udvar hatalmával akarta ellensúlyozni. Innen Mezopotámián és Asszírián keresztül győztesen haladt egészen Ktesziphonig a perzsák ellen. Egy ütközetben halálosan megsebesült és még uazon éjjel meghalt. - Utolsó szavai, a Győztél, Galileai! kiáltás jámbor hagyomány csupán; az Aposztata jelzőt viszont már Szt Ágoston ismerte. - Utóda Jovinianus. **

Pallas IX:996. - EC VI:740. - LThK V:1195. - Pecz I/2:1011.