🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > F > farkas
következő 🡲

farkas (Canis lupus): Mo-ról kiírtották, a 20. században csupán alkalmi előfordulásai voltak. Újabban a szlovákiai hegyek felől visszatelepült, és 2010: az Aggteleki-karszton állandó populációja van, kis számú, de szaporodó falkákkal. Szaporodott a Zempléni-hegységben, és észlelték előfordulását a Bükkben és a Mátrában is. Megjelent a Duna-Tisza köze déli részén, ezek a Bácskából bevándorolt példányok. – A ~ok hazánkban elsősorban a hegyvidékek zárt erdeiben élnek, a településeket elkerülik. A falkát a domináns hím és nőstény vezeti. Territóriumuk határait szagjelekkel látják el, a bejárt terület igen nagy, 50–500 km2 lehet, de csak 6–l0 km sugarú körben vadásznak. A nyári időszakban nagyon sok egeret, pockot, ürgét és hörcsögöt fognak, télen szarvasokra, muflonokra, vaddisznókra vadásznak. A falka együtt üldözi a kiszemelt zsákmányt. Miután mindig a gyenge, sérült, öregebb szarvasokat rántják le, ezzel használnak az amúgy is túlszaporodott szarvasállománynak. A falkán belül csak a domináns pár szaporodik, a szuka 3–8 kölyköt ellik. Anyjuk eleinte velük marad, a táplálékot a hím hordja. A kifejlett ~ testtömege 40–80 kg. – A ~ fél az embertől, messziről elkerüli. Mo-on fokozottan védett. – Lásd MKL III:496. S.E.