Magyar Katolikus Lexikon > F > farizeusok


farizeusok (az arám perissaia, héb. perusim, 'elkülönített' szóból): vallási csoport a zsidóságban a Kr. e. 2. sz-tól. - Elődeik a →hasszideusok (vö. Ezd 6,21; Neh 10,29), Josephus Flavius Jonatán főpapsága (Kr. e. 160-143) idejében említi a ~ nevet, szervezett csop-ként vsz. csak I. Johannesz Hürkánosz (ur. Kr. e. 134-104) idejében léptek föl, mégpedig a tisztán evilági pol. szempontokat érvényesítő →Hasmoneusokkal szemben. - Vsz. ellenfeleiktől ered a ~ név, mert a törv. aprólékos értelmezése és igen szigorú követése folytán erősen elkülönültek a tisztátalan tömegtől. A Misnában a ~ elnevezés csak elvétve fordul elő, annál gyakoribb a haberim, amelyet a ~ egymás megszólítására használtak; ebből vsz., hogy szervezett pártot alkottak. - Alexandra uralma (Kr. e. 76-67) alatt szellemi egyeduralomra tettek szert, fölfogásuk Jeruzsálem pusztulása (Kr. u. 70) után is meghatározó maradt a zsidóság körében. - A →Tórának és az atyák hagyományainak (→Misna, →Talmud) alapos ismeretére törekedtek és szigorú engedelmességet követeltek törv-magyarázataik iránt, különösen a →szombat, a rituális tisztaság (→tiszta) és a tized vonatkozásában. - A papi arisztokráciával (→szadduceusok) szemben a laikusokat képviselték, s a tudáson kívül semmi más hatalmi eszközük nem volt. L. Finkelstein demokratáknak tartja őket. Annyi biztos, hogy a nép körében nagy tekintélyük révén vezető szerepet töltöttek be. Céljaik nem politikaiak, hanem tisztán vallásiak voltak; politikailag a →zelótákkal ellentétben mérsékelteknek számítottak (pl. a rómaiakkal), s hűségesen kitartottak az ósz-i eszmény (teokrácia) mellett. Tanításuk az angyalok és szellemek léte, a föltámadás és a halhatatlanság (Mt 22,23-33; ApCsel 23,8), a kultusz és a jog kérdésében eltért szadduceusokétól, amiben nagy szerepe volt tételüknek, amely szerint az atyák hagyománya (a törv. hagyományos magyarázata és továbbfejlesztése) egyenértékű a Tórával, sőt olykor fölébe is helyezhető kötelező érvénye szempontjából. A Tóra értelmezésében egy időre még a szadduceusokra is sikerült nézeteiket ráerőltetniük, mert az →írástudók legtöbbje a ~ pártjába tartozott. - Az evang-okban a ~ és az írástudók rendszerint egy csoportot alkotnak (Mt 5,20; 12,38; 15,1; 23,2.13-36; Mk 1,16; 7,1; ApCsel 23,9). Jézus meglehetősen szigorúan ítélte meg a ~at; nem a tanításukat (vö. Mt 23,3), hanem a magatartásukat (gőg, képmutatás, →hegyi beszéd) és a cselekedeteiket (Mt 23,13-36: →jajkiáltások). A ~ kezdettől szemben álltak Jézussal, s végül halálát követelték Pilátustól (vö. Mk 3,6; 14,64). - A ~ komoly vallási törekvései elismerést érdemelnek, sok tekintetben ők voltak az ósz-i kinyilatkoztatás letéteményesei és megőrzői. Jeruzsálem pusztulása után ők tartották fönn a zsidóságot és a zsidó kultuszt. **

Schubert 1955:6. - BL:425. - Kroll 1993:249.