Magyar Katolikus Lexikon > J > Jel


jel (gör. szémeon, lat. signum): tág értelemben figyelemfelkeltő, kapcsolatteremtő eszköz (→jeladás); szoros értelemben személy vagy tárgy sajátosságát kifejező motívum (vö. a magyarban a jelző szó jelentésével). - 1. a filozófiában bármely tárgy, személy vagy esemény, amely a valóság egy másik, konkrét részére irányul, fölidézi és előhívja azt. A ~ metafizikai alapja a teremtés rendjében van, mely szerint az érzékelhető világ egésze (kozmosz) és minden részlete egy szellemi természetű őskép mása. - Fajtái. A tökéletes ~ önmagában is jelent valamit: ilyen pl. a →név (a Péter szónak akkor is van értelme, ha egyetlen Pétert sem ismerek). A nem tökéletes v. kiegészítő ~ csak másik tényezővel együtt értelmes. A ~hez kötött képzet (G. Frege elnevezésével) a ~ értelme, a jelzett tárgy a ~ jelentése. Ha pl. azt mondjuk a Vénuszról, hogy hajnalcsillag v. esthajnalcsillag, két különböző értelmű, de azonos jelentésű szót használunk, ti. mindkettő a Vénusz bolygóra vonatkozik. - A rámutató ~ek (turistajelzések) valamely tárgy megtalálására szolgálnak. Az ikonizáló ~ek (térkép) képpé formálják az ábrázolt valóságot. - Aszerint, hogy milyen az összefüggés a ~ és a jelzett között, beszélhetünk természetes ~ről (pl. a füst a tűz ~e) és mesterséges v. közmegegyezéses ~ről (pl. közlekedésben a zöld lámpa). Ha a ~ eszmei tárgyra vonatkozik, →jelképről beszélünk (pl. a →horgony a →remény ~e). - A beszélt nyelv olyan ~rendszer, mely az értelmes emberi érintkezést szolgálja. Mint ált. a ~, a →nyelv is adott közösség számára kapcsolatteremtő, más közösségektől (a nyelv ismerete v. nem-ismerete szerint) elválasztó eszköz. Ugyanez a rendeltetése a ~szónak is. A logikában minden írásjelet ~nek nevezünk. Ezen belül vannak állandó és változó ~ek, aszerint, hogy tartalmuk kötött-e. A ~ekkel foglalkozó tud-ág a szemantológia v. szemaziológia, amely az emberi kifejezési eszközök jelentésével, egymáshoz való viszonyával (szintaktika), a ~ és a jelzettek viszonyával (szemantika), a ~ek használatával (pragmatika) és a ~sorozatok képzésével (szemiotika) foglalkozik. - 2. A rómaiaknál a →jeladásban volt nagy szerepe. - 3. A Szentírásban a →húsvéti bárány vére volt a ~ a zsidók ajtófélfáin, hogy az elsőszülöttekre lesújtó Úr Angyala házaikat megkímélje (vö. Kiv 12,7). Az üdvtörténet nagy eseményei ~ek (Egyiptomból való szabadulás, Jézus születése, föltámadása). Sajátos ~ek a prófétai cselekedetek (Iz 20, Oz 1). Ezek nem csupán ped. tartalmúak, nem is csak jövőt idéző, ill. az igehirdetést nyomatékosító eszközök, hanem G. v. Rad kifejezésével a hatékony isteni akarat kinyilvánításai, „a jövendő teremtő jellegű előábrázolásai”. A próf. igehirdetésből született az apokaliptikus ~rendszer, mely a végidő gyökeres fordulatát hivatott kifejezni. - Az ÚSz-ben Simeon magát a Gyermeket ~nek mondta, „melynek sokan ellene mondanak” majd Izraelben (vö. Lk 2,34-35). Jézus tanítja, hogy az →idők jeleit az üdvtörténet eseményeiben is föl kell ismerni (Mt 16,4). Ő maga a ~, ezért ismételten visszautasította azok követelőzését, akik „bizonyítékokat”, látványos ~et vártak tőle. - A ~ek teol. tartalma →János evangéliumában teljesedik ki. A ~ek Jézus földi életének azon eseményei, melyek föltárták hallgatói, az őt befogadók számára rejtett dicsőségét, megnyitották előttük az üdvösséget. →Jézus csodái ~ek, melyek Messiás voltát és istenfiúságát igazolták. Jelképes cselekedetei kiemelkedő fokon krisztológiai-szótériológiai tartalmúak, és ezt maga Jézus mondta ki földi életében. A jánosi ~teológia sok mindent magába foglal a későbbi szentségtanból is, természetesen dogmatikai értekezések nélkül. - 4. Dogmatikailag a ~nek fontos szerepe van: a →szentségek is ~ek, melyek láthatatlan kegyelmet közvetítenek, nem a maguk erejéből, hanem isteni ígéret és hatékonyság alapján. „A szentség emlékeztető ~e annak, ami megtörtént, Krisztus szenvedésének; utal arra, amit számunkra az Ő szenvedése megvalósított, tehát a kegyelemre; előre mutató ~, mert hirdeti az eljövendő dicsőséget.” (Szt Tamás: STh III. 60,3.) - 5. A nép világában a ~ elsősorban a természetes környezet egy adata, jelensége, melyből következtetni lehet az élet kisebb-nagyobb dolgaira, pl. időjárásra, a termés gazdagságára, minőségére. E ~eken alapuló megfigyelések a 20. sz. közepéig az egész életet átszőtték, és sok hasznos, természetes eligazítást adtak munkában, gyógyításban, életszervezésben. Az ún. →jeles napokat részben az egyh. naptár, részben szintén a term. megfigyelések alakították ki. - 6. A ~nek nagy szerepe van a →jóslásban is. **

LThK X:1321.

Jel: ikontípus az Orosz Ortodox Egyház festészetében, mely a Krisztust méhében hordozó Boldogságos Szűz Máriát ábrázolja. - Jelentése kettős: jelképezi a lélek végtelen dimenziójában élő hívőket és a Szt Euch. vétele által krisztushordozóvá lett keresztényeket. **

Jel, Bp., 1989. júl/aug.-: spirituális és kulturális folyóirat. - Megj. kéthavonként, 1990-től havonta. Alapította Csanád Béla. Fel. szerk. Osztie Zoltán. Kiad. a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége. **

MNBP 1998.