🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > R > Remény
következő 🡲

remény (héb. tikvah, gör. elpisz, lat. spes): általános értelemben az →akarat válasza egy olyan, az értelem által meglátott →jóra, amelynek elérése nem csak tőlünk függ; szeretnénk birtokba venni, és bízunk abban, hogy a szükséges segítséggel a vágyott célt el is fogjuk érni; ellentéte a →félelem; Czuczor szerint ezt jelzi a magyar szó, melyet a remeg igéből született. - Teol. értelemben erény, mely készségessé teszi akaratunkat arra, hogy megtéve mindent, ami üdösségünkhöz szükséges, bizalommal várjuk Isten segítségét, mellyel eljuttat természetfölötti →végső célunkhoz, Önmagához. E sajátos tárgya miatt az →isteni erények egyike, és szorosan összefügg a →hittel és a →szeretettel. Hiánya a →reménytelenség, (végső formája a →kétségbeesés), esztelen túlzása a →vakmerő bizakodás. - A ~ jelentheti azt a jót (tárgyat) is amelyre az akarat aktusa és erénye irányul, s az üdvtört-ben isteni ígéretekben és meghívásokban ismerhető meg. -

A Szentírásban. 1. Az ÓSz-ben a tikvah mindig valami jót jelent, ill. az eléréséhez szükséges isteni segítséget. Igen nagy szerepe volt az életben, hiszen az ÓSz a →szövetség vallása volt, melyhez bizonyos →ígéretek kapcsolódtak. Ezért a ~ mint erény Jahve oltalmának és áldásának, a szövetséghez kötődő ígéretek teljesedésének bizakodó várása, és szorosan összetartozik a hittel, amellyel olykor együtt szerepel (pl. Zsolt 78,22). - a) A választott népet tekintve a ~ tárgya kezdetben az →Ígéret földje (Ter 15,7; 17,8; Kiv 3,8.17; 6,4; MTörv 1,8 stb.), a honfoglalás után a jólét és a veszedelmektől való szabadulás, az →Úr napja (Ám 5,18), mely a minden bajtól való szabadulást és az örökké tartó boldogság idejének kezdetét jelentette számukra. A próf-k küzdöttek a nép e vakmerő elképzelése ellen, mert Izr. a bűneiért nem áldást, hanem átkot érdemelt. A büntetések idején a próféták a →megváltásnak és Izr. újjászületésének ~ét is élesztgették, legalább egy →maradék számára. 721: Izrael, 586: Júda pusztulása után a megújulásba vetett ~ Jeremiás (Jer 31,31-34; 32,38), Ezekiel (Ez 16,59-63; 36,25-28) és Deutero-Izajás (Iz 55,3; 49,8; 61,8) jövendöléseiben elérte a tetőpontját: Izr. új és örök szövetség jegyében születik újjá, Jahve véglegesen elfoglalja Izr. trónját, sőt királya lesz az egész világnak (→messiásvárás). Így a ~ Izr-ben eszkat. jelleget öltött. - b) Egyes embereket tekintve csak az élőnek van némi ~e (Préd 9,4), a halállal mindennek vége (Jób 6,11; 7,6; Siral 3,18); akit utolér a sors keze, az olyan már, mint a halott, akinek nincs ~e (Jób 17,15; Iz 38,18; Ez 37,11). De az igaznak mégis van egy utolsó ~e és ezáltal jövője is (Péld 23,18; 24,14); olyan ~, mely nem hiúsulhat meg, mert Istenbe vetett ~, aki oltalmazza a benne bízókat (Zsolt 28,7; 25,2; 31,7; 119,116 stb.). Ezért az igaz ember Jahvét nevezheti ~ének (pl. 71,5). - A ~ nem fér össze a szorongással, aggodalommal (46,3; Péld 28,1; Iz 7,4; 12,2), de az istenfélelmet magában foglalja (Zsolt 33,18; 40,4; Péld 23,17; Iz 33,18). Az igaz ember, mindenekelőtt a szegény és az elnyomott, szükségében teljes bizalommal remél Isten segítségében (pl. Zsolt 13,6; 33,18.22; 119,81) és igazságosságában (pl. 9,19; 10,17; 12,6.8; 72,2.6; 94,15); a bűnbánó bűnös reméli bűnei bocsánatát (51,9; 130,1-8). A ~ végső kilátásai (16,10; 17,15; Iz 51,5; Jer 29,11) úgy erősödnek, ahogyan közeledik az üdvtört. Jézus születése felé: a bölcs reméli a halhatatlanságot (Bölcs 3,4), a föltámadást a halottak közül (2Mak 7,11.14.20), az Istennél rá váró üdvösséget (4Mak 11,7), ezzel szemben a gonosznak nincs ~e, v. csak hiú, csalóka ~e van (2Mak 7,34;. Bölcs 5,14; 16,29 és 3,11). - 2. Az ÚSz-ben a) A szinoptikusoknál a ~ szó nem fordul elő, de Jézus tanítása tele van a ~ végső tárgyával: →Isten országával (Mt 4,17.23; Lk 4,43 stb.), mely lényege szerint eszkatologikus (Mt 5,3.10.12,19; Mk 9,42;. 9,47; 10,23; 12,25 stb.), de Jézus személyében már hathatósan jelen van (Mt 12,28; Lk 7,28; 16,16). A szegényeknek, alázatosoknak, üldözötteknek ígéri Jézus az országa javainak birtoklását, azoknak, akik minden ~üket Istenbe vetik (Mt 5,3-12); a →hegyi beszéd ~ük teljesedését ígéri nekik. - b) Szt Pál a ~t annak bizalommal és türelemmel való várásaként állítja elénk, amit nem látunk (Róm 8,24;. Zsid 11,1). A ~ mint erény az eljövendő javak várását éppúgy magában foglalja, mint a bizalmat és a türelmet a várakozás során. Ez a 3 szempont soha nem válik külön, ha olykor a bizalom (1Kor 15,19; 2Kor 1,10; 3,12; Fil 1,20; Zsid 3,6) v. a türelmes várakozás (Róm 5,4; 15,4; 1Tesz 1,3; 5,8) kap is nagyobb hangsúlyt. - Ez az új ~ Jézus Krisztus művén, a megváltáson alapszik. A ker., aki a Lélek szerint él (Róm 8,9), aki már birtokában van a Léleknek (8,9; 5,5), birtokolja az üdvösség javait, vagyis kiszabadult a bűn és a test rabszolgaságából (8,2) és eljutott az →istengyermekségre, joga van az örökségre (8,14.17; Gal 4,6), részesült a →megigazulás ajándékában (Róm 5,9.17), ami feltétele az →életnek (5,10), a megdicsőülésnek (→Isten dicsősége; 8,30; 2Kor 3,18). A ~ „lelkünk erős és szilárd horgonya” (Zsid 6,18-19), az Istenre irányul (Róm 15,13; 1Tim 4,10;. 1Pt 1,21), aki hűséges (1Kor 1,9; 1Tesz 5,24), és Krisztusra épül (vö. 1Kor 15,19; Zsid 6,18), aki a ker-ek ~e (Kol 1,27; 1Tim 1,1), a ker-ek megdicsőülésének ~e (Kol 1,27). Ezért a ker-eket nem csalja meg a ~ük (Róm 5,5), a ker-ek ~e öröm (12,12) ill. bizalom (vö. 2Kor 3,12) forrása, és dicsekvéshez szolgál indítékul (11,17;. Róm 5,2; Zsid 3,6). A hittel és a szeretettel, melyekkel szorosan összetartozik (1Kor 13,13; Kol 1,4; 1Tesz 1,3; 5,8), a ker. belső életének fő pillére (vö. Róm 15,13); jel (vö. 1Pt 3,15), mely által a ker. különbözik azoktól, akiknek nincs ~ük, azaz a pogányoktól (Ef 2,12; 1Tesz 4,13). - E ~ tárgya nemcsak eljövendő, hanem láthatatlan és örök (2Kor 4,18), mindazon javak, melyek Isten országához tartoznak és melyek, miként maga az Isten országa is, egyszerre jelenvalók is, jövőbeliek is (Róm 8,24). „Mert megváltásunk még ~beli” (8,24), és arra várunk, hogy istengyermekségünk (8,19; Gal 5,5) és dicsőségünk (Róm 8,18; 5,2; 2Kor 4,17) a jövőben teljesen megnyilvánuljon. Ezért reméli a ker. ember Isten országát (1Kor 6,9; 15,50; Gal 5,21), Krisztus újraeljövetelét (→parúzia; 1Kor 1,6; Fil 3,20; 1Tesz 1,3.10; Zsid 9,28;. Jak 5,7), a feltámadást (1Tesz 1,3.10), az örök életet (Tit 1,2; 3,7), a Krisztus dicsőségében való részesedést (Róm 8,17; 2Kor 3,18; Fil 3,20) és az üdvösségnek az evang-ban meghirdetett (Kol 1,23) és a mennyben neki készített (1,5; Zsidó,18; vö. 1Pt 1,4) összes javait. - c) Szt János csak egyszer említi a ~t (1Jn 3,3), de az evang-ban az örök életet nagyon hangsúlyozza, ami a ~ fő tárgya. A Jel-ben vigasztalni és erősíteni akar a végső győzelem ~ével, melyet majd Krisztus Egyh-a arat minden ellenségén. - Ikgr. Allegóriája nőalak →horgonnyal, szimbóluma a →hóvirág. **-R.É.

Prümmer I:378. - BL:1530. - Schütz 1993:325. - KEK 1817-20, 2090.

Remény, Győr, 1868. nov. 15.-1876. jún.: ismeretterjesztő és szépirodalmi ifjúsági lap, a főgimnáziumi önképzőkör közlönye. - Megj. havonta, össz. 76 sz. Szerk. Pamper Imre, 1869: Schemiz Károly, 1870: Nagy István, 1871: Tóth Jenő, 1872: Nagy Kristóf, 1873: Menzel Géza, 1874: Rattinger Kálmán, 1875-76: Molnár Gábor. Ny: Sauerwein Géza. T.E.

Szalády 1884:199. - Lakatos 1986:2106. (3263.)

Remény, Bp., 1886. okt. 3.-1887. febr. 20.: társadalmi, szépirodalmi és ismeretterjesztő (katolikus) képes hetilap. - Megj. össz. 21 sz., 340 old. Szerk. Hajóssy K. György. 88

Lakatos 1986:2103. (3258.)

Remény, Boldog, 1990. ápr. 8.-: magyar katolikus hetilap Szlovákiában. - Megj. hetente, 8 old., képekkel. Példányszáma kezdetben 20.000, 1998: 17.400. Terjesztése a pléb-kon keresztül. - Főszerk. Koller Gyula. Kiadó: →Glória Társulat, a Szlovákiai M. Kat. Papok Társulata. Ko.Gy.

Remény, Kolozsvár, 1990. máj. 14.-: a kolozsvári Mária Szent Szíve plébánia ifjúsági csoportjának lapja. - Megj. rendszertelenül. Ny: házi soksz. Ku.P.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.