🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > F > félelem
következő 🡲

félelem (gör. phobosz, lat. timor): az akarat elutasító aktusa egy várható és fenyegető rosszal szemben. - 1. A Szentírásban. Az ÓSz népe sokféle ~et ismer. Lótnak (Ter 19,31) v. Jákob fiainak (42,35) ~e meghatározatlan, inkább csak a létbizonytalanságból fakad (vö. Zsolt 91,5). A haláltól való ~ különösen nyomasztó, egész életében súlyos igaként nehezedik az emberre (Sir 40,1-11). Ezenkívül ~keltő lehet az ember számára kiszolgáltatottsága a természeti erőknek (Jón 1,5; Péld 31,11); az ismeretlen, kitaposatlan út (Préd 12,5; Iz 7,25); az ellenség (Zsolt 55,4; MTörv 7,19); a bizonytalanság (1Sám 31,4; Bír 7,3; 8,20); rossz emberi kapcsolatok (Neh 2,2; 1Sám 3,15; Sir 26,5); a rabszolgaság (Ter 43,18); az állatok (Ám 9,3). A ~ összefonódhat szégyenkezéssel, féltésbe, tapintatba mehet át (2Sám 12,18). Tiszteletadás alapja is lehet a szülők (Lev 19,3), öregek (Jób 32,6-7), a hatalom (Dán 1,10), a tekintély iránt (Józs 4,14). - Jahve ~mel töltötte el Izr. ellenségeit (MTörv 2,25). Uakkor a ~ kiváltott egyfajta magatartást: Mózes menekült (Kiv 2,14-15), Saul nem áldozta föl a zsákmányolt állatokat (1Sám 15,24), a nép levonult Egyiptomba (2Kir 25,26). - A „ne félj” formula (pl. MTörv 1,19-33) Isten segítő szándékának és hatalmának jele, mely arra utal, hogy Isten hű a szövetséghez, megtartja ígéretét (MTörv 1,19-33). Erről biztosítja Ábrahámot (Ter 15,1), Mózest (Szám 11,34) és a száműzötteket (Iz 51,7), mielőtt feladatot bízna rájuk. Akkor is isteni szóként hangzik e formula, amikor ember bátorítja, nyugtatja a másik embert (1Sám 28,13; 2Sám 13,28; Ter 35,18; 1Sám 4,20; Bír 3,11; 1Sám 9,7). Az Istentől való ~ minden más ~et eloszlat (Zsolt 112,1.8; Iz 8,13). Ez az →istenfélelem az ÚSz-ben tökéletesedik: a →szeretetben nincs ~ (1Jn 4,18). Jézus isteni erejének megtapasztalása a tanítványokat a ~től Isten bensőséges imádásához és dicsőítéséhez vezeti. Szt Pálnak Jézus föltámadása a halál~től való megszabadulást jelenti, a rabszolga ~e fiúi tiszteletté alakul (Róm 8,15; Zsid 2,18). Az ÚSz-ben e világ szorongatásai egy új világ vajúdásának kínjai (Jn 16,20,33). - 2. Az erkölcsteológia alapvetően megkülönböztet 2 ~et: →szolgai félelem és istenfélelem. Az →erősség erénye az isten~et erősíti, a szolgai ~et legyőzi, de nem vezet →félelemnélküliséghez. - 3. Az egyhjogban a ~ lehet a) súlyos objektíve, ha az átlagemberek cselekvését jelentősen képes befolyásolni (pl. közeli hozzátartozók ellen irányuló életveszélyes fenyegetés); és szubjektíve, ha olyan tényező váltja ki, mely az adott személyt adottságaira, alkatára tekintettel befolyásolja nagy mértékben (pl. a szülői szeretet elvesztésének veszélye szüleitől érzelmileg erősen függő személy esetén); mindkettő kizárhatja az emberi →cselekedetet, és érvénytelenné teszi a →jogcselekményt. - b) jogtalanul okozott: embertől ered (nem pl. természeti katasztrófától). Jogtalansága állhat a fenyegetés módjában is (pl. ha a károsult kártérítési igényét valakivel szemben önbíráskodással akarja érvényesíteni). - 4. A pszichológiában a ~ ugyanolyan emberi ősjelenség, mint a hit, a bizalom, a remény és a szeretet. Az emberi természet adata, hogy az ismeretlen, az új bizonyos körülmények között ~et kelt benne. A ~mel való szembenézés, magyarázatának és leküzdésének kísérlete elkerülhetetlenül az élet értelmének kérdéséhez, a természet erőinek való kiszolgáltatottsága a természet Urának tiszteletéhez és ~hez vezette az embert. Míg a görögöknél a ~ az elrontott és gyógyítandó világ adata, a →zsidók vallásosságát Isten ~mel teljes nagy napjának várása határozta meg. - Az újkorban a ~ többé már nem magától értetődően vallásos jellegű. Kierkegaard számára a világban való idegenség és a velejáró ~ az Isten melletti döntés feltétele volt, Heidegger számára a ~ a világban való lét módja. - Pszichoterápiai tapasztalatok szerint gyakorlatilag minden lelki zavart többé-kevésbé nagy ~ek előznek meg, melyeket agresszív és regresszív, ellenséges és meghunyászkodó reakciók követhetnek. Freud kezdetben (1894) a szexuális feszültség halmozódása, ill. a pszichikai feldolgozás hiánya következményének tartotta a ~et. 1926: átdolgozott elmélete szerint nem az elfojtás kelt ~et, hanem a ~ vészjelzés, ami kedvezőtlen esetben elfojtáshoz vezet. - A pszichoanalízis és a magatartás-terápia is sok hamis ~et leleplezett, a vallásos élet területén is sok romboló ~et és aránytalan védekezési formát derítettek föl és gyógyítottak. A pszichoterápia nem megszüntetni akarja a ~et, hanem inkább a szembeszállás, a ~ leküzdésének fontosságára utal. **

BL:432. - Erdő 1991:112. - Schütz 1993:94.

félelem

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.