Magyar Katolikus Lexikon > A > akarat


akarat (lat. voluntas): az ember egyik szellemi képessége, mellyel mint személy állást foglal, dönt és cselekvéseket indít el vagy tilt le. - Sajátos tárgya a →jó. Működése föltételezi az →értelmet, s az →emberi cselekvés e két képesség együttes munkája. Ellentéte az →ösztön. - A Szentírásban az ÓSz-ben az ~ az emberi szív mozgató ereje; mint személyes központ a befolyásolható indulatok, rezdülések székhelye (Bír 9,23; vö. 1Kor 4,5). Amit Isten tervez v. elhatároz, az is ~, s a teremtésben és az üdvözítésben nyilvánul meg (Jób 38,2; 42,3; Zsolt 33,11; Iz 5,19; 46,10; Lk 7,30; ApCsel 2,23; Ef 1,3-14). Isten ~ából jött létre a mindenség (Jel 4,11). Ahogy az égben korlátlanul érvényesül Isten ~a, úgy kell a földön is megvalósulnia (Mt 6,10). - Az ember ~a hajlik a rosszra (Lk 12,47; Jn 1,13; Ef 2,3; 1Jn 2,16), sőt egészen a Sátán hatalmába kerülhet (2Tim 2,26), de képes rá, hogy Isten mellett döntsön, söt, ezt meg is kell tennie (2Kor 8,10). Isten a maga üdvözítő ~ával közeledik az ember felé: azt akarja, hogy senki el ne vesszen (Jn 6,38). Ezért küldte a világba a Fiát, aki azért élt, hogy az Atya ~át teljesítse (Mt 26,42; Lk 22,42; Jn 4,34), hogy a bűnös embert Isten gyermekévé tegye és megszentelje (Ef 1,5.11; 1Tesz 4,3). A keresztények, akik állhatatosan teljesítik Isten ~át, örökké boldogan fognak élni (ApCsel 21,14; 1Pt 3,17; 1Jn 2,17). - Pszichológiailag az ember a tudatos, ~lagos cselekvéssel bontakoztatja ki igazán önmagát. Az ~ot a megfontoltan kitűzött célok, a motívumok vezérlik. Az ember ezek révén kerül kapcsolatba az értékek világával. A motívumok közti döntési lehetőség jelenti az ember →szabadságát, melynek révén túlemelkedik az anyagvilágra jellemző →determinizmus körén. - Teológiailag különösen a hit és a szeretet tekintetében kell hangsúlyozni az ~ szerepét, de nem hagyható figyelmen kívül a bűn és a kegyelem kérdésében sem. Isten ~a fontos cselekvési elv a ker. ember életében. A →krisztológia hagyományos kérdései közé tartozik Krisztus emberi ~ának problémája. - Az ~ túlzott hangsúlyozására épülő teol. v. fil. irányzat a →voluntarizmus. Cs.I.

LThK X:1159. - BL:30.