Magyar Katolikus Lexikon > C > cezaropapizmus


cezaropapizmus: egyházpolitikai rendszer, melyben a legfőbb egyházi hatalom a világi uralkodóé. Szélsőséges formája, amikor az uralkodó nemcsak személyi, fegyelmi és liturgikus, hanem dogmatikai kérdésekben is intézkedik (pl. egyes bizánci császárok a →monofizitizmus körüli vitában). - A ~ a kereszténység szellemétől idegen; Jézus az egyh. és a világi hatalmat szétválasztotta (Mt 22,21). Ennek ellenére a ~ elterjedt a bizánci egyh-ban és általában a nemz. ort. egyh-akban, az anglikán és a ném. prot. egyh-ban, és a tört. folyamán ismételten jelentkezett Eu. számos lat. szert. orsz-ában is. A ~ érvényesülését szolgálta többé-kevésbé a →febronianizmus, a →gallikanizmus és a →jozefinizmus is. P.I.

K-i Egyh. 1936:31. - Daniel-Rops: L'Ére des Grands Craquements. Paris, 1958.