🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > hiteleshely
következő 🡲

hiteleshely (lat. loca credibilia, testimonialia): a bírósági szervezetet a 13. sz. óta kiegészítő, sajátosan magyar közhitelességi szervezet. A ~ egyh. intézmény, melynek tekintélye, hitelességre számot tartó →pecsétje, s az →oklevél kiállításához is értő tagjai voltak. Ilyen testületek a →káptalanok és a szerzetes konventok. - A 13. sz-tól 1526-ig. A kápt-ok részvétele az →igazságszolgáltatásban korábbi. Perbeli bizonyításra ugyanis a bírák a feleket már korábban is a kápt-okhoz küldték, amint azt a →Váradi Regestrumból tudjuk, s nemegyszer megkívánták, hogy a →poroszló az →istenítélet lefolyásáról a kápt. írásbeli bizonyítékát hozza magával. Máskor alacsonyabb rangú bírák, akik maguk nem tudtak okl-et kiállítani, a felek részére szintén a kápt. bizonyító levelét kérték poroszlójuk útján. - Az okl-kiadás a kápt-okban az olvasókanonok (lector) feladata. A 13. sz: már találkozunk a kápt-okban jegyzővel (notarius) is. A levtár őre az őrkanonok (custos), a ~ pecsétjét az egész testület közösen őrizte. A ~ek által kiadott okl-ek tárgyilag 2 csop-ra oszthatók: 1. a ~ v. küldötte által tett vallomásokról (fassio) kiállított bizonyságlevelek; 2. a kir. v. bírósági fölhívásra folytatott eljárásról a megbízóhoz írott jelentések (relatio). - A 13. sz. elején kialakult a szokás, hogy a felek, kiknek jogügyleteikben írásbeli bizonyítékra volt szükségük, ezt az egyh. testülettől maguk szerezték meg, s 1231. III: a →Második Aranybulla a már kifejlődött szervezetet állított a kir. hatalom a törvénykezés szolgálatába. IV. Béla (ur. 1235-70) idejétől kezdve a kir. parancsokat küldött egy-egy kápt-nak v. szerz. konventnek, hogy perbeidézésre, vizsgálatra v. birtokbaiktatásra küldje ki bizonyságul emberét a →királyi ember mellé. - A ~ eljárása: aki valakit meg akart idéztetni v. valamely vizsgálatot akart tartatni, hogy szenvedett sérelméről bizonyítéka legyen, a kir-hoz v. az illetékes →nagybíróhoz fordult és tőle parancsot, mandatumot kért valamely kápt-hoz v. konventhez. A paranccsal a fél a címzett egyh. testülethez ment, majd gondoskodott a kir. ember megjelenéséről. A kir. és az egyh. ember esküt tettek le az eljárás előtt a prép., ill. az apát kezébe, hogy törvényesen járnak el, nem hagyják magukat megvesztegetni és az eljárásukról igaz jelentést tesznek. Az eljárás befejezése után a 2 ember megjelent az egyh. testület előtt és újabb eskü alatt jelentették eljárásuk eredményét, s ennek alapján állította ki az egyh. testület a jelentést (relatio) a kir-hoz, ill. a nagybíróhoz, mely mindig tartalmazta a mandatumot is. Ezzel tért vissza a fél a kúriába. Törv-ek gyakran intézkedtek, hogy a kápt. valamelyik knk-ját, a konvent valamely tagját, 1 szerz-t küldjön ki, ne valamely alacsonyrendű papot v. éppen az egyh. testülettől függő világi személyt, mert ezeket könnyebben megvesztegethetőknek tartották. - Az eljárókat a törv. védte minden támadással szemben. Ilyennek elég gyakran voltak kitéve, ha valamely tekintélyes úrral szemben küldettek ki. Aki a közigazgatás e végrehajtói ellen jogtalanságot követett el v. őket szidalmazta, 1 márka aranyra (=72 Ft) büntették. Aki megsebezte v. tettleg bántalmazta őket, fej- és jószágvesztésre ítéltetett, gyilkosaik felségsértők voltak. Szigorúan bűnhődtek a kiküldöttek is, ha nem jártak el esküjükhöz híven. - A ~ közreműködését a jogszolgáltatásban a kir. hatalom 1250 k. közp-ilag szervezte meg. Bizonyítja ezt, hogy jelentéseik kezdettől fogva az egész országból csaknem szó szerint azonos szövegűek. A ~ek kir. felügyelet alatt álltak, és a kiállított okl-ek után járó taksákból nagyobb jövedelmet élveztek, melyet utóbb törv-ek is szabályoztak. Tekintelyük magánjogi perekben is egyre nőtt. Előfordult, hogy ha valamely nagybíró előtt egyezség jött létre a felek között, erről gyakran valamely kápt-tól okl-et kértek. A kir., ha magánjogi szerződést kötött valakivel, hozzájuk küldte képviselőjét e célból. - A 13-14. sz: mindenféle konvent állított ki szerződésekről okl-et, s még esp-ek és plnosok is éltek e joggal. A 14. sz: már különbséget tettek az egyh. helyek közt, s csak azokat a kápt-okat és szerz. házakat nevezték ~nek, melyeknek hiteles, vagyis ismert pecsétjük volt. I. (Nagy) Lajos (ur. 1342-82) 1351:8. tc-ével megtiltotta a kisebb konventeknek az okl-ek kiállítását, 1353: bekérette és bizonyára jegyzékbe foglaltatta azoknak az egyh. testületeknek a pecsétjeit, melyeknek ~i jogát is elismerte, ezután közhitelességre csak az a hely tarthatott számot, melynek a kir. által elfogadott hiteles pecsétje (sigillum authenticum) volt. A ~en kívül hiteles pecsétje volt a kir-nak, a nagybíráknak, Erdélyben a vajdának, Horvát-Szlavónországban a bánnak. A vm-nek akkor még nem volt, s nem is állíthatott ki birtokelidegenítésről szerződéseket. A városi polgárok részére a városi tanács, a szászoknál az egyes →székek, a székelyeknél a →hadnagyok és a →székbírák állíthattak ki hiteles okl-elet, jóllehet az erdélyi ~ (a gyulafehérvári kápt. és a kolozsvári konvent) elé is járulhattak e célból. - A ~nek nemcsak joga, hanem kötelessége is volt az előttük lefolyt jogügyletekről okl-et kiadni. A kir. v. valamely nagybíró parancsát csak nagyon fontos okból tagadhatták meg, amiért azonban a kir. vizsgálatot indított a szomszédos ~ útján. A kir. fölügyeleti jogánál fogva a pecséttel való visszaéléseket iparkodott megakadályozni. A 15. sz. belső zavarai idejében több ktor pecsétjét világiak kaparintották meg és azt jogtalan birtokszerzésre használták föl. Másfelől a papság elvilágiasodása és különösen a javadalmak halmozása sem hagyhatta érintetlenül a ~eket (1486:14. tc.). A 15. sz. végén a konventek elnéptelenedtek, úgyhogy nem volt meg többé az a régi tekintélyük, mint akkor, amikor még több tagból álltak és nagyobb volt az ellenőrzés az okl-ek kiállításánál. Ezeken a bajokon törv-ek iparkodtak segíteni (1444:29., 1486:11., 1492:44. tc.), kevés eredménnyel. Ha valamely ~ tudatosan visszaélt hitelességi jogaival, a kir. elvette pecsétjét, melyet azonban később a környékbeli érdekelt nemesség kérésére rendesen visszaadott. - A ~ működésének voltak részben jogi természetű, részben területi korlátozásai. Nem volt köteles a ~ olyan jogügyletről okl-et kiadni, mely saját érdekeibe ütközött. Ha ezt meg is tette, az okl-ben kijelenthette, hogy jogai fönntartásával teszi. Nem volt szabad a ~nek valamely eljárásban érdekeltnek lenni. Az érdekelt ~et éppúgy el lehetett kerülni, mint az érdekelt bírót. Nem állíthatott ki ilyen ~ a saját ügyében okl-et, hanem szerződéskötés alkalmával valamely szomszédos ~hez fordult. A ~ egy-egy tagja részére, mikor tehát nem az egész testületről mint jogi személyről volt szó, szabad volt okl-et kiadnia. A külfölditől eltérő m. jogfelfogás szerint ugyanis senki sem állíthatott ki saját ügyében hiteles okl-et, még azok sem, akik egyébként hiteles pecséttel rendelkeztek. -

Az egyes ~ek ter. hatásköre szokásjogilag alakult ki. Már 1250 u. bizonyítható, hogy egy-egy ter-en többre tartották egy bizonyos ~ okl-ét másokénál. A 14. sz. 1. felében ama kápt. okl-einek volt a legnagyobb bizonyító ereje, melynek egyhm-jében az illető ingatlan feküdt, melyről szerződést kötöttek. A 15. sz: a hatáskört már nem az egyh., hanem a világi kormányzati egységtől, a vm-től tették függővé, és a felek szükségesnek tartották oly ~hez fordulni, mely vm-jükben volt. A kir. is az eljárásokat a szóban levő vm-ben illetékes ~lyel végeztette. A 15. sz: ált. elv volt, hogy egy-egy ~ hatásköre csak bizonyos vm-kre terjedt ki. Ha a kir. ~i pecsétet adományozott, fölsorolta azokat a vm-ket, melyek ter-ére hatáskörét kiterjesztheti. A 15. sz. végén ez a ter. hatáskör már országszerte szigorúan megállapodott, s még oly törv-ről is tudunk, mely egy ~ hatáskörét az eddigieken kívül még egy vm-re kiterjesztette. Egy vm-ben esetleg több ~ is illetékes volt, ami abból is következett, hogy egy vm-ben gyakran több hiteles pecséttel bíró egyh. testület létezett. Néhány ~ az egész orsz. ter-én hitelességre tarthatott igényt: a budai és a székesfehérvári kápt., a székesfehérvári keresztes konvent és a boszniai kápt. Ez utóbbi a tör. támadások okozta károk pótlására kapta meg egész Mo-ra kiterjesztve a jogot. Ilyen ~ekre azért volt szükség, hogy az udvarban tartózkodó nagyuraknak az egész orsz-ban szétszórt birtokain esetleg fölmerülő eljárásokat elvégezhessék. - A kk-ban ~ volt az összes székeskáptalan, azonkívül Arad, Buda, Csázma, Hanta, Pozsega, Pozsony, Székesfehérvár, Szepes, Titel, Vasvár társaskáptalanja. A konventek egy részének ~i működése a 14. sz. közepén megszűnt. ~ek maradtak a bencés konventek közül: Almád, Bakonybél, Béla, Csatár, Dömölk, Földvár, Garamszentbenedek, Kapornak, Kolozsmonostor, Pannonhalma, Pécsvárad, Somogyvár, Szekszárd, Szentjobb, Tata, Tihany, Zalavár, Zoborhegy, a prem. konventek közül: Csorna, Háj, Hatvan, Jászó, Lelesz, Mislye, Ság, Turóc, Türje, Váradelőfok, a johannita rházak közül Budafelhévíz és Székesfehérvár, több ciszt. konvent, így Pásztó és Egres, az esztergomi stefanita rház, néhány horvát–dalmát kápt., s tudunk az apácavásárhelyi apácaktor ~i működéséről. - A ~i intézmény Horvát-Szlavóno-ban is teljes mértékben érvényesült, és Dalmáciában is kiszorította a rómaiaktól átvett →közjegyzőséget. A kápt-ok itt is ~ként működtek. Más ter-ekre e sajátosan m. intézmény nem terjedt ki. - A ~ek nemcsak az igazságszolgáltatásnak, hanem az egész m. jogi életnek egységet biztosítottak. Egész Mo. ter-én mindenütt egyformán jártak el és egyenlően állították ki az okl-eket. A m. szentkorona országaiban szerződést egyformán kötöttek, mindenütt ugyanazok a jogszabályok érvényesültek, ami a jogéletnek sajátos egyöntetűséget biztosított. Voltak hátrányai is: az egyh. testületek lat-ul állították ki az okl-eket, s az anyanyelv a jogi életben nem vált használatossá, ami a szomszédos országokban már a 13-14. sz: megtörtént. A ~i intézménynek másik következménye a jogi élet konzervativizmusa volt, minthogy a ~ek századokon át ugyanazokat a jogelveket érvényesítették, és egyéni kezdeményezésnek, újításnak e téren nem volt helye. - 1526-1847. A protestantizmus elterjedése, a tör. hódítás a ~ megrendülésével járt. A kápt-ok és a konventek birtokait szekularizálták. A ktorok élére világi kommendátorok kerültek. Több helyen a főpapok rabolták meg a kápt-okat. A tör. terjeszkedése miatt a ~ek menekültek, székhelyüket áthelyezték, levtáraik sokat vándoroltak, s fölkelések, belháborúk miatt is sok kárt szenvedtek. - Szerepüket már a 17. sz: a vármegye kezdte átvenni. A rendek ugyan ragaszkodtak a régi intézményhez, és egyre-másra hozták a törv-eket helyreállítása érdekében, amit lehetetlenné tett a birtokok idegen kézre kerülése. Az elnéptelenedett ~ek működését a király requisitorok, egyh. és világi személyek kirendelésével próbálta pótolni. A ter. hatáskörben is természetesen nagy eltolódások voltak. Az esztergomi kápt. 1544-től egész Mo. ter-én eljárhatott. Az olyan ~, mely elpusztult ~ levtárát és pecsétjét megőrzés végett átvette, annak ter-én is működött. - A ~ visszaállításának igazi korszaka a 18. sz., melynek közepéig a boszniai kápt. kivételével minden ~ új életre kelt. A működési jogot kir. privilégiummal kapták vissza, melyet az illető vármegye közgyűlésén kihirdettek, új ~eknek a kir. és a rendek adták meg. A legfiatalabb ~ a szatmári kápt. volt (1836:23. tc.). Működésüket törv-ek szabályozták, hogy a hitelességi joggal semmiféle visszaélés se történhessék. Ezek szerint a hiteles testületnek legalább 5 tagból kellett állnia, akiknek esküt kellett tenniük. Minden jogügyletről szóló okl-et az egész testület előtt föl kell olvasni és hiteles pecséttel ellátni. Azt legalább 2 tagnak alá kell írni, másolatát levtárba helyezni, ahonnan a felek számára hiteles kiadványok kiadhatók voltak (1723:39, 1741:25. tc.). - Erdélynek 2 ~e volt: a gyulafehérvári kápt. és a kolozsmonostori konvent. Miután 1556: az erdélyi pp-öt és a kápt-t, 1566: a váradi pp-öt elűzték, a hiteles pecséteket és levtárakat ogy. határozatokkal az egyh. kezelés alól kivették, és a fejed. világi egyéneknek, conservatoroknak adta át. 1-1 conservator mellett 3-3 requisitor működött. Így a ~ek áll. hivatallá lettek, tekintélyük nagyon megnőtt, az áll. iratokat, ogy. végzéseket és →királyi könyveket itt helyezték el. A 18. sz: a gubernium nevezte ki a requisitorokat, 1-1 kat-t, ref-t és unit-t. Az erdélyi ppség visszaállítása után a kir. a gyulafehérvári kápt-ra bízta a levtárak őrzését. - A 18. sz. 2. felében a ~ek hanyatlásnak indultak. Az iskoláztatás elterjedésével az emberek maguk kezdték kiállítani a szerződéseket, és legfeljebb ~i átírásba foglalták azokat. A igazságszolgáltatási reformok megszüntették közreműködésüket a bírósági eljárásokban. Beiktatást is alig végeztek, mert birtokadományozás nagyon kevés volt, helyettük a vm-k bizonyító szerepe érvényesült. - Az 1807:14. tc. A hiteleshelyeken levő okiratok lajstromozásáról címmel elrendelte a káptalanok és konventek hiteleshelyként keletkezett okiratainak leltárba vételét. 1848 u. hitelességi joguk megszűnt. 1855: vezették be az osztr. közjegyzői rendtartást. 1860: az országbírói értekezlet hangsúlyozta ugyan, hogy a m. nemzet több bizalmat helyez a ~ekbe, mint a közjegyzőkbe, de az intézmény már nem volt föltámasztható, a felek alig fordultak már ~hez. A ~ intézménye így lassanként elhalt. A közjegyzőkről szóló 1874:35. tc. megszüntette a kápt-ok ~i működését, és fölállította a közjegyzőségeket. A ~ek a gondozásukban levő okiratokról állíthatnak ki közokirat jellegével bíró hiteles másolatokat, új hiteles okiratok kiállítására és megőrzésére többé nincsenek följogosítva. B.A.-M.B.

Kollányi 1900:XXXVII. - Turul 1903:110. (Tóth Szabó Pál: A jászói konvent mint hiteles hely a kk-ban); 1928:4. (Kumorovitz Bernát: A leleszi konvent oklevéladó működése) - Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung IX. Ergänzungsband, 1915. (Eckhart, Ferenc: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter) - Abogen Henrik: A kápt-ok mint hiteles helyek. (Adatok egyhjogi intézményeink múltjáról.) Bp., 1919. (Dissz.) - Szentpétery 1930. - Papp László: A hiteles helyek tört. és működése az újkorban. Bp., 1936. - Eckhart 1946:177, 318. - Balogh-Gergely 1993. I:31.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.