Hus, Jan, Husz János (Husinec [Prachatitz mellett], Cseho., 1370 k.-Konstanz, Württemberg, 1415. júl. 6.): cseh pap, reformátor. - Földműves szülők gyermeke. A prágai egy-en 1393: bölcs., 1394: hittud. baccalaureatust szerzett, 1396: a szabad művészetek mestere, 1398: egy. előadó. 1396: pappá szent. 1401: a bölcs. kar dékánja. 1402: a cseh nyelvű prédikációk számára 1391: alapított, prágai Betlehem-kpna hitszónoka és az egy. rektora. Népszerű lett ékesszólásával, az egyh. reformok követelésével. John →Wyclif hatására a tizedet és stólát szedő gazdag (főként ném.) papságot ostorozta, ezzel a nemzeti érzésű cseheket híveivé tette. A prágai egy. ném. tanárai elítélték Wyclif 45 tételét, melyek tanítását megtiltották. ~t Sbinko (Zbynek von Harenburg) prágai érs. (1402. XI. 29-1411. IX. 28.[†]) zsinati prédikátorrá nevezte ki, a kirné gyóntatójának választotta. Egyetemi ellenfelei 1408. V. 18: újból elítélték Wyclif tételeit, Sbinko érs. elrendelte azok elégetését, de kimondta, hogy azokban nincs eretnekség. ~ a 45 tételt néhánnyal kiegészítette, s igyekezett megszüntetni a ném. egy. tanárok hatalmát, abban a helyzetben, amikor IV. Vencel cseh kir. (ur. 1378-1419), a →pisai zsinat támogatója szembekerült a XII. Gergely p-t (ur. 1406-15) elismerő cseh pp-ökkel, akit a prágai egy. idegen tanárai is támogattak, míg a cseh tanárok semlegesek maradtak. IV. Vencel javaslatára 1409. I. 18: a →kuttenbergi dekrétummal megváltoztatták az egy-en a szavazási arányokat: a bajor, lengy. és szász tanároknak az addigi 3 szavazat helyett csak egyet, a cseh tanároknak az addigi 1 helyett 3 szavazatot engedélyeztek; erre a többségben lévő ném. tanárok és diákok Erfurtba, Krakkóba és Lipcsébe távoztak. Lipcsében kb. 400-an új egy-et alapítottak. A m. diákok, nem tartozván a ném. közösséghez, maradtak Prágában, ami utóbb jelentősen befolyásolta a →huszitizmus hazai elterjedését. ~t ismét rektorrá választották, a cseh tanárok rábírták IV. Vencelt, tiltsa meg alattvalóinak, hogy XII. Gergelyt p-nak ismerjék el. V. Sándor p. (ur. 1409-10) bullájával 1409. XII. 20: fölhatalmazta Sbinko érs-et, hogy Wyclif iratainak és tételeinek terjesztőit közösítse ki, a plébániai és zárdai tp-okon kívül prédikálásukat tiltsa be. Az érs. kiközösítette ~t, aki 1410. VI. 25: föllebbezett XXIII. János pápához (ur. 1410-15), de a p. megerősítette Sbinko érs. eljárását, aki VII. 16: elégettette Wyclif műveinek 200 köt-ét. ~t a p. Bolognába idéztette; IV. Vencel az érs-et az elégetett díszkötéses kv-ek árának megtérítésére kötelezte. ~ a Trialogus c. művet csehre ford. és a nép között terjesztette, hozzájárulva ezzel a cseh irod. nyelv megalapozásához. IV. Vencel ~ ügyét Prágában kívánta kivizsgáltatni. 4 bíb. - pápai megbízásból - ~t eretneknek nyilvánította s az Egyh-ból kiközösítette. ~ az egy. mesterei előtt 1411. IX. 1: kijelentette: ő igaz hívő, kész a vádakra felelni. ~ hittételeinek központjává az örökvégzet (predestinatio) tanát tette. ~ szerint az igaz egyh-at a sztek alkotják, akik erre öröktől kijelöltettek. Az örök boldogságra kijelölt igazakat az igaz egyh-tól sokáig elkülöníteni nem lehet; az előre elítéltek soha nem voltak az igaz egyh. tagjai. A kijelöltek nem lehetnek rosszak, ezért a kiátkozás senkit sem foszthat meg az üdvösségtől, az egyh-ból sem zárható ki senki. Az egyh. feje Krisztus, a pápaság eredete a császári kegyben és hatalomban gyökeredzik, ezért a pápai bullákban csak annyiban lehet bízni, amennyiben az a Szentírással megegyezik, ezért mindenkinek joga van a bullát bírálni. A halálos bűnben élő egyh. v. világi elöljárónak állásáról le kell mondania. - A békesség helyreállítására ~ IV. Vencel kir-nak hitvallást írt, amit Sbinko érs. bizonyítványával Rómába kellett volna küldeni, de az időközben Pozsonyba menekült érs. 1411. IX. 28: meghalt. 1412. VI. 17: a prágai egy-en rendezett vitán ~ azt bizonygatta, hogy a →búcsú elnyerésének pénzzel kapcsolatos módja megengedhetetlen; ezzel XXIII. János p. érdekeit sértette, aki László (ur. 1375-1414) nápolyi kir. (és m. trónkövetelő) ellen hirdetett keresztes háborúja költségét a búcsúcédulák bevételéből kívánta fedezni; ezt ~ mint istentelen tettet támadta, s a p. bullát elégette. IV. Vencel tanácsára 1412. XII: pártfogóinak D-cseho-i birtokára költözött, ahol megírta De ecclesia c. vitairatát, melyben elvetette a p. főségjogát; az egyh. fegyelmet papi találmánynak, az egyh. fenyítéseket a világi elnyomás eszközének láttatta, elítélte a búcsúcédulák árusítását, a hit egyedüli forrásának a Szentírást tartotta, azt hirdette, hogy a bűnös embereket képviselő egyh. és világi hatóságoknak nem kell engedelmeskedni.

Elítélésekor ezen tételei vádpontok lettek. E tanok tisztázására Konrad de Vechta alamóci pp-ből lett prágai érs. (1413. II. 10-1425. XII. 21.) 1413. II: Prágában tart. zsin-ot hívott össze, de az eredménytelenül oszlott szét. ~ újabb, De sex erroribus c. vitairatában azt vallotta, hogy a ker. vallás egyedüli forrása a Szentírás; az úrvacsorai átlényegülési tant s a szentek tiszt-ét nem érintette. Zsigmond cs. és m. kir. (ur. 1387-1437), IV. Vencel testvére s cseh kir-ként utóda, a →konstanzi zsinaton kívánta ~ ügyét rendezni, ezért 1414 őszén ~t cs. menlevéllel meghívták Konstanzba. 3 cseh nemes kísérte el; ~ az út minden állomáshelyén prédikált, tanai védelmében nyilvános vitát javasolt. XI. 2: érkezett Konstanzba, s mivel nem tartotta magát az egyh. parancshoz, hogy ne misézzen, Zsigmond beleegyezésével enyhe, majd 1415. III. 22: súlyos börtönbe zárták. 1415. VI. 5, 7: és 8: a zsin. előtt védekezhetett az eretnekség vádja ellen. Irataiból idézett v. tanúkkal bizonyított 39 tételét halálbüntetés fenyegetésére 3 heti gondolkodási idő után sem vonta vissza. VII. 6: eretneknek nyilvánították, megfosztották papi méltóságától, átadták a világi hatóságoknak, máglyahalálra ítélték, s még aznap megégették. Ennek hírére a prágai egyetem vt-nak jelentette ki, hívei hamarosan fegyvert fogtak, s megkezdődött a →huszita háború. - Kivégzése napját Cseho-ban hosszú ideig megülték, 1903: Prágában fölállították szobrát. II. János Pál p. 1997. IV. 24: elindította rehabilitációját. - M: Quodlibet (1411) - Contra bullam (1412) - De ecclesia (1413) - De sex erroribus (1413, csehül: O sesti bludiech) - O poznáni cesty pravé ke spaseni (1413) - Postilla (1413) - České spisy Jana Husa. Praha, 1868. - Világirod. antol. 2. köt. Bp., 1955. (Szalatnai Rezső: 1 levél H. J-tól) 88

Boross Mihály: A hitújítás bajnokai. Pest, 1861. (H. J., a vt.) - Masaryk, T. G.: Jan Hus. Praha, 1896. - Huber II:386. - Liptó 1905:18. sz. (Husz) - M. Nyelv 1909:426. (M. J.: H. J. helyesírása) - Gerő János: A cseh husziták Mo-on. Besztercebánya, 1910. - Koréh Endre: Az első reformátorok. Bp., 1912. - Ammundsen, Valdemár: H. J. Liptószentmiklós, 1915. - Podmaniczky Pál: H. J. Bp., 1915. - Prot. Szle 1915:560. (H. J.); 1916:23. (Révész Imre: H. J. és kora), 87. (V. J.: Cseh testvéreink) - KL II:338. - Sebestyén József: H. J. mester lobogó fáklyája. Pozsony, 1936. - M. Kv-szle 1963:1-2. sz. (N.: H. J. tankv-e) - M. Nemz. 1964:105. sz. (H. J. múz-ot nyitottak Konstanzban); 1968:157. sz. (Szalatnai Rezső: 550 é. ezelőtt égették meg H. J-t) - Századok 1965:1263. (Székely György: Konferencia H. J. emlékére [Symposium Hussianum Pragense 1415-1965]) - Világosság 1965:7-8. sz. (Székely György: Hitújító a máglyán. H. J. és a huszitizmus a konstanzi zsin. tükrében) - Élet és Tud. 1965:1251. (Bácskai Vera: H. J.) - Term. és Társad. 1965:7. sz. (Jozef Macek: H. J. humanizmusa) - Korunk 1965:845. (Pataki József: H. J. eretnek forradalma) - VIL IV:679.