🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > husziták
következő 🡲

huszitizmus: Jan →Hus tanaira épült vallásos mozgalom. - A ~ szerint minden embernek joga és kötelessége a Szentírást tanulmányozni és értelmezni, nemcsak az egyh. →hierarchiának. Hitelveiket a →négy prágai cikkelyben foglalták össze. - A ~ egyes irányzatai eltérően ítélték meg a Tanítóhivatal és a szent hagyomány (→egyházatyák) Szentírás-értelmezéseit. A többségben lévő kelyhesek, Jakoubek mesterrel az élen, csak azon jelenségeket utasították el, melyek szerintük eltértek Isten igéjétől. A prágaiak (kelyhesek) körében nem jelentkezett a →kiliazmus tévedéseinek felelevenítése, ami kezdetben ált. volt a ~ másik irányzatánál, a táboritáknál. A kelyhesek követelték a borral és kenyérrel való két szín alatti áldozást, az egyh. birtokok elkobzását, Cseho. függetlenségét, a ném. befolyás visszaszorítását. - 1430: Andreas Ratisbonensis, az események kortárs leírója megkülönböztette a ~ irányzatait: 1. prágaiak, 2. arisztokraták (equestres), 3. táboriták, 4. árvák, 5. demokraták (populares), melyeken belül további csoportosulások alakultak. A ~ minden irányzata elutasította a szentekhez való könyörgést, a képek, ereklyék tiszt-ét, a szerzetesi életet, a kolostori rendtartást (ezeket 1418: a prágai Szt Vencel-napi szinodus összegezte). A táboriták az Egyh. alapjának kizárólag a Szentírást tekintették. 1420: még ált. volt közöttük a kiliazmus: a Földön ne legyen többé kirság, szolgaság, adó, járulék, emberek közötti kényszer, mert minden ember a másik testvére. Táborban kezdetben minden közös volt, az uralkodói jogok a népet illették, az egyéni tulajdont halálos bűnnek tartották, az embertől származó (pl. városi) jogokat el akarták törölni. A táborita papok szerint semmi olyat nem helyes tenni, nem illő hinni, amire a Szentírás (valójában az ÚSz) nem ad világos útmutatást v. amit nem parancsol. Egyedül az ap-ok kora követésre méltó, minden pompát, szert-t elvetettek, melyet az Egyh. a fejlődése során bevezetett. Volt egy pp-ük, de a hierarchiát nem ismerték el, csak a papi és szerpapi fokozatot. Istentiszt-et tp-on kívül is bárhol tarthattak, azon csak a köznép nyelvét használták. A tp-okból egy letakart asztal kivételével minden képet, oltárt, díszítést, szertartási öltözéket eltávolítottak. Az istentiszt. elején térdelő, arcukat a föld felé fordító papok fönnhangon fohászkodtak az Úrhoz, egyikük Krisztus utolsó vacsorán mondott szavait idézve megszentelte a törött ostyát és a bort, s minden jelenlévőnek kiosztotta a szentséget. Tagadták a →tisztítótűz létét, az elhunytakért nem imádkoztak, →gyászmisét nem tartottak. Az Isten nevében hirdetett törv-ek egyes részeit: a béketűrést, a járadékok, adók beszolgáltatását, a hatalmasoknak való engedelmességet eltörölni igyekeztek, mivel Isten törv-eit minden hívő a szívében fogja hordani. Mindössze 1 év alatt bebizonyosodott azonban, hogy ezen elveket a valóságban lehetetlen betartani. Hónapok alatt kialakult a túlzók, a központ (centristák) s a mérsékeltek irányzata, melyek különösen a bálványimádásnak bélyegzett Oltáriszentség előtti hódolatot tagadták meg. A táboriták centristái 1420 elején Mikulás z Pelhimovot (akit utóbb csak Biskupec néven említettek) pp-ké választották. Pelhimov a centristákat igyekezett a ~ vezető irányzatává tenni, ami ugyan nem sikerült, de Tábor székhellyel 1422-52: egységes, külön irányzatot alkottak. Túlzó papjaikat, az →adamitáknak tartott morva Martinek Húskát és a cseh Petr Káništ 1421. VIII. 21: mértéktelen újításaik miatt a husziták hordóba szögezve égették meg. A mérsékeltek a táboriták pártjából hadvezérük, Žiška halála (1424. X. 11.) után váltak ki, föloszlásukig (1434) árváknak nevezték őket. - Az adamiták (mezítelenkedők) a 13. sz: Párizsból eredeztethető, Németalföldön és Itáliában is fölbukkant szekta huszita változata, akik tévhite szerint „Isten mindaz, ami létezik”, az ember csak akkor nem vétkezik, ha egylényegű marad Istennel. Istentelenséget csak az önzésben láttak, szent volt a közös tulajdon (a nők is közös tulajdont képeztek); a házasság bűn, a paráznaság kötelesség. Utóbb már csak aés rossz létét hirdették, mely külön-külön az egyes emberekben található. Magukat Isten fiának, lelküket a Szentléleknek, Krisztust testvérüknek tartották; azt állították, sohasem halnak meg. Mezítelenségüknek paradicsomi ártatlanságot tulajdonítottak, vezetőjüket, Mikulášt Mózesnek tartották. Utolsó székhelyük a Nežarka folyó egyik megerősített szigete volt, ahonnan rendszeres rablóportyákra indultak. Žiška fölszámolta fészküket, szektájukból egyetlen ffit hagyott életben, hogy az társai hitéről vallomást tegyen. - A ~ terjedésével Cseho-ban a 15. sz. elején rendkívüli módon megsokszorozódott a kv-másolás a →szentírásolvasás mindenek elé helyezése miatt. 88

Huber II:381. - Kovács Endre: M-cseh tört. kapcsolatok. Bp., 1952:55. - Palacký 1984. - Székely György: Ótestamentumi elemek a cseh ~ban. Uo., 1984. (Eszmetört. tanulm-ok a m. középkorról)

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.