Magyar Katolikus Lexikon > H > hierarchia


hierarchia (a gör. hiera arkhé, 'szent eredet, szent uralom' kifejezésből): 1. szoros értelemben az →egyházi hatalom birtokosainak összessége. →Areopagita Dénes óta az Egyh. szolgáinak Krisztustól kapott alá- és fölérendeltségi rendje. E ~ méltóságsorát az határozza meg, hogy ki kinek fölé- v. alárendeltje. Lehet rendi ~ (potestas ordinis) és joghatósági ~ (iurisdictionis) külön-külön hatalmi szervezettel. A ~ isteni eredetű foka a →pápaság és a →püspökség, emberi eredetűek: →bíborosi kollégium, →Egyház hierarchikus felépítése, →egyházmegye, →hivatal, →pápai követ, →plébánia, →püspöki kollégium, →püspöki szinodus, →római kúria. - 2. Tágabb értelemben ~ van a teremtett világban a teremtmények között (élettelen, élő, emberi, tiszta szellemi világ); az ember világában az anyagi és a lelki értékek között (értékrend); a teol-n belül a hit igazságai között. - 3. alá- és fölérendeltség értelemben a világi életben is használt fogalom. **

KL II:285. - KEK 90, 342, 871, 1886.