hivatal, tisztség (lat. officium): adott közösség illetékes hatósága által tartós jelleggel, a →közjó szolgálatára alapított feladatkör. - 1. A Szentírásban. Az ÓSz-ben a legrégibb időkben a családok, ill. a törzsek fejei (vö. Kiv 3,16; 12,21) képviselték és vezették Izr. közösségét. Az Ígéret földjének elfoglalása után részben a városok vénei vették át e szerepet (Józs 9,11; Bír 8,14); nehéz időkben fontos volt a →bírák ~a. A →karizmán alapuló tisztségtől, amelyre Isten közvetlenül választott ki és adta az erőt, meg kell különböztetni az intézményesített, tehát örökölhető, ill. egész élettartamra szóló ~t (→hivatal és karizma). Karizmán alapult mindenekelőtt a látnok és a próf. tisztsége, noha a régi próf-k és az ún. kultikus próf-k (amilyen Illés volt) körében az intézményesség bizonyos nyomai fölfedezhetők. Ugyanakkor az első pap személyes karizmájából tisztán ~i karizma lett, amely papi nemzedékről papi nemzedékre szállt. Az intézményessé vált papságon, a hierarchián kívül más kultikus ~ok is kialakultak, amelyeket a →leviták láttak el. - Az eredetileg szintén karizmán alapuló királyságnak (1Sám 26,16; 2Sám 1,14) is szakrális jellege volt, idővel azonban örökölhető lett (a D-i országrészen) és erősen intézményessé vált, s jól szervezett, jól képzett tisztségviselőkre támaszkodott. - A törzsi kötöttség és ezzel a →vének tisztsége a fogság utáni időkig maradt fönn (Neh 7,64; Zak 12,12). Nehemiás után a →főpap viselte a legnagyobb méltóságot, ő töltötte be a legfőbb tisztséget, nemcsak vallási téren, hanem világi ügyekben is. Később a főpap mellett a vének szerepét átvette a →főtanács. - II. Az ÚSz-ben Krisztus a szerzője minden ~nak. Az Egyh-ban minden ~ részesedés Krisztus küldetéséből, tekintélyéből és szolgálatából. Ő küldi és ruházza föl tanítványait teljhatalommal (Mk 3,14-18; 6,7; Mt 10,40; 16,18; 18,18; 24,45-51; 28,18-20; Lk 10,16; Jn 13,20; 17,18; 20,21-23; 21,15-17). Ő „adja” a ~okat: „némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett” (1Kor 12,28; vö. Róm 12,6-8; Ef 4,10-11). Az Egyh-ban a ~ok az idők folyamán fejlődtek ki, ahogy az Egyh. is gyarapodott és az első ker. közösségek Palesztina határain túl is létrejöttek (vö. pl. ApCsel 6 és 14,23). A ~ok, amelyeknek zöme valamely konkrét szolgálatból fejlődött ki, egy része zsidó, ill. gör. eredetű, az Egyh-ban az Úr, a Lélek adományának számítanak, ezért az ÚSz-ben a ~ és a karizma nem különül el élesen egymástól (vö. Róm 12,6-8; 1Kor 12,28-30). De már az ősegyh. sem volt tisztán pneumatikus-demokratikus felépítésű (ld. a teljhatalommal felruházott ap-okat), ha a „rangra” nem esett is még hangsúly, s minden ~t diákoniaként, vagyis Jézus szolgálata folytatásaként értelmeztek is (Lk 22,27: „úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok lennék; Jn 13,12-17; Mk 10,43-45; ApCsel 1,17.25; Róm 12,5; 1Kor 3,5: „Mert mi Apolló? Mi Pál? Szolgák csupán”; 4,1; 14,12; 16,15; 2Kor 4,5; 5,18; Ef 4,12; Kol 4,17; 2Tim 4,5; Zsid 6,10; 1Pt 1,12; 4,10). A ~t és a teljhatalmat, különösen az ap-ok halála után, kézrátétellel és imádsággal adták tovább (ApCsel 6,6; 13,3; 1Tim 4,14 [5,22]; 2Tim 1,6). - 2. →egyházi hivatal, →hivatalok a római kúriában. **

BL:636.

Hivatal József (Kaposvár, Somogy vm., 1882. márc. 5.-Kiskorpád, 1944. dec 5.): hírlapíró. - Végzett, de föl nem szentelt r.k. teol., 1904: Bpen hitokt. és a tudegy. fil. hallg-ja. Hírlapíró lett. 1909. II. 2-1919. III. 13: az Új Lap, 1911. VII. 14-1919. III. 19: az Egyházi Közlöny fel. szerk-je. 1914-18: a vh. idején a bécsi Reichspost bpi szerk-je, a római Corriere d'Italia tudósítója, 1917. III. 19-1941(?): a kőnyomatos Középeurópai Katolikus Kurir (mely ang., fr., ném., ol. és sp. nyelven és címekkel is megjelent) fel. szerk-je. 1925: a sztév alkalmából az Orsz. Kat. Szöv. megbízásából ~ intézte Rómában a m. zarándoklatok ügyeit. A Szt István-jubileum alkalmából 1938. VI. 4-XII. 27: a kőnyomatos Commemorative Year of St. Stephen First King of Hungary (fr., ném. és ol. nyelven is megjelent) szerk-je. Az Orsz. Pázmány Egyes. ig-ja. - Álneve és betűjegyei: H. (Egyh. Közl.); Hilarius (uo. és M. Állam); hj. (Egyh. Közl.); H.J. (uo.) T.E.

Egyh. Közl. 1913:1/2. sz. Arck. - Gulyás XIII:716.