Magyar Katolikus Lexikon > H > hunok


hunok: belső-ázsiai eredetű nép. Kr. e. 318: hiung-nu néven említik először kínai források. Utóbb az általuk leigázott v. hozzájuk csatlakozott népek gyűjtőneve. - Az ősi (reform előtti) aveszta vallást követő lovas pásztornép volt, a nagycsaládra épülő társadalommal. 10 sátor (nagycsalád) alkotott egy tábort, 10 tábor egy nemzetséget, 10 nemzetség egy törzset. Katonai erejüket minősíti, hogy támadásaik föltartóztatására építették a kínaiak a Nagy Falat. Hadifoglyaikat szolgaként kezelték, de emberrel nem kereskedtek. Kr. e. a 2. sz: az időjárás változása s a kínaiaktól elszenvedett vereségek miatt birodalmuk/népük kettévált. A Ny felé vándorlókat fekete ~nak, az Ázsiában maradottakat fehér ~nak nevezték később a tört-írók. 375: Balambér vezérletével átkeltek a Volgán, Eu-ba vándorolt törzseik 434: Attilát uralkodójukká választották, a Kárpát-medencében létrehozták →Attila birodalmát, melyről kialakult egy mondakör. 451: a catalaunumi csata, 452: az itáliai hadjárat a róm. birod. bukását is előidézte. 453: Attila halálával a hun birod. fölbomlott. - A Duna-Tisza közén 640 k. megjelent avarokat és a 894: megjelent magyarokat a ~ ivadékainak tartották s tartják, amit a m-ok idegen elnevezései is mutatnak: hungarian (ang.), hongrois (fr.), hungaricus (lat.), ungarisch (ném.), ungherese (ol.). 88

Szász Béla: A ~ története, Attila nagykirály. Bp., 1943:610. - László Gyula: Őstörténetünk legkorábbi szakaszai. Uo., 1971. - Bóna István: A ~ és nagykirályaik. Uo., 1993.