Magyar Katolikus Lexikon > F > fény


fény (lat. lux, héb. anar): 1. A fizikában az emberi szem által látható sugárzó energia, az elektromágneses tér időbeli változása, mely légüres térben kb. 300.000 km/sec sebességgel terjed. A töretlen ~ színe →fehér. Fénytörő közegen áthaladva színekre bomlik: a látható hullám hossza a 75-40  tartományba esik (felülről az infravörös, alulról az ultraibolya szín határolja); 75-64  a vörös, 64-54  a sárga, 54-49  a zöld, 49-42  a kék, 42-40  az ibolya szín. Minél magasabb a kibocsátó közeg hőmérséklete, annál alacsonyabb a sugárzás hullámhossza. A kisugárzott ~ erőssége a ~forrástól való távolság négyzetével fordítottan arányos. - A ~ kettős természetű: egyrészt hullámként terjedő állapotváltozás, mely a ~ hullámhosszával jellemezhető; másrészt részecske jellegű, ~sebességgel mozgó fotonokból áll. A fotonok energiával, impulzussal és impulzusmomentummal rendelkeznek, az anyaggal kölcsönhatásban ezeket részecskeként viselkedve adják át, ill. veszik föl. A megfigyelt jelenségtől függően hol a hullám-, hol a részecskejelleg kerül előtérbe, azonban vannak olyan jelenségek, melyeknek értelmezésében a hullám- és részecske-természet egyaránt fontos. - A ~ az élet magasabb szintű formáinak, főként az emberi életnek alapfeltétele. Az ember számára a →megismerésben a ~, a →szem és a látás/kép úgy van egymásra rendelve, mint a hang, a →fül és a hallás/szó, mint az illat, az →orr és szaglás, az íz, a →nyelv és az ízlelés. Az égitesteken (→Nap, →Hold, →csillag) kívül a tűz/láng (→fáklya, →gyertya, →mécses, →tűzhely) volt az ember számára a ~ forrása az elektromos ~források fölfedezéséig. - 2. A vallástörténetben. Az ősi kultúrák és vallások számára a ~ az élet föltétele, a tudás és az értelem jelképe (→Egyiptom), a megismerés, az istenséggel való kapcsolatteremtés eszköze. Szertartásaikban ezért döntő a szerepe a ~nek és a sötétségnek. Az →eleusziszi misztériumok szert-ában pl. a beavatás éjsötét csöndjébe váratlanul ~ világított be, s ez a ~ beragyogott egy →kalászt, s ezzel 'megjelenítette a Szentet'. A →dualizmus minden formájában a ~ az isteni valóság jelképe. A napkultusz ókori, K-i formái közül a kereszténység szempontjából a perzsa változat fontos (→Mithrasz-kultusz). A 4. sz. teol-ok határozottan összekapcsolták a →megtestesülést (Jn 1,5) és az 'Én vagyok a világ ~e' (8,12) kinyilatkoztatást, elutasították mindazon gnosztikus és manicheus elképzeléseket, melyek szerint Krisztusnak csak látszólagos, ~teste volt. - 3. A Szentírásban. A szó tartalma. A héb. anar szó szoros értelemben a Nap ~ét jelenti, tágabb értelemben ragyogás, napfény, átvitt értelemben a ~ maga az élet. A lat. megkülönbözteti a ~t (lux) és a világosságot (lumen, gör. phos). E különbségtétel alapján a ~ a →világosság forrása. - Az ÓSz tanúsága szerint a →teremtés első eseménye a ~ teremtése (Ter 1,3-5). A ~ az Úr dicsősége (Hab 3,4) és dicsőítője (Dán 3,72). - A →bölcsességi könyvekben a ~ azonos a bölcsességgel (Bölcs 7,10); a bölcsesség az örök ~ ragyogása (7,26), úgy különbözik az ostobaságtól, mint a ~ a sötétségtől (Préd 2,13). A ~ azonos az élettel, annak föltétele (Jób 3,20; 18,5-6; Eszt 8,16; Bölcs 13,9); a halottnak elfogyott a ~e (Sir 22,10). A ~ az igazak sajátja (Zsolt 96,11): az →egyiptomi csapások egyike a ~ hiánya, a sötétség volt, de ahol Izr. fiai voltak, ott ~ volt (Kiv 10,23). Az igazaknak nagy ~ük van (18,1), és ~ük állandóan növekszik (Bölcs 4,18). - A törvénnyel Isten ~t adott Izr-nek (Sir 45,21; Oz 6,5; Iz 18,4; 51,4); a törv. ~ként árasztja magából a tanítást (24,37); az Úr parancsolata →mécses, a törv-e ~ (Bölcs 6,23). Isten ítélete, törv-e, a bölcsesség és a ~ azonos (Sir 50,31; Dán 2,22; Iz 18,4; 51,4). - A prófétáknál a ~ erkölcsi jelentést kap: Sámuel próf. lett és látta a ~ Istenét (Sir 46,18); a bűn és büntetése sötétséggé teszi a ~t (Iz 5,30; 13,16; 59,9; Jer 4,23); nem lesz reggeli ~e a bálványimádóknak (8,20). - A messiási jövendölések gyakran utalnak a Megváltó mint a ~ megjelenésére (Iz 9,2; 18,4; 30,26; 42,6, 49,6; 45,7; 60,19-20; Mik 7,8). Az Úr napján este lesz ~ (Zak 14,6). - Az ÚSz-ben Szt János evang-ának lényegi tanítása „a ~, aki az Ige” megjelenése (1,9; 3,19). Az a ~ jött a világba, mely az ÓSz hite szerint az emberek élete volt (1,2; 8,12; 9,5; 12,46). 1Jn 1,5: az evangélium összefoglalása: Isten ~, és nincs benne semmi sötétség (vö. 2Kor 6,14). Jézus tanítványainak mondja: „ti vagytok a világ ~e” (Mt 5,1). Követőinek, a „~ fiainak” az igazságosság és a szeretet közösségében kell élniük (Lk 16,8; 1Tesz 5,5; Ef 5,8). Lk-nál szimbolikus tartalmú időhatározásként szerepel: ante lucem ('a ~ [megjelenése] előtt') mentek a sírhoz az asszonyok (24,22). Szt Pál ap-nál a ~ a hit és a krisztusismeret képe: Isten, aki a ~t teremtette, a mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán fölragyogjon nekünk (2Kor 4,6); ez az ismeret segít fölismerni az ál-apostolok ősképét, a sátánt is, aki a ~ angyalának mutatja magát (11,14). A mennyei Jeruzsálem egyetlen ~forrása a Bárány lesz (Jel 21,23). -

4. A liturgiában a ~nek, ill. a ~ hiányának jelentős szerepe van. A lit. kezdetét a ~ jelzi: az oltáron meggyújtják a →gyertyákat, s az egész tp-ot megvilágítják. A pp. jobbján (a császárkultuszból átvéve) fáklyát v. gyertyát (→bugia) vittek a II. Vat. Zsin-ig. A ~vivők az egyh. rend külön fokozatát jelentették (→akolitus). A bizánci lit-ban a kétágú (→dikérion) és a háromágú gyertya (→trikérion) Krisztust és a Szentháromságot jelképező ppi jelvények. Körmeneteken és oltárokon a feszület mellett elmaradhatatlan a ~, a 2, 4, 6, 7 gyertya. Az →örökmécs a kat. tp-okban Krisztus-szimbólum, a jelenlévő Istenre utal. - Különleges szerepe van a ~nek a 2 nagy ünnepkör, →karácsony és →húsvét lit-jában. Karácsonykor a →betlehemi csillag és az angyalok (~alakok) megjelenése jelzi a Megváltó születését. Vízkereszt a ~ epifániájának ünnepe. Húsvét az első tavaszi holdtöltét követő vasárnapon van: az óra, melyben a Megváltót (jelképe mint ~forrás a Hold) elárulják és földi élete betelik, a „sötétség órája” (Lk 22,53). →Nagypénteken a papság bevonulásakor egyetlen gyertya sem ég a tp-ban, s a →nagyszombati szertartás is teljes sötétségből vezet a ~ születésének ünnepléséhez (→Exsultet, →Inventor rutili). - 5. Ikgr. A ~ mint Isten első és leganyagtalanabb teremtménye az isteni valóság megjelenítője. Krisztus jelképeként hangsúlyozottan jelenik meg az angyali üdvözlet-, Jézus születése-, Jézus keresztsége-, színeváltozás-, Golgota-, pokolraszállás-, föltámadás-, mennybemenetel- és utolsó ítélet-képeken. A Nap mint ~forrás szerepelhet Szentháromság-szimbólumként. A Bold. Szüzet sokszor hasonlítják irod-ban is, ábrázolásokon is a ~hez, ill. ~forrásokhoz: tengernek csillaga, hajnali szép csillag, Napbaöltözött Asszony, mennyország ajtaja, makula nélkül való tükör, 'ékes, mint a Nap, szép, mint a Hold' stb. Az angyalok az egész ker. műv-ben valójában ~alakok. A mennyei Jeruzsálem-képeken a ~ forrása a →Bárány. - A ~ szimbólumai az állatok közül a →galamb, →bárány, →griff, →pegazus, →sas; növények közül: a →liliom, →pálma, →rózsa; anyagok közül: az →arany, →gyémánt, →kristály, →márvány, →üveg; színek közül az →arany, →ezüst, →fehér, →kék. - A ~ tiszt-éből születtek az →újhold körüli népszokások. V.Lá.-**

Kirschbaum III:95. - Onasch 1981:243. - Schütz 1993:95.

fény