Magyar Katolikus Lexikon > L > liliom


liliom (gör. krinon, héb. sósan, ar. susan, lat. lilium): a liliomfélék családjába tartozó növénynemzetség, magas szárú, illatos, tölcsérvirágú, kerti dísznövény. Ősi jelkép: →fény, →élet, →tisztaság, →szüzesség (→termékenység), →remény. - 1. a Szentírásban a legismertebb növénynév, gyakran 'csodálatos virág, szépség, gazdagság' értelemben is (1Kir 7,19.22.26; 2Krón 4,5; Neh 1,1; Eszt 1,2; Sir 39,19; 50,8; Dán 8,2; Oz 14,6). A héb. sósan sok egyéb virágot (~mal rokon fajokat) is jelöl (→lótusz). A rabbinikus irod. a sosanah alakú többes számot rendszeresen a →rózsára alkalmazza. Az ósz-i helyek legtöbbje vsz. az eredeti jelentésében használja a szót, de azonosítása nagymértékben függ a szövegkörnyezettől. Gyakori használatát és jelentőségét többek között a belőle származó Zsuzsanna személynév, valamint Susa, a perzsa birod. főv-ának gör. neve is mutatja. - A Kir és Krón könyveiben (Salamon tp-ának díszei) szövegösszefüggések alapján jelentése vsz. 'fehér tündérrózsa' v. 'lótusz'. - Az Én-ben a leggyakrabban használt jelkép a (fehér és piros) ~: az 5,13 a menyasszony piros ajkait hasonlítja ~hoz (a piros ~ esetleg a gör. ~, a hegyi tulipán, a keleti császárkorona, s a tömegesen vöröslő koronás szellőrózsa is lehet). „Az én szerelmesem fehér és piros” (5,10) a szüzesség és szeretet, ill. az áldozat tisztasága és a szeretetből vállalt szenvedés jelképe; ezért van olykor a fehér és piros ~ együtt  Mária kezében (lásd a színes képek között). A „völgyek ~a” (2,1) az alázatosság képe. A „~ a tövisek között” (2,2) Mária szeplőtelenségének és a kereszten függő Jézusnak az allegóriája. - A zsoltárfeliratokban szereplő ~ (Zsolt 45; 60; 69; 80) rendeltetése ma már nem értelmezhető, esetleg egy ~mal kezdődő egykori ének dallamára utal. -

2. díszítőelem az egyiptomi és asszír kultúrában; a gör-róm. kultúrkörben Diana holdistennőnek és az ég kirnéjának, Junónak kedvenc virága. A műv-ekben a nőiesség, szelídség, a tiszta szerelem, szüzesség és a belőle fakadó erő és termékenység szimbóluma. A reményre utalva szerepelt róm. pénzérmén (felirata a ~ körül: Spes populi romani, 'a római nép reménye'). A lakodalmas szokások között a menyasszony és a vőlegény fejére a tisztaság és termékenység szimbólumaként ~- és búzakoszorút helyeztek. - A kereszténység sokáig elutasította (a rózsával együtt), mert gör-róm. képeken erotikus tartalommal is szerepelt. Később a fehér ~ gyakori lett az →Angyali üdvözlet- és a →Szeplőtelen fogantatás-képeken. Gábor főangyal kezében a ~ a paradicsomi →élet fájára is utal, melyből az új élet és a megváltás sarjadzik. Mária kezében a →jogar olykor ~ban végződik (Almás, Boldogasszony, Bucsuszentlászló, Máriagyüd). Ez királynői méltóságára utal, mert e méltóságának alapja részben istenanyasága, részben szüzessége. Az ercsi plébtp. kegyképén a kirnéi kormánypálca szintén ~ba virágzik. Amikor Mária az ábrázolásokon ~ra v. a keblére mutat, ez azt jelenti: 'Íme, az Úr szolgálóleánya, a Megváltó anyja'. - Bugac környékén a ~ot Szt József virágának is nevezik. - Mivel a fehér szín a világosság jelképe is, a ~ Krisztusnak, a világ világosságának attrib-a (mozaik, Ravenna, 6. sz.), ezért a húsvéti oltár és a szentsír szokásos dísze. Az →Utolsó ítélet- és a →Pantokrátor-képeken a ~ Isten kegyelmének szimbóluma. - A piros virágú tűz~ (Lilium bulbiferum) Krisztus szenvedésére és halálára, s ált. a szenvedésre utal. Stilizált változata a feszület szárainak három szirmú ~a, ami az isteni irgalom (végtelen szelídség) jele. 1120 k. a →Liber floridusban a ~ neve a „jó fa” levelén a szüzességet jelenti. - A ~ jelképes felhasználása annyira elterjedt, hogy 1618-tól pápai rendelet is szabályozta alkalmazását a művészetekben. - Profán ábrázolásokon, áldott állapotban lévő nő mellett a ~ az élet szimbóluma, az anyaság/teremtés termfölötti jellegére utal. - A ~ a szüzek, a Szűzanyát különlegesen tisztelő v. →József-házasságban élő sztek attrib-a: Montepulcianói Szt Ágnes, Gonzága Szt Alajos, Szt Anna, Páduai Szt Antal, Firenzei Szt Antonin, Szt Balbina, Crisantus és Daria, Szt Domonkos, Szt Egyed, Eustochium, Xavéri Szt Ferenc, Benizi Szt Fülöp, Gábriel főangyal, Szt Imre hg., Colombini Szt János, Keresztes Szt János, Szt Joachim, Szt József, Svéd Szt Katalin, Sziénai Szt Katalin, Assisi Szt Klára, Szt Kunigunda, Szt IX. Lajos kir., Toulouse-i Szt Lajos, Árpádházi Szt Margit, Pulcheria csnő, Kosztka Szt Szaniszló, szervita rendalapítók, Aquinói Szt Tamás, Ferreri Szt Vince. - Megjelent a kk. világi fejed-ek (Anjouk, Firenze) jelképei között is, Mo-on I. Károly Róbert (ur. 1308-42) és Nagy Lajos (ur. 1342-82) idején vált ismertté (Anjou-~). A francia kir. címer ~a a legenda szerint akkor született, amikor Klodvig frank kir. megkeresztelkedett, s egy angyal e virággal ajándékozta meg. -

3. Sok eredetmagyarázó legendája ismert. Az egyik a piros ~ születését mondja el. Eszerint a ~ok fehérek voltak Jézus szenvedéséig. A Getszemáni-kertben büszke öntudattal ágaskodtak, hisz Jézus maga mondta őket mindennél ékesebbeknek. Ám amikor a vérrel verejtékező Urat és szenvedését meglátták, gőgjüket felismerve elpirultak, és piros ~má lettek. -

4. Rokon fajai. A mai ~nál vékonyabb, karcsúbb és kisebb virágú, vadon élő fehér ~ Jézus korában még nagy csoportokban virágzott a galileai dombokon, 2000: szigorúan védett növényként már csak a Kármel-hegy száraz, sziklás bozótjaiban él. Egyéb rokonai: a Kis-Ázsiából származó, égő vörös virágú görög ~; a magas, pompás virágú, igen szép vadnövény, a →koronás szellőrózsa; a palesztin pipitér v. szentföldi kamilla, melynek teája is gyógyhatású; a nagy foltokban hegyi réteken virágzó koronás margaréta; a több helyi változatban is előforduló közép-ázsiai keleti császárkorona; a gazdag dél-afrikai ~nemzetség néhány mediterrán fajának egyike a rozsdás kardvirág, melynek rozsdavörös virágai megérve bókolók, az ókorban vsz. nagy állományai virágoztak Galileában; a mocsári nőszirom az egész világon mindenhol elterjedt mocsári faj; nedves rétek kedves, tömeges, kora tavaszi virága ma is a tazetta-nárcisz; a fehér tündérrózsa állóvizekben nagylevelű hínárnövényzetet képezett; a Nílus híres virága, az egyiptomi lótusz már csak néhol látható a folyón; kora tavasszal piroslanak a galileai dombok a szír pipacstól; Sáron mezején 2000: is él az alacsony, kis csoportokban v. szálanként növő, szép virágú pompás vetővirág és a sároni tulipán, mely helyi fajként elkülönülve ma is tömegesen nő. Ky.Z.-S.J.

Kirschbaum III:100. - Lipffert 1976:65. - Bálint I:269. - BL:1122.- Kereszty 1998:272.