🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > Pantokrátor
következő 🡲

Pantokrátor (gör. 'a mindenség ura'): a →Hetvenes-fordításban a mindenek fölött uralkodó Isten neve, melyet a Jel Krisztusról mond: az Úr, az uralkodók Ura, a királyok Királya, az alfa és omega (1,8; 4,8; 15,3; 21,22). - Az ikgr-ban képtípus, mely 586: a Rabula-kódex illusztrációi között, a Megfeszítés- és a Mennybemenetel-képeken tűnt föl. Végleges formája a K-i egyházban a →képvita után alakult ki: a szembenéző Krisztus jobbjával áldást ad, baljában nyitott kv-et (Szentírást) tart a Mt 11,28; 25,34; v. Jn 8,12; 10,9 soraival. - Változatai: Euergetesz ('Jótevő'), Szótér ('Megváltó'), Zóodotesz ('Életadó'), Filantroposz ('Emberszerető'), Pszüchoszótér ('Lélekmentő'). →ikon, →Jézus Krisztus ábrázolásai V.J.

Onasch 1981:72.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.