Magyar Katolikus Lexikon > E > Exsultet


Exsultet, Exsultet iam angelica turba (lat. 'Ujjongjon már az angyalok kórusa'), laus cerei (lat. 'a gyertya dicsérete'), praeconium paschale (lat. 'a húsvét ünnepélyes meghirdetése'): a nagyszombati liturgiában a →húsvéti gyertyát megszentelő és felajánló örömének. - Mivel a gyertya „a mi →húsvéti bárányunk” szimbóluma, az ~et a lehető legünnepélyesebben éneklik, előtte megtömjénezik a gyertyát. A kk-ban külön ~-tekercsről énekelték. Eredetileg improvizált, azaz szabadon fogalmazott ének volt, mai szövege az 5. sz: a gallikán lit. ter-én készült, Rómában a 6. sz-tól részben átdolgozták. Szerzője ismeretlen, Szt Ambrusnak, Szt Ágostonnak is tulajdonították. 12. sz. utáni dallama a →prefáció dallamának gazdagabb variánsa. Diákonus v. pap énekelheti.  - Az ~ bevezetője a húsvéti öröm kiáradása a mennyből a földre, az Egyházra, a konkrét közösségre. Hálát ad a húsvét előképéért (→kivonulás Egyoptomból), fölsorolja az életet átalakító kegyelmeket, melyek ezen az éjszakán fakadtak. A méhek munkájából a méhkirálynő által készített viasz (a húsvéti gyertya anyaga) szimbolizálja a hívők buzgóságát, mely az Egyház által lesz Isten előtt kedves ajándék. Az ~ befejezése fohász: a húsvét kegyelmei maradjanak meg bennünk egész életünkön át, azaz a föltámadott Krisztus szimbóluma, a hajnalcsillag találja bennünk égve buzgóságunk, a gyertya lángját, amikor majd eljön övéiért. **

LThK III:1318. - ÉE:1433.