Magyar Katolikus Lexikon > S > sas


sas (lat. Aquila): nagytestű, barnás tollú, kampós csőrű, ívelt karmú ragadozó madár. - Lebegve keresi a zsákmányt, s lecsapva öli meg és ragadja magával. Ősidőktől a legerősebb, legmagasabbra repülő, legjobban látó madárnak tartották. Az ókori népeknél a Nap, az isteni és kir. hatalom megszemélyesítője, az ég küldötte. - 1. Az ókori görögöknél Zeusz madara, v. Merops, Kos kir-a, akit Héra változtatott ~sá. A rómaiaknál hadi jelvény, megvédése a katona kötelessége, elvesztése gyalázata, visszaszerzése a legnagyobb öröme volt. - 2. Az ÓSz-ben a dögevő keselyűfélékhez hasonlóan tisztátalannak számított (Lev 11,13; MTörv 14,12; . Jób 39,27; Mt 24,28). A képes beszédben a ~ a szirteken, a sziklahasadékokban fészkel (Jer 49,16; Abd 4; Jób 39,29;. Péld 30,19), a gyorsaságot (2Sám 1,23; Jób 9,26; Jer 48,40; 49,22; Ez 17,3), az ifjúkor erejét (Zsolt 103,5; Iz 40,31), ill. a kicsinyekről való gondoskodást (MTörv 32,11; Kiv 19,4) jelképezi. Az Ezekiel látomásában (pl. Ez 1; vö. Jel 4,7; 8,13; 12,14) szereplő ~ra nézve →kerubok. - 3. Ikgr. A →Physiologus szerint, ha megöregszik, szeme és szárnya elnehezül, látása eltompul, ekkor tiszta vizű forrást keres, majd fölszáll a Nap körüli égbe, leégeti régi szárnyait s a szemére boruló sötétséget, leszáll a forráshoz, 3x megmártózik benne és megfiatalodik. A ~ forrásban való fürdése Krisztus keresztségének, Nap felé repülése Krisztus mennybemenetelének jelképe. ~ hallal a csőrében a keresztség jelképe, mert a ~ megfiatalodik, mi a keresztségben új emberek leszünk. A bűntől való megszabadulást látták abban, hogy a sziklába harapó ~nak letörik a csőre (a szikla Krisztus). Gyakran ábrázolták a fiókapróbát: a ~ fölküldi fiókáit a magasba, v. a Napba nézet velük (Köln, Dóm, stallum, 1325 k.), s amelyik nem viseli el a napfényt, azt elveti magától. E motívum szimbolikus jelentését az utolsó ítéletre és Krisztus közvetítő szerepére értelmezték. A ~ akkor is Krisztus jelképe, amikor a kígyó fölötti győzelmét ábrázolják. Mint evangélista-szimbólum és a mennybemenetel jelképe a →Maiestas Domini része. A ~-formára kiképzett kv-tartók és ambók mögött is az evangélista-jelkép áll. A románkori építészet ~-oszlopfői legtöbbször a világi uralkodó hatalmi jelképei. - 4. A heraldikában a császárság címerállata, a 13. sz-tól a ném-róm. birod-é, a 14. sz-tól kettős ~, később Au. címerében is. - 5. A m. hagyományban a pogány Aba nemzetség totemállata volt. A szálláster-én szervezett egri ppség éppen azért választotta Szt Jánost patrónusul, mert a ~ az attrib-a. Így épült be ez esetben is a pogány m. hagyomány és szakrális szemlélet az egyh. szimbolikába. A ~, karmai közt kv-vel, Eger (és Szeged) városának címerében is föltűnik. - A szegedi Szt János-kultusz kései, elnépiesedett maradványa lehet, hogy a folyószabályozás előtt a szegedi halászkunyhók bejárata fölé bajelhárító, oltalmazó célzattal kiterjesztett ~szárnyakat szögeztek. Számos régi patikánk az Aranysas, Feketesas nevet viselte, ami föltétlenül annak a Szt János ap-nak oltalmát idézte, akinek a méreg nem ártott és áldásával annyi sok hívét erősítette. ~ a jelképe a székesfehérvári jezsuita (1773) és a nagyváradi patikának (1776) is. - 6. Szt Adalbert, Szt Ágoston, Szt Bertulf, Szt Flórián, János evang., Keresztes Szt János, Szt Medárd, Szt Modest, Szt Piroska, Szt Szaniszló, Szt Szervác, Szt Vencel, Szt Vitus s néhány allegória (geometria, gőg, igazságosság, mértéktelenség) attrib-a. Kétfejű ~ ül Elizeus próf. vállán. **

Picinelli: Mundus Symbolicus. Köln, 1729. - Petz I/1:186. - Kirschbaum I:70. - Lipffert 1976:23. - Sachs 1980:20. - Bálint I:88. - KML 1986:277. - Physiologus 1986:16. (6.) - Takács 1986:178. - BL:1564.