🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > S > sas
következő 🡲

sas (lat. Aquila): nagytestű, barnás tollú, kampós csőrű, ívelt karmú ragadozó madár. - Lebegve keresi a zsákmányt, s lecsapva öli meg és ragadja magával. Ősidőktől a legerősebb, legmagasabbra repülő, legjobban látó madárnak tartották. Az ókori népeknél a Nap, az isteni és kir. hatalom megszemélyesítője, az ég küldötte. - 1. Az ókori görögöknél Zeusz madara, v. Merops, Kos kir-a, akit Héra változtatott ~sá. A rómaiaknál hadi jelvény, megvédése a katona kötelessége, elvesztése gyalázata, visszaszerzése a legnagyobb öröme volt. - 2. Az ÓSz-ben a dögevő keselyűfélékhez hasonlóan tisztátalannak számított (Lev 11,13; MTörv 14,12; . Jób 39,27; Mt 24,28). A képes beszédben a ~ a szirteken, a sziklahasadékokban fészkel (Jer 49,16; Abd 4; Jób 39,29;. Péld 30,19), a gyorsaságot (2Sám 1,23; Jób 9,26; Jer 48,40; 49,22; Ez 17,3), az ifjúkor erejét (Zsolt 103,5; Iz 40,31), ill. a kicsinyekről való gondoskodást (MTörv 32,11; Kiv 19,4) jelképezi. Az Ezekiel látomásában (pl. Ez 1; vö. Jel 4,7; 8,13; 12,14) szereplő ~ra nézve →kerubok. - 3. Ikgr. A →Physiologus szerint, ha megöregszik, szeme és szárnya elnehezül, látása eltompul, ekkor tiszta vizű forrást keres, majd fölszáll a Nap körüli égbe, leégeti régi szárnyait s a szemére boruló sötétséget, leszáll a forráshoz, 3x megmártózik benne és megfiatalodik. A ~ forrásban való fürdése Krisztus keresztségének, Nap felé repülése Krisztus mennybemenetelének jelképe. ~ hallal a csőrében a keresztség jelképe, mert a ~ megfiatalodik, mi a keresztségben új emberek leszünk. A bűntől való megszabadulást látták abban, hogy a sziklába harapó ~nak letörik a csőre (a szikla Krisztus). Gyakran ábrázolták a fiókapróbát: a ~ fölküldi fiókáit a magasba, v. a Napba nézet velük (Köln, Dóm, stallum, 1325 k.), s amelyik nem viseli el a napfényt, azt elveti magától. E motívum szimbolikus jelentését az utolsó ítéletre és Krisztus közvetítő szerepére értelmezték. A ~ akkor is Krisztus jelképe, amikor a kígyó fölötti győzelmét ábrázolják. Mint evangélista-szimbólum és a mennybemenetel jelképe a →Maiestas Domini része. A ~-formára kiképzett kv-tartók és ambók mögött is az evangélista-jelkép áll. A románkori építészet ~-oszlopfői legtöbbször a világi uralkodó hatalmi jelképei. - 4. A heraldikában a császárság címerállata, a 13. sz-tól a ném-róm. birod-é, a 14. sz-tól kettős ~, később Au. címerében is. - 5. A m. hagyományban a pogány Aba nemzetség totemállata volt. A szálláster-én szervezett egri ppség éppen azért választotta Szt Jánost patrónusul, mert a ~ az attrib-a. Így épült be ez esetben is a pogány m. hagyomány és szakrális szemlélet az egyh. szimbolikába. A ~, karmai közt kv-vel, Eger (és Szeged) városának címerében is föltűnik. - A szegedi Szt János-kultusz kései, elnépiesedett maradványa lehet, hogy a folyószabályozás előtt a szegedi halászkunyhók bejárata fölé bajelhárító, oltalmazó célzattal kiterjesztett ~szárnyakat szögeztek. Számos régi patikánk az Aranysas, Feketesas nevet viselte, ami föltétlenül annak a Szt János ap-nak oltalmát idézte, akinek a méreg nem ártott és áldásával annyi sok hívét erősítette. ~ a jelképe a székesfehérvári jezsuita (1773) és a nagyváradi patikának (1776) is. - 6. Szt Adalbert, Szt Ágoston, Szt Bertulf, Szt Flórián, János evang., Keresztes Szt János, Szt Medárd, Szt Modest, Szt Piroska, Szt Szaniszló, Szt Szervác, Szt Vencel, Szt Vitus s néhány allegória (geometria, gőg, igazságosság, mértéktelenség) attrib-a. Kétfejű ~ ül Elizeus próf. vállán. **

Picinelli: Mundus Symbolicus. Köln, 1729. - Petz I/1:186. - Kirschbaum I:70. - Lipffert 1976:23. - Sachs 1980:20. - Bálint I:88. - KML 1986:277. - Physiologus 1986:16. (6.) - Takács 1986:178. - BL:1564.


sas: a Mo-on előforduló és az Aquila nembe tartozó hat sasfaj közül négy fészkel az országban. A parlagi sas (Aquila heliaca) egyaránt fészkel az közephegységekben és az Alföldön, az országban 80–100 pár él. Az öreg madaraknak sötétbarna fejük és nyakszirtjük, agyagsarga, nagy fehér vállfoltjuk van. A párok évente 2–3 fiókat nevelnek. Fő táplálékuk a hörcsög és az ürge, de egyéb rágcsálókat, alkalmilag nyulat is fognak. Az öreg párok egész évben a fészkelőhely közelében maradnak, a fiatalok kóborolnak. A parlagi sas keleti elterjedésű faj, tőlünk nyugatra már nem költ, védelme különösen fontos. – A szirti sas (Aquila chrysaetos) 5–6 párja csak újabban, az 1980-as évek óta költ a Zempléni-hegységben. Kóborló példányai ősszel és télen az Alföldön is megjelennek. – A békászó sasnak (Aquila pomarina) mintegy 40 párja költ erdeinkben. Rágcsálókkal, a vizes területek közelében nevének megfelelően békákkal is táplálkozik. – Csak alkalmilag költ Mo-on a törpesas (Aquila pennata), míg egy másik nembe tartozó rétisas (Haliaetus albicilla) állománya egy mélypont után a védelemnek köszönhetően fokozatosan erősödött és ma 160–180 pár fészkel. Az öreg madarak barnák, csőrük magas, bo1tozatos, élénk sárga, faroktollaik fehérek. Csüdjük kétharmada csupasz, egyebek mellett ez különbözteti meg őket az igazi sasoktól (Aquila). Hatalmas, éveken át használt gallyfészkükben 1–2 fiókat nevelnek. Táplálékuk madarakból,(pl. récék, szárcsa), emlősökből (nyúl, hörcsög) és halakból áll, de elfogja a mocsári teknőst is. Valamennyi említett faj fokozottan védett. Lásd MKL XI:914. S.E.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.