Magyar Katolikus Lexikon > K > kerubok


kerubok: a →Paradicsom és a →frigyláda őrei, a →szeráfokkal együtt Isten közvetlen környezetét alkotják, Istent kísérik. Eredetileg nem angyalok, de a zsidó apologetika nyomán →angyaloknak tekintették őket, mégpedig olyanoknak, mint akik az angyalok rendjében a legmagasabban állnak. Így vette át őket a keresztény hagyomány. - A héb. kerub szó vsz. az akkád karabu, 'áldani' igével (ennek igenévi származékával: karibu) függ össze; a szó Mezopotámiában másodrangú istenséget jelölt. - 1. Az Ósz-ben. Isten azért állította a ~at az Édentől K-re, hogy őrizzék az →élet fájához vezető utat (Ter 3,24;. Ez 28,14.16). Ezekiel próf. látomásában 4 szárnyú és 4 arcú lények (1 ember-, 1 oroszlán-, 1 bika-, 1 sasarc: →evangélista szimbólumok); Isten dicsőségének trónkocsiját alkotják, mely Isten dicsőségét az égből a földre és a földről az égbe viszi; minden irányban szemük van, szüntelenül forgó kerekeken állnak (vö. 1,4; 9,3; 10; 11,22). A teofániákban is Istent hordozzák (2Sám 22,11; Zsolt 18,11: . 104,3; Iz 19,1). - A szt sátorban a frigyládán v. mellette állnak: 2 arany alak a kiengesztelés helyén, arccal egymás felé fordulnak, szárnyukat a láda fölé terjesztik; kettejük közt adja Isten a kinyilatkoztatást (Kiv 25,18-20.22; 37,8; Szám 7,89; 1Kir 8,6; 1Krón 28,18; 2Krón 5,7). Jahve jelenlétét jelzik; innen ered Isten egyik megjelölése: „aki a ~ fölött trónol” (1Sám 4,4; 2Sám 6,2; 2Kir 19,15; 1Krón 13,6; Zsolt 80,2; 99,1; Iz 37,16). - Salamon →jeruzsálemi templomában, a →szentek szentjében a szentély felé fordulva álltak az arannyal bevont olajfából készített, 10 könyök magas ~ szobrai (1Kir 6,23-31; 2Krón 3,10-13). - Kultikus díszítőelemként ~at szőttek a sátorlapokba, a szt →sátor (Kiv 26,1.31; 36,8.35) és a Templom (2Krón 3,14) függönyébe. - Az ÚSz-ben a ~at csak a Zsid 9,5 említi, a szövetség ládájának leírásakor. A Jel 4,6-8 négy lénye a ~ vonásait is hordozza. - 2. K-i párhuzamok. Az ősi Kelet számos istene és mesealakja hasonlóságot mutat a bibliai ~kal. Asszíriában a lamassu emberarcú, oroszlán- v. bikatestű szárnyas kolosszus, s tp-ok és paloták bejáratát őrzi. A karibi alárendelt istenek, védőszellemek, akik a főistenséghez vezetik az embert. Eredetileg ember alakban ábrázolták őket, a valódi istenektől csak egy embléma különböztette meg alakjukat. Később szárnyas oroszlán v. bika, ill. sas formát kaptak. Gyakran láthatók az asszír és újbabilóniai építményeken, nemegyszer az élet fájával. - Az ósz-i ~ kétségtelenül összefüggnek az ősi K-i mitikus elképzelésekkel; ezt mindenekelőtt az élet fájával való kapcsolatuk alapján tehetjük föl (vö. Ter 3,24: őrködés a tüzes karddal); de erre enged következtetni Ez 41,18 (pálmamotívum) és az 1Kir 6,29.32 is. Ugyanakkor az ÓSz-ben a ~ nem részesültek kultikus tiszteletben (sehol nem szerepelnek istenséget megillető jelzővel), és kultikus közvetítő szerepet sem töltöttek be. Csak kísérik, jelzik az „isteni” közeledtét v. jelenlétét, melyet egyszersmind meg is kell óvniuk attól, hogy a hétköznapival, a nem szent dolgokkal érintkezésbe kerüljön. -

3. Ikgr. Első ábrázolásuk egy Ez-kommentárban található: nem emberszabású, hanem 2 pár szárnyból, 4 arcból, bikalábból és kerékből álló lények (586: Rabula-kódex, Mennybemenetel-miniatúra, Firenze, Bibliotheca Laurenziana). A Ny-eu. műv-ben alakult ki a ~ emberhez hasonló 4 szárnyú angyal képe, legtöbbször a →mandorlában megjelenő eszkat. Krisztus kíséreteként. A kk-ban a ~at és a szeráfokat szemekkel és szárnyakkal borított kerékként ábrázolták, csak szárnyaik számában volt különbség. Ezt azonban nem mindig lehet észrevenni, mert néhány angyalnál a 3. pár szárny a hát közepén van, tehát láthatatlan. - A ~ ábrázolásának gyakori a formája a kerubfejek tüzes mandorlát alkotva. A →máriapócsi kegyképen és másolatain (→Stephanskirche) 2 kerubfej látható, ami utalás lehet a bizánci lit. →Kerub-énekére. **

Pallas X:456. - Sachs 1980:75. - BS III:1188. - BL:962.