Magyar Katolikus Lexikon > M > mandorla


mandorla: az egész alakot körülvevő, mandula formájú →dicsfény, töredékes →sphaira. A →Maiestas Domini attrib-a. - A fénykoszorú belső határa éles vonal. Formája →kör, →ellipszis v. →négyszög; színe legtöbbször arany, de lehet kék-piros-zöld-sárga, kék v. zöld. - A ~ a róm. S. Maria Maggiore-baz. mozaikján tűnik föl: a Mózes és a kémek-képen Mózest az isteni oltalom, az Ábrahám és a három angyal-képen a középső angyalt az istenség jeleként veszi körül. A továbbiakban a ~ mindig az istenség jelképe. - Madonna-képeken Mária istenanyaságára utal. A szobrászatban a ~ gyűrű, korong v. sugárkoszorú is lehet. - Bizánci képtípus a Mária ~ba foglalt Krisztus-képpel: az ülő v. álló Mária ~ban Krisztus-képet tart maga előtt. Először Mauritius cs. (ur. 582-602) pecsétjén fordul elő: Mária azon a helyen áll, ahol a korábbi ábrázolásokon Niké (a Győzelem istennője) állt, s koszorút v. pajzsot tart a császár képével. Nem mindig dönthető el, hogy Mária kezében pajzs van-e, v. ~. **

Kirschbaum III:147. - Lipffert 1976:130. - Sachs 1980:177, 249. - KML 1986:213.