Magyar Katolikus Lexikon > E > ellipszis


ellipszis (gör.): matematikailag kúpszelet, melynek minden pontja a végesben fekszik, szemben a parabolával, mely 1, és a hiperbolával, mely 2 irányban a →végtelenbe nyúlik. - Az ~nek 2 fókuszpontja, 2 szimmetriatengelye és 1 →középpontja van. A síkban az ~ azon pontok mértani helye, melyeknek a →fókuszoktól mért távolságának összege állandó. Az ~ sajátos esete a →kör, melynél a fókusz és a →középpont egybeesik. - Az ~ jelentőségére a matematika és a csillagászat hívta föl a figyelmet a kozmikus pályák ~ jellegének fölfedezésével. - A ker. ikgr-ban az ~ a →föld szimbóluma. A →mandorla alakja gyakran ~.  Egyébként alig alkalmazták, jóllehet alkalmas az ellentétpárok, azaz a különböző, de egymást nem kizáró, hanem föltételező valóságok (a klasszikus  fil-ban korrelációk) modellezésére. **