sátor: vázra erősített, bőrből, nemezből, vászonból stb. álló, szétszedhető, hordozható hajlék, legfejlettebb formája a →jurta. - A Szentírásban a →nomádok lakása (Iz 38,12; Jer 35,7; Oz 12,10; Zsolt 120,5; Én 1,5), de gyakran a félnomádoké is, mint az ősatyáké (Ter 13,5; 18,1; 26,25; 31,33; 33,19; Zsid 11,9) és Izr. honfoglaló fiaié is, mielőtt letelepedtek volna (Kiv 16,16; Szám 19,14). Királyok is vertek fel ~at (2Sám 11,11; 2Kir 7,7; Jer 37,10). A ~lapot (olykor állatbőrökből készült: Kiv 36,19, de rendszerint fekete kecskeszőrből szőtték: Én 1,5) kötelekkel és karókkal erősítették a talajhoz (Iz 54,2). A ~szövés a róm. korban külön iparág volt (Pál: ApCsel 18,3). A ~ belsejében egy részt elkülönítettek a nőknek, de olykor külön ~ban laktak a nők (Ter 24,67; 31,33; Bír 4,17). Vsz. állattartásra szolgáló ~ai is voltak Izr. fiainak (vö. 2Krón 14,14). Több nemzetség - különféle megfontolásokból - még a letelepedés után is ~akban lakott (Szám 32,41: ~falvak; Jer 35,7: →rechabiták; vö. még: Bír 4,17; 5,24; Mt 17,4). A ~ a 'lakás' nomád elnevezéseként továbbra is használatban maradt a különféle szóképekben v. állandósult szókapcsolatokban (2Sám 20,1; 1Kir 12,16). - Ikgr. Az ósz-i pátr-kat és az ígéret földjére vándorló zsidókat ábrázoló jeleneteken is látható. A Szövetség ~ában őrizték a frigyládát (Kiv 26,1; 33,7; 36,8). A kinyitott ~, amelyben Mária látható egyedül v. a gyermek Jézussal, jelképesen az isteni kinyilatkoztatásra utal. - Aquila Szt Pál tanítványai attrib-a. R.É.-**

BL:1567. - Vanyó 1988:111. - KML 1986:278.