rechabiták: egy Recháb nevű ősatya „fiai”; izr. népcsoport, mely vallási megfontolásból nem telepedett le, idegenkedett a földműveléstől és a szőlőműveléstől, s csak szükség idején húzódott be a megerősített városokba (Jer 35,1-14). 1Krón 2,55: Recháb háza a keniták utódai közé tartozott. Jer 35,6: Recháb fia, Jonadáb volt az ősatyjuk, aki a 2Kir 10,15 szerint a Jahve ügyében buzgólkodó Jehuhoz szegődött. Amikor Jojakim idejében Nebukadnezár benyomult Júdeába, a ~ visszahúzódtak Jeruzsálembe, és Jeremiás példaképül állította őket a júdeaiak elé, amiért hűségesen ragaszkodtak ősatyjuk rendelkezéseihez. R.É.

BL:1527.