Magyar Katolikus Lexikon > P > Physiologus


Physiologus (gör. 'természettudós'): félig-meddig mesés állatok és állattörténetek szimbolikus magyarázatainak gyűjteménye keresztény olvasók számára. - Több változatát ismerjük: az elsőt ismeretlen, vsz. zsidó szerző/szerkesztő gör-ül írta Kr. u. 200 k., vsz. Alexandriában. A 2., bizánci változatot Szt Epiphaniosz ciprusi pp-nek tulajdonították, 27 fejezetben újabb állatokat is leír (víziló, griff, méhek, gólya, áspiskígyó, harkály és a félelmetes mitikus lény, a gorgó). A 3. változat a 10-11. sz: keletkezett, 30 fej., benne újabb állatok (nyúl, farkas, krokodil, vaddisznó, strucc, papagáj, fácán), egyes állatfajokat eddig nem említett tulajdonságokkal ruház fel. Az allegorikus magyarázatokat Nagy Szt Vazulnak tulajdonítják. A késői bizánci irod-ban egy népnyelvű, verses változat is megtalálható, amelyben a medve és a kutya mellett a gonosz szatír is megjelenik. - A ~t már az ókorban lefordították kopt, etióp és szír nyelvre, majd örményre és grúzra is. A Fekete-tenger medencéjének Ny-i részébe is eljutott, ismerjük bolgár, orosz, sőt román és cseh fordítását is. A szírek ismertették meg a ~t az arab világgal: két arab változatát is ismerjük, az egyikben hiányzanak a ker. vonatkozások, a másik népies ker. arab átdolgozás. Ezenfelül a középkor során a Ny-eu., a lat. és a germán műveltségű kultúrákban is kedvelt olvasmánnyá lett ez a fantasztikus-morális „természetrajz”. - A lat. ~-változatok a gör. átdolgozásai. A De natura bestiarum szerzőjének Aranyszájú Szt Jánost tüntették fel. A leydeni kvtár lat. ~a különböző gör. szövegekből átvett részletekkel 81-re emelte a fej-ek számát, és növényeket, sőt ásványokat is felvett. 1350 k. Konrad von Megenberg „újította meg” a ~t, amely akkor már egészen Izlandig meghódította az egész germán világot. - A ~ kínálta és igényelte az illusztrálást. A gör. változatokat tartalmazó illusztrált gör. kódexek többsége a kk., ill. reneszánsz Itáliában készült. Egyetlen ~-kódexet ismerünk, amelyet a Bizánci Birod. területén illusztráltak, a szmirnai Evangélikus Gimn. kvtára őrizte 1922-ig, amikor a gör-tör. háborúban elégett. E szmirnai kódex 53 f-ből állt, szövege az 1. változat. Általában a 11. sz: készült kódex 14. sz. végi másolatának tartják, mert az egyik egyszarvút ábrázoló miniatúrán a trónon ülő szűz lelógó ujjú ruhában, széles trapéz alakú kalapban Palaiologosz-kori hgnő. A milánói kódex, mely szövegében ugyancsak az 1. redakciót őrizte meg, szövegközi tollrajzainak stilizáltságával a 11. sz. lombard műv. felfogását tükrözi, bár ikgr-jában a bizánci hagyományokhoz kapcsolódik (a szűz itt is trónon ül, de feje fedetlen, haja kibontott). Ehhez a körhöz kapcsolódtak az elpusztult turini kódex képei is. - Az összes többi (kb. 10) gör. illusztrált ~-kódex az itáliai humanisták számára dolgozó műhelyek terméke 1350-1600 között. Szövegük a 2. változatot őrizte meg. Képeik nem jelentősek művészi szempontból, kettő kivételével: az egyik 15. sz. végi É-itáliai, talán egy velencei mester műve, egykor Zsámboki (Sambucus) János m. humanista orvosé volt, ma a bécsi Nemz. Kvtár tulajdona; 47 tintával rajzolt s vízfestékkel színezett szöveg közti kép díszíti, amelyek stílusa meglehetősen „népies”. A másik a Vatikánban található, mintegy 40, vonalas rajzú képpel ékesített, melyek világosvörös, sárga, kék és zöld színekkel vannak kifestve. -

A latin ~nak a kk. →bestiarium-illusztrációkra gyakorolt hatása szinte felmérhetetlen. A bizánci szobrászatban alig található olyan emlék, amely a ~hoz kapcsolható. Valószínűbb a ~ hatása a román kor szobrászatára, bár itt is fenntartásokkal kell élnünk. Talán a legvalószínűbb az összefüggés a gernrodei Stiftskirchében levő Szt Sír Ny-i falán található állatsor, v. a zürichi Grossmünster keresztfolyosóinak díszítései esetében. Kétségtelen az ikgr. egyezés a magát halottnak tettető ravasz róka és a két madár kompozíciójában a spoletói San Pietro reliefje és a lat. ~-illusztrációk között. A román kori műv-ben oly gyakori kentaur- és szirénábrázolások, kígyók is jórészt a ~ alapján nyernek szimbolikus értelmet. Magyar vonatkozásúak e témakörben a pécsi kentauros pillérfő, szirénes gyámkő v. az újudvari timpanon, ahol a diadalmas kereszt alatt jobbra szeretkező kígyók, balra rohanó, sipkás kentaur látható. - A 12. sz: Clairvaux-i Szt Bernátnak a kerengők szörnyalakjait ostorozó gúnyos kritikája lassanként ált. elvvé vált, s a reneszánsz építészetben végleg eltűnt a ~ világa a tp-ok falairól, ám a többi műv-ből nem tűnt el teljesen. Különösen a szűz és az egyszarvú története maradt továbbra is népszerű, nemcsak a hatalmas gobelineken, hanem a táblaképfest-ben is. Az egyszarvú túlélte a 18. sz-ot is, amikor főként a patikák ajtaján látható. - A ~ értelmezései: →achátok, →antilop, →bagoly, →béka, →búbosbanka, →egyszarvú, →elefánt, →eper, →fecske, →fogoly, →főnix, →füge, →galamb, →gerle, →gyémánt, →gyöngy, →hangya, →hangyaoroszlán, →hiéna, →hippokentaur, →hód, →ibisz, →ichneumon, →indiai kő, →juh, →keselyű, →kígyó, →kócsag, →lile, →mágnes(kő), →majom, →menyét, →gyík, →oroszlán, →őz, →párduc, →pelikán, →peridexion fa, →róka, →sas, →sün, →szalamandra, →szamár, →szarvas, →szirének, →teknős, →tűzkő, →varjú, →vidra, →vipera. K.Z.

Kirschbaum III:432. - Sachs 1980:286. - ~. Bp., 1986.