🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > gerle
következő 🡲

gerle, gerlice, gőrice, gilice (lat. turtur): a galambalakúak rendjébe, a galambfélék családjába tartozó, gyorsröptű madár. - Sík- és hegyvidéken egyaránt fészkel. Palesztinában a Biblia korában 3 faja élt. - A Szentírás a →fecskével és a →gólyával együtt a költöző →madarak közt (Jer 8,7) a tavasz hírnökeként (Én 2,12) említi. A →galamb mellett az egyetlen madár, melyet fölajánlhattak (főleg a szegények) tisztulási áldozatul (pl. →nazírok fogadalomtételkor: Szám 6,10; Lev 5,7; 12,6.8; 14,22; 15,14; Lk 2,24), ezért a Tp-ban árusították (Mt 21,12). - A →Physiologus szerint igen ékes szavú madár, szívesen él egyedül a pusztában. Ha párja meghal, nem keres másikat, a társára való emlékezésbe belepusztul. - Magányával Krisztus, a kút v. forrás vízéből ivó ~ a keresztség jelképe. **

MNL III:334. - Sachs 1980:286. - Physiologus 1986:50. (28.)


gerle: Mo-on két faj, a vadgerle istreptopelia turtur) és a balkáni gerle (Streptopelia decaocto) költ. Előbbi vonuló, Afrikában telel, utóbbi állandó. –A vadgerle az erdőszéleken, a kis alföldi akácosokban, nagyobb bokrosokban általánosan elterjedt, a balkáni gerle kizarólag az urbanizált környezetben, falvakban él. Magevők, fiókaikat a begyükben képződött túrószerű anyaggal, begytejjel táplálják. Ágacskakból készült silány fészkeiket bokrok és fák ágaira építik, a balkani gerle gyakran fészkel a városi ablakok, erkélyek virágosládáiban is. Csak a vadgerle védett. – Lásd MKL IV/82. (s.v. galamb) S.E.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.