Magyar Katolikus Lexikon > G > Galamb


galamb, házi galamb (lat. columba domestica): a galambalakúak rendjében a galambfélék családjába tartozó madár. Mintegy 300 faja ismert. - A Földközi-tenger mellékén élő szirti ~ leszármazottja. Főleg magvakkal táplálkozó, párosan élő, monogám madár. Évente többször költ, a 2 tojásból álló fészekaljat a hím és a nőstény közösen költi ki. A tojások 17-18 nap után kelnek ki, a fiókák szeme 4-5 napos korban nyílik, 8-10 napos korra tollasodnak. Húsáért tenyésztik, alfajai a parlagi, mezei, posta~. - A Biblia korában több faja élt Palesztinában (Én 2,14; Jer 48,28; Ez 7,16); ismerték a →gerlét is. Szegény emberek is tenyésztették (Lev 5,7). - A →vízözön végén Noé úgy szerzett tudomást a víz állásáról, hogy 3 ízben kibocsátott egy-egy ~ot; közülük az 1. visszatért, a 2. olajágat hozott, a 3. nem tért vissza, mert már szárazföldet talált (Ter 8,8). - A gerle mellett a ~ az egyetlen madár, melyet föl lehetett áldozni tisztulási áldozatul (Lev 12,6.8;. Lk 2,24). Lev 15,14: amikor nazir lett valaki és fogadalmat tett (Szám 6,10), v. ha szegény volt (Lev 5,7; 14,22). Minthogy a tisztulási áldozat gyakori volt, a Tp-ban árusították (Mt 21,12). - A turbékolást a siratóének egyik változatának tekintették (Iz 38,14; 59,11; Náh 2,8). Fölfigyeltek a ~ gyors röptére (Zsolt 55,7), szelídségére. Az Én-ben a menyasszony szépségének képe (1,14; 2,10.14; 4,1; 5,2.12; 6,8). - A rabbik ~ként képzelték maguk elé a Szentlelket, aki a teremtés idején a vizek fölött lebegett; s Isten Lelke ~ alakjában szállt le a Jordánban keresztelkedő Jézusra (3,16). Jézus tanítványait a →kígyó okosságára és a ~ egyszerűségére buzdítja (Mt 10,16). - Ikgr. A ker. műv-ben a legkorábbi időktől a köv. képtípusokon fordul elő: Teremtéstört., Angyali üdvözlet, Krisztus keresztsége, Megfeszítés, Feszület, Pünkösd, Szentháromság, Etimászia. Az olajágat hozó ~ (Ter 8,8-12) mint az isteni béke jelképe a megváltás előképe lett (innen származik a világi műv. béke~-motívuma). - A ~ önállóan nimbusszal, fény- v. sugárkoszorúban mindig a Szentlélek szimbóluma (Mt 3,13.17). →Keresztnimbusszal a Szentháromság egységére utal. Az egyhatyák és az evangélisták képein a sugalmazó Szentlélek jelképe. 7 ~ a →Szentlélek hét ajándéka; 12 ~ a 12 ap. (Róma, S. Clemente, apszismozaik keresztjében, 1125 k.). Az alázatosság, a magányszeretet, a tisztaság, a mértéktartás és a remény jelképe. Az isteni sugallat megtestesítőjeként szokott szt szerzők vállán ülni, attrib-szerűen Nagy Szt Gergelyén. Gyóntatószékek díszítő elemei között a bűnbánatra utalva ábrázolták. - Elizeus próf., Szt Ágoston, Alcantarai Szt Péter, Alexandriai Szt Katalin, Szt Ambrus, apostolok, Avilai Szt Teréz, Szt III. Edvárd kir., egyházatyák és egyháztanítók, Szt Fábián p., Falconieri Szt Elek, Szt I. Gyula p., Szt Imre, Szt Jeromos, Szt Joachim (2 ~), Ker. Szt János, Kosztka Szt Szaniszló, Szt Kunibert, Nagy Szt Gergely, Nagy Szt Vazul, Nazianzi Szt Gergely, Nursiai Szt Benedek, Szt Orsolya, Szt Polikárp, Szt Remigius (a ~ csőrében kis üvegecske), Szt Skolasztika, Sziénai Szt Bernardin, Páli Szt Vince attrib-a. - A m. nép dúcban, épület padlásán, a székelyek néha nagykapuk galambbúgjában tartják, nem annyira a hasznáért, mint inkább a ház díszéül. A ~dúcot a macskától úgy őrzik, hogy a dúc oszlopára tüskés kökénygallyakat kötnek, v. egy darabon bebádogozzák, hogy a macska föl ne kúszhasson. - A népi →eredetmagyarázat szerint a vad~ az üldözött Krisztust „búvik, búvik bukorba, bukorba” kiáltással árulta el; büntetésül a ~ hangja a legcsúnyább a madarak között, s fészket sem tud rakni. **

Sühling, F.: D. Taube als religiöses Symbol im christhichen Altertum. Freiburg im. Br., 1930. - MN II:143. - Kirschbaum IV:241. - MNL II:261. - Sachs 1980:328. - Onasch 1981:350. - KML 1986:104. - BL:472.

Galamb, Regnum Marianum, Bp., 1988.-1995. jan.: katolikus ifjúsági lap. - Megj. havonta 2x, össz. 32 sz. Főszerk. Ugron Zoltán Gábor. Szerk. Török Péter. Kiadó: Zászlónk Stúdió. 88