🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > búbosbanka
következő 🡲

búbosbanka, büdösbanka (lat. Upupa epops): a bagolyfélék szalakóták alrendjébe tartozó, sárgásbarna tollú, hosszú vékony csőrű, bóbitás madár. - Bóbitája a kk. emberét az ördögszarvra emlékeztette, s mivel táplálékát állatok ürülékében keresi és vészhelyzetben rossz szagú váladékával védekezik, az ördög megtestesülését látták benne. Egy karoling kori szimbolikus képen minden állat siet az élet forrása felé, csak a ~ fordít neki hátat. A →Physiologus szerint viszont a ~ példamutató, mert ha felnő, ápolja a szüleit. **

Sachs 1980:286. - KML 1986:57. - Physiologus 1986:20. (8.)


búbosbanka (Upupa epops): a szalakótaalakúak rendjéhez tartozó család képviselője. Nagyobb rigó nagyságú madár, színezete vörhenyes homoksárga, felmereszthető bóbitája rozsdássárga, az egyes tollak hegyi része fekete. Röptében a fekete szárnytollain a feltűnő fehér csíkozás jellemző. Hosszú, vékony csőre kissé lefelé hajló. Hangja jellegzetes up-up-up kiáltás. Mo-on általánosan elterjedt, de nem különösebben gyakori. Kedveli az öreg fákkal tarkállt legelőket, a folyóárterek botolófüzeseit, de megtelepszik tanyák, hodályok, állattartó telepek közelében, falusi kertekben is. Vonuló, március végén érkezik, augusztus-szeptemberben indul Afrika felé. A párok évente egy vagy két alkalommal költenek, 5–8 tojásukat öreg fák üregeibe, fali résekbe, tetőszerkezetek alkalmas zugaiba, tág szájú mesterséges oduba rakják. A fiókák és kotlás idején a tojó fartőmirigye bűzös váladékot termel, amit az üregbe behatolni készülő ragadozó arcába spriccelnek. Innen a népies neve: büdösbanka. A ~ rovarokkal, férgekkel táplálkozik, vékony csőrével a talajt szondázva kutat utánuk. Alkalmilag egy-egy fiatal gyíkot és békát is elfog. Védett. – Lásd MKL II:57. S.E.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.