hód (lat. Castor): a rágcsálók rendjébe tartozó, nagytestű, értékes prémű víziállat. - Physiologus szerint fölöttébb csendes és szelíd, heréi gyógyhatásúak. A ~, ha vadász üldözi, hogy megmeneküljön, kiharapja a heréit, így a szőrméje használhatatlanná válik és a vadász fölhagy az üldözéssel. Így kell az embernek minden tisztátalanságot elvetnie magától, hogy az ördög ne fenyegesse. **

Sachs 1980:286. - Physiologus 1986:45. (23.)

hód (Castor fiber): a legnagyobb európai rágcsáló, a kifejlett állatok testtömege akár 30 kg is lehet. Bundája bama, tömött, farka lapos, széles, pikkelyekkel fedett, hátulsó lábain uszóhártyák vannak. Mo-on az utolsó példányt 1854-ben lőtték Ács (Győr-Sopron vm.) határában. – Visszatelepítése az 1990-es évek elején kezdődött. 2010: több helyen él, elsősorban a folyók mentén, legnagyobb állománya a Szigetközben van. Éjszaka tevékeny, nappal ritkán látni. A partoldalba vájt kotorék bejárata a víz alatt nyílik. Néha ágakból, gallyakból hódvárat épít. Az alacsony vízszintet gát építésével emeli meg. – A ~ok növényekkel táplálkoznak, az 5–30 cm átmerőjű törzseket, elsősorban nyár és fűzfákat körülrágva döntik le, hogy a levelekhez, rügyekhez jussanak. A párok életük végéig együtt maradnak, a nőstények évente egyszer 1–2 kölyköt vetnek, melyek 2 évig szüleikkel maradnak. A hód Mo-on védett. – Lásd MKL IV:905. S.E.