Magyar Katolikus Lexikon > F > fogoly


fogoly: 1. (lat. captivus) →rab. - 2. fogolymadár, vadcsibe (lat. Perdix perdix): a tyúkfélék családjába tartozó madár. - A Szentírásban héb. kóré ('a kiáltó'). 1Sám 26,20: a hegyek közt vadásztak rá. Jer 17,11: utalás egy népi hiedelemre, mely szerint a ~ más madár tojását eltulajdonítja és kikölti. Bír 15,19: az Ain-Hakkoré 'Fogoly-forrás', de a hozzá fűződő tört-hez inkább a kóré voltaképpeni értelme illik: a kiáltó forrása (Sámson). A csapdába esett ~ a gőgös szív (Sir 11,32), a vadászott az üldözött ember képe (vö. 1Sám 26,20). A ~ Palesztina dombvidékein ma is honos. - →Physiologus szerint ellopja a mások tojását és kikölti, a fiókák azonban igazi szüleik hangja után mennek. Így próbálja az ördög megfogni az embert, aki azonban Krisztus hívását követi. **

Kirschbaum III:504. - Sachs 1980:286. - Physiologus 1986:36. (18.) (s.v. fogolymadár) - BL:444.

fogoly