🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Ö > őz
következő 🡲

őz (gör. dorkas, lat. Capreolus capreolus): a szarvasfélék családjába tartozó, kecses termetű kérődző állat. - Physiologus szerint ha ember közeledik, messziről fölismeri, vadász-e v. békés vándor. „Íme az én szerelmesem jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon” (Én 2,8). A hegyek a próf-k, a halmok az ap-ok, akik szeretik az Urat, Ő pedig éles szemmel fölismeri az ember minden cselekedetét. „Ismeri az Úr azokat, akik az övéi” (Zsolt 1,6).  **

Sachs 1980:286. (itt dorkas = zerge: magas hegyek között él, völgyekbe jár legelni) - Physiologus 1986:73. (41.)


őz (lat. Capreolus capreolus): Mo. gyakori vadfaja. Az ország egész területén megtalálható. Ősszel és télen többnyire csoportokban látni. Egy-egy ilyen csoport akár 50–70 példányt is számlálhat. Agancsa csak a baknak van. Az erősebb bakok agancsukat ősszel vetik le, a fiatalabbaknál ez gyakran csak télen történik meg. Az őzek üzekedési ideje július-augusztusra esik, a suta május-júniusban többnyire két gidát ellik. – Az ~ növényevő, a fűféléken kívül ősztől tavaszig az őszi kalászost és a repcét legeli, kedveli a tavaszi vetést, a sarjadó lóherét, az erdőben októberben felszedi a hullott makkot. A kifejlett bak testtömege 20–30, a sutáé l5–25 kg. – Lásd MKL X:407. S.E.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.