🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > béka
következő 🡲

béka: kétéltű gerinces állat. - Ősi egyiptomi termékenység- és föltámadásjelkép, amelyet az első ker. sz-okig használtak (kopt mécsesek és amulettek ~ formában kereszt jellel). Az egyhatyák a 10 egyiptomi csapás (Kiv 7,26-8,11) és Jel 16,13 (a vadállat és a hamis próf-k szájából a 3 tisztátalan lélek ~hoz hasonló alakban jön elő) alapján ördögi jelentést adtak a ~nak, s főként az eretnekek jelképének látták. - A →Physiologus különbséget tett a földi és a vízi ~ között. A földi ~, mely szereti a nap fényét, s hőségét is elviseli világosságáért, de ha eső jön, elpusztul, az igaz hívő képe. A vízi ~, mely nem tudja elviselni a napfényt, ezért mindjárt víz alá merül, a világ fiainak a képe. - A ~ mint attrib. szerepel Szt Pirmin lábánál, mivel legendája szerint a ~k elhagyták Reichenau szg-ét, amikor 724: megalapította Mittelzell ktorát. - A bécsi Stephanskirche szószékének karfáján a fölmászni próbáló ~k sora (Anton Pilgram, 1514-15) a bűn és a démonok támadását és utálatosságát szemlélteti. A víciumok között a fösvénység, a gőg és a tisztátalanság attrib-a. - Síremlékeken a mulandóságot idézi. V.J.

Sachs 1980:138. - Onasch 1980:119. - BL 137.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.