Magyar Katolikus Lexikon > S > szalamandra


szalamandra, tűzgyík (lat. Salamandra salamandra): a farkos kétéltűek rendjének egyik családjába tartozó, erdőben élő, fekete-sárga színű, gyíkszerű kétéltű. - Antik hagyomány szerint a tűzben is képes élni. Physiologus szerint a ~, ha tűzbe esik, nem ég meg, hanem eloltja a tüzet. Így az igaz embernek, mint a →három ifjúnak a tüzes kemencében, sem árthat semmi (Iz 43,2). Úgy vélekedtek a ~ról, hogy a jó tüzet föl tudja szítani, a rosszat el tudja oltani, ezért jelképezheti Krisztust (Lk 12,49) és az igazságosságot is (ezért választotta I. Ferenc fr. kir. címerállatának). Nem nélkülinek hitték, ezért a szüzesség szimbóluma is. A →négy elem közül a tűz megtestesítője. - A kk. műv-ben mindenféle láng jelképe. Úgy hitték, megfiatalodik a tűzben, ezért a tisztítótűzben lévő lélek jelképe. →gyík **

Lipffert 1976:41. - Sachs 1980:286. - KML 1986:281. - Kirschbaum IV:11. - Physiologus 1986:57. (31.)